H�feh�rke �s a h�t t�rpe

T�l volt,kiszakadt a felh�k dunn�ja,s�r�n hulltak a h�pih�k a vil�gra.Hulltak kunyh�kra,hulltak kast�lyokra,bevont�k sz�p feh�r takar�val a kir�lyi palota tetej�t is.A kir�lyn� ott �lt csillog� �benfa keretes ablak�ban,s �lt�get�s k�zben ki-kin�zett a h�es�sbe.Ahogy �gy elsz�rakozott �s nem figyelt el�gg� a munk�j�ra,egyszer csak megsz�rta a t�vel az ujj�t,�gyhogy nyomban kiserkedt bel�le h�rom v�rcsepp.A kir�lyn� n�zte a v�rcseppeket az ujja hegy�n meg k�nn a kerten a h� feh�r lepl�t,azt�n az ablak �benfa keret�t s azt gondolta mag�ban:"B�rcsak ilyen gyermekem volna: feh�r,mint a h�,piros, mint a v�r,fekete, mint az �ben."Nem sokkal ezut�n l�nya sz�letett,feh�r volt a b�re,mint a h�,piros az arca,mint a v�r,fekete a haja,mint az �benfa.El is nevezt�k H�feh�rk�nek.S ahogy a gyermek megsz�letett,a kir�lyn� meghalt.Mikor a gy�sz�v letelt,a kir�ly �j feles�get hozott a h�zhoz. Sz�p asszony volt az igaz,de olyan b�szke,olyan kev�ly, sehogyan sem t�rhette,hogy valaki szebb legyen n�la.Volt egy var�zst�kre,azt minduntalan vallat�ra fogta:Mondd meg n�kem,kis t�kr�m:ki a legszebb a f�ld�n?Ilyenkor a t�k�r mindig azt felelte:�rn�m,nincs a vil�gnak szebb asszonya ten�lad.Erre azt�n a kir�lyn� sem aggodalmaskodott tov�bb,mert tudta,hogy a t�kre nem mond m�st,mint sz�ntiszta igazs�got.Telt-m�lt az id�,esztend� esztend�re.H�feh�rke n�tt, n�vekedett,�s h�t�ves kor�ra olyan sz�p lett,mint maga a ragyog� nap,szebb m�g a sz�ps�ges kir�lyn�n�l is.Ez eleinte nem sokat t�r�d�tt a mostohal�ny�val,hanem egyszer azt�n gyan�t fogott,bez�rk�zott a szob�j�ba, el�vette a t�kr�t,�s megk�rdezte:Mondd meg n�kem,kis t�kr�m:ki a legszebb a f�ld�n?De a t�k�r ez�ttal nem �gy felelt,ahogyan a kir�lyn� szerette volna,hanem azt mondta:Sz�p vagy,�rn�m,de tudd meg:H�feh�rke sz�zszor szebb.A kir�lyn� k�kre-z�ldre v�lt az irigys�gt�l,s att�l fogva egyre abban f�tt a feje,hogyan puszt�thatn� el H�feh�rk�t. Nem volt t�bb� se nappala,se �jjele,eg�szen beles�padt a sok em�szt�d�sbe,�gyhogy napr�l napra fogyatkozott a sz�ps�ge.Egyszer azt�n,mikor az ura az orsz�got j�rta, maga el� h�vatta bizalmas udvari vad�sz�t �s r�parancsolt:–Vidd ki azt a gyereket az erd�be,l�tni sem akarom t�bb�! �ld meg,�s bizonys�gul hozd el nekem a sz�v�t!M�snap a vad�sz,mintha csak s�t�lni k�sz�lne,mag�val h�vta H�feh�rk�t.A l�nyka �r�mest vele ment,mert szerette az erd� vir�gait,a madarak muzsik�j�t s a lepk�k tarka t�nc�t a lombon �tszit�l� f�nyben.Mind beljebb �s beljebb mentek,m�g egy tiszt�sra nem �rtek;ott meg�lltak,s a vad�sz el�vette a k�s�t,hogy meg�lje H�feh�rk�t.De a l�nyka k�ny�rg�sre fogta a dolgot:–Kedves vad�sz,k�rve k�rlek,hagyd meg az �letemet;�gy elt�n�k ebben a rengetegben,h�remet sem hallj�k t�bbet!A vad�sz megsz�nta,�s �tj�ra engedte.–Menj csak,szeg�ny kisl�ny!–mondta,�s gondolatban hozz�tette:"Hamarosan �gyis f�lfalnak a vad�llatok."De az�rt nagyon megk�nnyebb�lt a sz�ve,hogy nem neki kellett egy ilyen sz�p teremt�snek a v�r�t kiontania.