Csipker�zsika

�lt egyszer r�ges-r�gen egy kir�ly meg egy kir�lyn�; szerett�k egym�st,n�p�k is szerette �ket;gond, baj, betegs�g sosem szakadt r�juk;de hi�ba volt meg minden�k, hi�ba termett nekik h�t hat�r,hi�ba �lltak v�logatott parip�k az ist�ll�jukban,hi�ba virultak a vil�g legszebb vir�gai a kertj�kben:a sz�v�k tele volt b�nattal,napestig csak azt s�hajtozt�k:�,ha nek�nk gyerek�nk volna!De b�rmennyit s�hajtoztak,b�rhogyan b�sultak,nem teljesedett a k�v�ns�guk.M�r-m�r letettek a rem�nyr�l is; alig sz�ltak m�r egym�shoz,mert ugyan mit is sz�lhattak volna a b�natukon k�v�l!A kir�ly mag�nyosan j�rta az erdeit,de vadat sosem ejtett;a kir�lyn� meg egyre csak a kertj�ben tart�zkodott,mintha sok dolga volna a vil�gsz�p vir�gaival,pedig igaz�ban r�juk sem tekintett,csak �ld�g�lt a halast� partj�n,�s b�slakodott.Egyszer,ahogy megint ott szomorkodik a k�padon, v�ratlanul loccsan egyet a v�z,egy �reg b�ka ugrik ki a partra,odatotyog a kir�lyn� el�,�s azt mondja:–Ne b�sulj tov�bb,sz�ps�ges kir�lyn�;az�rt j�ttem ide hozz�d,hogy a tudtodra adjam:betelik v�gre a sz�ved v�gya;nem m�lik el egy eg�sz esztend�,�s l�nyod fog sz�letni.�gy is lett minden,ahogyan az �reg b�ka megj�solta:a kir�lyn�nak l�nya sz�letett:hanem az olyan gy�ny�r� volt,hogy a kir�ly azt sem tudta,hov� legyen �r�m�ben.Nagy lakom�t rendezett,�s nemcsak rokonait, bar�tait,j� embereit h�vta meg r�,hanem az orsz�g javasasszonyait is.Tizenh�rom ilyen javasasszony �lt az orsz�gban,a kir�lynak meg csak tizenk�t aranyter�t�k volt a palot�j�ban.T�prengtek,tanakodtak,mit�v�k legyenek, hogyan ter�tsenek tizenk�t aranyt�ny�rral tizenh�rom szem�lyre.V�g�l a f�udvarmester azt mondta:–Uram kir�lyom,nincs m�s megold�s:az egyik javasasszonynak otthon kell maradnia.Minthogy enn�l okosabbat senki se tudott tan�csolni,most m�r csak azt kellett eld�nteni,ki legyen a tizenh�romb�l az akit nem h�vnak meg.–�n azt aj�nlom,hagyjuk otthon a leg�regebbiket–sz�lt megint az udvarmester.–Az �gysem tud egyebet,mint zs�rt�l�dni; zs�mbes,morcos v�nasszony,csak elrontan� a mulats�got. Azt�n meg � lakik valamennyi�k k�z�l a legt�volabb inn�t, ki tudja,tal�n el sem jut hozz� a lakoma h�re!Ebben meg is egyeztek:kik�ldtek tizenk�t k�vetet a tizenk�t javasasszonyhoz,a tizenharmadikat meg otthon felejtett�k.Mikor a vend�gek mind egy�tt voltak,nagy f�nnyel,pomp�val megkezd�d�tt az �nneps�g.A javasasszonyok sorra odaj�rultak a b�lcs�h�z,�s mindegyik megaj�nd�kozta valamivel a gyermeket:az egyik j�s�ggal, a m�sik sz�ps�ggel,a harmadik gazdags�ggal,elhalmozt�k mindennel,amit csak k�v�nni lehet a vil�gon.Tizenegyen m�r r�olvast�k a maguk �ld�s�t,mikor hirtelen-v�ratlan betoppant a tizenharmadik. Nem k�sz�nt senkinek, nem n�zett senkire futott egyenest a b�lcs�h�z,s fennsz�val �gy ki�ltott:–Hallj�tok a szavamat,kir�ly �s kir�lyn�!Ti ugyan nem h�vtatok meg engem,de �n m�gis elj�ttem:ne mondj�tok,hogy fukar vagyok:�n is hoztam valamit a gyermeketeknek.Mikor a kir�lyl�ny bet�lti tizen�t�dik �v�t, megsz�rja egy ors�val az ujj�t,�s holtan esik �ssze!Ez az �n aj�nd�kom,ami�rt �gy b�ntatok velem!Azzal sarkon fordult,�s elhagyta a termet.A vend�gek elsz�rnyedtek,a kir�lyn� a r�m�lett�l �jultan hanyatlott csipk�s p�rn�ira.Akkor odal�pett a b�lcs�h�z a tizenkettedik javasasszony,aki m�g nem jutott sz�hoz.–Ahhoz nincs er�m hogy eg�szen f�loldjam az �tkot–mondta–,de enyh�teni tudok rajta.A kir�lykisasszonynak nem hal�l lesz a sorsa, hanem csak sz�zesztend�s �lom.Ett�l fogva a kir�lynak csak egyetlen gondja volt:hogyan �vhatn� m�g a l�ny�t a re� v�r� veszedelemt�l.Szigor�an megparancsolta, �gessenek el minden rokk�t,minden ors�t az orsz�gban; m�g azt is megtiltotta,hogy kendert vagy lent termesszenek a birodalm�ban.A kir�lyl�nyon pedig megfogant a sok �ld�s;olyan sz�p,olyan kedves,olyan okos �s illemtud� teremt�s volt,hogy aki l�tta,nyomban megszerette.Teltek-m�ltak az �vek,a kisl�nyb�l nagyl�ny lett,gy�ny�r�s�ges hajadon,s elj�tt az a nap is,amikor bet�lt�tte tizen�t�dik �v�t.Az orsz�g n�pe szebbn�l szebb aj�nd�kokat k�ld�tt neki,s v�ge-hossza nem volt a sok k�sz�nt�nek.Mikor azt�n minden k�ld�tts�g elmondta mond�k�j�t, �s v�get �rt a sz�let�snapi fogad�s, a kir�ly befogott a hint�j�ba,kihajtatott a kir�lyn�val meg az udvarn�ppel egy kis s�takocsik�z�sra.–Leveg�z�nk egyet, kedves l�nyom,nem tartasz vel�nk?–k�rdezte a l�ny�t.Hanem az ink�bb otthon maradt.Az udvarn�p elporzott,a kast�ly elcsendesedett,csak odalent a konyh�n folyt tov�bb a s�rg�s-forg�s:k�sz�ltek az esti lakom�ra.A kir�lyl�ny egy ideig n�zegette amit a sz�let�snapj�ra kapott–egy eg�sz szoba megtelt a sokf�le holmival–,azt�n r�unt az aj�nd�kokra,�s s�t�lni kezdett a n�ma palot�ban. Hatalmas �p�let volt ez;volt egy sz�rnya,ahol a kir�lykisasszony m�g soha �let�ben nem j�rt;minek is j�rt volna, hiszen nem lakott benne senki,m�g csak vend�get sem sz�ll�soltak soha ezekbe a szob�kba.�don torony �llt sz�rny v�g�ben,k�csipk�it let�rdelt�k a viharok fal�ra f�lfutott a repk�ny,s alkonyatkor,ha r�s�t�tt a nap,a borosty�n k�sz� z�ldj�b�l vaksin hunyorogtak ki apr�, vasr�csos ablakai."Vajon mi lehet a kast�lynak ebben az elhagyatott r�sz�ben?"–gondolta a kir�lykisasszony,s meg�llt a vasp�ntos,repedezett t�lgyfa ajt� el�tt. Lenyomta a rozsd�s kilincset.Az ajt� csikordult egyet,�s szinte mag�t�l kit�rult.Hideg p�kh�l�s folyos�ra l�pett, termek �s szob�k ny�ltak onn�t,egyik a m�sik ut�n; vastagon lepte �ket a por,neh�z,dohos leveg� �szott benn�k,ak�r egy pinc�ben."Itt tal�n sz�z esztendeje sem nyitottak ablakot"–gondolta a kir�lyl�ny, �s k�v�ncsian haladt tov�bb teremr�l teremre,szob�b�l szob�ba,m�g a kamr�kba is bekukkantott;de sehol nem tal�lt semmit, legf�ljebb csak p�kokat;nagy,k�rbe font h�l�ik