Sz�gkir�ly

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy kir�ly. De ez a kir�ly olyan szeg�ny volt, hogy orsz�g�ban �n�la szeg�nyebb ember egy sem akadt. Ennek a szeg�ny kir�lynak mindene, szeme f�nye egyetlen fiacsk�ja volt. Mikor a fi� felcseperedett, egy napon �gy sz�lt az apj�hoz:
- �desap�m, hogy lehet, hogy te fels�ges kir�ly vagy, s nek�nk m�g sincs semmi olyanunk, ami a kir�lyoknak lenni szokott?
- Kedves fiam - v�laszolta a kir�ly -, ennek hossz� �s szomor� t�rt�nete van. Jobb volna, ha el sem kezden�m. De ha m�r k�rdezed, elmondom. Nos h�t, volt nekem egy gonosz lelk� b�ty�m; mindent, amit �r�k�lt�nk, megkaparintott, elrabolt. �gy maradtam �n koldusan!
- J�, hogy tudom, kedves �desap�m! - mondta a fi�. - M�ris arra k�rem, engedjen el engem gonosz lelk� b�csik�m ut�n! Megtal�lom a f�ld fenek�n is, �s visszaszerzem �desap�m juss�t, ha addig �lek is!
- Jaj, �des fiam - aggodalmaskodott a szeg�ny kir�ly -, nem sz�vesen engedlek el! De ha m�r ennyire a fejedbe vetted, meg nem tilthatom neked. Nagyon vigy�zz azonban, mert sz�rny� er�s ember, s van neki valami tudom�nya, de olyan, hogy azzal m�g mindenkit legy�z�tt �s elpuszt�tott, akit csak akart. Ak�rhogy is, igazi vit�zi pr�ba lesz egy ilyen sz�rnyeteggel megbirk�zni!
- K�sz�n�m kedves �desap�m j� tan�csait - mondta a kir�lyfi. - B�zz�k bennem: el�g er�snek �s b�tornak �rzem magam ahhoz, hogy elb�njak vele!
Azzal felk�t�tte kardj�t, lov�ra pattant �s elindult.
Ahogy ment, mendeg�lt, egy nagy s�r� erd�be �rt. Elfogta az �lmoss�g; lov�t egy f�hoz k�t�tte, kardj�t mag�hoz szor�totta, k�t tenyer�t a feje al� tette �s elaludt. �jjel tizenk�t �rakor valami besz�dre �bredt. A fa tetej�n h�rom holl� besz�lgetett:
- Jaj, de k�r ez�rt a sz�p ifj��rt! Szeg�ny m�g nem is tudja, hogy a r�zerd�h�z k�zeledik - mondta az egyik.
- Csak lenne annyi esze, hogy a h�don ne menjen �t, mert lova dobog�s�t meghallja a s�rk�ny! - mondta a m�sodik holl�.
- De megmentheti az �let�t, ha a s�rk�ny k�zeledt�re a h�d al� b�jik! Mikor azut�n a s�rk�ny arra k�ri, hogy a sz�j�b�l kicsap� piros l�ngra vizet �nts�n, meg ne tegye, hanem karddal v�gjon bele a l�ngba! Az � lova sz�j�n is l�ng fog kicsapni, k�k sz�n� l�ng! Ha erre t�st�nt vizet �ntene, elolthatn� - mondta a harmadik.
Ezzel a besz�lget�snek v�ge szakadt, �s a holl�k elrep�ltek.
„No, ennek fele se tr�fa” - gondolta a kir�lyfi, s mintha mi sem t�rt�nt volna, elindult a r�zerd� fel�.
Hamarosan a h�dhoz �rkezett. J�tt a s�rk�ny, � elb�jt a h�d al�, majd a s�rk�ny kiab�l�s�ra kiugrott, belev�gta kardj�t a piros l�ngba. Azut�n gyorsan vizet mer�tett a kalapj�ba, s r��nt�tte a lova k�k l�ngj�ra. Egy csepp h�ja volt, hogy a mer�t�ssel elk�sik, mert mihelyt kardj�t a s�rk�ny l�ngj�ba v�gta, a s�rk�ny v�re majdnem ellepte a vizet! Szerencs�re a l�nak m�g j�t is tett a s�rk�nyv�r, s nagy er�vel rugtatott a s�rk�nynak. A kir�lyfi pedig kaszabolta, ahol �rte, hogy a v�g�n m�r csak egy feje maradt. A s�rk�ny erre k�ny�rg�sre fogta:
- Hagyd meg legal�bb ezt az egy fejemet!
- Meghagyom - mondta a kir�lyfi -, csak mondd meg, hogy tudok �tmenni a r�zh�don.
- B�tran �tmehetsz, csak amikor �t�rsz, t�zz egy r�zgallyacsk�t a kalapodhoz. Amikor tov�bbm�gy, tal�lkozol a b�ty�mmal. Az �gyis elpuszt�t, bossz�t �ll �rtem! - kacagott a s�rk�ny.
