|
|
|
Mese
Hvelyk Matyi
Egyszer egy tli estn egy szegny parasztember a tzhelye mellett lt,sztotta a lngot,a felesge meg ott fonogatott a kzelben.Az ember egyszer csak flnzett.–De szomor dolog,hogy nincs gyereknk!–mondta.–Ms hzt flveri a vidm lrma,nlunk meg olyan csnd van, akr a temetben.–Bizony–shajtotta az asszony–,nagyon szomor.Ilyenkor estnknt azt szoktam gondolni:minek is rakunk mi tzet?Hogy magunk melegedjnk mellette? Bezzeg ha fink volna!Nem bnnm,ha csak akkorka is,mint a hvelykujjam!gy szeretnm,mint a szemem vilgt.Ht hnappal ezutn kisfia szletett az asszonynak, tettl talpig egszsges,pkzlb csecsem,de az egsz gyerek nem volt nagyobb egy hvelykujjnl.–gy kvntuk,gy is lett–mondta az asszony.–Akrmilyen apr,mgiscsak a mi kedves magzatunk.Amirt ilyen piriny volt,elneveztk Hvelyk Matyinak.Megadtak neki minden jt,mgse ntt egy szemernyit sem;maradt akkornak,amekkornak szletett.Hanem rtelem,az aztn volt benne!Csak gy csillogott az okos szemecskje;eszes,frge kis portka volt, s amihez hozzfogott,mind sikerlt neki.Egyszer az ember az erdbe kszlt ft vgni.–De j volna,ha valaki utnam jnne a kocsival–dnnygte,ahogy a kabtjt hzta magra.–Majd n kimegyek,desapm!–rikkantotta Hvelyk Matyi.–Meglsd,idejben ott leszek az erdn.desapja jt nevetett rajta.–Ugyan mr hogy jhetnl?Kicsi vagy te ahhoz,hogy a gyeplt tartsd!–Annyi baj legyen!desanym majd befog,s betesz a l flbe,n meg mondom neki, merre menjen.–Nem bnom,megprblhatjuk–llt r vgre az ember a dologra.Dltjban az asszony befogott, beltette Hvelyk Matyit a l flbe,fltette a kocsiderkba az ebdet,azt mondta:–No,ha tudtok,mehettek!Hogyne tudtak volna!A szekr vgan kocogott az ton.Matyi ki-kitekingetett a l flbl,s nha nagyot kiltott:–Hha,te! Hheh!Az egyik fordulban kt idegen jtt szembe.Majd a fldbe gykereztek a csodlkozstl.–Ht ez mi?– muldoztak.–Megy a kocsi,a kocsis vgan biztatja a lovt, mgsem ltni belle semmit!Itt valami boszorknysg lesz! Gyernk utna,lssuk,hov ll be a kocsi!Matyi hajtott egyenest az erdbe,ott is ppen oda,ahol a kidnttt fk hevertek.Mikor megrkeztek,lekiltott a l flbl:–No lm, desapm,itt vagyok kocsistul;most aztn vegyl le!A favg a bal kezvel megfogta a kantrszrat,a jobbal meg kiemelte a l flbl a fiacskjt,s letette a fldre.A kis pttm nyjtzkodott egyet,aztn vgan letelepedett egy szalmaszlra.Akkorra odart a kt idegen is.Hledeztek azt sem tudtk,hov legyenek.Flrehzdtak pr lpsnyit,s tanakodni kezdtek.–Hallod-e–mondta az egyik–,nagy szerencst csinlhatnnk ezzel a fickval.Kpzeld el,ha pnzrt mutogatnnk a vrosokban!–Az igaz–blintott r a msik.–Tudod,mit?Vegyk meg!Odamentek a paraszthoz:– Add el neknk ezt az emberkt,j sora lesz nlunk!