A rep�l� kast�ly

Egyszer volt, hol nem volt, hetedh�t orsz�gon is t�lnan volt, volt egyszer egy szeg�ny ember meg egy szeg�ny asszony. Nagyon nagy szeg�nys�gben �ltek. M�gis mindig azon t�n�dtek, hogy �nekik mi�rt nem lehetett gyerek�k.

Volt egy almaf�juk.
Egy sz�p �szi napon kiment az asszony a kertbe. Amint az almafa mell� �rt, egyszerre lepottyan arr�l h�rom alma. A f�ld�n pedig csak kett�v�lik a h�rom alma, �s h�rom eg�szs�ges, gy�ny�r� kis csecsem� fordult ki bel�l�k. Mind a h�rom fi�gyermek volt.

No, lett nagy �r�me az asszonynak! Vitte nagy boldogan a gyerekeket a h�zba:
- N�zd csak, apjuk, az Isten meg�ldott benn�nket h�rom makkeg�szs�ges gyerekkel!
Elmondta azut�n �gy, ahogyan t�rt�nt: amint megy a kertben, egyszerre csak lepottyan h�rom alma, �s h�rom fi�gyerek terem ott az alma helyett. Most m�r, csak az volt a tennival�, mi legyen a gyerekek neve.
Abban �llapodtak meg, hogy mindnek Almafi lesz a neve: els� Almafi m�sodik Almafi �s harmadik Almafi.

N�ttek a gyerekek, n�d�g�ltek, egyik jobban, mint a m�sik. �gy hasonl�tottak egym�sra, hogy a szomsz�dok nem tudt�k megk�l�nb�ztetni, melyik m�sik. Csak a sz�l�k tudt�k, m�s senki. Mikor a fi�k el�rt�k a tizennyolcadik �vet, azt mondja az �desapa egy napon az els� Almafinak, a leg�regebbnek:
- No, fiam, a tizennyolcadik �ved bet�lt�tted. L�tod, szeg�nys�gben vagyunk. Eredj vil�got pr�b�lni, szerencs�t keresni.
Az �desanyja s�t�tt neki �traval�ul egy �rpacip�t. Els� Almafi b�cs�t vett a sz�l�i h�zt�l, b�cs�t a testv�reit�l.
Ment, ment eg�sz nap. Estefel� m�r nagyon elf�radt, meg is �h�lt. Le�lt az �t sz�l�re egy k�re. El�vette a tariszny�b�l az �rpacip�t, falatozni kezdett. Alig evett n�h�ny falatot, egyszerre ott terem el�tte egy igen �sz �regember.
K�sz�nti az �regember:
- Adjon a j� isten j� est�t, fiam!
- Azt m�r megadta, kedves �regap�m! - mondta a fi�.
- L�tom, fiam, hogy neked megadta - v�laszolta az �reg -, mert j��z�en falatozol. De �n m�r h�rom napja egy betev� falatot sem ettem.
- El�g baj az, kedves �regap�m, hanem seg�thet�nk rajta. Nekem sincsen sok, de amim van, azt megfelezz�k.

Avval a fi� kett�t�rte az �rpacip�j�t, s fel�t �tny�jtotta az �regnek. Az �reg - hamm! - szinte egy falatra lenyelte. Azt�n �gy sz�lt:
- K�sz�n�m, fiam, hozz�mval� sz�vess�gedet, tal�n m�g visszaszolg�lhatom. K�rdezn�m, hogy mi j�ratban vagy, de h�t �gyis tudom, kedves fiam, hogy szerencs�t pr�b�lni j�tt�l. �ppen j� helyre vet�dt�l. V�rd meg este a Kasz�scsillag felj�tt�t; majd amerre a nyele �ll, abba az ir�nyba indulj utadnak. Arra tal�lod meg a szerencs�d! Hanem egyre figyelmeztetlek, fiam. El�rsz majd egy rohan� patakhoz, vad sebesen sodr�dik a vize, de te csak menj b�tran a v�zre, ne f�lj t�le. B�v�s patak az: mihelyt r�l�psz, mintha sz�raz mez�n menn�l.

A fi� figyelmesen hallgatott. Az �reg meg �gy folytatta:
- Mikor annak a foly�nak a k�zepe t�j�ra jutsz, nagyon sz�p v�zir�zs�kat l�tsz. Egyik szebb, cs�b�t�bb lesz, mint a m�sik, de ak�rhogy tetszenek is azok a r�zs�k, le ne szak�ts�l bel�l�k egyet sem, mert vesztedet okozz�k. Ha pedig �ltal�rsz a v�zen, tal�lsz egy ez�str�tet. Ott minden sz�l f� �s r�zsa ez�stb�l van. Azok is nagyon megtetszenek, de a vil�g�rt le ne szak�ts bel�l�k egyet sem, mert az is vesztedet okozza. Ha szerencs�sen �tjutott�l, aranyr�tet tal�lsz. Ott meg minden sz�l f� �s r�zsa aranyb�l van. Az is cs�b�t majd, de abb�l se szakassz le, mert az is vesztedet okozza! Ha azon is �tjutott�l, ott m�r megtal�lod a szerencs�det!
A fi� megk�sz�nte az �regnek a sz�ves �tbaigaz�t�st. Az �reg azt�n elb�cs�zott a fi�t�l, �s r�gt�n �gy elt�nt, mint a k�mfor. �szrev�tlen�l j�tt, �szrev�tlen�l ment.