�ppen arra szaladt egy vadmalac,azt megfogta, lesz�rta,kiv�gta a sz�v�t �s hazavitte bizonys�gul a kir�lyn�nak.Annak erre egyszeriben megj�tt a kedve,mert h�t azt hitte,H�feh�rke nem �l m�r.Szeg�ny l�nyka pedig ment,ment tov�bb,egyes-egyed�l az �ttalan rengetegben.A f�k k�zt mind s�r�bb lett a hom�ly, neki pedig egyre jobban elszorult a sz�ve f�lelm�ben.Ahogy az �rnyak ingtak:mintha �ri�sok fenyegetn�k;ha lev�l rezzent:mintha moh� szemek lesn�nek ut�na a lombb�l.�g reccsent a l�ba alatt;� megijedt t�le,fut�snak eredt. Szaladt �rkon-bokron �t,f�szk�kre t�rt madarakat,odvukba b�jt �llatokat riasztott f�l;ha gally suhintott a v�ll�ra,ha inda akaszkodott a szokny�j�ba,�gy megrettent,majd el�llt a sz�vver�se. V�gre ritkult kiss� az erd�, s � egy par�nyi tiszt�son kis h�zik�t pillantott meg a hom�lyban. Egyszeriben megk�nnyebb�lt �sszeszedte marad�k erej�t, odaszaladt a kis h�zhoz,�s bel�pett.Odabent par�nyi volt minden de olyan tiszta,olyan takaros, hogy azt el sem lehet mondani.A szoba k�zep�n ter�tett asztalka �llt,az asztalk�n h�t t�ny�rka,s mindegyik mellett kicsi kan�l,kicsi k�s,kicsi villa,poh�rka.A fal mellett h�t �gyacska,minden �gyon habfeh�r ter�t�.H�feh�rke nagyon meg�hezett,nagyon megszomjazott; le�lt a kis asztalhoz,s m�r-m�r nekikezdett a falatoz�snak; hanem akkor arra gondolt:az,akinek � megeszi a vacsor�j�t,az bizony �hen marad ma este.Ez�rt h�t sorra mind a h�t t�ny�rk�b�l evett egy kev�s f�zel�ket,hozz� mind a h�t szelet keny�rk�b�l t�rt egy csipetnyit,�s r� mind a h�t poh�rk�b�l ivott egy cs�pp bort.Azt�n,mert nagyon f�radt volt,le akart fek�dni.Csakhogy az egyik �gyacska t�l keskeny volt neki,a m�sik meg t�l r�vid; egyiket a m�sik ut�n pr�b�lta ki,m�g azt�n a hetedikben v�gre k�nyelmesen el tudott helyezkedni.Letette a fej�t a kicsi p�rn�ra,�s nyomban elaludt.Odakint lassan leereszkedett az este.Csillagok lobbantak az �gen,de mintha lent a f�ld�n a hegyoldalon is csillagok mozogn�nak,h�t imbolyg� kicsi csillag,libasorban.H�t par�nyi b�ny�szl�mpa volt az,f�ny�kn�l h�t kis t�rpe tartott hazafel� vid�man a lesz�ll� �jszak�ban.Ott laktak a tiszt�s sz�l�n a h�zik�ban;kora reggel �tra keltek,napestig dolgoztak,�rcet b�ny�sztak a hegyekben s este azt�n v�llukra vett�k a szersz�mukat,�s v�g n�tasz�val hazat�rtek.�gy �ltek ott b�kess�gben,ki tudja,mi�ta.Soha nem h�borgatta �ket senki soha nem zavarta meg semmi az �let�k rendj�t.Ma azonban,ahogy a h�zukba bel�ptek,a h�t kicsi l�mpa vil�g�n�l nyomban �szrevett�k,hogy valaki j�rt ott:nem tal�lt�k a szob�csk�t olyan rendben,amilyenben reggel hagyt�k.Futkostak,n�zegettek,tanakodtak;egyszer csak az els� felki�ltott:–Ki �lt a sz�kecsk�men?S a m�sodik:–Ki evett a t�ny�rk�mb�l?A harmadik:–Ki cs�pett a keny�rk�mb�l?A negyedik:–Ki csent a f�zel�kemb�l:Az �t�dik:–Ki haszn�lta a kis vill�mat?A hatodik:–Ki v�gott a kis k�semmel?A hetedik:–Ki ivott a poh�rk�mb�l?Akkorra az els� t�rpe m�r azt is �szrevette,hogy az �gya k�zep�n kis g�dr�cske m�ly�l.Nosza, f�lki�ltott:–Ki fek�dt az �gyacsk�mban?Mind �sszeszaladtak,mind azt kiab�lt�k:–Az eny�mben is fek�dt valaki!