Erre a kir�lyfi megm�rgel�d�tt, s a gonosz s�rk�ny utols� fej�t is lev�gta. S tov�bbindult az ez�sterd� fel�. Nemsok�ra el is �rt az ez�sterd� hat�r�ra. A h�dn�l megk�t�tte a lov�t, � maga gyorsan a h�d al� b�jt. Ekkor megsz�lalt a lova:
- Hej, kedves gazd�m, itt m�r nagyobb baj �r minket! Ez a tizenk�t fej� s�rk�ny birodalma: miel�tt ide�rne, mer�ts vizet a kalapodba, de m�g a csizm�dba is, mert amikor sz�ks�g lesz r�, m�r nem fogsz r��rni. H�romszor fogok ki�ltani neked. Mikor el�sz�r ki�ltok, el�bb a csizm�db�l, amikor m�sodszor ki�ltok, a kalapodb�l �nts�l r�m vizet. Mikor harmadszor ki�ltok: vagdosd a kardoddal a s�rk�ny sz�j�b�l kicsap� l�ngot, ahogy csak b�rod!
A kir�lyfi erre leszaladt a h�d al�, s l�m, alighogy a csizm�j�t, kalapj�t megmer�tette, j�tt ord�tva, z�gva, rombolva a s�rk�ny! �gy b�mb�lt, hogy m�g a h�d is remegett.
- Tudtam, ebadta, hogy egyszer meggy�lik veled a bajom! Meg�lted az �cs�met, azt neked meg nem bocs�tom! K�sz�lj a hal�lra, mert most elevenen megeszlek!
- Kedves gazd�m - sz�lalt meg a l� -, egy mar�k vizet!
A kir�lyfi fogta a csizm�j�t, �s gyorsan r��nt�tte a l�ra. De alighogy r��nt�tte, a paripa ism�t megsz�lalt:
- Kedves gazd�m, b�r egy csepp vizet �nts r�m, mert mindj�rt v�ge az �let�nknek!
A kir�lyfi gyorsan r��nt�tte a kalapj�ban lev� vizet. Akkor a s�rk�ny sz�j�b�l hatalmas l�ng csapott ki.
- Vizet, vizet, ha istent ismersz! - k�ny�rg�tt a kir�lyfinak.
Persze a kir�lyfinak volt esze, s a s�rk�nyra egy cseppet sem �nt�tt. K�zben a l�ng m�r olyan er�sen csapkodott a s�rk�ny sz�j�b�l, hogy majdnem mindent felperzselt a k�rny�ken. Akkor megsz�lalt a kir�lyfi lova:
- Seg�ts, kedves gazd�m!
A kir�lyfi fogta kardj�t, s �t�tte-v�gta a s�rk�ny piros l�ngj�t, ahogy csak b�rta. �ml�tt a v�r a s�rk�nyb�l, m�r mind a tizenegy fej�t lev�gta, s �ppen a tizenkettedikhez l�tott volna, mikor a sz�rnyeteg k�ny�rg�sre fogta:
- Jaj, jaj, ne b�nts! Hagyd meg legal�bb ezt az egy fejemet!
- J�l van - mondja a kir�lyfi. - Meghagyom a fejedet, ha megmondod, hogyan tudok �tmenni az ez�sterd�n.
- Nyugodtan �tmehetsz, csak t�zz egy gallyat a kalapodba.
M�r �ppen indulni akart, mikor l�tja, hogy egy k�v�n rettenetesen cs�nya boszork�ny kuporog.
„Ezt nem mondta nekem - gondolta mag�ban -, mert rem�lte, hogy a boszork�ny elpuszt�t! Nem �rdemel kegyelmet!” Fogta a kardj�t, �s a s�rk�ny utols� fej�t is lev�gta.
A boszork�ny, aki nem volt m�s, mint a s�rk�ny anyja, m�r t�totta hatalmas sz�j�t, hogy lovastul lenyeli. A kir�lyfi sem volt rest, fogta a kardj�t, s neki a boszork�nynak!
De bizony, ha a lova nem g�zolja le, s nem tiporja �ssze a gonosz teremt�st, k�nnyen otthagyhatta volna a fog�t! Miut�n nagy nehezen legy�zt�k, s a h�d al� dobt�k, a kir�lyfi let�rt egy gallyat, a kalapj�ba t�zte, �s indult tov�bb.
Azt mondja neki a lova:
- Kedves gazd�m, k�t nagy harcot megnyert�nk, de nem tudom, hogy a harmadikn�l nem marad-e ott az �let�nk. Mikor a h�dhoz �r�nk, ne k�ss meg engem, hanem hagyj szabadon, s te se b�jj a h�d al�. Mind a k�t csizm�dba mer�ts vizet, de m�g a kalapodba is! Mikor ki�ltok, mind a k�t csizm�db�l �nts r�m vizet, de arra nagyon vigy�zz, hogy egy csepp se fr�ccsenjen a s�rk�ny sz�j�b�l d�l� piros l�ngra!
Mikor a h�dhoz �rtek, a kir�lyfi �gy tett, ahogy a lova tan�csolta: megmer�tette csizm�j�t, kalapj�t, majd elb�jt egy bokor m�g�, lova pedig egy fa m�g�. Egyszer csak borzaszt� nagy dirrel-durral j�tt a huszonk�t fej� s�rk�ny. Ord�t�s�t�l majdnem megs�ket�ltek. M�g messze volt a h�dt�l, de sz�j�b�l m�r l�vellt a l�ng, �s ha a kir�lyfi nem b�jik bokor m�g�, lova pedig fa m�g�, megs�t�tte volna �ket. Ord�tott a s�rk�ny:
- Megbosszulom a testv�reimet! Megeszlek lovastul, te nyomorult!
Mi tagad�s, nagyon megijedt a kir�lyfi is, a lova is erre az irt�ztat� ord�t�sra.
- Kedves gazd�m - sz�lalt meg a l� -, adj�l egy csepp vizet!