Az els� Almafi megv�rta a csillagok f�lj�vetel�t. Ismerte a csillagok j�r�s�t, �gy nyomban nekiindult az �tnak, abban az ir�nyban, ahogy az �reg magyar�zta. Meg is tal�lta a rohan� patakot. Habozott, hogy az �reg tal�n nem is mondott igazat, mert hogy tudn� a v�z �t f�nntartani. De azt�n esz�be jutott az �reg biztat� szava, hogy csak b�tran l�pjen r�. Gondolta, lesz, ami lesz. Nekiindult, �s val�ban! Amikor az els� l�p�st tette a v�zen, mintha sz�raz mez�n j�rna. Mikor el�rte a foly� k�zep�t, h�t val�ban gy�ny�r� sz�p r�zs�k nyiladoztak el�tte. Eml�kezett az �reg �v�saira, de ak�r a vizet, ezeket is k�tkedve n�zte. "Mit �rthat nekem ez a gy�ny�r� sz�p r�zsa? - gondolta. - Leszak�tom, milyen sz�pen illik a gomblyukamba!" - Le is szak�totta, belet�zte a gomblyuk�ba a r�zs�t. Abban a pillanatban hall� v�ltozott, belecsobbant a b�v�s patakba, �s elt�nt. M�lik az id�, az els� Almafi csak nem t�r vissza. Azt mondja az apa a m�sodik Almafinak:

- No, fiam, rajtad a sor! Eredj te is szerencs�t pr�b�lni, keresd meg a b�ty�dat!

�trakelt a m�sodik Almafi.
� is kapott egy �rpacip�t �traval�ul. Hogy, hogy nem, � is �ppen arra az �tra tal�lt, amelyiken a b�tyja ment. Elf�radt, meg�h�lt, le�lt � is ugyanarra a k�re, amelyen a b�tyja falatozott. Ott termett �el�tte is az �sz �regember. Neki is panaszkodott, s � is megosztotta vele az �rpacip�j�t, �pp�gy, mint a b�tyja, az els� Almafi. Az �reg neki is ugyanazt az �tbaigaz�t�st adta. �t is figyelmeztette a b�v�s patakra �s a b�v�s r�tre, hogy le ne szak�tson egy r�zs�t se. Ezt mondta:

- A j� m�ltkor itt j�rt a b�ty�d, annak is veszt�t okozta a leszak�tott r�zsa. Vigy�zz teh�t, kedves fiam, nehogy a b�ty�d sors�ra juss!

Az �reg azt�n �t�le is elb�cs�zott, s elt�nt, mint a k�mfor.

�tnak indult a m�sodik Almafi. A b�v�s patakon kereszt�lment szerencs�sen. M�r ny�lt le � is a v�zir�zs��rt, hogy leszak�tsa, de esz�be jutott a b�tyja sorsa. �s b�rhogy cs�b�tott�k a r�zs�k, nem szak�tott le egyet se. De mikor az ez�str�tre �rt, tov�bb nem tudta mag�t t�rt�ztetni, ott leszak�tott egy ez�str�zs�t, bet�zte a gomblyuk�ba. Abban a pillanatban ez�stgy�kk� v�ltozott, s azonm�d besiklott a k�vek k�z�.

Most m�r k�t Almafi t�nt el.

Telnek-m�lnak az id�k, nem j�n a k�t fi�. Azt mondja az �desapjuk a harmadik Almafinak:

- No, fiam, rajtad a sor! Eredj te is szerencs�t pr�b�lni, keresd meg a k�t b�ty�dat!

Az is kapott, szeg�ny, �traval�ul egy �rpacip�t. � is azon a nyomon ment, amelyen a k�t b�tyja. Azon a k�v�n is falatozott, ahol azok. El�tte is megjelent az �reg, �sz ember, �s � is megosztotta vele az �rpacip�t. Azt mondja neki az �reg:

- L�tom, j�sz�v� vagy, fiam, te tal�n majd okosabban cselekszel, mint a k�t b�ty�d!

Elmagyar�zta neki is a b�v�s patakot, a r�tet, meg hogy nagyon vigy�zzon, nehogy a b�tyjai sors�ra jusson. A fi� megfogadta az �reg, �sz embernek, hogy majd mindenre vigy�z.

Oda�rt a b�v�s patakhoz. � is akart szak�tani a r�zs�b�l, de eml�kezett az �reg tan�cs�ra. Szerencs�sen �t is kelt a b�v�s patakon. �t az ez�str�ten is. De mikor az aranyr�tre �rt, ott m�r � is alig tudta mag�t t�rt�ztetni. M�r ny�lt is a r�zs��rt, hogy leszak�tsa, de akkor megint esz�be jutott az �reg figyelmeztet�se.

Ment h�t, ment, s egyszerre csak hova jutott az aranymez�r�l? Egy puszta homoksivatagra. "No - mondja mag�ban -, igaz�n eltal�lta az �reg, hogy hol tal�lom meg a szerencs�met, mert itt azt�n �hen pusztulok! Se f�, se fa, se semmi nem l�tszik, semminek semmi nyoma."

Nagy b�san m�giscsak folytatta az �tj�t. Gondolta, m�g b�rja az �hs�get, addig megy, mert �gyis �hen kell elpusztulnia ezen a halott homoksivatagon.

H�rom nap, h�rom �jjel mindig gyalogolt, �hen-szomjan. M�r k�zel volt ahhoz, hogy �sszeesik. De egyszerre csak megl�t igen messzir�l egy borzaszt� nagy h�zat. Tal�n a h�zban csak lesz lak�! S tal�n od�ig m�g eljut az �hs�gt�l.