k�zep�n �ld�g�ltek, �s riadtan meredtek apr� szem�kkel a szokatlan l�togat�ra, vagy eszeveszetten menek�ltek fel leng� fon�lh�gcs�jukon egy-egy s�t�t sarokba.A kir�lyl�ny pedig csak ment, ment el�re,nyitogatta az ajt�kat,hallgatta a l�ptei visszhangj�t meg az �don falakr�l leperg� vakolat finom zizeg�s�t,s egyszerre csak oda�rt a torony alj�ba.A s�t�t, k�padl�s,kerek helyis�gben �cska limlomok hevertek a fal t�v�ben:egy t�r�tt p�nc�l, egy f�lrebillent sisak,egy ez�stpityk�s,foszladoz�,divatb�l r�gen kiment ruhader�k, s ki tudja m�g mi minden.A kir�lyl�ny csod�lkozva n�zte ezt a sok r�gis�get,azt�n ahogy megszokta a szeme a f�lhom�ly –mert kintr�l csak egyetlen rost�lyos ablakszemen sz�r�d�tt be n�mi vil�goss�g–,megpillantotta a toronyalja zug�ban a csigal�pcs�t:az vezetett fel a toronyba.Meg�llt a t�v�ben,�s f�ln�zett a sz�k od�ba;egy kicsit bors�zott ugyan a h�ta,de az�rt m�giscsak elindult;ha m�r id�ig elj�tt–gondolta–,nem fordul vissza an�lk�l,hogy a tornyot is be ne j�rn�.K�nny� l�ptei alatt meg-megcsikordultak a kanarg� l�pcs� szuvas fokai.El�sz�r eg�szen s�t�t volt, azt�n mintha gy�r vil�goss�g derengett volna;egyszerre csak ott �llt egy ajt� el�tt,annak a r�sein sz�r�d�tt ki valamicske f�ny.Benyitott,�s halkan felsikoltott a meglepet�st�l:az ajt� kis kamr�ba ny�lt,a kamr�ban �gy, asztalka,sz�k meg valami furcsa,perg� szersz�m, amellett egy v�ns�ges v�n any�ka kuporgott,�s szapora k�zzel m�velt valamit, de hogy mit,azt a kir�lyl�ny nem tudta; mert m�g sosem l�tott ilyesmit.–J� napot,any�ka!– mondta,�s k�v�ncsian bel�pett a kamr�ba.Az �reg b�lintott, de nem tekintett fel a munk�j�b�l.A kir�lyl�ny k�zelebb l�pett hozz�,n�zte,n�zte a furcsa, z�mm�gve perg� szersz�mot,�s megk�rdezte:–Mit csin�lsz,any�?–Fonok– felelte az �reg.–Fonsz?–k�rdezte csod�lkozva a kir�lyl�ny. –�letemben soha nem hallottam m�g,hogy valaki fonjon. Mire j� az?–Arra,hogy a lenb�l fon�l legyen,a fon�lb�l meg ruha a te karcs� derekadra.–�s mi az,ami olyan v�gan pereg ott el�tted?–Az az ors�.Gyere csak ide,n�zd meg k�zelebbr�l,ha olyan k�v�ncsi vagy r�.A kir�lyl�ny odament, �s sorra megn�zett,megtapogatott mindent a rokk�n:a kerekeket,a guzsalyt,a fonalat,az ors�t;de ahogy az ors�hoz �rt,olyan �gyetlen�l ny�lt hozz�,hogy megsz�rta vele az ujj�t.Abban a pillanatban beteljesedett a r�ges-r�gi �tok:a kir�lykisasszony lehanyatlott az �gyra,�s m�lys�ges m�ly �lomba mer�lt.�s vele egy�tt �lomba mer�lt az eg�sz kast�ly.A kir�ly meg a kir�lyn� �ppen akkor �rkezett haza k�s�ret�vel a kocsik�z�sb�l;bel�ptek a csarnokba s ott helyben azonnal elaludtak,�s elaludt k�r�l�tt�k az eg�sz udvari n�p.