A kakas meg a sz�lkakas

�lt egyszer k�t kakas; az egyik a szem�tdomb ura volt, a m�sik a h�ztet��. Hetyke �s g�g�s leg�ny volt mind a kett�, �s szakadatlan versengtek egym�ssal, melyik�k �r t�bbet. Mit gondol�tok, melyik�k? K�l�nben ak�rmit gondoltok, nek�nk megvan a magunk v�lem�nye.

::::::::::::::::::::::
Grimm:A h�rom szerencsefia
::::::::::::::::::::::
Egyszer egy �regember maga el� h�vta a h�rom fi�t.- V�n vagyok m�r - mondta -, �rzem, k�zeleg a hal�lom. P�nzem nincs, de az�rt nem t�vozom �res k�zzel a vil�gb�l. Egyik�t�knek hagyok egy kakast, a m�sik kap egy kasz�t, a harmadik� meg legyen ez a macska. Haszontalan j�sz�goknak l�tszanak, de csak rajtatok �ll, hogy szerencs�t csin�ljatok vel�k. Keressetek olyan orsz�got, ahol az ilyesmit nem ismerik. Megl�tj�tok, egykett�re boldogultok vel�k.Az �reg ezut�n nemsok�ra meghalt. A testv�rek illend�en eltemett�k, azt�n a legid�sebb azt mondta:- �tnak indulok, megpr�b�lom, mire megyek a kakasommal. Szeg�nyek vagyunk, legal�bb addig is kevesebb keny�r fogy a h�zn�l, am�g odaj�rok. H�na al� vette az �r�ks�g�t, �s nekiv�gott vele a vil�gnak. De b�rmerre ment, minden�tt ismert�k a kakast. A v�rosokban ott �lt a tornyok tetej�n a sz�lkakas, csikorgott, s ide-oda forgott a sz�lben; a falvakban meg �ton-�tf�len igazi, �l� kakasok kukor�koltak."No, szeg�ny j� �desap�m, te azt�n eltal�ltad, hogyan csin�lj�k a szerencs�t!" - gondolta mag�ban a fi�, mikor m�r vagy a hetedik orsz�got r�tta, de m�g csak �gyet sem vetettek sehol a kakas�ra.V�g�l el�rt a tengerhez, nagy b�j�ban haj�ra sz�llt, s eljutott egy t�voli szigetre.Alighogy a partra l�pett, �sszesereglett a v�ros apraja-nagyja, mozdulni se lehetett a kik�t�ben; mutogatt�k egym�snak, mi van a fi� h�na alatt, s egyre azt k�rdezt�k:- Mi az? Mi az?- Kakas - felelte a fi�:- H�t az mire j�? - faggatt�k tov�bb.A fi� l�tta, hogy itt m�g h�rb�l sem ismerik a kakast; ki�llt h�t a f�v�ros piac�nak a kell�s k�zep�re, �s elkezdte magasztalni a j�sz�g�t.- Ide n�zzetek! Ez azt�n a nemes �llat! Rubinpiros koron�ja van, �s sarkanty�t hord, mint egy vit�z. R�ad�sul az id�j�sl�shoz is �rt. H�rma rikkant minden �jjel, �s jelenti, h�ny �ra van; a harmadik rikkant�s ut�n f�lkel a nap. Ha pedig nappal sz�l, bizonyosak lehettek benne, hogy id� v�ltoz�s lesz.�mult-b�mult a n�p, �s fenn virrasztott eg�sz �jjel, �gy leste nagy gy�ny�r�s�ggel, hogyan jelenti hars�ny hangon a kakas kett�kor, n�gykor meg hatkor az id�t. Mikor azt�n a harmadik kakassz� ut�n f�lkelt a nap, v�ge-hossza nem volt az ujjong�snak, csod�lkoz�snak, lelkesed�snek.- Meg kell szerezn�nk ezt a csoda�llatot! - mondt�k.K�ld�tts�get szerveztek, a fi� el�be vonultak, �s megk�rdezt�k, eladn�-e a kakas�t, �s ha igen, mennyi�rt.- Annyi arany�rt, amennyit egy szam�r elvisz a h�t�n - felelte a leg�ny.