- Mikor a h�z el� �rt, akkor esett csak csod�lkoz�sba. Egy ablak, de egy picinyke sincs azon a borzaszt� nagy palot�n. Csak elrejtve egy eg�sz kis ajt�. Mindegy, amit az Isten �d! Benyit a fi� a palot�ba, h�t egy rettenetes nagy terembe jut.

Olyan f�nyess�g volt benne, hogy k�pr�ztatta a szemet, pedig a fal�n egy ablak sem volt. K�r�ln�z a fi�, asztalokat l�t, sorban. Odal�p az els� asztalhoz, egy t�l k�sa van rajta, a k�sa mellett t�bl�cska, a t�bl�csk�n �r�s, hogy ez a k�sa a t�nd�rek k�s�ja, �s aki ezt a k�s�t megeszi, az soha t�bb� meg nem �hezik. T�bb se kellett a fi�nak, hozz�fogott nagy �tv�ggyal, bekebelezte a t�l k�s�t. Bekebelezte, s val�ban �gy �rezte, hogy �r�k id�kre j�llakott.

Ment a m�sodik asztalhoz. Azon meg egy �vegben valami folyad�k volt. Az �veg mellett aranyt�bl�cska, az aranyt�bl�n �r�s, hogy ez az ital a t�nd�rek itala, aki ezt kiissza, az soha t�bbet meg nem szomjazik. Szomjas volt a fi�, nem t�tov�zott, f�lhajtotta az italt. Olyan j�lesett neki, hogy igaz�n azt hitte, hogy soha t�bbet nem k�v�n italt.

Ment a harmadik asztalhoz, azon meg egy kis t�lacsk�ban valami ken�csf�le volt. A t�lacska mellett rubint�bl�cska, a rubint�bl�csk�n �r�s, hogy ez a ken�cs t�nd�rek ken�cse, aki evvel bekeni a test�t, az ezer ember erej�t kapja. A fi� nem hagyta �rintetlen a ken�cs�t, j�l bekente mag�t bel�le.

�gy ment a negyedik asztalhoz. Azon egy kard, a kard mellett smaragdt�bl�cska, a smaragdt�bl�csk�n �r�s, hogy ez a t�nd�rek kardja, aki az oldal�ra csatolja, az ne f�ljen semmif�le ellens�gt�l, mert ez a kard legy�zhetetlen. Persze hogy mag�hoz vette a fi� a kardot. Azt�n ment az �t�dik asztalhoz. Azon egy kors�csk�ban szagos olaj. A kors� mellett gy�m�ntt�bl�cska, a gy�m�ntt�bl�csk�n �r�s, hogy aki evvel a szem�t bekeni - az mindent l�t, le a m�lys�gbe, a f�ld gyomr�ba, mert ez a l�that�s�g olaja, a t�nd�rek haszn�lat�ra. Gondolkod�s n�lk�l megkente a szem�t az olajjal.

Most �bredt r� Almafi, hogy minek is jutott a birtok�ba. Az �reg igazat sz�lt. Hiszen ahogy bekente mag�t avval a ken�ccsel, r�gt�n �rezte, milyen borzaszt� er� sz�llja meg. �s ahogy a szem�t is bekente �s a padl�ra n�zett, h�t meg is l�tott menten a f�ld gyomr�ban mindenf�le sz�rnyeteget. Mivel nagyon ki volt mer�lve, s most m�r j�l evett is, ivott is, lefek�dt a padl�ra, �s azon nyomban elaludt.

Hogy meddig aludt, azt nem tudta: csak rettenetes nagy z�g�sra �bredt f�l. Azt hitte, tal�n a h�z omlik �ssze. Kiszaladt a szabadba, n�zel�d�tt jobbra-balra, hogy mi is az a nagy morajl�s. Egyszerre azt�n, ahogy n�z-n�z a leveg�be, egy gy�ny�r� sz�p rep�l� kast�lyt pillant meg ott. Annyira elb�mult azon a sz�p rep�l� kast�lyon, hogy az utols� pillanatban vette �szre, hogy a kast�ly erk�ly�n egy gy�ny�r�s�ges sz�p l�ny �l. Abban a pillanatban hal�losan beleszeretett.

A kast�ly m�ris tovat�nt a leveg�ben, de a fi� megfogadta, hogyha �let�be ker�l is, addig nem nyugszik, m�g azt a rep�l� kast�lyt meg nem tal�lja.

Ment, mendeg�lt abba az ir�nyba, amerre a kast�lyt rep�lni l�tta. Teljes h�rom h�napig utazott. Egyszer csak be�rt T�nd�rorsz�gba. Ez olyan orsz�g volt, hogy a f�kon levelek helyett h�szkoron�s k�rm�ci aranyok csillogtak. A patakoknak az egyik fel�n tej folyt, a m�sik fel�n meg tokaji bor. Egysz�val abban az orsz�gban ugyancsak mes�s volt minden. M�r egy �ll� napot utazott harmadik Almafi T�nd�rorsz�gban. Este oda�rt egy h�zhoz. T�ncmulats�g volt ott, gy�ny�r� sz�p l�nyok t�ncoltak k�rben. Almafi szemreval� fiatalember volt, odavegy�lt a t�bbiek k�z�, s � is t�ncolt a t�nd�rl�nyokkal. Mikor v�ge lett a mulats�gnak, k�rdez�sk�dni kezdett, nem hallott�k-e h�r�t a rep�l� kast�lynak. Nem tudtak neki �tbaigaz�t�st adni. Szeg�ny megint csak ment, ment nagy szomor�an, maga se tudta, merre. Amint ment, mendeg�lt, most egyszerre csak egy nagy erd�be �rt. Kiszemelt mag�nak egy sz�p nagy tereb�lyes f�t. Mivel m�r este volt az id�, s nagyon el volt f�radva, gondolta, kipiheni ott mag�t. Lefek�dt hanyatt a fa al�, s azon gondolkozott, hogy meddig kell neki m�g barangolnia, m�g azt a rep�l� kast�lyt megtal�lja.

