Az �reg utcai l�mp�s

Hallottad-e m�r az �reg utcai l�mp�s t�rt�net�t? Igaz, nem �ppen vid�m hist�ria, de az�rt egyszer v�gighallgathatod.

Volt egyszer egy j�raval�, �reg utcai l�mp�s, aki esztend�k hossz� sor�n �t becs�letesen ell�tta hivat�s�t, s akit v�g�l nyugalomba akartak k�ldeni. Szolg�lat�nak utols� est�j�t t�lt�tte az oszlopon, utolj�ra vetette f�nyk�r�t az utc�ra; �gy �rezte mag�t, mint egy meg�regedett t�ncosn�, aki b�cs�fell�p�s�n t�ncol, s tudja, hogy m�snap m�r kis padl�sszob�j�ban t�lti az est�t. A l�mp�s nagyon f�lt a m�snapt�l; tudta, hogy meg kell jelennie - �let�ben el�sz�r a v�ros�h�z�n, ahol a polg�rmester meg a v�rosty�k eld�ntik majd, alkalmas-e tov�bbi szolg�latra, vagy sem. �k �t�lnek majd a sorsa f�l�tt: k�lv�rosba k�ldik-e, ahol tov�bb vil�g�that, vagy vid�kre helyezik valamelyik gy�rba; az is lehet, hogy egyenest a vas�nt�be ir�ny�tj�k, ahol majd beolvasztj�k; igaz, hogy �gy �jj�sz�letne, s valamilyen alakban tov�bb �lhetne, m�gis f�lt t�le, mert nem tudta: vajon �j alakj�ban eml�kszik-e majd el�bbi �let�re, sz�p hivat�s�ra.

Ak�r �gy lesz, ak�r �gy, annyi bizonyos, hogy el kell v�lnia az utcai silbakt�l meg a feles�g�t�l, akik �t val�s�gos csal�dtagnak tekintett�k. A l�mp�s ugyanakkor kezdte a szolg�latot, mint a silbak. Az asszony r�tarti menyecske volt akkoriban, csak este vetett egy-egy r�vid pillant�st a l�mp�ra arramen�ben, nappal �szre se vette. De az ut�bbi esztend�kben, amikor m�r mindh�rman hajlott kor�ak lettek, a silbak feles�ge egyre t�bbet t�r�d�tt vele: gyakran megtisztogatta, �s olajat t�lt�tt bele. Becs�letes emberek voltak, nem csalt�k meg a l�mp�st egy csepp olajjal sem.

Ez volt, mondom, az �reg utcai l�mp�s utols� est�je szolg�lati hely�n m�snap a v�rosh�z�n kell jelentkeznie. Ez a k�t gondolat nyugtalan�totta, nem csoda, hogy azon az est�n reszketett a l�ngja szeg�nynek. Azt�n meglepte az eml�kez�s: sok mindent l�tott �let�ben, sok mindenre f�nyt vetett; tal�n m�g a polg�rmestern�l meg a v�rosaty�kn�l is t�bbet tapasztalt, de ezt nem hangoztatta, mert szeg�ny �reg l�mp�s volt, s nem akart megb�ntani senkit, f�k�pp nem a f�l�tteseit. Egyszerre megsz�llt�k az eml�kek, s azt gondolta k�zben „Tal�n egyszer majd r�m is eml�kezik valaki. �n nem felejtem el soha, amit hossz� �letemben l�ttam. Eml�kszem egy ifj�ra, aki egyszer, sok-sok esztend�vel ezel�tt, els�t�lt alattam. Aranyszeg�lyes, r�zsasz�n� lev�lke volt a kez�ben, finom kis lev�l, finom bet�kkel tele�rva - hajadon �rta, azt l�ttam rajta. Az ifj� k�tszer is elolvasta, azt�n megcs�kolta a levelet, s f�ltekintett r�m. Sohasem felejtem el a szem�t, azt mondta a tekintete: „�n vagyok a legboldogabb a f�ldkereks�gen!" Megosz�totta velem a titk�t, bizony, nem tudja m�s, csak mi ketten, hogy mi volt abban a lev�lben, a r�zsasz�n�, finom kis lev�lben. Eml�kszem egy m�sik szemp�rra is - milyen �sszevissza kalandoznak az ember gondolatai! „Egy sz�p, fiatal asszonyt temettek egyszer, erre vonult el a temet�si menet. Amikor elhaladt, egy f�rfi meg�llt alattam, nekid�lt az oszlopomnak, �s tenyer�be temette az arc�t. Azt�n f�ln�zett r�m - sohasem felejtem el a tekintet�t!"

