|
|
Mese
A katona, meg a szabólegény
A katona, meg a szabólegény
Hol volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl, volt egyszeregy katona. Ez a katona erősen szerette a boritalt. De elnézték ezt a gyöngeségét, mert máskülönben olyan vitéz ember volt, hogy nem akadt párja a hadseregben. Volt is annyi kitüntetése, hogy alig fért a mellén, de pénze is annyi volt, hogy majd fölvetette. No, hogy sokat ne mondjunk, volt neki ezer pengő forintja, tiszta ezüst pénzben. Gondolt egyet, elment a generálishoz, megkérte, tegye el az pénzét, amíg a katonaságot szolgálja. Hiszen a generális el is tette a pénzt. Hanem, amikor a katona indulóban volt hazafelé s kérte a pénzt vissza, olyan ötvenet vágatott a talpára, hogy holta napjáig sem felejtette el. Na, szegény katona, most mehetsz haza pénz nélkül. El is indult, de útközben egyet gondolt, s nem ment haza, hanem ment egyenesen a királyhoz, hogy neki panaszolja el a sérelmét. Amint megy, mendegél egy nagy erdőn keresztül, mellé szegődik egy szabólegény, aki szintúgy a király városába tartott. Estére egy csárdához érnek és bemennek oda. - Adjon isten jó napot! Ki van itthon? Elébük szalad a korcsmáros nagy lelkendezéssel, s mondja: - Jaj, hol járnak itt kelmetek, ilyenkor? - Milyenkor? - Hát nem tudják kendtek, hogy tizenkét betyár van az erdőben? Azoktól még élve meg nem szabadult senki! Megijedt a szabólegény, de nagyon, még a hideg is kirázta s mindjárt be is bújt az ágy alá. Hanem a katona nem ijedt meg. Nagyot ütött a kardjára, s azt mondta: - Egy életem, egy halálom, a betyárokat megvárom. Éjfélre kelve jönnek ám a betyárok, s mindjárt el is végzik, hogy a katonát fölakasztják. - Jól van - mondja a katona -, nem bánom, csak azt engedjétek meg, hogy utoljára jóllakjam. Hozott a kocsmáros egy porció birgepaprikást, melléje egy üveg bort. Azt megette, megitta a katona. Akkor azt mondja a rablóvezér az egyik betyárnak: - No, most vigyétek, s akasszátok fel! - Azzal ne fáradjatok - mondja a katona -, majd megölöm én magamat. Tetszett a betyároknak ez a beszéd. Mind a katona köré gyűltek, mert bizony olyat még az öreganyjuk sem látott, hogy valaki magát megölje! Azt mondja a katona: - Korcsmáros úr, töltsön meg egy üveget félig borral, félig pirospaprikával! Na, most nézzetek ide, ezt az üveget kiiszom, s mindjárt meghalok. Mit gondoltok, mit csinált a katona? Bal kezében az üveg, jobbjában a kard. Hirtelen sarkon fordult, a boros paprikával szembelocsolta a betyárokat, a kardjával pedig levágta a betyárok fejét. Bezzeg előbújt a szabólegény az ágy alól. - Na, vitéz katona, jó tett helyébe jót várj! Megmentetted az életem, hozzád adom a lányom feleségül, ha kéred. Elmegy a szabólegény s egy óra, kettő sem telt belé, hozza a leányt. Megtetszett a leány nagyon a katonának, biz' el is vette menten feleségül. Hanem azt már csakugyan nem tudta a szegény katona, hogy a szabólegény maga a király, s a leány sem árulta el, hogy ő bizony ki lánya. Na, eltelik a nap, el az éjszaka. Hát reggel jön ám a szabólegény, azaz a király, hatlovas hintón, s viszi magával a katonát, meg a feleségét. A palotában aztán hetedhét országra szóló lakodalmat csaptak. A király mindjárt neki akarta adni a katonának az egész királyságát, fejébe akarta nyomni a koronát, de a katona azt mondta: - Nem kell nekem sem ország, sem korona. Csak azt a regimentet adja alám felséged, amelyiknek a generálisa eltagadta a pénzem. Hiszen azt jószívvel adta a király, hogyne adta volna. Na, volt is aztán kínja a generálisnak. Még ma is vakargatja az ötven bot helyét, ha meg nem halt. Itt a vége, fuss el véle!
| |
|
|
::::::::::::::::::::::
FELHÍVÁS!
A hirdetéseket törlöm,
légyszi NE HIRDESS a chatben!
Köszönöm!
::::::::::::::::::::::
|
::::::::::::::::::::::
|
MESE
|
|
|
|
|