�lomba mer�lt, de kev�s ideig aludt, kakaskukor�kol�sra riadt. N�z f�l a fi� a f�ra, h�t a feje f�l�tt egy kiny�l� �gon egy aranytaraj� kakas �l.

Azt mondja Almafi:

- Ej, ej, aranytaraj� kakas, neked is valami nagy b�nat nyomhatja a sz�vedet, hogy ilyen szomor�an kukor�kolsz.
Megsz�lal erre az aranytaraj� kakas:
- Bizony, f�ldi haland�, el�g szomor� a dolgom!
K�rdi a fi�:
- Mi�rt, ha szabad k�rdeznem? H�tha seg�thetn�k a bajon!
- Nem hiszem, f�ldi haland� - feleli a kakas -, hogy az �n bajomon seg�teni tudn�l.
- De csak sz�lj b�tran, aranytaraj� kakas - v�laszol Almafi -, nem b�ntalak! Gyere le a f�r�l, panaszold el a bajod.

A kakas nekib�torodott, lerep�lt a f�r�l Almafi el�.

- Elmondhatom a bajom, b�r �gyse seg�thetsz rajta! Szerelmes voltam egy t�nd�rl�nyba, �s szerencs�tlens�gemre az �rm�nyoss�g t�nd�re is szerelmes volt bel�. �n is t�nd�r voltam, de a j� �s szeg�ny t�nd�rek fajt�j�b�l. A l�ny �nhozz�m h�zott, nem az �rm�nyoss�g t�nd�r�hez. M�r jegyben is voltunk a menyasszonyommal. M�r az esk�v�re k�sz�lt�nk, mikor valami b�v�s v�zzel az �rm�nyoss�g t�nd�re befecskendezett, �s el�tkozott, hogy �r�kk� ezt a kakasalakot viseljem. Az aranytarajt az�rt adta, hogy m�gis k�l�nbs�g legyen k�ztem �s a rendes kakasok k�zt.

Azt felelte erre Almafi:
- Csak azt mondd meg, hogyan tudn�m visszaszerezni neked emberi alakodat!

Az aranytaraj� kakas azt mondta:
- Az �rm�nyoss�g t�nd�r�nek a kertj�ben van egy k�t, abban a k�tban b�v�s v�z van. Ha onnan tudn�l hozni egy poh�r vizet, �s azzal a v�zzel h�romszor bef�cskendezn�l, de �gy, hogy �n ne vegyem �szre, akkor visszanyern�m r�gi alakomat. Csakhogy azt a kutat tizenk�tfej� s�rk�ny �rzi, s oda nem lehet bejutni, mert a s�rk�ny minden kis neszre f�lf�lel, �s azon nyomban f�lfalja az embert.

A fi� b�tor volt, nem ijedt meg ett�l, hisz �v� volt a legy�zhetetlens�g kardja. Ezt azonban az aranytaraj� kakasnak nem �rulta el. Azt felelte:

- Csak azt mondd meg, hol tal�lhatn�m �n meg az �rm�nyoss�g t�nd�r�nek kertj�t!
- Van egy besz�l� hegy - mondta az aranytaraj� kakas -, abban a hegyben van egy m�rv�ny�t�bla: aki azt megl�thatn�, �s elolvashatn�, hogy mi van arra f�l�rva, az megnyithatn� annak a hegynek a tork�t, mert az a torok emberi hangon besz�l.
- M�g csak azt mondd meg most, hogyan tudok �n odamenni! - mondta erre a fi�.
- Szak�ts le a tarajomb�l egy darabot!
- Nem fog f�jni? - k�rdezte Almafi.
- Csak szak�ts le egy darabot bel�le, ne t�r�dj az �n f�jdalmammal! - v�laszolta a kakas.
A fi� kit�pett egy darabot a kakas taraj�b�l. Azt mondja az erre:
- Dobd f�l a leveg�be azt a tarajdarabk�t, �s az majd minden�tt megy el�tted. Ha az meg�ll majd a leveg�ben, arr�l megtudhatod, hogy meg�rkezt�l. A t�bbi m�r a te dolgod.

�gy is lett, az aranytaraj sz�llt, sz�llt a fi� el�tt vagy h�rom m�terrel, vezette. H�rom nap, h�rom �jjel mentek. Egy nagy erd�be �rtek. Az erd� k�zep�n egy magas hegy volt. Az aranytaraj meg�llt a hegy felett. Almafi meg�rtette, hogy a c�ln�l vannak.

N�zel�d�tt a hegy k�r�l, megl�tja v�g�l a t�bl�t. Mi van r��rva? Az, hogy aki ennek a hegynek a tork�t meg akarja nyitni, annak a saj�t erej�b�l f�l kell hoznia az erd�b�l tizenk�t sz�l szagos feny�f�t, m�gly�ba kell raknia, �s meg kell gy�jtania. Mikor az utols� szikra kialszik, akkor megny�lik a hegy torka.

Mi volt az �neki? Fogta, �s t�vest�l szaggatta ki a feny�f�kat, megcsin�lta a m�gly�t, al�gy�jtott sz�pen. Gy�ny�r� sz�p illat �radt ki a feny�b�l. Mikor azt�n az utols� sziporka is kialudt, mert nagy t�z volt ebb�l a tizenk�t sz�l feny�b�l, egyszer csak m�ly, d�rg� hangon megsz�lalt a hegy:

- Mit k�v�nsz, te f�ldi haland�, aki saj�t er�db�l hoztad a tizenk�t sz�l r�zsafeny�t, �s avval megnyitottad a torkomat?