–Az eny�mben is!�s forgatt�k a p�rn�jukat,emelgett�k a takar�jukat, m�g az �gy al� is bekukkantottak,�gy kerest�k az idegent,m�g a hetedik �gyban f�l nem fedezt�k H�feh�rk�t.Ott fek�dt,ott aludt �desdeden.B�re,mint a h�,arca,mint a v�r,haja,mint az �ben;olyan gy�ny�r� volt,hogy a t�rp�knek m�g a l�legzet�k is elakadt az �lm�lkod�st�l,ahogy tet�t�l talpig v�gigj�ratt�k rajta a l�mp�suk f�ny�t.–Egek ura–rebegt�k–,de t�nd�rsz�p gyermek!Hagyt�k,hadd aludj�k;l�bujjhegyen j�rtak-keltek,cs�ndben k�lt�tt�k el a vacsor�jukat,azt�n lefek�dtek,hat a maga megszokott hely�re,a hetedikkel pedig mindegyik megosztotta egy-egy �r�ra az �gyacsk�j�t.M�snap reggel,ahogy f�l�bredt,H�feh�rke h�t csod�lkoz� kis t�rp�t pillantott meg az �gya k�r�l.Nagyon megijedt t�l�k,de azok olyan szel�den,olyan bar�ts�gosan mosolyogtak r�,hogy csakhamar megnyugodott.–H�t te ki vagy,mi vagy?Mi a neved?Hogy ker�lt�l a h�zunkba?k�rdezgett�k.H�feh�rke sorj�ban mindent elmes�lt nekik:hogy hogyan akarta elem�szteni a mostoh�ja,hogyan sz�nta meg �s engedte �tj�ra az irgalmas vad�sz,hogyan maradt mag�ra a rengetegben,s hogyan futott sz�vszakadva a vadonban,m�g v�g�l r� nem bukkant erre a h�zik�ra.A t�rp�k nagy figyelemmel hallgatt�k,s mikor a t�rt�netnek v�ge szakadt, tanakodtak egy kicsit egym�s k�zt,azt�n el��llt a legid�sebbik,�s �gy sz�lt:–Ha meg�g�red, hogy gondj�t viseled a h�zunknak,f�z�l, mosol,varrsz �s foltozol r�nk,mi sz�vesen itt tartunk magunkn�l;megl�sd,j� sorod lesz,nem lesz semmiben hi�nyod.H�feh�rke meg�r�lt az aj�nlatnak,megk�sz�nte a t�rp�k j�s�g�t �s n�luk maradt.Reggel a h�t kis b�ny�sz kivonult a hegyekbe,a l�nyka meg nekil�tott a munk�nak:kitakar�tott, bevetette az �gyakat,megvarrta az elv�sott feh�rnem�t, foltot vetett a kab�tk�k kikopott k�ny�k�re,s�t�tt-f�z�tt, s mikor este f�lhangzott a hazat�r� t�rp�k vid�m n�t�z�sa, s a hegy lejt�j�n f�lt�nt a h�t kicsi l�mpa imbolyg� csillagf�nye,m�r k�szen v�rta �ket az �zes,friss vacsora.–Ami�ta �l�nk,soha nem volt ilyen j� sorunk!– mondogatt�k a t�rp�k,�s m�g a sz�juk sz�l�t is megnyalt�k egy-egy jobb falat ut�n.Bezzeg szerett�k is,f�ltett�k is H�feh�rk�t, s valah�nyszor mag�ra hagyt�k,mindig a lelk�re k�t�tt�k:–�vakodj�l a mostohaany�dt�l!Hamarosan meg fogja tudni, hogy itt vagy;tal�n m�ris tudja, tal�n m�ris rosszat forral ellened.Vigy�zz,be ne engedj senkit a h�zba,ha mi nem vagyunk itthon!A t�rp�k j�l sejtett�k a dolgot.A gonosz kir�lyn� ugyanis egy sz�p napon megint el�vette a var�zst�kr�t.Nem mintha f�lt volna,hogy valaki szebb lehet n�la a vil�gon,hanem mert hi� volt,�s szerette hallani,ahogy a t�k�r a sz�ps�g�t dics�ri.F�l�je hajolt h�t,belemosolygott,megk�rdezte:Mondd meg n�kem,kis t�kr�m:ki