|
|
Mese
A szrke l
Egyszer volt egy szegny ember, akinek a vilgon semmi egyebe nem volt, csak egy szrke lova. Azzal kereste a mindennapi kenyert, hogy eljrt a szrke lovval rlni; jjel-nappal mindig rlt rajta. A szrke l nagyon megunta ezt a dolgot, ltta, hogy a ms ember lova mindig prjval rl, neki meg magnak kellett hzni a malmot, azt mondja ht a gazdjnak: - des gazdm, mi dolog az, hogy ms ember mindig kt lval rl, te meg engem csak magamat frasztasz itt a malomban? - Biz annak az az oka, kedves lovam, hogy egy rva bogaram sincs, akit melld foghatnk. - Ha csak ez a baj, eressz el engem, majd kertek n magamnak egy trsat. A szegny ember mindjrt kifogta a malombl, eleresztette. Elindult ht a szrke l, hogy trsat kertsen magnak; megy, mendegl hetedht orszg ellen, egyszer meglt egy rkalyukat. Kapja magt, rfekszik a lyukra, mintha meg volna dglve, mintha mr a farkt se tudn mozdtani. Odabent a rkalyukban egy reg rka lakott hrom fival. Egyszer a legkisebb fia ki akar menni, megltja a szrke lovat, azt gondolta a fehrsgrl, hogy h van. Visszamegy az anyjhoz. - Jaj, anym, nem lehet most kimenni, nagy h van odakint. - Mr hogy volna - feleli az reg rka -, hiszen ppen nyr kzepe van most. Eredj ki te, fiam - mondja a kzps finak -, te regebb vagy, tbbet tudsz, nzd meg, mi az. Kimegy a kzps fia is, az is megltja a szrke lovat a lyuk szjn, az is visszamegy. - Jaj, anym, csakugyan nem lehet most kimenni, h van. - Mr hogy volna most h, hiszen ppen nyr kzepe van. Eredj ki te, legregebb fiam, te legtbbet lttl mr a vilgon, nzd meg, mi van ott. Kimegy a legregebb fia is, de az is csak azzal megy vissza: - De bizony csakugyan h van, akrhogy van a dolog, semmit se lttam, csak a nagy fehrsget. - Nem lehet most h, hisz ppen nyr kzepe van - mondja az reg rka, azzal maga ment ki. Ltja, hogy nem h, hanem szrke l. Gondolkozba esik, hogy kellene azt elhzni onnan; ha ott marad, mg csak ki se tudnak jrni. Prbltk elhzni a hrom fival, de meg se tudtk mozdtani. Elmegy ht a farkas komjhoz. - Kedves komm, ugyancsak j pecsenyre tettem szert, mr oda is vittem a lyukam szjhoz, de sehogy se fr bele, pedig ha kvl marad, mind kikezdik a varjak; azrt ht azt gondoltam, hzzuk el a te barlangodhoz, abba taln belefr, majd rjrhatunk ketten is. A farkas megrlt a j pecsenynek, gondolta magban: csak egyszer az barlangjban legyen, nem eszik abbl a rka egy fl falatot se. Mindjrt visszamentek a rka lyukhoz; mg akkor is ott fekdt a szrke l, tette magt, mintha meg volna dglve. Mikor odartek, elkezd a farkas tanakodni: - Hogy kellene ezt az n barlangomhoz elvinni, koma? - Ht csak gy - felel a rka -, ahogy n idig hoztam: a farkam a farkhoz ktttem, gy hoztam rkon-bokron keresztl, mg csak nehz sem volt. Most ht kssk a te farkadhoz a farkt, gy a legszebben elviheted. A farkas mindjrt rllott, az bizony j lesz! Mr elre fente a fogt a j pecsenyre - a rka meg j ersen sszekttte a farkas farkt a szrke l farkval. - Hzhatod mr, koma! Hzza a farkas, majd megszakad, de meg se brja mozdtani, amint legjobban erlkdik, hirtelen felugrik a szrke l, elkezd szaladni, hzza m a farkast farknl fogva maga utn rkon-bokron keresztl, mint a dgt, vitte egyenesen a gazdjhoz. - No, gazdm, hoztam magamnak trsat. A szegny ember mindjrt agyonverte a farkast, a brt eladta a zsidnak j pnzrt, azon vett egy msik lovat, attl fogva sohasem rlt magban a szrke l. Ha magban rlt volna, az n mesm is tovbb tartott volna.
| |
|
|
::::::::::::::::::::::
FELHVS!
A hirdetseket trlm,
lgyszi NE HIRDESS a chatben!
Ksznm!
::::::::::::::::::::::
|
::::::::::::::::::::::
|
MESE
|
|
|
|
|