A kir�lyfi fogta a k�t csizm�t, hogy abb�l �nts�n a lov�ra. L�tta ezt a s�rk�ny, �s k�ny�r�gni kezdett:
- Nekem is adj�l! J�tett hely�ben j�t v�rj!
A kir�lyfinak azonban hely�n volt az esze, s a k�t csizm�j�ban lev� vizet �gyesen a lova k�k l�ngj�ra �nt�tte, hogy egy csepp se esett a s�rk�nyra. Ut�na a kalapj�ban lev� vizet is a lov�ra �nt�tte. De ezt m�r alig b�rta, mert a s�rk�ny tork�b�l l�vell� l�ng majd megs�t�tte.
- Kedves gazd�m - sz�lt a l� -, most seg�ts�l! Szedd �ssze minden er�det!
- Semmit sem tehetek, kedves lovam, mert majd meg�gek a l�ngt�l! �gy l�tom, v�ge az �let�nknek!
- Sose keseredj el! - biztatta a l�. - Fogd a kardodat, �s k�ldd magad helyett!
- �des kardom, seg�ts rajtunk - mondta a kir�lyfi. Puszt�tsd el ezt a b�d�s f�rget!
A kard erre kisiklott a kir�lyfi kez�b�l, �s kocsonyah�ss� vagdosta a huszonk�t fej� s�rk�nyt. Ugyan�gy �sszevagdosta a m�sodik boszork�nyt is, vagyis a huszonk�t fej� s�rk�ny anyj�t, s ut�na mag�t�l visszasz�llt a h�vely�be.
A kir�lyfinak csak annyi dolga volt, hogy bedob�lja �ket a h�d al�. Azt�n let�rt egy gallyat az aranyf�r�l, a kalapj�hoz t�zte, fel�lt h�s�ges lov�ra, s tov�bbindultak, befel� az aranyerd�be. Mikor m�r nagyon elf�radtak, lefek�dtek egy nagy fa t�v�be.
- Aludj�l csak, �des gazd�m - sz�lalt meg a l� -, majd �n virrasztok.
�jjel tizenk�t �rakor h�rom holl� sz�llt a nagy fa tetej�re. Elkezdtek besz�lgetni:
- Ha most �bren volna, valamelyik�nk szavaib�l megtudhatn�, hogy az aranyerd�n t�l egy faluba �rnek. Abban a faluban annyi a varj�, hogy a n�pek semmi j�sz�gnak nem tudj�k haszn�t venni, mert a varjak mindent kiesznek a f�ldb�l. Van azonban abban a faluban egy kis kunyh�. Ha abba a kunyh�ba bemenn�nek, sz�p sz�val tan�csot kapn�nak.
Hallja ezt a l�, s azonnal felkelti gazd�j�t.
- Gyer�nk, �des gazd�m! Majd k�s�bb megpihen�nk. Nemsok�ra be�r�nk egy faluba. Abban a faluban tal�lunk egy kis kunyh�t. Sz�pen k�sz�nj be oda, s k�rdezd meg: mi�rt van ez a sok fekete mad�r ezen a t�jon?
�gy is lett. Oda�rkeztek, a kir�lyfi bek�sz�nt:
- Szerencs�s j� napot a h�z gazd�j�nak!
Egy �regasszony �lt odabent.
- Adjon isten nektek is! - mondta. - Hogy ker�ltetek ide, mikor erre se lovas, se semmif�le gyalogos nem j�rhat, csak madarak?
- Sajnos, �des n�nik�m - mondja a kir�lyfi -, el�g baj az nek�nk, hogy erre kellett j�nni! De k�rdezn�k mag�t�l valamit, ha meg nem s�rten�m. Mi�rt van magukn�l ez a sok fekete mad�r?
- Az�rt van mifel�nk ez a sok fekete mad�r - felelte az �regasszony -, mert Sz�gkir�ly, akinek az orsz�g�ban vagytok, m�g azt a kev�s gabon�t sem hagyja meg nek�nk, amin elteng�dhet�nk. Ha akadna valaki, aki minket ezekt�l megszabad�tana, nagyon szeg�ny vagyok, de h�rom zs�k aranyat adn�k neki!
- �n megpr�b�ln�m, kedves �regany�m, ha megmondan�, hogy lehetne �ket innen kipuszt�tani.
- Nagy vit�z lehetsz, �des fiam, ha erre v�llalkozni mersz! De ha m�r �gy �ll a dolog, elmondom, mit kell tenned. Innen h�romsz�z m�terre van egy k�b�rka. Od�ig kellene eljutnod �gy, hogy a varjak a szemed ki ne szedj�k. Abban a k�b�rk�ban ez�st-, arany-, gy�m�ntkincseken �l egy �regember. Ha azt elpuszt�tan�d, egy varj� sem maradna errefel�, s a kincsekb�l neked is adn�k h�rom zs�kkal, fiam!
Megk�sz�nte a kir�lyfi az �regasszony tan�cs�t, s ment vissza a lov�hoz.
- No, �des gazd�m, mit mondott a h�z gazd�ja? - k�rdi a lova.
A kir�lyfi elmondta.
- De hogy ezt mik�nt fogjuk v�ghezvinni, azt m�r nem tudom.
- Megpr�b�lkozunk ezzel is! - vigasztalta a lova.