a legszebb a f�ld�n?A t�k�r pedig �gy felelt:Sz�p vagy,�rn�m,de tudd meg:H�feh�rke sz�zszor szebb.Hegyek k�z�tt �l mag�ban,a h�t t�rpe h�z�ban.A kir�lyn� �gy megr�m�lt,majd kiejtette a t�kr�t a kez�b�l. Haragj�ban nyomban a vad�szt h�vatta,hogy el�bb kivallassa,azt�n meg a fej�t v�tesse,ami�rt �letben hagyta H�feh�rk�t;hanem annak h�lt helye volt m�t az udvar�ban: elunta gonosz �rn�j�nek sok kegyetlen szesz�ly�t,s elszeg�d�tt m�shov�.A kir�lyn�t csak ann�l jobban em�sztette a m�reg.D�lva-f�lva j�rt a palot�ban,szolg�l�nak,komorn�nak nem volt t�le marad�sa.Se l�tott,se hallott,egyre csak azon t�prengett,hogyan puszt�tsa el H�feh�rk�t,mert h�t tudta: addig egy pillanatra meg nem nyugszik a lelke az irigys�gt�l;am�g nem � lesz a legszebb a vil�gon.V�g�l is kieszelt valamit.Bez�rk�zott a bels� szob�j�ba,bekente hamuval az arc�t,befestette sz�rk�re a haj�t,levetette sz�p kir�lyn�i ruh�j�t,�s mindenf�le hitv�ny g�nc�t aggatott mag�ra,a nyak�ba akasztott egy l�dik�t,�s kend�t k�t�tt a fej�re,senki nem ismerhetett r�,mindenki h�zal� v�nasszonynak n�zte volna.�gy indult �tnak a hegyen �t a h�t t�rpe h�z�hoz.–Selymet,b�rsonyt vegyenek!–ki�ltotta �s bekopogtatott.H�feh�rke kikukkantott az ablakon.–J� napot,n�nik�m!Mi van elad�?–Sz�p port�ka,j� port�ka,selyem�v,b�rsony�v,amilyen sz�n�t csak akarsz,lelkecsk�m!–sz�veskedett a v�nasszony, �s mindj�rt el� is vett a l�dik�j�b�l egy b�rsony�vet.H�feh�rk�nek tetszett a sok sz�nes holmi; azt gondolta mag�ban:"Ezt a der�k asszonys�got igaz�n beengedhetem."Eltolta a reteszt,�s kinyitotta az ajt�t.A v�nasszony bement,kirakta az asztalra az �ruj�t,�s m�g H�feh�rke v�logatott az �vek k�zt,vizsga szemmel k�r�lk�mlelt,hogy val�ban egyed�l vannak-e a h�zban.A l�nyka n�zegette az �veket,kend�ket,szalagokat,egyik jobban tetszett neki,mint a m�sik,nem tudta,melyiket v�lassza.–Nem �gy kell azt,�des lelkem–h�zelgett a v�nasszony–,f�l kell pr�b�lni, hadd l�ssuk,melyik illik a legjobban a ruh�dhoz!Fogott egy h�mes selyem�vet,r�pr�b�lta a l�nyka derek�ra.–Ugye, milyen pomp�s?–mondta kacagva,azzal r�ntott egyet az �v�n,megh�zta,gyorsan megcsom�zta,s �gy elszor�totta vele H�feh�rke v�kony derek�t,hogy szeg�ny l�nynak elakadt a l�legzete.Els�padt,�s �sszeesett,mintha m�r nem is lenne benne �let.–No,te sem vagy m�r a legszebb,legf�ljebb csak volt�l!– mondta a v�nasszony el�gedetten,�s �jra kacagott egyet, de az a kacag�s olyan volt,mint a holl� k�rog�sa.M�g egyszer v�gigm�rte az �lettelen�l hever� l�nyk�t,�s kisietett a h�zb�l.Alkonyatkor hazat�rtek a b�ny�b�l a t�rp�k.Majd a f�ldbe gy�kerezett a l�buk a r�m�lett�l,amikor megl�tt�k a f�ld�n H�feh�rk�t.Egy percig moccanni sem tudtak,azt�n l�mp�t, szersz�mot ledobtak,odaszaladtak hozz�,sz�longatt�k, �lesztgett�k,de hi�ba:a l�nyka meg sem rebbent;mintha meghalt volna.Akkor a t�rp�k gy�ng�den f�lemelt�k,hogy r�fektess�k az �gy�ra;ketten a v�ll�n�l,ketten a derek�n�l,ketten a l�b�n�l fogt�k,a hetedik meg a fej�t tartotta nagy �vatosan.Ahogy �gy vitt�k,az egyik kis t�rpe egyszer csak �szrevette rajta az idegen selyem�vet.