Az �reg utcai l�mp�s, minthogy ma utolj�ra �llott �rhely�n, elt�n�d�tt eml�kein. Az �r, akit f�lv�ltanak, tudja, ki �ll a hely�re, s v�lthat vele n�h�ny sz�t, miel�tt �tadja posztj�t; az utcai l�mp�s nem tudta, ki lesz az ut�dja, pedig hasznos tan�csokat adhatott volna neki az es�r�l meg a k�dr�l, megmondhatta volna, mennyire vil�g�tja meg a telihold a gyalogj�r�t, s melyik ir�nyb�l f�j legt�bbsz�r a sz�l.

A csatorna h�dj�n h�rman �lltak; sorra bemutatkoztak az utcai l�mp�snak, mert azt hitt�k, � maga jel�li majd ki az ut�dj�t. Az egyik egy angolnafej volt, aki, mint tudjuk, vil�g�t a s�t�t�ben, s azt hangoztatta, hogy sok olajat takar�thatn�nak meg, ha vele t�lten�k be a hivatalt. Egy korhadt fadarab volt a m�sik, amely z�ldes f�nyt �raszt a s�t�tben, �s vil�g�t�s tekintet�ben zsebre v�gja az angolnafejet, ahogy mondta. Abban is t�bbnek tartotta mag�t n�la, hogy utols� darabja volt egy fa�ri�snak, amely valamikor az erd� legszebb �kess�ge volt. A harmadik egy kis szentj�nosbog�r; az utcai l�mp�s nem is tudta, honnan termett el�, de h�t ott volt, �s vil�g�tott, ahogy erej�t�l telt.

Persze a korhadt fadarab �s az angolnafej �gre-f�ldre esk�d�z�tt, hogy a szentj�nosbog�r csak h�be-h�ba vil�g�t, teh�t nem alkalmas a magas hivatal bet�lt�s�re.

Az �reg utcai l�mp�s hamarosan letorkolta a verseng�ket: kijelentette, hogy egyik�kb�l se v�lna j� l�mp�s, mert gyenge a f�ny�k. A h�rom p�ly�z� tisztelettel hallgatta, de amikor megtudt�k, hogy az ut�d k�rd�s�ben nem a l�mp�s d�nt, k�r�rvendve nevettek, s azt mondt�k, szerencse is, mert az utcai l�mp�s m�r v�n salabakter, �gyse tudn� okosan megv�lasztani az ut�dj�t.

Ebben a pillanatban fordult be a sarkon a sz�l. Odasuttyant a l�mp�shoz, bef�ty�lt a szell�z��lyukain, �s megk�rdezte t�le:

- Igaz-e, hogy holnap nyugd�jba vonulsz? Akkor h�t ma l�tlak utolj�ra! Fogadd t�lem b�cs��aj�nd�komat: most belef�jok a kopony�dba, �s m�t�l fogva nemcsak hogy tiszt�n eml�kszel mindarra, amit �letedben l�tt�l, de olyan vil�gos fej� is leszel, hogy mindent meg�rtesz, �s magad el�tt l�tsz, amit elolvasnak vagy mes�lnek a k�zeledben.

- Kincset �r� aj�nd�k! Sz�vb�l k�sz�n�m! - mondta h�l�san az utcai l�mp�s. - Csak nehogy az olvaszt�ba ker�ljek! - agg�dott.

- Oda m�g nem ker�lsz, ne f�lj! - vigasztalta a sz�l. - �n most felfriss�tem az eml�keidet; ha m�g t�bb ilyen aj�nd�kot kapsz, cs�ndes boldogs�gban telik majd �regkorod.