Azzal elindultak: olyan sebesen sz�guldott a l�, hogy a varjak nem tudt�k utol�rni. Mikor oda�rnek, �gy sz�l:
- �des gazd�m, vedd ki a f�lemb�l ezt a p�lc�t, v�gj r� vele a b�rka n�gy oldal�ra! R�gt�n kiny�lik a b�rka ajtaja. Mihelyt kiny�lt, v�gd a kardot az �sz emberhez! Meg ne sajn�ld, b�rhogy rim�nkodik. �s meg ne ijedj, b�rmilyen sokan t�madnak is r�d majd ottan!
Mikor a k�b�rk�hoz �rt, r�v�gott a p�lc�j�val mind a n�gy sark�ra, s csakugyan kiny�lt az ajt�. H�t ahogy kiny�lik az ajt�, annyi k�gy�fej bukkan ki, hogy a kir�lyfinak majdnem f�ldbe gy�kerezett a l�ba. Jobbnak l�tta, ha ism�t a kardj�t k�ldi, mert mi tagad�s, �gy megr�m�lt, hogy egy picula sem maradt a zseb�ben. L�tta ezt a lova, azonnal seg�ts�g�re sietett, a sok k�gy�t, m�r amit a kard nem gy�z�tt apr�tani, �sszetaposta. Kerest�k a v�nembert, nem tal�lt�k. Egyszer csak l�tja a kir�lyfi, hogy egy k�v�n hatalmas varangyos b�ka �l. �ppen rugaszkodik, hogy r�juk vesse mag�t. No de a kir�lyfi sem volt rest! Diribdarabra vagdosta a varangyos b�k�t. Mihelyt a varangyos b�ka kiadta p�r�j�t, az �regasszony kunyh�j�b�l egyszeriben palota lett, s a varjak mind elt�ntek m�g a k�rny�kr�l is. Mert h�t az a gonosz v�nember volt a varangyos b�ka.
- No, kedves fiam - mondja az �regasszony -, alaposan bebizony�tottad nagy vit�zs�gedet! Amit �g�rtem, megadom! Itt van a h�rom zs�k arany.
- Nem kell nekem a h�rom zs�k aranya, kedves j� �regany�m! Haszn�lja el j� eg�szs�ggel!
- H�t, kedves fiam, ha m�r �gy vagyunk, akkor csak annyit mondhatok, hogy j�tetted�rt t�lem mindig j�t v�rhatsz! B�rhol leszel, b�rmilyen veszedelmek k�z�tt, �n mindig seg�ts�gedre sietek. Nagyon okos j�sz�g a lovad; minden gondolatomat neki fogom megs�gni, hogy t�ged �gyesen �s okosan hordozzon neh�z utadon, mert tudom, hov� m�gy, �des fiam: Sz�gkir�ly birodalm�ba! No, h�t csak induljatok, �s j�rjatok j� szerencs�vel!
Mik�zben �gy b�cs�zkodott az �regasszony, fogott egy gy�ny�r� sz�p kant�rt, �s a kir�lyfi lov�ra tette. Ahogy mentek, mendeg�ltek, egy olyan hatalmas temet�h�z �rkeztek, amelynek nem is l�tt�k a v�g�t. Annyi volt ott a fejfa, mint �gen a csillag. L�tja a lova, hogy a kir�lyfi igen elgondolkozik, s �gy sz�l:
- L�tod, kedves gazd�m, ezt a hatalmas temet�t? Nagyon kell vigy�znod, hogy te is ide ne ker�lj a t�bbi halott k�z�! �n m�r ott nem sokat tudok rajtad seg�teni, csak azt tan�csolom, hogy b�rmilyen helyzetbe ker�lj is, arra nagyon vigy�zz, hogy senkit meg ne �ss�l, hanem ink�bb etesd �s itasd! Most pedig vedd le a kant�romat, s k�ss ide, ehhez a f�hoz, a kant�rt akaszd fel a gallyra, te pedig indulj neki a temet�nek, ezen az �ton addig, am�g egy kast�lyhoz nem �rsz. A t�bbit majd megl�tod.
A kir�lyfi kik�t�tte lov�t, ahogy az k�rte, s azt�n elindult a temet�n �t, s nagy sok�ra oda�rt a kast�lyhoz. Gondolta, ez bizony�ra a kir�ly kast�lya lehet. Fogta mag�t, s nagy b�tran bek�sz�nt a kast�lyba:
- Szerencs�s j� napot, fels�ges kir�ly aty�m!
- J� napot neked is! Hogy ker�lsz te erre, ahol m�g a mad�r se j�r? Mert m�g azok a varjak is, amelyek eddig itt tany�ztak, elmenek�ltek innen.
- Szolg�latot keresek, fels�ges kir�ly aty�m!
- H�t ha keresel, kaphatsz. N�lam h�rom nap h�rom esztend�. De figyelmeztetlek, ha nem v�gzed j�l a dolgodat, a te fejed is a t�bbiek mell� ker�l! Az lesz a dolgod, hogy h�rom lovat ezzel a vasgerend�val k�tszer naponta alaposan eld�ngetsz! Reggel pedig a vasgerend�t ezzel a faf�r�sszel �sszev�god.
A kir�lyfi csak b�logatott. Sz�gkir�ly - mert � volt - levezette az ist�ll�ba, �s mag�ra hagyta. Azt m�g elfelejtettem mondani, azt is meghagyta, hogy a lovakat etetni-itatni nem szabad.