–Oda n�zzetek!–ki�ltotta.–Elk�t�tt�k a derek�t!Gyorsan letett�k az �gyra,szaladtak oll��rt,k�s�rt, elv�gt�k az �vet,s l�m:H�feh�rke pihegni kezdett,lassan visszat�rt bel� az �let;kinyitotta a szem�t,f�l�lt az �gyon,�s csod�lkozva k�rdezte,mint aki m�lys�ges m�ly �lomb�l �bred:–Hol vagyok?–Itt vagy n�lunk!–felelt�k a t�rp�k �rvendezve,hogy v�gre hallj�k a hangj�t.–De h�t mi t�rt�nt veled,am�g mi oda voltunk?H�feh�rke elmondta nekik,hogyan kopogtatott be hozz� a v�nasszony,hogyan rakta ki,hogyan k�n�lgatta a port�k�j�t,s hogyan pr�b�lta r� a selyem�vet a derek�ra; de t�bbre nem eml�kezett.–Az a h�zal� v�nasszony nem volt m�s,mint az elvetem�lt kir�lyn�;a gonosz �gy akarta kioltani az �letedet.Most az egyszer kudarcot vallott,de az�rt aligha fog felhagyni gal�d sz�nd�k�val.L�gy h�t nagyon �vatos:ha nem vagyunk itthon,ne engedj be senkit a h�zba!A kir�lyn� pedig,ahogy haza�rt,ledob�lta a g�nceit,mag�ra �lt�tte pomp�s selyemruh�j�t belen�zett a var�zst�kr�be, �s megk�rdezte:Mondd meg n�kem,kis t�kr�m:ki a legszebb a f�ld�n?De a t�k�r most is csak �gy felelt:Sz�p vagy,�rn�m,de tudd meg:H�feh�rke sz�zszor szebb.Hegyek k�z�tt �l mag�ban,a h�t t�rpe h�z�ban.A kir�lyn� felugrott �lt�b�l,�s m�rg�ben majdnem a falhoz csapta igazmond� var�zst�kr�t.Mikor azt�n kiss� lecsillapodott az indulata,t�prengeni kezdett,forralta mag�ban az egyik gonosz tervet a m�sik ut�n,m�g v�g�l meg nem �llapodott a leggonoszabbn�l.�rtett a boszork�nymesters�ghez,bez�rk�zott h�t a kotyvaszt�m�hely�be,t�zet rakott,p�pet kavart,�s fabrik�lt egy m�rgezett f�s�t.Mikor azzal elk�sz�lt,megint fel�lt�z�tt v�nasszonynak,megint bekente hamuval az arc�t,megint befestette sz�rk�re a haj�t,megint l�dik�t akasztott a nyak�ba de most m�g sokkal v�nebbnek,sokkal t�r�d�ttebbnek l�tszott, mint a m�ltkor.Botot fogott a kez�be, �s mintha hib�s volna a l�ba,s�ntik�lva indulta hegyen �t a h�t t�rpe h�za fel�.Ahogy oda�rt,felnyitotta a nyakba val� l�dik�ja tetej�t,�s sip�tozva k�n�lni kezdte a port�k�j�t.–Csatot,gombot,f�s�t vegyenek!H�feh�rke kisz�lt az ablakon:–Menj csak tov�bb,j� asszony,nem szabad beengednem senkit.–De megn�zni csak megn�zheted a port�k�mat!–mondta a v�nasszony.Odabicegett a l�dik�j�val az ablak al�,�s mutogatni kezdte az �ruj�t:a f�nyes gombokat,a csinos csatokat s legv�g�l a f�s�t.–Jaj,�ppen egy ilyen f�s� kellene nekem!–mondta H�feh�rke.–Add csak ide,n�nik�m!–F�lek,hogy nem adod vissza,t�rt�nt m�r velem ilyesmi! – felelte az �reg.–Gyere ki,ha olyan k�v�ncsi vagy r�."Ej–gondolta mag�ban H�feh�rke–,ez az egy�gy� �regasszony csak nem �rthat nekem!"–azzal kinyitotta az ajt�t.A v�nasszony odatipegett de minden l�p�sn�l szisszent egyet,mint akinek nagyon f�j a l�ba."M�gsem engedhetem,hogy ez a szeg�ny any�ka itt �lljon a k�sz�b�n"–gondolta H�feh�rke,�s beh�vta az �reget:�lj�n le,pihenje ki mag�t,miel�tt tov�bbmegy.