|
|
Mese
A vasorr banya, meg kt lny
A vasorr banya, meg kt lny
Volt egyszer, hol nem volt, volt a vilgon egy zvegyember meg egy zvegyasszony. Azoknak meg kt lnyuk. Szegnyek voltak mindketten. Az egyiknek szitja volt, de rostja nem, a msiknak meg rostja volt, de szitja nem. gy aztn, ha az embernek rosta kellett, tkldtt rte a szomszdba, ha meg az asszony szitlni akart, klcsnkrte az embertl. Utvgre, hogy sohase legyen tartozsuk, egybekeltek. De az ember lnynak nagyon rossz sora lett. A mostohja ttte-verte, ahol rte. A lny mr nem trhette tovbb, elindult ht vilgg. Addig ment, mendeglt, mg egy jkora bbos kemenct nem tallt. A kemence megszltotta: - , szp mtkm! Mindjrt megfulladok, gy tele vagyok. Egyl az n hamuban slt pogcsmbl! - Eszem biz' n - felelte a lny -, mert megheztem! s jllakott pogcsval. Arrbb egy patak mellett vitt el az tja. A patak is megszltotta: - , szp mtkm! Mindjrt kicsordulok, gy megdagadtam. Igyl az n szemetes vizembl! - Iszom biz' n - felelte a lny -, mert szomjas vagyok! s jt ivott belle. Estre hatalmas vihar kerekedett. mltt az es, mintha az g is le akarna szakadni. Mit volt mit tennie, addig futott, mg egy vlyogbl rakott hzhoz nem rt. Tudta pedig, hogy ott nem lakhat ms, csak a vasorr banya. - Ht te mi jratban vagy? - krdezte a boszorkny, aki pp dit trt az orrval. - Agyonztam, agyonfztam - felelte a lny -, hadd maradjak nlad reggelig. - Maradhatsz - felelte a banya -, ha bellsz hozzm szolglnak. A lny beleegyezett. - No, akkor szedd csak rendbe a hzat! - parancsolt r a boszorkny, s a dihjat a fldre dobta, hogy a lnynak mg tbb dolga legyen. - Hat szobt kell felsprnd, de a hetedikbe be ne nzz, mert letrm a derekadat! A lny mindjrt nekillt a munknak.
gy tett aztn majd egy esztendeig. Mindennap kitakartotta a szobkat, de a hetedikbe sohasem ment be. Pedig igen frta az oldalt a kvncsisg: mi lehet odabenn? Egyszer aztn, amikor a banya eltnt hazulrl, mgiscsak benzett a hetedik szobba! Annyi kincs volt ott felhalmozva, amennyi mg a kirlynak sincs. Halomban llt az aranypnz, kosarakban a gymnt, hordkban a gyngyk. A lny gyorsan teleszedte a ktnyt, s iszkolt hazafel. De alig lpte t a kszbt, a banya mris otthon termett. Sorra vgigment a szobkon. A hetedikben aztn szrevette, hogy megraboltk. Elvette ht a stlaptot meg a vasgerebent, fellt a lapt htra, s gy biztatta magt: - Lipit-lapt, vasgereben! Mindjrt utolrlek, legerebenezlek! A lny kzben a patakhoz rt. Meg is szltotta: - , te kedves patak! Rejts el engem rejtekedbe! Imhol jn a vasorr banya, mindjrt legerebenez! A patak sztnylt s elrejtette. A boszorkny ott lovagolt a patakparton, krl is nzett, de nem ltott senkit. Akkor a lny tovbbsietett. Odart a kemenchez. Megszltotta azt is: - , te kedves kemence! Rejts el engem rejtekedbe! Imhol jn a vasorr banya, mindjrt legerebenez! A kemence is kinylt s elrejtette. A boszorkny most mr visszafel jtt a lapton, megint krlnzett, de csak nem ltott senkit. gy aztn a lny szerencssen hazart. Mindjrt megmutatta a kincseket, amiket magval hozott. rlt is az apja, hogy ezentl nem ingyen eszi a kenyeret a hznl. De a mostoha igen irigykedett r. Szerette volna, ha az lnya is annyi kincset szerezne, mint a msik. Sttt ht neki des stemnyt, meg adott vele egy csutora bort, azzal kldte, hogy menjen szolglni a vasorr banyhoz. A mostoha lnya is addig ment, mendeglt, mg egy bbos kemenct nem tallt. - , szp mtkm! - szltotta meg a kemence t is. - Mindjrt megfulladok, gy tele vagyok. Egyl az n hamuban slt pogcsmbl! - Nem eszem n! - mondta a lny kevlyen. - Van nnekem cukros stemnyem. Arrbb a patak is knyrgtt neki: - , szp mtkm! Mindjrt kicsordulok, gy megdagadtam. Igyl az n szemetes vizembl! - Nem iszom n! - felelte a lny. - Van bor az n csutormban. Azzal ment tovbb. El is rt a vasorr banyhoz, fel is fogadtk, de a hetedik szobba neki sem volt szabad benznie. Alig vrta, hogy a boszorkny magra hagyja, tstnt megszedte magt annyi kinccsel, amennyit csak elbrt, aztn sietett hazafel. A vasorr banya pedig megint elvette a stlaptot meg a vasgerebent. Fellt a lapt htra, s gy szlt: - Lipit-lapt, vasgereben! Mindjrt utolrlek, legerebenezlek! A lny kzben odart a patakhoz. - , te patak! - rimnkodott. - Rejts el engem rejtekedbe! Imhol jn a vasorr banya, mindjrt legerebenez! De a patak azt vlaszolta: - Menj innen, nem rejtlek el! Nem ittl a szemetes vizembl. A lny tovbbszaladt a kemencig. Azt is krlelte szpen: - , te kemence! Rejts el engem rejtekedbe! Imhol jn a vasorr banya, mindjrt legerebenez. De a kemence nem rejtette el. - Nem ettl a hamuban slt pogcsmbl! - felelte. gy aztn a vasorr nemsokra utolrte. Jl elgerebenezte, a kincseket meg elvette tle. A lny alig tudott hazameneklni. A kakas mr messzirl szrevette, felreplt a kertsre, onnan rikoltozta: - Gazdaasszony! Gazdaasszony! Jn m a lnyod tiszta vrben! Az asszony odaugrott: - Hess le onnan, te kakas! Jn m tiszta gymntban! De a kakas megint a kertsen termett, s egyre csak ezt kiablta: - Imhol jn a lnyod, tiszta vrben! -Jn m! - mondta az asszony. - Hozza a drga kincseket! Egyszer csak a lny belpett a hzba. Csupa vr volt. Nem hozott semmit. Az anyja betette az gyba, odalt mell, s srva vigasztalta. Mg ma is ott l, ha meg nem halt.
| |
|
|
::::::::::::::::::::::
FELHVS!
A hirdetseket trlm,
lgyszi NE HIRDESS a chatben!
Ksznm!
::::::::::::::::::::::
|
::::::::::::::::::::::
|
MESE
|
|
|
|
|