„Most ugyan mit�v� legyek? - eresztette a kir�lyfi b�nak a fej�t. N�zte a h�rom szerencs�tlen lovat - �hesek is voltak, szomjasak is. - M�g verjem is �ket? - gondolta. - �n, aki j�sz�got soha egy ujjal sem b�ntottam?... No meg azt�n itt van ez a vasgerenda. Hogy fogom ezt faf�r�sszel elv�gni? Jaj, csak legal�bb lenne mellettem h�s�ges lovam, hogy tan�csot adhatna!” Lesz, ahogy lesz, de biz � nem teljes�ti a kir�ly kegyetlen parancs�t. J�l megetette �s megitatta a lovakat.
Mikor m�r �ppen ki akar menni az ist�ll�b�l, az egyik l� megsz�lal:
- L�tom, nagyon el vagy keseredve, kedves gazd�m! Egy cseppet se b�sulj! J�tetted�rt j�t v�rj!
- Hogyan, h�t te besz�lni is tudsz, l� l�tedre? - k�rdi �lm�lkodva a kir�lyfi.
- Az�rt sz�laltam meg, mert enni-inni adt�l nek�nk. �s l�ttam, milyen keservesen t�r�d a fejed azon, hogyan v�gjad �ssze a faf�r�sszel a vasgerend�t. Ezen se b�sulj, mert m�r �ssze van v�gva apr� darabokra. Most pedig figyelj j�l arra, amit mondok - folytatta a l�. - Ha majd hozza neked a szak�csn� az eb�det, ne fogadd el! Azt mondd neki, hogy munk�ddal meg��rde�melsz annyit, hogy a kir�ly asztal�n�l egy�l. Ha k�rdi a kir�ly, hogy mi lett a vasgerend�val, mondd azt, hogy m�r mind a h�rmat apr�ra t�rted, mikor �sszevissza vert�l benn�nket.
Alighogy a l� ezt elmondta, m�r hozta is a szak�csn� az eb�det.
- Tess�k, itt van az eb�d - mondja.
A kir�lyfi erre �gy sz�lt:
- Ilyen munk�val, mint az eny�m, meg�rdemlem, hogy nekem a kir�ly asztal�n�l ter�tsen. Egy becs�letes munk�sember nem kint eszik a far�gat�n!
A szak�csn�, mit volt mit tennie, visszavitte az eb�det, s jelentette a kir�lynak, mi t�rt�nt. Igen, de a kir�ly k�zben elment hazulr�l, csak a kir�lyn� volt otthon.
- F�ls�ges kir�lyasszonyom, m�g ilyen szolg�nk nem volt!
- Hogyhogy? - k�rdi a kir�lyn�.
- Nemcsak az egyik, hanem mind a h�rom gerend�t �sszev�gta, az eb�det azonban nem fogadta el. Azt mondta: egy munk�sember nem eszik a far�gat�n, meg�rdemli, hogy a kir�ly asztal�n�l ter�tsenek neki!
Mikor a kir�lyn� ezt hallja, rettenetes d�hbe gurul.
- No, majd adok �n neki!
Szalad az ist�ll�ba nagy d�h�sen, de bizony mikor megl�tta a kir�lyfi�t, el�mult a sz�ps�g�n, d�lcegs�g�n, s nemhogy megszidta volna, de �r�m�ben azt sem tudta, milyen m�zesm�zos szavakkal h�vja be asztal�hoz eb�delni.
- Nem is tudtam, hogy olyan szorgalmas munk�sember vagy. Nagyobb er�vel b�rsz, mint az �n uram! Hol szerezted ezt a nagy tudom�nyodat?
Azt feleli erre a kir�lyfi:
- Fels�ges kir�lyasszonyom! Az�rt j�rom a vil�got, hogy szolg�lataimat becs�letesen teljes�tsem. Ami pedig az �n tudom�nyomat illeti, megmondhatom, nincs �nnekem semmif�le tudom�nyom! �pp ez�rt arra k�rem, mondja meg, hogy hol van s miben rejlik f�rj�nek nagy ereje �s okoss�ga.
- �n azt nem tudom - feleli a kir�lyn� -, megk�rdezni meg nem merem t�le, mert azonnal meg�lne haragj�ban.
A kir�lyfi mind jobban �s jobban kedveskedett a kir�lyn�nak, �gyhogy az majdnem beleszeretett; mikor eb�d ut�n elment, nem is tudott m�sra gondolni, csak �r�, mert mondom, annyira megtetszett neki. No de az�rt est�re az ur�nak nagyon finom vacsor�t k�sz�tett.
- Jaj, de el vagyok f�radva, asszony! - �ll�t be este Sz�gkir�ly.
- Elhiszem, hogy el vagy f�radva, dr�ga j� uram. K�sz�tettem is neked finom vacsor�t. Egy�l, azut�n pihenj le.
- Nem eszem, �s nem pihenek le addig, m�g meg nem n�zem, hogy az �j szolga mit v�gzett. Szolga, hol vagy?
- Itt vagyok, fels�ges kir�ly aty�m - �llt el� a kir�lyfi. Parancs�t v�grehajtottam!
Nem hitt a f�l�nek a kir�ly. Leszalad az ist�ll�ba, hogy megn�zze, mit v�gzett a szolga, s mikor l�tja, hogy a vasrudak �ssze vannak t�rve, majd k�ts�gbeesett. Bemegy a lovakhoz az ist�ll�ba, azok fetrengenek, ny�gnek k�njukban.
- No, most akadt j� gazd�tok! M�g a vasgerenda is elt�rt, annyira elvert benneteket! - mondta k�r�r�mmel a lovaknak.