– Dehogy adom,hogyan is adnm!Hiszen az n szemem fnye!Hvelyk Matyi azonban meghallotta az alkudozst. Flmszott az apja kabtjnak a rncain,fllt a vllra,s a flbe sgta:–Csak adj el,desapm,gyis visszajvk!Erre az apja j sok pnzrt eladta a kt idegennek.Azok tstnt indulni is akartak,hogy mg idejben berjenek a vrosba.–Hov akarsz lni?–krdeztk Matyitl.–Tgy fl a kalapod karimjra–felelte–,ott kedvemre stlhatok, nzeldhetek jobbra-balra,mgsem potyogok le.gy lett, amint kvnta.Bcst mondott az desapjnak,s mr mentek is.Mikor alkonyodni kezdett,Matyi egyszer csak megszlalt odafent a kalapon.–Vegyetek le gyorsan,dolgom van!–kiablta.–Maradj csak a helyeden–felelte az,akinek a fejn lt–,annyi baj legyen,a madarak is letisztelnek egyszer-msszor.–Nem gy van m az!–tiltakozott Matyi. – Tudom n,mi az illendsg.Vegyetek le gyorsan!Addig kiablt,mg az ember levette a kalapjt,s letette Matyit az t mentn a sznts szlre.Hvelyk Matyi pedig,amint szilrd fldet rzett a talpa alatt,egyet szkkent,kettt ugrott a barzdk kzt,s zsupsz!–belebjt egy egrlyukba, onnt kiablta ki csfondrosan:–J jszakt,uraim! Menjetek csak tovbb szpszervel,de most mr nlklem!Azok odaszaladtak,dfkdtk botjukkal az egrlyukat,de hiba:Hvelyk Matyi mind beljebb s beljebb hzdott. Kzben be is sttedett,az orrukig sem lttak.Mit volt mit tennik:res zsebbel,nagy bosszsan hazamentek.Mikor mr a lptk dobbansa sem hallatszott,Hvelyk Matyi vatosan elmerszkedett fld alatti rejtekbl,s krlkmlelt."Vigyzni kell itt a szntson a sttben– mondta magban–,knnyen kezt-lbt tri az ember a rgk kzt."Szerencsre lelt egy res csigahzat,belebjt, s knyelmesen elhelyezkedett benne.De alig hajtotta le a fejt,hogy aludjk egyet,lpseket hallott,aztn szbeszdet a kzelben.Kinzett: kt nagy fekete foltot ltott maga eltt az jszakban;kt ember ldglt a sznts szln az rokparton.Tanakodtak valamin.Egyszer csak az egyik nagyot shajt,megvakarja a fejt, azt mondja:–A gazdag plbnos aranyval-ezstjvel mindjrt kint volnnk a bajbl.Csak azt tudnm,hogyan kaparinthatnnk meg!–Majd n megmondom!–kiltotta Hvelyk Matyi.A kt rabl riadtan ugrott fl.–Hallod?–kapta meg az egyik a msiknak a karjt.–Valaki szlt!–Szlt bizony-mondta Matyi.–Azt mondtam:vigyetek magatokkal, majd n segtek rajtatok.–De ht hol vagy?–Lent a fldn keressetek,amerre a hangomat halljtok!gy aztn r is akadtak.Flemeltk,forgattk,nzegettk,mg gyuft is lobbantottak,hogy jobban szemgyre vehessk a kis csodabogarat.Mikor kicsodlkoztk magukat,azt mondja az egyik rabl:–Te akarsz neknk segteni,te pocok?–n bizony –felelte Matyi.–Bemszom a rcson t a kamrba,s kirmolom,amit csak akartok.A rablknak tetszett az ajnlat.–Jl van,majd megltjuk,mit tudsz!–mondtk,s magukkal vittk.Csakhamar odartek a plbnihoz. Hvelyk Matyi frgn bemszott a kamrba."No, csakhogy megszabadultam tletek!"–gondolta magban,mert ht esze gban sem volt neki aranyat-ezstt rabolni;ppen csak a hossz gyalogutat akarta megtakartani.Elkezdett torkaszakadtbl kiablni:–Mind kiadjam,amit ltok?A rablk elszrnyedtek a lrmtl az ablak alatt.