|
|
Karácsonyi mesék
Anikó minden évben észreveszi, hogy ő már nagylány. Nem úgy mint tavaly, amikor még kicsi volt, csak azt gondolta, hogy nagy, hanem tényleg. Legutóbb karácsonykor jelentette be, hogy ő már nagy, és mindent tud. Vajon mi lehet az a minden? -Mosogatni is? - kérdeztük. -Mosogatni nem, mert magasan van a csap. Meg nagyon törékenyek a poharak -felelte. -De azon kívül mindent. -Igazán nagynak érzed magad? -kérdeztük. -Nem érzem - mondta -, nagy vagyok! -Akkor azt a társaságot ki lehet végre dobni az ágyadból? A társaság hat mackóból, két kutyából, meg a beesett szemű alvóbabából állt. Az alvóbaba egyfolytában aludt, amióta a fejében volt a szeme, és éjjelente zörgött is, amikor Anikó forgolódott. -Nem! -mondta. - Hálótárs mindenkinek kell! Beláttuk, hogy igaza van. -De hát akkor miben érzed magad igazán nagynak? -kérdeztük. -Teljesen fölösleges engem karácsonyeste elküldeni a Nagyiékkal sétálni, hogy titokban földíszíthessétek a fenyőfát -felelte. -Inkább segítek én is díszíteni, meg elrendezni az ajándékokat. Anyával elszomorodtunk egy kicsit. Hát igen, most már látjuk, hogy tényleg milyen nagy lányunk van. -Jól van -sóhajtottam végül -, de mégis, hogyan gondolod? -Tudod -kezdte izgatottan -, karácsony este tele vannak az utcák sétáló nagymamákkal meg nagypapákkal meg unokákkal. Nincs nyitva se cukrászda, se semmi. Mindenki sétálgat és fázik. A nagypapák az órájukat nézegetik, hogy mikor lehet már hazamenni. A gyerekek meg sajnálják őket. Most már tényleg elszomorodtunk. Ki hitte volna, hogy sajnálni kell a nagyszülőket. -Hát akkor mit lehet tenni? - kérdeztük. -Megbeszéljük a Nagyiékkal, hogy soha többé nem kell a hideg utcára kimenni, és lesni az ablakot, hogy készen vagytok-e már a fa feldíszítésével. Meglepődtünk: -Honnan tudod, hogy készen vagyunk-e már? Anikó türelmesen megmagyarázta: -Amíg bent vagytok, ég a villany. Ha készen vagytok, leoltjátok és kimentek. Most már igazán elhittük, hogy Anikó nagylány. -És mi lesz a Nagyiékkal? - kérdeztük. -Végre itthon maradhatnak - mondta a lányunk. -Majd kimentek a konyhába főzni mindnyájan, én pedig mindent elintézek. -És semmi Télapó meg Jézuska meg angyalok? -Semmi -mondta eltökélten, majd látva elkeseredésünket, megenyhült: -Csöngetni azért lehet a kis csöngettyűvel. De csak ha jelt adok! Amikor a Nagyiéknak előadtuk Anikó tervét, éktelenül fölháborodtak. Még hogy a gyerek díszítse a fát, hát azt nem lehet! -A karácsonyban az igazi öröm a meglepetés, és azt akarjátok elvenni attól az ártatlan csöppségtől! Próbáltuk megmagyarázni, hogy az "ártatlan csöppség" találta ki az egészet. Végül is hiába volt minden szó, Nagyiék ragaszkodtak a meglepetéshez. Most meg Anikóhoz vándoroltunk megmagyarázni, hogy nem lesz így jó a karácsony. Azonban ő is hajthatatlan volt. Végül, hogy mindenkinek igaza legyen, kieszelte a legjobb megoldást: -Menjetek ti a Nagyiékkal sétálni, ha annyira fontos nekik a meglepetés. Karácsony este aggódva búcsúzkodtunk az ajtóban. -Menjetek csak nyugodtan - mondta Anikó -, olyan meglepetés lesz, hogy az csuda! Hát nem éppen nyugodtan, elindultunk. Csak keringtünk a ház körül, Nagypapa leste az óráját meg az ablakot, és