F�lmegy vissza a kir�lyn�hoz.
- No, mit v�gzett a szolga? - k�rdi a kir�lyn�, mintha semmir�l sem tudna.
- Derekasan v�grehajtotta feladat�t! - felelte Sz�gkir�ly.
Azzal le�ltek vacsor�zni. Vacsora k�zben odah�z�dik a kir�lyn� az ur�hoz, elkezdi cir�gatni, simogatni, �s sz�p szavakkal h�zeleg neki:
- Oly sz�p �s er�s vagy, mint egy igazi kir�ly! S oly boldog is lenn�k melletted - �s akkor elkezdett keservesen s�rni -, ha �szinte voln�l hozz�m! Mert egy igazi f�rj a feles�g�nek megmondan�, miben van az � nagy tudom�nya!
Mikor ezt hallja Sz�gkir�ly, rettenetes haragra gerjedt, �s �gy nyakon cserd�tette a feles�g�t, hogy lefordult a sz�kr�l.
- Hogy k�rdezhetsz t�lem ilyet? - ord�totta.
Az asszony b�nat�ban nem sz�lt egy sz�t sem, csak s�rt keservesen. A kir�ly elunta hallgatni feles�ge s�r�s�t, meg is b�nta hirtelen haragj�t, enyh�bb sz�val megk�rdezte h�t:
- Mi�rt s�rsz, kedves feles�gem, mi bajod?
Azt mondja neki az asszony elcsukl� hangon:
- Hi�ba vagyok a vil�g leghatalmasabb kir�ly�nak a feles�ge, hi�ba van sz�ps�gem, gazdag�s�gom, szolg�im, kincseim, mind nem �r semmit: mert az �n uram nem szeret engem!
- Honnan j�tt r�d �jabban az a m�nia, hogy �n t�ged nem szeretlek?
- Nem m�nia ez, val� igazs�g! Mert ha szeretn�l, nem titkol�zn�l el�ttem, hanem megmon�dan�d, hogy miben van a te nagy er�d �s tudom�nyod.
- H�t ha csak az a bajod, megmondom: a kertben, a legnagyobb almaf�ban van az �n �sszes tudom�nyom �s er�m.
Mikor a kir�ly elaludt, a kir�lyn� titokban leosont az ist�ll�ba a szolg�hoz. Mit besz�ltek, sugdo�l�ztak, mit nem, el�g az hozz�, a kir�lyn� azonnal az almaf�hoz szaladt, k�r�lkap�l�gatta, sz�raz leveleit leszedegette, gy�ny�r� sz�pen kid�sz�tgette.
Mikor reggel felkelt a kir�ly, kin�z az ablakon, l�tja az almaf�t kid�sz�tve.
„M�giscsak szeret engem ez az asszony - gondolta mag�ban -, hogy olyan sz�pen kid�sz�tgette a f�t!”
Majd lement az ist�ll�ba a szolg�hoz, �s most k�tszerte olyan vastag vasgerend�t adott neki, mint el�sz�r, faf�r�szt is, �s megparancsolta, ne adjon sem enni, sem inni a lovaknak, hanem �sse-verje �ket a vasgerend�val, azt�n a vasgerend�t a faf�r�sszel f�r�szelje kett�.
Azzal Sz�gkir�ly elment hazulr�l.
A kir�lyn� alig v�rta, hogy elmenjen. M�g csak reggel volt, de m�r h�vatta fel a szolg�t. M�r fr�st�k is v�rta. Egy�tt fr�st�k�ltek, besz�lgettek. A szolga megint kioktatta a kir�lyasszonyt:
- �gy cselekedj�l, hogy amikor a kir�ly hazaj�n, t�ged az almaf�n�l tal�ljon! Nagyon �r�lj neki, mikor hazaj�n, j�rd k�r�l a f�t, �lelgesd, cs�kolgasd, mondd neki, hogy m�r nagyon boldog vagy.
A kir�lyfi ezut�n lement az ist�ll�ba, a lovakat megetette, megitatta (nem is kell mondjam, hogy a gerend�kat megint �sszev�gta). Azt mondja k�s�bb a legkisebb l� neki:
- Nehogy azt hidd, kedves gazd�nk, hogy Sz�gkir�ly ereje az almaf�ban van! Mi tudjuk, hol az � ereje! Van neki valahol a palot�j�ban egy galambja, annak a z�z�j�ban van egy dar�zs. Aki azt a galambot meg�li, z�z�j�b�l a darazsat kiveszi �s lenyeli, abba Sz�gkir�ly minden ereje bel�sz�ll, Sz�gkir�ly pedig �sszeroskad, erej�t veszti. De te csak mondd a kir�lyn�nak, hogy �r�lj�n, mert k�s�bb Sz�gkir�ly �gyis mindent bevall neki, m�g azt is, hogy hol tartja azt a galambot elz�rva.
Mikor hazaj�n a kir�ly, s az asszonyt lopva lesi, h�t l�tja, hogy kivitt mag�nak egy fotelt az almafa al�, �s ott �rvendezik, �nekel.
„Csakugyan szeret engem ez az asszony - gondolja mag�ban. - Milyen h�s�gesen �rizgeti ezt a f�t!”
Nem sz�lt semmit, hanem azonnal a szolg�hoz sietett, hogy megn�zze, milyen munk�t v�gzett. L�tja, hogy a vasrudak �ssze vannak t�rdelve, a lovak pedig �gy ny�sz�r�gnek k�n�juk�ban, mintha mindj�rt ki akarn�k adni p�r�jukat.