Felelt erre a fi�:
- Csak azt mondd meg, merre van az �rm�nyoss�g t�nd�r�nek a kertje, s hov� lett a kakass� var�zsolt dalia menyasszonya?

A hegy �gy felelt:
- �veghegy t�madt a tenger fenek�n, abban van a menyasszony.
- �s az �rm�nyoss�g t�nd�r�nek a kertje?
- Menj mindig csak kelet fel�! N�zd f�l�tted a tarajdarabk�t.

A taraj erre r�gt�n megindult. H�rom h�tig �jjel-nappal utazott, alatta a fi�. Akkor a tar�j megint meg�llt. Ott volt a kert.

A fi� bement a kertbe. A kutat csakugyan tizenk�tfej� s�rk�ny �rizte. Mikor megl�tta a fi�t, m�r ord�tott is a s�rk�ny, csak �gy rengett bele az eg�sz kert. Az �rm�nyoss�g t�nd�re nyomban f�l�bredt, de azt gondolta, valami mad�r rep�lt el, az�rt ord�t a s�rk�ny.

K�zben a s�rk�ny m�r t�zet ok�dott. Hi�ba volt, a fi� kir�ntotta a kardj�t, s a kard mag�t�l m�k�d�tt: a s�rk�nynak egyszerre h�rom fej�t is lev�gta. N�gyszeri v�g�sra mind a tizenk�t fej lehullott. Az �rm�nyoss�g t�nd�re csak akkor nyitott be a kertbe. A fi� ki volt mer�lve, lefek�dt, elaludt: �szre se vette, hogy az �rm�nyoss�g t�nd�re megk�t�zte. Csak akkor riadt fel, amikor a s�rk�ny a pinc�be dobta. Azt mondta neki, cs�ny�n r�h�gve:

- No, �cs�m, majd h�rom h�t m�lva tal�lkozunk! De addig egy falatot se kapsz.

Almafi csak f�ty�r�szett: oda se neki, hogy be van z�rva, hogy se enni, se inni nem kap. Kib�rja!

Mikor a h�rom h�t letelt, �rm�nyoss�g t�nd�re ment a pince fel�. Azt hitte, Almafi m�r �hen pusztult. A szolg�kkal nagy m�gly�t rakatott, hogy majd el�geti az Almafi test�t. Mikor a pinc�hez �r, mit hall? Hogy Almafi nagyban f�ty�r�sz!

Elfutotta a harag.

- Arra k�sz�ltem, hogy r�g elpusztult�l, s a testedet kell el�getnem. �lsz? H�t akkor elevenen �getlek el.

S indult fel�je, hogy a m�gly�ra vigye.

No, de Almafi se volt rest. Elkapta az �rm�nyoss�g t�nd�r�t, megk�t�zte kez�t-l�b�t, �s vitte, mint a pelyhet, ki az udvarra.

K�zben azt mondta neki:

- Tudod, hogy aki m�snak vermet �s, maga esik bele? El akart�l �getni, h�t most �n �getlek el t�ged.

�s el�gette ott a m�gly�n, a hamuj�t meg nekieresztette a sz�lnek. Az�ta terjedt el az �rm�nyoss�g az eg�sz vil�gon.

Ker�tett azt�n egy kors�t Almafi, megmer�tette a b�v�s k�tban, �s �tnak indult. J� csillagja, az a tarajdarabka, m�g mindig v�rta az �gen. Megint utaztak, most m�r visszafel�: h�rom h�tig �jjel-nappal mentek. Akkor oda�rtek abba az erd�be, ahol az aranytaraj� kakas �lt. A csillag itt elt�nt, Almafi pedig lefek�dt aludni.

Virradatig aludt. Virradatkor megint a kukor�kol�sra �bredt. Megl�tta a kakast egy f�n. Odasz�lt neki:

- Gyere le a f�r�l, aranytaraj� kakas!
Ler�p�l a f�r�l az aranytaraj� kakas, s k�rdi a fi�t�l:
- Szerencs�vel j�rt�l?

Sajnos - feleli a fi� -, nem seg�thetek rajtad, nem tudtam hozz�jutni a var�zsv�zhez!
De ezt csak az�rt mondta, hogy a kakas ne is sejtse, hogy le akarja �t f�cskendezni a var�zsv�zzel.

Az aranytaraj� kakas elszomorodott, lehajtotta fej�t. Almafi �szrev�tlen�l el�vette a kors�t, �s h�romszor befecskendezte a v�zzel a kakast. Megriadt erre a kakas, megr�zk�dott, �s helyette egy dali�s, csinos fiatalember termett Almafi el�tt. �t�lelte Almafit, megcs�kolta, �s megk�sz�nte neki a szolg�latot.

Azt mondja akkor Almafi:
- Tudod-e, hogy a menyasszonyoddal mi t�rt�nt?
- Nem tudom - felelte a szeg�ny t�nd�r -, mert �n m�r akkor el voltam var�zsolva.
- �n k�rdeztem a hegyt�l, s az azt mondta, hogy egy tengerben egy �veghegyben van bez�rva. De hogy az a tenger hol van, arr�l semmit se mondott.
- �n tudom, hol van az a tenger - mondta a j� t�nd�r -, de nem sokat �rek vele, mert ki l�that le a tenger fenek�re? �n nem. �gy meg hogyan tal�ljuk meg?
- Azt csak b�zd r�m! - mondta Almafi. - Induljunk mindj�rt!