dörmögött. Az utca tele volt sétálgató nagymamákkal, nagypapákkal meg unokákkal. Végül észrevettük, hogy kialudt a fény az ablakban, hazamehettünk. Az ajtóban éktelen bűz meg Anikó fogadott minket. Ancsának ragyogott a szeme: -A süteményt a sütőben felejtettétek, de nincs semmi baj, mert amikor füstölni kezdett, leöntöttem vízzel! Kinyitottuk az ablakot, felmostuk a konyhát, és megállapítottuk, hogy ilyen meglepetés még tényleg soha nem ért minket karácsonykor. A Nagyi persze mondta: -Ne vegyétek el a gyerek kedvét! Ugye, kis csillagom, lesz még más meglepetés is! -Lesz! - mondta Anikó. -Csukjátok be a szemeteket! Becsuktuk. Ott álltunk a szobaajtó előtt becsukott szemmel és hallgatóztunk. Nyikordult a kilincs. Vártuk, hogy Anikó megszólal: tessék, szabad! De nem szólalt meg, hanem megint nyikordult a kilincs. Aztán motoszkálás, nyögdécselés. Résnyire nyitottam a szemem. Legelőször megláttam a Nagyiékat, akik résnyire nyitott szemmel figyelték Anikót. Aztán megláttam Anyát, aki résnyire nyitott szemmel figyelte őket, engem, meg Anikót. Aztán megláttam Anikót, aki háttal nekünk elkeseredetten viaskodott a zárral. Rosszat sejtettem. Még soha nem zártuk be a szobaajtót kulcsra, így nem tudhattuk, hogy rossz a zár. Tapintatosan várakoztunk. Végül elkeseredetten megszólalt: -Nyissátok ki! -Már kinyitottuk! -mondtuk kórusban. -Nem a szemeteket, hanem az ajtót! -pirult mérgében Anikó. Próbálta a Nagyi, de nem ment. Aztán próbálta Anya, de neki sem ment. Azután megpróbáltuk mi, férfiak. -Szép kis meglepetés - dohogtam, de rám szóltak, hogy ne bántsam a gyereket, ő jót akart. Sorra odajárultunk újra és újra a kilincshez. Rázogattuk, feszegettük a makacs kulcsot, eredménytelenül. Végül, nem volt mit tenni, bekopogtunk a szomszédba. A szomszédék a gyertyafényben úszó karácsonyfa körül álltak, és éppen ott tartottak, hogy "kisült-e már a kalácsom". Segítettünk végigénekelni. Csak a "hadd egyem meg melegében"-nél csuklott el a hangunk, eszünkbe jutott a saját, megégett kalácsunk. A dal befejeztével a szomszéd bácsi elővette a szerszámos ládáját, és átvonult hozzánk. Csavargatott, feszegetett, kalapált, és néha azt mondta: -Na most! Olyankor nekidúltunk a bezárt ajtónak. Aztán újra csavargatott, feszegetett, kalapált, és megint mondta: -Na, most! Az ötödik "na most" után egyszerre nekifutottunk, az ajtó hatalmas robajjal beszakadt, mi pedig mindahányan rázuhantunk a sötétben árválkodó karácsonyfára. A fa fölborult, minden nagy recsegés-ropogással szanaszét szállt.
Amikor a szomszéd bácsi fölgyújtotta a villanyt, ott hevertünk egymás hegyén-hátán. A fekvő fa közepén Anya ült, mint egy hatalmas karácsonyfadísz. Hajában levelek, gyertyatartók, ezüstszalagok. Végignézett rajtunk, elnevette magát, aztán elkezdett énekelni: Kiskarácsony, nagykarácsony, kisült-e már a kalácsom ...Szedegettük a hajunkból a szaloncukrokat meg a törött díszeket, és vele énekeltünk. Anikóra néztem. Ő is teljes erővel fújta, és egyáltalán nem sírt. Mint egy nagylány. |
| |
|
|
::::::::::::::::::::::
FELHÍVÁS!
A hirdetéseket törlöm,
légyszi NE HIRDESS a chatben!
Köszönöm!
::::::::::::::::::::::
|
::::::::::::::::::::::
|
MESE
|
|
|
|
|