�s elszender�ltek a lovak az ist�ll�ban meg a kuty�k az udvaron,a galambok a h�ztet�n meg a legyek a falon,m�g a t�zhelyen lobog� t�z is elcs�ndesedett �s elaludt,a s�lt nem sistergett tov�bb a serpeny�ben,a v�z nem rotyogott tov�bb a faz�kban;a szak�cs �ppen nyakon akarta v�gni a szeles kukt�t,de a keze meg�llt a leveg�ben,s elaludt � is,a kukta is meg a kissz�ken a konyhal�ny is;elpihent a sz�l is,�s a kast�ly el�tt egyetlen lev�l sem rebbent t�bb� a f�kon.K�r�s-k�r�l pedig s�r� vadr�zsas�v�ny sarjadt,�vr�l �vre magasabbra n�tt, k�r�lfonta �s v�g�l �gy befutotta a kast�lyt,hogy t�bb� semmi sem l�tszott bel�le,nem l�tszott m�g a torony tetej�n szenderg� lobog� sem.Az orsz�gban az �regebbek m�g j�l eml�keztek a kir�lykisasszony keresztel�j�re,s ha idegen vet�d�tt az orsz�gba,vagy a fiatalabbak faggatt�k �ket a r�zsaboz�t titka fel�l,mindig elmondt�k a gonosz boszork�ny �tk�nak meg a tizenkettedik javasasszony j�slat�nak a t�rt�net�t.Hanem ahogy teltek-m�ltak az �vek, az �regek lassacsk�n elhaltak,s vel�k a r�gi dolgok eml�kezete is kiveszett;az ap�kb�l nagyap�k,a fi�kb�l ap�k lettek,s azok m�r csak annyit tudtak mes�lni a fiaiknak, hogy ott,a m�g�tt a j�rhatatlan boz�t m�g�tt egy gy�ny�r� sz�p kir�lyl�ny alszik,Csipker�zsika a neve,�s tal�n nem is fog f�l�bredni soha t�bb�.N�ha,messze f�ld�n egy-egy idegen kir�lyfi is meghallotta az alv� Csipker�zsika h�r�t;f�lkerekedett,�s megpr�b�lt �thatolni hozz� a s�v�nyen;de a t�sk�s �gak olyan s�r�n �sszefon�dtak, olyan er�sen �sszekapaszkodtak,mint megannyi egybekulcsolt k�z.Aki k�z�j�k mer�szkedett Egy ideig vagdosta �ket fejsz�vel,balt�val f�r�sszel,azt�n elf�radt, f�nnakadt a t�visek k�zt,az ind�k k�r�l�lelt�k, r�tekeredtek,megfojtott�k,s h�re-hamva sem volt t�bb�. �gy j�rtak mind egym�s ut�n;szomor� sorsuknak messze f�ld�n h�re kelt,s v�g�l m�r senki sem akadt,aki megpr�b�lta volna kiszabad�tani vadr�zsab�rt�n�b�l az alv� Csipker�zs�t.A boz�t pedig csak n�tt,n�vekedett;nem mer�szkedett a k�zel�be senki,m�g a v�ndormadarak is elker�lt�k.Azt�n hossz�-hossz� �vek ut�n ism�t ell�togatott egy kir�lyfi abba az orsz�gba.M�r akkor senki nem tudta igaz�ban,hogyan t�madt,mit is rejt a vadr�zsarengeteg;besz�ltek ezt is,azt is,k�l�nf�le mendemond�k j�rtak sz�jr�l sz�jra;a kir�lyfi hi�ba k�rdez�sk�d�tt,az emberek csak a v�llukat vonogatt�k.� azonban nem hagyta annyiban a dolgot,s v�g�l is tal�lt az orsz�gban egy igen-igen v�n ap�k�t,aki m�g az �regapj�t�l hallotta valaha gyerekkor�ban,hogy abban a vadonban van valahol egy kast�ly,s benne alszik id�tlen id�k �ta,tal�n m�r sz�z esztendeje is a vil�gsz�p kir�lyl�ny,Csipker�zsa, �s vele a sz�lei,a kir�ly meg a kir�lyn� s mind az eg�sz udvaruk.Akkor a kir�lyfi fels�hajtott,s v�g�l �gy sz�lt:–Ha sz�z ilyen erd� �ll is az utamba,nekiv�gok,�s f�lkeltem �lm�b�l Csipker�zs�t!A j� �reg hi�ba tart�ztatta,a kir�lyfi nem hallgatott r�,s egy karddal nekiindult a boz�tnak.