- Hacsak olvaszt�ba nem ker�l�k - nyugtalankodott a l�mp�s, mert mindegyre ez motoszk�lt a fej�ben. - Vagy akkor is haszn�t veszem az aj�nd�kodnak?

- Legyen eszed, �reg l�mp�s! - ki�ltotta a sz�l, �s m�r tov�bbiramodott volna, de abban a pillanatban kibukkant a hold a felh�k k�z�l, s a sz�l felki�ltott neki: - H�t kegyed mit aj�nd�koz a l�mp�snak?

- Semmit! - felelte a hold. - Nem l�tja, hogy �ppen fogy�ban vagyok? K�l�nben is, a l�mp�s nekem nem sok szolg�latot tett; �n vil�g�tottam neki, s nem � nekem! - Azzal visszab�jt a felh�k m�g�, mert m�r unta a zaklat�st.

Kis id� m�lva egy v�zcsepp hullott a l�mpa�vegre; a l�mp�s azt hitte, az ereszr�l cs�ppent, de a v�zcsepp elmondta, hogy egy felh� sz�l�r�l �rkezett, a felh� k�ldte aj�nd�kul.

- Bel�d sziv�rgok, s ha akarod, egy �jszaka alatt megrozsd�s�thatlak, akkor azt�n hamarosan elporladsz. - Hanem az �reg l�mp�s nem �r�lt ennek az aj�nd�knak, a sz�l pedig val�s�ggal megbotr�nkozott rajta. Teli torokb�l �v�lt�tte:

- Ki ad m�g aj�nd�kot az �reg utcai l�mp�snak? Ki ad m�g?

Akkor egy f�nyes hull�csillag has�totta �t az eget, feh�r f�nyp�szta jelezte �tj�t.

- H�t ez mi volt? - n�zett f�l az angolnafej. - Azt hiszem, egy csillag hullott le. �gy l�ttam, egyenest a l�mp�ba futott. H�t ha m�r ilyen magas szem�lyek is p�ly�znak erre a hivatalra, akkor a legokosabb hazamenni �s lefek�dni! - v�lekedett, s �gy is tett.

- Ez csod�latos aj�nd�k! - �mult el az �reg l�mp�s. - A t�nd�kl� csillagok, akikre m�g mindig �h�tattal n�ztem, akik olyan sz�pen vil�golnak a magasban, ahogy �n sohasem tudtam, b�rhogy igyekeztem is - a csillagok, l�m, figyelemre m�ltattak engem, �reg f�ldi l�mp�st, s lek�ldt�k hozz�m egy t�rsukat: megaj�nd�koztak azzal, hogy amire eml�kezem, vagy amit l�tok, l�tni tudj�k azok is, akiket szeretek! Ezt k�ldt�k aj�nd�kul a csillagok, �rzem! S ez a legnagyobb aj�nd�k, mert az igazi �r�m az, amit megoszthatunk m�sokkal!

- Nemesen gondolkodol - b�lintott r� a sz�l. - De ehhez az kell, hogy viaszgyerty�t gy�jtsanak benned. Mert ha nem az �g az �veged m�g�tt, akkor senki se l�that meg a seg�ts�geddel semmit. Err�l megfeledkeztek a csillagok, mert �k azt hiszik, hogy mindenben, ami vil�g�t, legal�bb egy sz�l viaszgyertya �g. No de elf�radtam - ny�jt�zott a sz�l -, megyek �s lefek�szem. - El is nyugodott.