Mentek egy darabig gyalogosan. De a t�nd�rnek megvolt a hatalma, hogy rep�lni tudott. Azt mondta Almafinak:
- Tudod mit? �lj f�l a h�tamra, r�p�l�k veled.
- De neh�z leszek - mondja Almafi.
- Nem sz�m�t semmit - mondja a t�nd�r. - Ha elf�radtam a r�p�l�sben, ism�t lesz�llunk, gyalog megy�nk.

R�p�ltek egy j� ideig, azt�n ism�t gyalog folytatt�k �tjukat. H�rom nap, h�rom �jjel mindig mentek, hol gyalog, hol r�p�lve. Egyszer azt�n a tenger sz�l�re �rtek.

- No - azt mondja a t�nd�r -, itt vagyunk, Almafi, a tengern�l. Mit l�tsz?

Azt mondja Almafi:

- R�p�lj�nk csak a tenger k�zep�ig, hogy mind a k�t partig ell�thassak.

A tenger f�l� rep�ltek. Egyszer azt mondja Almafi:

- Nyomon vagyunk, t�nd�r bar�tom! Nem csod�lom, hogy el akarta rabolni t�led az �rm�nyoss�g t�nd�re a menyasszonyodat - gy�ny�r� sz�p l�ny!
- H�t m�r l�tod, bar�tom?
- Igen, l�tom - mondja Almafi -, �pp most f�s�lk�dik bent az �veghegyben! Sz�lljunk le a partra! Hanem itt m�r nemigen seg�thetek rajtad. Az m�r terajtad �ll, t�nd�r bar�tom, hogyan szabad�tsuk ki a v�zb�l. Mert �n nem mehetek le a v�zbe.
- Az a f�, hogy l�tod, hol van. A t�bbit �n elint�zem!

Lehajolt a t�nd�r a v�zbe, �s leki�ltott egy csukahalnak, mivel az volt a leg�gyesebben �sz� hal, hogy szedje �ssze a halt�rsait, �s ezt az �veghegyet onnan a tenger fenek�r�l emelj�k f�l a v�z sz�n�re.

A csuka r�gt�n bej�rta a halak birodalm�t. Nem telt bele j� negyed�ra, m�r emelkedett f�l a hegy. Mikor a halak annyira felemelt�k a hegyet, hogy el lehetett �rni, Almafi megfogta, egyetlen r�nt�ssal partra teremtette. Azt�n egy �vatos �k�lcsap�ssal kett�t�rte az �veget, �gyhogy a t�nd�rkisasszony s�rtetlen�l kiszabadult bel�le.

Lett nagy �r�m. A szerelmesek boldogan �lelkeztek. Hiszen azt gondolt�k, hogy az �letben m�r sohasem tal�lkoznak. Mikor megint �ssze�lelkeztek, abban a pillanatban arra sz�llt egy s�lyommad�r. A t�nd�rfi� �szrevette, mag�hoz intette, �s megk�rte, hogy r�p�lj�n haza, vigyen h�rt az � �desanyj�nak, hogy itt meg itt vannak, k�ldj�n �rt�k fogatot, hogy ment�l el�bb haza�rhessenek, mert �k tudnak ugyan r�p�lni, de Almafi nem tud. Meg is �rkezett a fogat, n�gy r�nszarvas h�zott egy aranyhint�t, bele�ltek mind a h�rman, �s a t�nd�rlakhoz utaztak.

Lett otthon is nagy �r�m. A fi� bemutatta az �desanyj�nak s a h�gainak, hogy ez a fi� mentette meg a var�zslat al�l �t is, a menyasszony�t is. Almafi most m�r el akart b�cs�zni, de a t�nd�rfi� nem engedte:

- Maradj�l itt, bar�tom, a menyegz�m�n is. S v�lassz te is menyasszonyt magadnak a k�t h�gom k�z�l.

H�rom nap m�lva megtartott�k a menyegz�t. Almafi volt a tan� az esk�v�n. Ott volt Almafi sz�m�ra is az alkalom, hogy megh�zasodj�k, de � nem tudott senkibe szerelmes lenni, csak abba a rep�l� kast�lyos kisasszonyba. Megn�zte a k�t t�nd�rkisl�nyt. "A k�t b�ty�mnak sz�nom �ket" - ezt gondolta mag�ban.

Mikor azt�n elm�lt a lakodalom, a t�nd�rfi csak akkor k�rdezte Almafit�l, hogy h�t mi tulajdonk�ppen az � utaz�s�nak a c�lja. Almafi elmondta neki, hogy � a rep�l� kast�lyt keresi. De ennek a t�nd�rek sem hallott�k a h�r�t. A t�nd�rfi azonban �gy sz�lt:

- Te seg�tett�l rajtam �n is seg�ts�gedre lehetek tal�n. Utazzunk egy�tt.

�tnak is indultak azt�n mind a ketten. Megint csak �gy utaztak hogy hol r�p�ltek, hol gyalogoltak. H�rom teljes h�tig mentek. Bej�rtak m�r hetvenh�t orsz�got.

Amint v�letlen�l ism�t a tenger f�l�tt r�p�ltek egyszer csak a t�volban Almafi mit pillant meg? A rep�l� kast�lyt! Megl�ki r�gt�n a bar�tj�t, hogy abba az ir�nyba r�p�lj�n. De m�g h�rom nap, h�rom �jjel kellett r�p�lni�k, m�g �sszetal�lkozhattak a kast�llyal, mert hiszen Almafi csod�san messze ell�tott.

Most m�r l�tt�k a kisasszonyt is az erk�lyen. De hogy jussanak �szrev�tlen�l hozz�?