–Halkabban – suttogtk–,mg flvered a hzat!Matyi,mintha nem rtette volna,mit mondanak,megint rkezdte:–Mit akartok?Mind kiadjam,amit ltok?A rablk megijedtek s elszaladtak.De aztn jra sszeszedtk a btorsgukat,visszalopakodtak a kamra ablaka al,s beszltak:–Ne bolondozz velnk,adj mr ki valamit!–Adok,adok,csak nyjtstok be rte a kezeteket!–kiablta Matyi,ahogy csak a tdejbl tellett; harsogott tle a kamra,mg az vegek is megcsrrentek a polcon.A szolgllny ott aludt a kamra mellett egy kis szobban.J alvkja volt, de erre a zenebonra mg is flbredt.Kiugrott az gybl,az ajthoz botorklt,s benyitott a kamrba.Hanem a rablk akkor mr messze jrtak.gy elszaladtak,mintha kergetnk ket.A szolgl lmpsrt ment,vilgot gyjtott,keresni-kutatni kezdte,mi okozhatta ezt a lrmt jnek idejn;Hvelyk Matyi meg egy vatlan pillanatban kiszktt a lba alatt.em messze ment, csak az udvar vgn a csrbe,ott leheveredett egy petrence sznba,gondolta, lszik egy jt,aztn virradatkor tra kel,s hazamegy a szleihez.Hanem ht sok mindent fltesz magban az ember,amibl a vgn semmi nem lesz. Mg jformn nem is pitymallott,de a szolgl mris talpon volt,hogy megetesse a teheneket.Ment egyenest a csrbe, flmarkolt egy nyalb sznt,ppen onnt,ahol Matyi aludta az igazak lmt.Aludta pedig olyan mlyen,olyan desen, hogy csak akkor riadt fl,mikor mr a tehn szjban volt, sznstul.–Ht n hogy kerltem ebbe a malomba?!– kiltotta.Eszes kis legny volt,most meg mr szerzett nmi tapasztalatot is a vilgban,hamarosan szrevette ht,hov jutott,milyen veszedelembe pottyant.Attl fogva csak arra gyelt,nehogy a jszg fogai kz keveredjk,mert azok kzt bizony irgalmatlanul sztmorzsoldott volna.Olyan gyesen ugrlt,hogy sikerlt is neki p brrel megszni a dolgot,azt azonban mr nem akadlyozhatta meg,hogy vgl is le ne sznkzzk a tehn bendjbe.–No,erre a szobcskra elfelejtettek ablakot vgni–llaptotta meg, mikor lent volt.–Nem st be a nap,de mg vilgot sem gyjtanak benne.Nem nagyon tetszett neki az j szlls, meg kell hagyni.Ht mg amikor az ajtn jabb meg jabb halom szna zdult be!Egyre szkebb lett odabent a hely, Matyi mindinkbb a sarokba szorult.Ijedtben elkezdett kiablni:–Ne adjatok tbb sznt!Ne adjatok tbb sznt!A szolgl ppen a tehenet fejte.Rettenetesen megrmlt, amikor a kiltst meghallotta.s radsul ugyanaz a hang volt, mint jszaka a kamrban!Akkor sem tallt senkit, most sem ltott senkit.Vistott egy nagyot,felpattant a helyrl; felborult a fejszk,kimltt a friss tej,de bnta is !Loholt a gazdjhoz,llekszakadva esett be az ajtn:–Jaj,vgem van,tisztelend r,megszlalt a tehn!–Bolond vagy,Julis!– mondta a pap,de azrt lement az istllba.Ht ahogy belp, hallja:–Ne adjatok tbb sznt!Ne adjatok tbb sznt!Erre mr is megijedt.