�s k�zben a f�s�re is megalkudtak.–J� vagy hozz�m,kisl�nyom–mondta akkor a v�nasszony–, j�val akarok fizetni �rte.Nagy gond lehet neked minden reggel ez a s�r� hajad;gyere ide,hadd f�s�ljelek meg egyszer rendesen,am�g itt �ld�g�lek.H�feh�rke le�lt egy zs�molyra az �regasszony l�b�hoz,�s odatartotta neki a fej�t.De alig mer�lt a f�s� �benfekete haj�ba, hatni kezdett a m�reg �s a l�nyka eszm�letlen�l hanyatlott a f�ldre.�les holl�hangj�n nagyot kacagott a gonosz kir�lyn�,�s el�gedetten d�rzs�lte a kez�t.–No,te vil�gsz�pe,most azt�n megj�rtad!–mondta k�r�r�mmel,�s kisietett a h�zb�l.Csakhamar hazaj�ttek a b�ny�b�l a t�rp�k;megl�tt�k a f�ld�n H�feh�rk�t,�s t�st�nt tudt�k,hogy megint a mostohaanyja j�rt ott,Nosza,keresni,kutatni kezdtek; megtal�lt�k a haj�ban a m�rgezett f�s�t,fogt�k,t�zbe dobt�k;mire el�gett,H�feh�rke is mag�hoz t�rt �jult�b�l. Elmondta,mi t�rt�nt vele,a t�rp�k pedig �jra a lelk�re k�t�tt�k,ki ne nyissa t�bb� senkinek az ajt�t.A kir�lyn� meg,ahogy haza�rt,�ppen csak ledob�lta mag�r�l a g�nceit,m�ris el�vette a t�kr�t.Mondd meg n�kem,kis t�kr�m:ki a legszebb a f�ld�n?A t�k�r pedig azt felelte:Sz�p vagy,�rn�m,de tudd meg:H�feh�rke sz�zszor szebb.Hegyek k�z�tt �l mag�ban,a h�t t�rpe h�z�ban.A kir�lyn� tet�t�l talpig reszketni kezdett m�rg�ben; rik�csolt;csapkodta,ami a keze �gy�be akadt;m�g a t�j�k�ra sem mert menni senki a szob�j�nak.Tombolt vagy egy f�l napig;akkor elt�k�lten azt mondta:"H�feh�rk�nek pedig meg kell halnia, ak�r az �letem �r�n is!"T�l a boszork�nykonyh�j�n volt a kir�lyn�nak egy m�g titkosabb kis kamr�ja,abban tartotta a leg�ld�kl�bb m�rgeket,ott k�sz�tette el� legf�lelmesebb fondorlatait. Parancsba adta az udvari n�pnek,hogy senki ne merje h�borgatni,hozatott mag�nak egy hib�tlan,sz�p alm�t a kir�lyi kert legszebb almaf�j�r�l,�s bez�rk�zott vele ebbe a titkos kamr�j�ba.Ott neki�lt a munk�nak,dolgozott eg�sz nap, eg�sz �jjel,f�lhaszn�lt minden fort�lyt,�sszeszedte minden tudom�ny�t,s addig f�l se kelt a boszork�nyasztala mell�l,m�g az alma piros fel�t �t nem itatta gyilkos m�reggel. Akkor azt�n fel�lt�z�tt alma�rus menyecsk�nek, kosarat vett a karj�ra,telerakta alm�val,legtetej�re r�tette a legszebbiket,a m�rgezettet,s �gy indult a hegyen �t a h�t t�rpe h�z�hoz.Mikor oda�rt,nagy hangon r�kezdte:–�des alm�t vegyenek!Sz�p alm�t vegyenek!H�feh�rke kin�zett az ablakon,megtetszett neki a sz�p gy�m�lcs,s r�ad�sul a menyecske olyan bar�ts�gosan k�n�lgatta,hogy azt nem lehetett sz� n�lk�l meg�llni.–Venni venn�k–mondta–,de nem szabad senkit beengednem,a h�t t�rpe megtiltotta.–Ha nem veszel,nem veszel–r�ntott egyet a v�ll�n a parasztasszony–,kapok �n el�g vev�t az alm�mra!De hogy te se b�sulj,nesze,ezt a legszebbiket neked adom,k�stold meg!H�feh�rke m�r-m�r kiny�lt �rte,de nyomban vissza is kapta a kez�t.–Nem–mondta–,semmit nem szabad elfogadnom.