M�snap - persze, m�snap este, mert a nappalt �tugorhatjuk - egy k�nyelmes karossz�kben pihent az �reg utcai l�mp�s. Mit gondoltok, hol? Az �reg silbak h�z�ban, aki megk�rte a polg�rmestert �s a v�rosaty�kat, hogy h�s�ges szolg�lata jutalm�ul h�z�ba vihesse a m�sik h�s�ges szolg�t, az utcai l�mp�st. Azok mosolyogtak a k�r�s�n, de nekiadt�k a l�mp�st, �gy ker�lt a karossz�kbe, a j� meleg k�lyha mell�, ahol k�nyelmesen kiny�jt�zott. Az �reg silbak �ppen vacsor�n�l �lt a feles�g�vel; szeretettel n�zegettek az utcai l�mp�sra - biztosan asztalhoz is �ltett�k volna sz�vesen. Szeg�nyes kis szob�juk volt k�t�lnyire a f�ld alatt, k�l�pcs� vezetett le a lak�sukba, de odalenn j� meleg volt, rend �s tisztas�g volt a szoba d�sze. Igaz, takaros f�gg�ny�k is d�sz�tett�k a kis ablakokat meg az �gyakat, a magas ablak p�rk�ny�n pedig k�t k�l�n�s form�j� vir�gcser�p �llott. Haj�sok hozhatt�k �ket a messzi Indi�b�l; elef�ntot �br�zoltak, de a h�tuk hi�nyzott, ott t�mt�k meg �ket f�lddel. Az egyik cser�pben met�l�hagyma bokra z�ldellt, ez volt az �reg h�zasp�r vetem�nyeskertje; a m�sikban musk�tli bimb�zott, ez meg a vir�goskertj�k volt. A falon r�gi �ra lengette szapor�n �loming�it: tik-tak! Mindig sietett, de az �regek nem b�nt�k, azt gondolt�k, jobb, ha siet, mintha k�sne.

Az �regek, mondom, �ppen vacsor�n�l �ltek, az �reg utcai l�mp�s meg a karossz�kben, a k�lyha mellett melengette tagjait. K�l�n�sen �rezte mag�t, sehogy sem tal�lta hely�t az �j vil�gban, ahov� cseppent. De amikor az �reg silbak r�n�zett, �s emlegetni kezdte azokat az id�ket, amikor �k ketten egy�tt szolg�ltak; es�kr�l, k�d�kr�l besz�lt meg r�vid ny�ri �jsza�k�k�r�l, f�rgeteges t�li �jjelekr�l, s ahogy elt�n�d�tt eml�kein, az �reg l�mp�s is otthono�sabban �rezte mag�t. Tiszt�n l�tott maga el�tt mindent, sorra elvonult el�tte, amit valaha �t�lt; bizony sz�p aj�nd�kot kapott a sz�lt�l.

Az �regek dolgos, szorgalmas emberek voltak, sohasem hevert �lben a kez�k, de a vas�r�napjaik b�k�s pihen�ssel teltek. Az �reg silbak el�vett egy-egy r�gi k�nyvet, a legt�bbsz�r valami �tle�r�st, s Afrik�r�l olvasott az �regasszonynak, a roppant �serd�kr�l meg az elef�n�tokr�l, amelyek ott vadon csatangolnak. Az asszony figyelmesen hallgatta, s tekintete a cser�p elef�ntokra t�vedt, k�t par�nyi kertj�re.

- Mintha l�tn�m! - s�hajtott f�l n�ha. �s a l�mp�s sz�vb�l k�v�nta, b�rcsak viaszgyertya �gne benne, s az �reg h�zasp�r is olyan tiszt�n l�thatn�, mint �, az �gbe sz�k� sud�r f�kat, az �sszefon�d� ind�kat, a p�r�n szaladg�l� szerecseneket, meg a vadul v�gtat� elef�ntcsord�kat, amelyek m�zs�s talpukkal leg�zolj�k a n�dat, a bokrokat, �s kem�nyre d�ng�lik a f�ldet.

„Hi�baval� ez a tehets�gem, ha nem �g bennem viaszgyertya, nem adhatom �t nekik! - s�hajtotta mag�ban. - Itt csak olaj meg faggy�gyertya van a h�zn�l, az pedig nem el�g!"

Egy nap n�h�ny igazi viaszgyertyacsonk ker�lt az �reg silbak h�z�ba. A nagyobb darabokat meggy�jtott�k, a kisebbekkel a c�rn�j�t viaszozta be az �regasszony, hogy tart�sabb legyen. Most h�t viaszgyertya is volt a h�zn�l, csakhogy az �regeknek nem jutott esz�kbe, hogy a l�mp�ba is tegyenek egy darabk�t.