–rdg bjt a tehnbe–mondta–,hamar le kell tni!Szegny jszgot lebunkztk,a bendjt meg kidobtk a szemtre.Hvelyk Matyi vltig kszkdtt,hogy valahogyan kikerljn a brtnbl.Addig evicklt,mg utat nem trt magnak.Vgre-valahra kidugta a fejt.Ht nem arra jn egy hes farkas,s bekapja az egsz bendt, Matyival egytt!Csbrbl vdrbe jutott a kis legny,de nem olyan fbl faragtk m,hogy egyhamar ktsgbe essk!"Megprbljuk,htha szt rt farkas koma" – gondolta,s elkiltotta magt:–Hallod-e,farkas,tudnk neked egy nagyszer lakomt!–Hol?–mordult vissza loholtban a farkas.–A harmadik faluban,az alvgtl flfel a negyedik hzban.Bemszol a csatornalyukon,s annyi szalonnt,kolbszt meg kalcsot lelsz ott,hogy csak gyzzed nyelni!Az a hz pedig az desapja hza volt.A farkasnak nem kellett ktszer mondani a dolgot.Alig vrta, hogy leszlljon az j. Akkor benyomakodott a csatornalyukon az lskamrba,s jl telefalta magt.Mikor pedig jllakott,odbb akart llni.Hanem a hasa gy megdagadt,nem frt ki tbb a lyukon!Matyi csak ezt vrta.Elkezdett lrmzni a farkas hasban;gy ordtott, ahogy csak a torkn kifrt.–Nem hallgatsz!– mordult r a farkas.–Fllrmzod a hzat!–Ha te jllaktl,n is mulatni akarok!–felelte Matyi,s mg jobban rikoltozott.A nagy hejehujra vgre flbredtek a szlei,szaladtak a kamrhoz, s belestek a rsen.Ht ltjk,hogy egy farkas van odabent!Az ember gyorsan fejszt ragadott,az asszony eg a kaszt kapta,gy nyomultak a kamra fel.Az ajt eltt azt mondja az ember:–Te maradj egy kicsit htrbb.Elbb majd n sjtok r a fejszmmel.Ha nem fordul fel tle,suhints r a kaszval,vgd el vele a torkt.Hvelyk Matyi meghallotta az desapja hangjt.–Csak vatosan,desapm–kiltotta–, mert n vagyok itt a hasban!–Hla az gnek,megjtt a mi kis fiacsknk!–rvendezett az ember,s ettl az rmtl egyszerre meghromszorozdott az ereje.Intett az asszonynak, lljon flre,tegye le a kaszt,nehogy megsebezzk vele az drga Matyijukat; maga meg szlesre trta a kamra ajtajt,toppantott egyet,nagyot rugaszkodott,s akkort sjtott a fejszvel a farkas fejre, hogy az nyomban kiadta a prjt.Gyorsan flmetszettk a hast,s elszedtk belle a fiacskjukat.–Hogy aggdtunk rted,des lelkem!–mondta az apja.–Bizony,desapm– felelte Matyi–,sokat jrtam a vilgban,sokat lttam,sokat tapasztaltam:rlk,hogy vgre friss levegt szvhatok.– Hol mindentt jrtl?–Voltam,desapm,egrke lyukban, tehn bendjben,farkas hasban,hogy a kalap tetejrl meg a pap kamrjrl ne is beszljek.Hanem most mr itt maradok veletek letnk fogytig.-Mi meg a vilg semmi kincsrt sem adunk el tbb!–lelkendeztek s szlei,s boldogan leltk szvkre egyetlen kis magzatukat.Jl megetettk,megitattk,s j ruht is szabattak r,mert a rgi bizony igen megkopott a nagy vndorlsban.
| | |
|
|
::::::::::::::::::::::
FELHVS!
A hirdetseket trlm,
lgyszi NE HIRDESS a chatben!
Ksznm!
::::::::::::::::::::::
|
::::::::::::::::::::::
|
|
 MESE
|
|
|
|
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Rengetek designelem