Azt mondja a t�nd�rfi:

- Tudod mit, bar�tom? F�lr�p�l�k a kast�ly f�l�, leereszked�nk az udvarba, az udvarban leteszlek t�ged a h�tamr�l, s egy�tt majd csak bet�r�nk a szob�kba.

Almafi azonban �gy sz�lt:

- K�sz�n�m a sz�vess�gedet, bar�tom. De neked m�r van feles�ged, ne kock�ztasd az �leted. Csak egyet k�rek m�g t�led. �reg sz�leim vannak, meg k�t b�ty�m. Menj el �rt�k, vidd el magadhoz �ket, s a k�t �regebb Almafihoz add hozz� a te k�t h�godat.

Azzal elb�cs�ztak. A t�nd�rfi ment, amire k�rt�k. Almafi pedig lesz�llt a kast�ly udvar�ra. Indult azonnal a palot�ba. Bet�rte az ajt�t, sorra j�rta a szob�kat. Hamar r�tal�lt arra az erk�lyre, ahol kinn �lt a kisasszony. �ppen akkor is s�rdog�lt, mikor Almafi odatoppant.

Azt mondta neki Almafi:

- Sz�vemnek sz�p szerelme, mi�rt s�rsz?

Azt mondja a kisasszony:

- Hogyne s�rn�k, mikor ide vagyok l�ncolva h�rom �ve m�r ehhez a kast�lyhoz, ehhez az erk�lyhez.

N�zi az Almafi, h�t csakugyan oda van l�ncolva a l�ny keze-l�ba er�s l�nccal. A l�ncon nagy lakatok. Fogta mag�t, lecsup�lta a l�ny kez�r�l-l�b�r�l a l�ncot.

Nem kereste a lakat kulcs�t, van-e vagy nincs. Az ereje volt hozz� a kulcs.

- Most mondd meg, sz�vemnek sz�p szerelme, hogyan ker�lt�l ide, ebbe az el�tkozott kast�lyba!

A l�ny erre ezeket mes�lte:
- �n egy kir�lynak a l�nya vagyok. �desap�m egyszer kiment vad�szatra a k�zeli erd�be, de nem ejtett semmif�le vadat. Amint a vad�szatr�l visszat�rt, egy sz�rnyeteggel tal�lkozott. Fogta a nyil�t, belel�tte a sz�rnyetegbe. A sz�rnyeteg elment, de azt mondta az ap�mnak, hogy m�g dr�g�n fogja � megfizetni, ami�rt megsebes�tette, mert ak�rhogy vigy�z, elviszi majd egyetlenegy l�ny�t. Ap�m csak mosolyogta, hogyan b�rna egy kir�lyi kast�lyhoz jutni egy sz�rnyeteg, mikor ott van az a sok test�rs�g! De azt�n otthon csak elfogta a nyugtalans�g. Nek�nk nem sz�lt, de l�ttuk, hogy mind jobban b�sul. Hi�ba ostromoltuk k�rd�s�nkkel, b�sul�s�nak ok�t nem �rulta el el�tt�nk. De azt�n �gy-ahogy megfeledkezett a dologr�l, vagy t�n gondolta, hogy a sz�rnyeteg �gyse v�ltja be a szav�t. Egy sz�p napon azonban �n kisz�ktem s�t�lni a kir�lyi kertbe, pedig ap�m nagyon �rz�tt, minden l�pten-nyomon k�s�r�kkel j�rtam. Hogy, hogy nem, egyed�l mentem le a kertbe. Egyszer csak mire lettem figyelmes? Valami nagy z�g�sra. Mire k�r�ltekintettem, hogy mif�le z�g�s az, �szrevettem a rep�l� kast�lyt. A kast�ly szeml�tom�st egyenest hozz�m sz�llt. Mikor egy m�terre sz�llt a f�ld sz�n�hez, kiugrott bel�le egy sz�rnyeteg, engem nyal�bj�ba kapott. Mire magamhoz t�rtem ijedts�gemb�l, itt tal�ltam magamat ezen az erk�lyen. Kezdetben nem voltam idel�ncolva, szabadon j�rhattam a kast�ly lakoszt�ly�ban, de a sz�rnyeteg mindennap f�lkeresett, �s azzal ostromolt, hogy legyek a feles�ge. Nem hallgattam r�, el akartam sz�kni, az�rt l�ncolt ide, ehhez az erk�lyhez. De nem b�nt velem goromb�n, nem hi�nyzott semmim, csak nem j�rhattam szabadon. M�ig is mindennap megjelenik, �s megk�rdezi, meggondoltam-e m�r magamat. De ha �t�letnapig r�p�l�nk, akkor sem leszek a feles�ge.
- No - mondja v�laszul Almafi -, hol tal�lhatn�m �n meg azt a sz�rnyeteget?

Feleli erre a kir�lyl�ny:

- Ez a kast�ly sz�z szob�b�l �ll. A sz�rnyeteg �pp a sz�zadik szob�ban lakik. Azt hiszem, most �pp d�li �lm�t alussza. Legy�zhetetlen�l er�s. M�gpedig az�rt, mert van a kast�ly pinc�j�ben egy hord�, annak a bor�t itta. Ha meg akarsz k�zdeni vele, eredj le, �s igy�l te is az ital�b�l, akkor t�n legy�zheted.

Almafi megtal�lta a pinc�t, meg az ak�s hord�t. Nem keresett poharat, hanem fogta mag�t az ak�s hord�t, �s j� nagyot ivott bel�le. Egyszerre �gy �rezte, hogy izmai szinte vasb�l vannak, mert hiszen eddig is ezer ember ereje volt benne. Indult r�gt�n megkeresni a sz�rnyeteget.