Megdics�rte a szolg�t, azt�n ment vissza a kir�lyn�hoz, mintha keresn�, mintha nem is l�tta volna, hogy a fa alatt sz�rakozik.
- Hol vagy, kedves feles�gem? - kiab�l ut�na a kertben.
- Itt vagyok, �des uram, gyere ide az almaf�hoz!
Mikor a kir�ly oda�rt, feles�ge �sszevissza �lelgeti, cs�kolgatja, �s azt mondja neki:
- M�g azt k�rdezed, mi�rt vagyok itt, dr�ga j� uram? �rz�m az er�det, a tudom�nyodat, a sz�ps�gedet!
- L�tod, milyen k�nnyen bolondd� lehet tenni egy asszonyt?! - kacagja el mag�t Sz�gkir�ly. - H�t azt hiszed, az almaf�ban van az �n er�m?
- H�t nem? Nem abban van?
- De nem �m!
- H�t akkor m�rt teszel engem bolondd�? Most m�r l�tom val�ban, hogy nem szeretsz! - mondja a kir�lyn�, s elkezd keservesen s�rni.
- Ne s�rj, mert igaz�n megmondom, hol van az er�m! A kemenc�ben.
Ahogy ezt a kir�lyn� hallja, azonnal odaszalad a kemenc�hez, lesepregeti, frissen meszeli. N�zi a kir�ly, mit csin�l a feles�ge. Azt mondja neki:
- Hagyd abba most ezt, ink�bb vacsor�t adj�l!
- �, �des, dr�ga j� uram! Nekem ez az els�, nem a vacsora.
Mit volt mit tennie, k�nytelen volt megv�rni, m�g az asszony rendbe hozza, kid�sz�ti a kemenc�t. Csak azut�n mentek be vacsor�zni. Vacsora k�zben azt mondja a kir�ly:
- Hallod, asszony, olyan szolg�ra akadtunk, hogy � m�r nek�nk meg is marad, m�g akkor is, ha let�lti a h�rom napot.
- Minek nek�nk ez a szolga? - k�rdi a kir�lyn�, hogy �szre ne vegye a kir�ly, mi van a bokor m�g�tt. Fizesd ki, �s engedd �tj�ra!
Felkel reggel a kir�ly, egyenest az ist�ll�ba megy. Most m�r h�romszorta vastagabb vasrudat adott a szolg�nak, mint legel�sz�r, mell� a faf�r�szt, �s ugyanazt parancsolta, amit az el�tte val� napokon.
Azut�n felszedel�zk�d�tt, hogy elmenjen hazulr�l, s k�zben l�tja, hogy az asszony m�g akkor is a kemenc�vel bajol. Nagyon �r�lt neki, hogy a feles�ge ennyire szereti.
Hogyha a feles�ge csakugyan ennyire szereti, mi�rt kell akkor n�ki titkol�znia? - k�rdezte mag�ban �tk�zben. S elhat�rozta, hogy ha haza�r, megmondja a val�s�got.
A kir�lyn� otthon azalatt �gy-�gy, tov�bb sz�rakozott a kir�lyfival. Mikor j�n haza este Sz�gkir�ly, l�tja, hogy feles�ge a kemenc�t m�g mindig bokr�t�zgatja.
„Szeg�ny asszony - gondolja mag�ban -, val�s�ggal cs�kolgatja, babusgatja azt a kemenc�t!”
�r�m�ben le se ment a szolg�hoz, hanem meg�lelte a feles�g�t, s azt mondta neki:
- Jaj, de buta vagy, �des feles�gem! Gyere ut�nam!
Azzal a kulcsok k�z�l kiv�lasztotta a tizenkettediket, s benyitott a tizenkettedik szob�ba. Odavezeti feles�g�t egyenest egy sz�p aranykalitk�hoz.
- No, kedves feles�gem, l�tod ezt a galambot?
- L�tom.
- Ennek a galambnak a z�z�j�ban van egy dar�zs. Ebben a dar�zsban van az �n er�m. De ha ezt megmondod valakinek, hal�lnak hal�l�val halsz meg! Mert aki ezt a galambot meg�ln�, z�z�j�b�l a darazsat kivenn� �s lenyeln�, minden er�m bel� k�lt�zne!
Mikor az asszony ezt hallotta, fogta a kalitk�t, leporolgatta, lepucolgatta, s azut�n elkezdett s�rni, hogy mi�rt teszi �t az ura ennyire bolondd�.
Reggel, mikor felkeltek, a kir�ly kiadta a parancsot a szolg�nak �gy, mint az el�z� napokban, azut�n elment hazulr�l.
A szolga �gy, mint eddig, sz�pen megetetett, megitatott.
A kir�lyn� alig v�rta, hogy az ura elmenjen, felh�vatta a fi�t, s boldogan mondta:
- No, most m�r tudom, hol van az uram ereje! Ha akarod, te is megl�thatod.
Azzal �tadta neki a tizenkettedik szoba kulcs�t.
A kir�lyfi azonnal kinyitotta a szob�t, megfogta a galambot, z�z�j�b�l kivette a darazsat, s lenyelte. Abban a pillanatban olyan er�s lett, hogy a f�ld bes�ppedt alatta, ahogy l�pett.
Sz�gkir�ly csak este t�z �r�ra �rt haza: olyan er�tlen lett, hogy alig b�rt j�rni. De m�r akkorra a h�rom l� h�rom gy�ny�r� sz�p t�nd�rl�nny� v�ltozott!
