|
|
Mese
Az ikertndrek
Egyszer volt,hol nem volt,lt egyszer egy ikerpr.Btor, szp legnyek voltak,nem akadt prjuk a fld kerekn.ppen mikor a vsrr hazafel jttek a sr erdn kereszt,gy este kilenc ra fel,gynyr szp nevetst hallottak egy bokor mg.-Hallod, csm?-Bijony hallom. Mintha lnyok kacagnnak.Ebben a pillanatban kt csodaszp lny lpett ki a bokorbl,a ruhjuk sznarany. Kszntek.-Szp j estt,legnyek!-Szp j estt, kisasszonyok!-Nem vagyunk mink kisasszonyok,hanem tndrek.Tk ikrek vagytok,mink is ikertestvrek vagyunk. Ha felesgl venntek bennnket,tengernyi kincs urv lenntek.Szp gyermekeket szlnnk nektek,btrakat, akarcsak tk vagytok.-Hzasodjunk meg!-mondta a nagyobb fi az ccsnek.-n felesgl veszem a nagyobb tndrt.-Jl van-mondta a kisebb-,n meg a fiatalabb tndrt veszem el.-Holnap reggel mingyr tartsuk meg a lakodalmat!-mondtk a tndrlnyok.-Menjetek most haza, jflkor meg vrjatok rnk a templom kapujba!De jl vigyzzatok,addig semmit se egyetek,semmit ne igyatok, mer akkor jaj nektek,jaj neknk!-gy lesz,ahogy kvnjtok.Az ikerfik elkszntek s hazamentek.Otthon egy falatot se ettek,egy korty italt nem ittak,hamar lefekdtek.ccaka szp csendesen felkeltek,elindultak a templom fel.-Siessnk,ppen csak annyi idnk van,hogy odarjnk-mondta a nagyobb.tkzbe thaladtak egy srga bzafldn.A kisebbik fi letpett egy kalszt, sztmorzsolta,rgcslni kezdte.Ahogy a templomhoz rtek, a templomkapu trva volt,az oltr feldsztve,a gyertyk gtek.Ott vrtk kt a tndrmenyasszonyok aranyruhba,kezkbe gynyr virgcsokorval.Fejkn menyasszonyi ftyol s koszor.A kisebb tndr szomoran fordult a fiatalabb fiho:-Te megfeledkeztl arrl,hogy sem enned,sem innod nem szabad az eskvd eltt.Ltod, milyen bajt okoztl,ltod!Ezzel a kisebb tndrlny eltnt a vlgyben,soha tbbet nem lthatta a vlegnye.Amikor a pap sszeeskette a msik prt,a kisebbik fi elbcszott tlek:-Isten veletek,nagyon messzire megyek.Az idsebb testvr meg boldogan hazavitte a szleihez a felesgt. Este,mikor lefekdni trtek volna,az j asszony gy szlt:- Ha kedves vagyok neked,akkor nagyon vigyzz,nehogy valaha is bolondnak szlts.Jaj neknk,ha err megfeledkezel!-Nyugodt lehetsz,soha,de soha ki nem mondom ezt a szt.Ht ven t nagyon boldogan ltek, tengernyi kincsk volt s nagy kastlyuk.Ht szp gyermeket szlt az asszony.Egyszer az ember a vsrra ment. Nagyon szp id volt,a bza mr csaknem bert. Otthon a kastly asszonya az gboltra nzett.-Munkra, szolgim, munkra!Gyorsan arasstok le a bzt,mer mingyr esik az es,felhszakads lesz,meg jges!Mg javban arattak,mikor a gazda hazagytt a vsrb.-Mit csinlnak itt az emberek,felesgem?-Kedves uram,azt csinljk,amit parancsoltam nekik,aratjk a bzt.- Bolond vagy te,felesgem,hiszen mg be sem rt!Az asszony abban a pillanatban eltnt.Mg akkor este vihar puszttotta az egsz hatrt,jges verte el a termst.A tndrasszony minden hajnalon visszagytt a kastlyba.Ht gyermekt srva fslgette az aranyfsjvel.-des gyermekeim,soha meg ne mondjtok aptoknak,hogy minden ccaka itt vagyok nlatok,mer akkor jaj neknk!A ht gyermek egyszerre mondta:-Soha,soha el nem rulnk,des j anynk.De az apjuk nem gyztt csodlkozni,hogy olyan szpen meg vannak fslve a gyermekei.-Mondjtok meg nekem,ki fslt meg benneteket ilyen szpre, kisgyermekeim!-Apnk,desapnk,csak a szolgllny fslt meg.De az apa gyant fogott.Este gy tett,mindha aludna, de ccaka elbjt a gyermekei szobjba.Egyszer csak megjelent a felesge,hogy knnyhullajtva megfslje a gyermekeit.Az ember nem birta tartani magt,ahogy ezt ltta,felkiltott:-Itt vagy,des kedves felesgem?Gyere vissza hozznk,gyere vissza!Az asszony azt mondta:-Nem lehet,mer megszegted az greted,bolondnak neveztl.Az asszony eltnt knnyes szemekkel,soha,soha nem ltta tbbet se az ura,se a ht gyermeke.
| |
|
|
::::::::::::::::::::::
FELHVS!
A hirdetseket trlm,
lgyszi NE HIRDESS a chatben!
Ksznm!
::::::::::::::::::::::
|
::::::::::::::::::::::
|
MESE
|
|
|
|
|