�s ahogy �rt,�s f�lemelte a kardj�t,hogy utat v�gjon mag�nak a t�sk�s ind�k k�zt,a s�r� s�v�ny egyszeriben kivir�gzott, a bokrok b�kolva sz�tv�ltak el�tte,s�rtetlen�l �tengedt�k, azt�n szel�den ism�t �sszeborultak ut�na.Mert �ppen ekkor telt le a sz�z esztend�, �s ez volt az a nap,amelyen f�l kellett �brednie Csipker�zs�nak.A kir�lyfi pedig ment a vir�gos vadonban;egyetlen �g nem tart�ztatta fel, egyetlen t�ske nem karcolta meg.Bel�pett a kast�ly udvar�ra �s k�r�ln�zett.A lovak ott fek�dtek az ist�ll�ban a szalm�n,�s aludtak;a foltos vizsl�k �s agarak ott hevertek a torn�c alatt,�s aludtak;�s a h�ztet�n f�nt �ltek a galambok,fej�ket a sz�rnyuk al� dugt�k �s b�biskoltak.�tment az udvaron, �s bement a palot�ba. Odabent aludtak a falon a legyek;a konyh�n a szak�cs m�g mindig �gy tartotta a kez�t,mintha nyakon akarn� csapni a kukt�t;a konyhal�ny ott �lt a kissz�ken,�l�ben a ty�kkal, amit meg akart kopasztani.A csarnokban ott fek�dtek mind az udvari emberek,fent a tr�non a kir�ly meg a kir�lyn�,�s mindny�jan aludtak.A kir�lyfi pedig ment tov�bb,egyre tov�bb,v�gig a palot�n,v�gig a hossz� folyos�n,teremr�l teremre,szob�r�l szob�ra a n�ma,sz�zesztend�s cs�ndben, s itt m�r nem l�tott m�st,csak egy-egy mozdulatlanul alv� p�kot, porlepte,kerek h�l�ja k�zep�n.V�g�l el�rt a torony alj�ba,f�lment a csigal�pcs�n,benyitott a kis kamr�ba,�s megl�tta az �gyon az alv� Csipker�zs�t.Egy pillanatig �gy �llt ott, mint akit megb�v�ltek,mert a kir�lyl�ny olyan sz�p volt,amilyet � m�g csak elk�pzelni sem tudott.N�zte, n�zte,�s moccanni sem mert,mintha att�l f�lne,hogy ha f�l�breszti,egyszeriben elt�nik a szeme el�l,mint egy t�nd�r. Azt�n halkan,l�bujjhegyen odament hozz�,t�rdre ereszkedett az �gya mellett,�s megcs�kolta.Ahogy az ajka hozz��rt,Csipker�zsa s�hajtott egyet,arca kipirult,szeme f�lpattant;mosolyogva n�zett a kir�lyfira,�gy k�rdezte:–Ki vagy te?A kir�lyfi pedig felelte:–Elj�ttem hozz�d,hogy f�l�bresszelek sz�zesztend�s �lmodb�l,�s megk�rjem a kezedet.Csipker�zsa nem sz�lt semmit,csak odany�jtatta neki a kez�t,�s odahajtotta fej�t a v�ll�ra.Azt�n elindultak, kart karba f�zve,v�gig a lakatlan termeken �s szob�kon.A p�kok f�lijedtek,�s riadtan menek�ltek a s�t�t sarokba.Az �reg t�lgyfa ajt� csikorogva t�rult ki el�tt�k.Bel�ptek a csarnokba.Ott egyszerre f�l�bredt a kir�ly meg a kir�lyn� meg az udvari n�p;odakint az ist�ll�ban f�lkeltek fekt�kb�l a lovak, megr�zt�k magukat,�s nyihogni kezdtek;a torn�c alatt f�lugrottak a kuty�k,farkukat cs�v�lt�k,�s vid�man csaholtak;a h�ztet�n a galambok kih�zt�k fej�ket a sz�rnyuk al�l,k�r�ln�ztek,�s nekirep�ltek a messzi hat�rnak;a falon futk�rozni kezdtek a legyek,a konyh�ban a t�zhelyen f�llobbant �s t�ncba fogott a l�ng,a serpeny�ben sercegve s�lt a pecsenye,a szak�cs hatalmas nyaklevest adott a kukt�nak,a szolg�l� megd�rg�lte a szem�t,ny�jt�zott egyet a kissz�ken,�s tov�bb kopasztotta a ty�kot.A kir�lyfi pedig feles�g�l vette Csipker�zs�t,h�t orsz�gra sz�l� lakodalmat �ltek,�s boldogan �ltek,m�g meg nem haltak.