- Ritka tehets�gem van, �s nem haszn�lhatom semmire! - em�szt�d�tt az utcai l�mp�s. - Magamban kell tartanom, nem oszthatom meg m�sokkal! Ezek a kedves �regek nem is tudj�k, hogy a meszelt falat vir�gmint�s, gy�ny�r� tap�t�v� v�ltoztathatom, z�ldell� erd�ket var�zsol�hatok el�b�k, vagy ak�rmit, amit csak akarok. �, ha tudn�tok.

M�sk�l�nben nem lehetett oka panaszra: az �regasszony tiszt�n tartotta, f�nyesre s�rolta, s a kis szoba legszembet�n�bb sark�ba helyezte el. Persze aki l�tta, azt mondta r�la, hogy �cska lom, de h�t az �regek nem t�r�dtek vele, mert a l�mp�s nagyon a sz�v�kh�z n�tt. V�gre egy napon - sz�let�snapja volt az �reg silbaknak - az asszony odatipegett a l�mp�shoz, �s mosolyogva mondta:

- Ezen az �nnepen veled vil�g�tok! - Az �reg l�mpa megcsikordult nagy �r�m�ben, mert azt gondolta: „V�gre �szbe kaptatok!" - De keservesen csal�dott, mert nem viaszgyerty�t kapott, csak olajat. Az�rt �gett, persze, eg�sz este, de azon t�prenkedett, hogy a csillagok aj�nd�ka, a legszebb aj�nd�k, holt kincs marad.

Aznap �jjel azt �lmodta, hogy az �reg h�zasp�r meghalt, s �t a vas�nt�be vitt�k beolvasztani. �gy f�lt �lm�ban is, mint szolg�lata utols� est�j�n a polg�rmestert�l meg a v�rosaty�kt�l. De az�rt nem rozsd�sodott meg, �s nem omlott porr� - pedig megtehette volna, hiszen a v�zcsepp ezzel aj�nd�kozta meg -, hanem nagy b�tran bel�pett az olvaszt�kemenc�be. Onnan kiker�lve megint l�mpa lett bel�le, sz�p m�v� asztali l�mpa, amilyenbe feh�r viaszgyertya k�v�nkozik. A l�mpa angyalt �br�zolt, aki vir�gcsokrot tartott a kez�ben; a csokor k�zep�be, gyertyatart� volt rejtve, oda ker�l majd a viaszgyertya. A l�mpa egy z�ld �r�asztalon kapott helyet, egy bar�ts�gos szob�ban; a polcokon rengeteg k�nyv sorakozott, a falakon sz�p festm�nyek f�ggtek. K�lt� szob�j�ba ker�lt a l�mpa, s megeleven�tett a k�lt� k�r�l mindent, amit az le�rt vagy elgondolt. �sszeborul� lomb� erd�v� v�ltoztatta a szob�t, vagy naps�t�tte r�tt�, ahol g�ly�k l�pdeltek m�lt�s�gosan; viharos tengerr� vagy tengeren h�nyk�d� haj�v�.

„Milyen k�l�n�s tehets�g lakozik bennem! - t�n�d�tt el a l�mpa az �lm�n, amikor f�l�bredt. - Most szinte v�gyom r�, hogy beolvasszanak �s �jj��ntsenek. K�l�nben, most m�r kitartok a k�t �reg mellett, mert �k nem a tehets�gem�rt, hanem magam�rt szeretnek. �gy b�ntak velem, mint �des gyermek�kkel, tiszt�n tartottak, olajjal t�pl�ltak; jobb dolgom volt n�luk, mint a k�t elef�ntnak, pedig azok t�volabbr�l szakadt vend�gek s el�kel�bbek is!"

�s nyugalom sz�llta meg a lelk�t; att�l fogva b�lcs b�kess�gben �lt az �reg silbak h�z�ban, s meg is �rdemelte a nyugalmat, hiszen olyan der�k l�mpa volt eg�sz �let�ben!