- J� est�t, �des feles�gem - k�sz�nt�tt be keser�en Sz�gkir�ly, mikor meg�rkezett. - Tudhattam volna, hogy ezt teszitek velem, mert azt a munk�t, amit a szolg�ra b�ztam, m�g senki sem tudta v�grehajtani. Most m�r azt is tudom, hogy a szolga nem m�s, mint �cs�mnek a fia! Most m�r mindegy. Itt van a f�lemben ez a p�lca. Vegy�tek ki, �s �t�gess�tek meg vele azokat a s�rk�veket, melyek a kertben �s a hat�rokban vannak. Azok mind �l� emberek voltak, �s a p�lca �t�s�re megelevenednek. A m�sik f�lemben is van egy p�lca. Vegy�tek ki, �s ha azzal a p�lc�val a kast�ly n�gy sark�t meg�t�d, egy alma lesz bel�le. Add oda az �cs�m fi�nak ezt az alm�t, s mondd meg neki, hogy vigye vissza az �cs�mnek, amit t�le elragadtam. Engem, ha gonosz voltam is, hagyjatok �lni, �s teljes�ts�tek utols� k�v�ns�gomat, hogy m�g egyszer az �letben besz�lgethessek az �cs�mmel!
�gy is lett minden, ahogy Sz�gkir�ly mondta. Kivett�k f�l�b�l a p�lc�t, a k�veket megveregett�k. Fel�bredtek a n�pek, szaladoztak erre-arra, ki merre tudott, kerest�k az utat hazafel�.
Akkor a kir�lyfi megparancsolta, hogy ter�tsenek h�tszem�lyes asztalt. Felh�vatta a h�rom le�nyt is. K�r�l�lt�k az asztalt, egy�tt vacsor�zott a kir�ly, kir�lyn�, szak�csn�, a h�rom le�ny. A kir�lyfi m�r �gy volt fel�lt�zve, ahogy kir�lyoknak duk�l.
Vacsora ut�n kivette Sz�gkir�ly f�l�b�l a m�sik p�lc�t, meg�t�tte vele a kast�ly n�gy sark�t, s az t�st�nt alm�v� v�ltozott. A kir�lyfi az alm�t betette a zseb�be, �s ment vissza egyenest a lov�hoz. Leakasztotta a gallyr�l a kant�rt, felrakta a l�ra.
- No, kedves lovam, most m�r mindent v�grehajtottunk! K�sz�n�m szolg�lataidat, a jutalmat majd otthon megkapod, mehet�nk vissza �desap�mhoz!
Hamarosan meg is �rkeztek a palot�hoz.
- Megj�ttem, �desap�m! - k�sz�nt�tte boldogan a kir�lyfi az �reg kir�lyt.
Volt nagy �r�m otthon! De mit tagadjam, nagy v�ltoz�s is t�rt�nt, mialatt a kir�lyfi t�vol volt. Sz�letett neki k�t �ccse. No, ez �r�m. De szomor�s�g is t�rt�nt t�voll�te alatt, mert meghalt az �desanyja. Ezen bizony sok�ig elb�slakodtak, de v�ltoztatni a dolgon m�r nem lehetett. Azt mondja a kir�lyfi �desapj�nak:
- �desap�m, gyer�nk ki a r�zs�skertbe!
Mikor ki�rtek, el�vette a p�lc�t, meg�t�tte az alm�nak a n�gy oldal�t, s abban a pillanatban ott termett el�tte Sz�gkir�ly kast�lya.
- Ez a kast�ly most m�r a tied, �desap�m!
Azzal el�vette a r�zgallyat, amit a r�zerd�ben t�rt le, azut�n az ez�stgallyat, amit az ez�sterd�ben t�rt le, azut�n az aranygallyat, amit az aranyerd�ben t�rt le, s odaadta �desapj�nak.
- �desap�m, most m�r tied a r�zerd�, az ez�sterd� �s az aranyerd� is!
�desapja meghatotts�g�ban csak a szem�t t�r�lgette.
Akkor megsz�lalt a kir�lyfi:
- �desap�m, szeretn�d-e megl�tni a b�ty�dat, ha m�g oly gonoszul b�nt is veled?
- Mi tagad�s, fiam, m�g mindig haragszom, de az�rt �r�ln�k, ha l�thatn�m: vajon milyen lehet abban a nagy gazdags�gban?
Akkor a kir�lyfi karon fogta �desapj�t, �s bevezette a kast�lyba. Ott �ltek az asztaln�l Sz�gkir�ly�k ugyan�gy, mint abban a pillanatban, mikor alm�v� var�zsolta a kast�lyt. A k�t testv�r egym�sra ismert, �s Sz�gkir�lynak megbocs�tott az �ccse. De minek szapor�tsam a sz�t? A kir�lyfi feles�g�l vette a legkisebb l�nyt, aki Sz�gkir�lyn�l l� volt, a m�sik k�t t�nd�rl�nyt k�t �ccs�nek adta, a kir�lyn�t pedig az �desapj�nak. Az �reg, er�tlen �s magatehetetlen Sz�gkir�lyt pedig �gy tartott�k m�r csak, mint valami kisgyermeket. Megvolt a nagy lagzi, mink is ott voltunk, ett�nk-ittunk, j�llaktunk, hazagy�tt�nk, �k ott maradtak, �s m�g ma is �lnek, ha meg nem haltak.