–Ejha–ki�ltott a menyecske–,de kurta p�r�zon tartanak a gazd�id!Tal�n csak nem att�l f�ltenek,hogy valaki megm�rgez?No,hogy megnyugtassalak,ezt a fak� fel�t majd megeszem �n,�s a piros meg legyen a ti�d.Azzal kett�szelte az alm�t,a feh�r fel�t megtartotta mag�nak,a pirosat meg odaadta H�feh�rk�nek.H�feh�rke n�zegette,forgatta a pirospozsg�s f�l alm�t, szerette volna is,meg nem is;de mikor hallotta,milyen j��z�en harsan a gy�m�lcs friss h�sa a menyecske foga alatt,� sem t�tov�zott tov�bb, sz�j�hoz emelte �s beleharapott.S abban a pillanatban holtan esett �ssze.A kir�lyn� gonosz k�rog�ssal,hosszan f�lkacagott:–Feh�r volt�l,mint a h�,piros volt�l,mint a v�r,fekete volt�l, mint az �ben,de most m�r a t�rp�k sem tudnak lelket verni bel�d!Sarkon fordult �s elindult;oly sebesen j�rt,mint a sz�l,a kend�je �gy lobogott,mint a holl� sz�rnya;s mintha vihar t�pn� �ket,z�gtak,ny�gtek nyom�ban az erd� f�i.Otthon �t sem �lt�zk�d�tt,szaladt egyenesen a t�kr�hez:Mondd meg n�kem,kis t�kr�m:ki a legszebb a f�ld�n?�s a t�k�r v�gre azt felelte:Te vagy,�rn�m,a legszebb.Erre azt�n a kir�lyn� irigy sz�ve is megnyugodott,ha az irigy sz�vnek egy�ltal�n lehet nyugov�sa.Este a t�rp�k hazat�rtek a hegyekb�l,s ott tal�lt�k H�feh�rk�t a f�ld�n.T�st�nt tudt�k,hogy megint a gonosz mostoha j�rt itt.Kerest�k,kutatt�k,nincs-e valami m�rgezett holmi rajta,meglocsolt�k az arc�t friss v�zzel, �lesztgett�k,k�lt�gett�k,de hi�ba.Nem haszn�lt semmi: H�feh�rke most igaz�ban meghalt.Akkor a t�rp�k felravatalozt�k,mind a heten k�r�l�lt�k,s h�rom napon,h�rom �jen �t siratt�k.Negyednap lett volna a temet�s;de H�feh�rke a negyedik nap reggel�n is �ppen olyan sz�p volt,mint �let�ben,b�re, mint a h�,arca,mint a v�r,haja,mint az �ben;mintha csak m�lys�ges-m�ly �lmot aludn�k a feh�r vir�gos ravatalon.A gy�szol� kis t�rp�k l�bujjhegyen j�rtak k�r�l�tte,mintha f�ln�nek,hogy felzavarj�k;meg-meg�lltak,hosszan eln�zt�k,s v�g�l az egyik azt mondta:–Nem,ezt a gy�ny�r� l�nyt nem temetj�k el a cs�nya fekete f�ldbe!H�feh�rk�t �vegkopors�ba fektett�k s arra aranybet�kkel r��rt�k a nevet,meg hogy aki benne pihen,kir�lyl�ny volt; Azt�n kivitt�k a hegyre,egy tiszt�son letett�k egy p�zsitos halomra,�s b�cs�t vettek t�le.De att�l fogva csak hatan j�rtak a b�ny�ba,mert egyik�k mindig ott �rk�d�tt a tiszt�son,�s vigy�zott az �vegkopors�ra.Az erd�b�l �zik�k �s m�kusok j�ttek a kopors�hoz,a tiszt�s k�r�l a f�kon pedig ott rostokolt egy bagoly meg egy holl� meg egy gerle;gy�szolt�k H�feh�rk�t,akinek m�g mindig olyan volt a b�re, mint a h�, olyan az arca,mint a v�r,�s olyan a haja, mint az �ben.�gy telt-m�lt az id� ny�rra t�l t�lre ny�r,a lombok lehulltak meg �jra kizsend�ltek,a f�szkekben mad�rfi�k�k csivogtak, �s zsenge kis �zgid�k d�rzs�lgett�k b�rsonyos nyakukat a v�n t�lgyek derek�hoz.