A hetvenedik szob�ba �rve m�r hallotta a nagy hortyog�st. Ment a hortyog�s ir�ny�ba, be�rt a sz�zadik szob�ba, ott volt a sz�rnyeteg. Megr�gta csak �gy a fekv�hely�n:

- �bredj, sz�rnyeteg!

F�l�bred a sz�rnyeteg, d�rzs�li a szem�t. L�tja, hogy egy f�ldi haland�val van dolga. Csak �gy fekt�b�l mondja neki:
- Hogy mersz te �lmomban h�borgatni?
- Az�rt, mert kett�nk k�z�l az egyiknek pusztulni kell - mondja Almafi.
- J�l van - mondja az -, l�tom, ember vagy a talpadon, b�tor fick� vagy! H�t mindj�rt pr�b�ra megy�nk!

Volt ott egy m�term�zs�s vasgoly�. A sz�rnyeteg f�lkel, s azt mondja:

- Amelyik�nk ezzel a vasgoly�val kereszt�l tudja t�rni a falat, az lesz a gy�ztes.
- Dobj te el�bb, sz�rnyeteg! - mondja Almafi.

A sz�rnyeteg fogja a goly�t, f�l k�zzel belev�gta a falba, �gy, hogy a goly� f�lig belement. Almafi sem volt rest, kikapta a falb�l a goly�t, �gy belev�gta, hogy kereszt�lt�rte a falat, �s kiesett az udvarba. A sz�rnyeteg csak most n�zte meg, kivel is van dolga. Azt mondja:

- L�tom, er�s ember vagy. Gyer�nk ki az udvarra, birk�zni.

Az udvaron r�gt�n �sszefog�ztak. Almafi ezer emberer�vel birk�zott, a sz�rnyeteg ezerk�tsz�z ember erej�vel. Ez�rt azt�n Almafit �gy v�gta f�ldh�z, hogy majd sz�jjelm�llott. Nagy nehezen f�lt�p�szkodott Almafi. �sszeszedte mag�t ezer�tsz�z emberer�vel, a sz�rnyetegnek csak ezerk�tsz�z emberer�vel tellett. Ez�rt azt�n most Almafi �gy v�gta f�ldh�z a sz�rnyeteget, hogy palacsint�v� lapult, kiadta a gonosz lelk�t.

Almafi nyomban szaladt az erk�lyre a l�nyhoz. Meg�llt el�tte, s �gy sz�lt:

- Sz�vemnek sz�p szerelme, ha akarod, �s�, kapa, nagyharang v�laszt csak el benn�nket egym�st�l! M�r k�t �ve bolyongok ut�nad!

Azt�n elmes�lte neki, hogyan l�tta meg �t, r�pt�ben a kast�llyal. Most m�r a l�ny is beleszeretett Almafiba, hiszen az �letment�je volt, de am�gy is nagyon csinos egy gyerek volt. R�gt�n ott a rep�l� kast�lyon h�s�get esk�dtek egym�snak.

De Almafi nem szerette ezt a folytonos rep�l�st. Megk�rdezte a l�nyt�l, hogyan lehetne ezt a kast�lyt meg�ll�tani. A l�ny tudta, hogy a kast�lynak a k�t oldal�n egy-egy sz�rny van. De azt m�r nem tudta, hogyan lehet a sz�rnyakat meg�ll�tani.

- Ha m�sk�pp nem megy - mondja a fi� -, elv�gom a k�t sz�rny�t! El �n, mihelyt valahol f�ldet l�tok!

Egyszer �ppen az erk�lyen besz�lgettek, Almafi hirtelen felugrik, azt�n azt mondja a kir�lykisasszonynak:

- Sz�vemnek sz�p szerelme, nemcsak f�ldet, valami v�rost is l�tok!

A kir�lykisasszony m�g m�snap sem l�tott semmit. Harmadnap, amikor a kast�ly a v�ros f�l� �rt, s m�r j�l leereszkedett, Almafi kir�ntotta a kardj�t, �s egy csap�ssal lev�gta a kast�lynak el�sz�r az egyik sz�rny�t, azut�n a m�sikat. �pp j� helyen, mert a v�ros a l�ny apj�nak a f�v�rosa volt.

M�g a l�ny odavolt, imm�r harmadik �ve, az eg�sz v�ros fekete gy�szba borult. Mindenkinek fekete z�szl�t kellett a h�z�ra kitenni, �jjel-nappal. A kir�ly olyan szigor� rendeletet adott ki, hogy m�g mosolyogni sem volt szabad senkinek se; akit rajtakaptak, hogy a sz�j�t csak egy kicsit is mosolyra h�zta, megb�ntett�k.

A kir�ly f�lfigyelt a z�g�sra. Megy ki az udvarra, akkor l�tja a rep�l� kast�lyt! Meglett az �r�m, mikor azt�n m�g azt is l�tt�k, hogy az elveszett l�ny ugrott ki egy fiatal, dali�s emberrel. A kir�lyl�ny mindj�rt bemutatta sz�leinek a v�leg�ny�t, az � �letment�j�t.

A gy�sz mindj�rt megsz�nt a v�rosban. A kir�ly kiadta rendeletben, hogy mindenki vonja be a fekete lobog�t, �s �rvendjen! Azt�n megtartott�k az esk�v�t, megh�vt�k a t�nd�rfit, a k�t m�sik Almafit, az �reg sz�l�ket, nagyszer� lakodalmat csaptak.

M�g most is �lnek, ha meg nem haltak.