�s egyszer egy ilyen tavaszi napon egy kir�lyfi vet�d�tt az erd�be. Addig-addig bolyongott, m�g ki nem bukkant a tiszt�sra,ahol H�feh�rke pihent az �vegkopors�ban.Elolvasta az aranybet�s fel�r�st,azt�n le�lt egy kid�lt fat�rzsre,�s csak n�zte,n�zte a sz�ps�ges halottat.Ott �lt,am�g le nem sz�llt az este,akkor bekopogtatott a t�rp�k h�z�ba,�s sz�ll�st k�rt t�l�k �jszak�ra.Azok sz�vesen befogadt�k,megk�n�lt�k vacsor�val is, de a kir�lyfinak nem volt kedve enni,csak �lt sz�tlanul, maga el� meredve,mint akinek a sz�v�t nyomja valami.V�g�l azt�n r�sz�nta mag�t,s �gy sz�lt a t�rp�khez:–Adj�tok nekem ezt a kopors�t.Megfizetek �rte!–De mi a vil�g minden kincs��rt sem v�lunk meg t�le! – felelt�k a t�rp�k.–H�t ha p�nz�rt nem adj�tok,adj�tok nekem aj�nd�kba – k�rte a kir�lyfi–,mert �n nem tudok �gy �lni tov�bb,hogy ne l�ssam mindig H�feh�rk�t.Olyan esengve,oly b�san k�rte,hogy a t�rp�knek v�g�l is megesett a sz�v�k rajta,nekiadt�k a halott H�feh�rk�t.Akkor a kir�lyfi el�sz�l�totta a szolg�it,�s megparancsolta nekik,vegy�k v�llukra,s �gy vigy�k haza kast�ly�ba a kopors�t.Azok meg is indultak vele,s amint vitt�k,egyik�k egyszer csak megbotlott egy cserje�gban.A kopors� megbillent a v�llukon,s att�l a r�zk�d�st�l H�feh�rke sz�j�b�l kifordult a m�rges almadarab,mert amikor a gy�m�lcsbe belek�stolt,t�l nagyot harapott,�s a falat megakadt a tork�n.Szeme felpattant;felemelte a kopors� �vegfedel�t,felk�ny�k�lt a selyemp�rn�n,�s csod�lkozva felki�ltott:–Hol vagyok?–N�lam!–felelte boldogan a kir�lyfi.–Te vagy a legdr�g�bb nekem a vil�gon;gyere velem �desap�m kast�ly�ba,l�gy a feles�gem!Kit�zt�k a lakodalom napj�t,s arra minden szomsz�dos orsz�g kir�ly�t,kir�lyn�j�t megh�vt�k.Oda k�sz�l�d�tt H�feh�rke gonosz mostoh�ja is.Nem tudta,ki lehet a m�tka, csak annyit hallott r�la,hogy nagyon sz�p,b�re feh�r,mint a h�, arca piros,mint a v�r,haja fekete,mint az �ben.Maga sem tudta,mi�rt,valami aggodalom szorongatta a sz�v�t; egyre azon j�rt az esze,hogyan fogja t�lsz�rnyalni sz�ps�g�vel a menyasszonyt,mert h�t ami�ta H�feh�rke meghalt,el sem tudta k�pzelni,hogy valaki szebb is lehet n�la a vil�gon.Soha nem �lt�zk�d�tt m�g ilyen gondosan, soha ilyen sok�ig nem f�s�lte m�g a haj�t,�s csak �gy csillogott-villogott rajta a sok dr�ga �kszer.El��llt a hatlovas hint� s az udvari n�pnek szeme-sz�ja el�llt az �mulatt�l,amikor a kir�lyn� kil�pett a szob�j�b�l.Az g�g�s mosollyal pillantott v�gig rajtuk,de miel�tt besz�llt volna a hint�ba m�g egyszer meg akart bizonyosodni a sz�ps�g�r�l.Visszament a szob�j�ba,mintha valamit ottfelejtett volna,el�vette fi�kj�b�l a var�zst�kr�t,f�l�je hajolt,megk�rdezte:Mondd meg n�kem,kis t�kr�m:ki a legszebb a f�ld�n?A t�k�r pedig �gy felelt:Sz�p vagy,�rn�m,de tudd meg:a menyasszony sz�zszor szebb.A kir�lyn� �tkoz�dni kezdett,elszorult a sz�ve,azt sem tudta,hov� legyen f�lelm�ben.El�sz�r azt gondolta,el sem megy a lakodalomba,de egy percnyi nyugta sem volt, minden�ron l�tnia kellett a m�tk�t.Ahogy a gonosz kir�lyn� a terembe l�pett,�s megpillantotta H�feh�rk�t,holtan rogyott �ssze rettenetes d�h�ben.