- No, az igaz�n nem sok ilyen ritka kincs�rt! - mondt�k, �s megadt�k neki, amit k�rt.A k�t kisebbik testv�rnek leesett az �lla, mikor a b�tyjuk be�ll�tott az udvarba arannyal megrakott szamar�val.A k�z�ps� r�gt�n kijelentette:- �n is �tra kelek, h�tha aratok valamit a kasz�mmal!Sok orsz�got bej�rt, de ak�rmerre j�rt, minden�tt ismert�k m�r a kasz�t. Szeg�ny fi�nak kezdett felkopni az �lla �s hervadni a rem�nys�ge. B�nat�ban � is haj�ra sz�llt, s � is eljutott egy t�voli szigetre.A kik�t�ben j�l megn�zt�k, mif�le furcsa holmit cipel a h�t�n, soha �let�kben nem l�ttak m�g olyat; de hagyt�k, hadd menjen vele, amerre akar. A fi� nekiv�gott a hat�rnak. �ppen ny�r eleje volt, arat�sid�. Amerre csak n�zett, minden�tt tiszta b�za ringott, simogatta az enyhe sz�l a b�kol� kal�szokat."Ha m�sk�ppen nem boldogulok - gondolta a fi� -, be�llok arat�munk�snak, legal�bb megkeresem a kenyeremet."Mikor a b�zamez� v�g�re �rt, olyasmit l�tott, hogy elh�lt t�le. �gy�kat vontattak a t�bla sz�l�re, t�z�rek s�r�gtek-forogtak, parancsok harsantak, azt�n egyszerre megd�rd�ltek az �gy�k, �s iszonyatos zenebon�val ok�dni kezdt�k a t�zes goly�kat.A fi� lesunyta a fej�t, nehogy eltal�lj�k, �s egy goly� levigye a kobakj�t. N�zett jobbra, n�zett balra, kereste az ellens�get, de mert egy �rva lelket nem l�tott se k�zel, se t�vol a t�z�reken k�v�l, v�g�l is a k�zel�kbe �vakodott, s egy fat�rzs m�g�l odaki�ltott az egyik katon�nak:- Mi az, koma, kit�rt a h�bor�?- Dehogy t�rt! - bosszankodott a katona az ostoba k�rd�sen. - Nem l�tod, hogy aratunk?No, most m�r a fi� meg�rtette, hogy ez itt �gy szok�s: ha a gabona be�rik, �gy�val akarj�k lev�gatni. Csak h�t az ilyesmi el�g bizonytalan dolog. Az egyik l�v�s magasabbra siker�lt a kellet�n�l, a m�sik meg sz�r helyett a kal�szt tal�lta el, s �gy sz�tsz�rta a magot, hogy mind k�rba ment. S r�ad�sul a nagy l�rma!"Ha itt a f�l orsz�g nem s�ket, h�t senki!" - gondolta.Megv�rta, m�g t�zsz�net lett, akkor el�l�pett a fa m�g�l, megfente a kasz�j�t, be�llt a t�bl�ba, �s v�gni kezdte a b�z�t.D�ltek az arany rendek; a mi ember�nk csak �gy v�gta sz�pen a gabon�t, s k�zben mosolygott a bajusza alatt, mert mire a harmadik rendet v�gta, m�r ott t�totta a sz�j�t az eg�sz hadsereg a t�bla sz�l�n. Messzir�l f�nyes hint�kban, pomp�s parip�kon j�tt a vez�rkar megszeml�lni, mi t�rt�nik.Megf�jt�k a trombit�kat, a fi�t tisztess�ggel odavezett�k a t�bornok el�, �s f�ltett�k neki a k�rd�st, eladja-e csod�latos szersz�m�t, s ha igen, mennyi�rt.- Egy j� l��rt meg annyi arany�rt, amennyit elb�r - felelte a fi�. Megadt�k neki �r�mmel. Bezzeg csod�lkoztak rajta otthon, amikor be�ll�tott a szerzem�ny�vel! Csak a legkisebb testv�rnek f�jt a sz�ve: l�m, a k�t b�tyja m�t gazdag, egyed�l �neki nincs semmije a macsk�j�n k�v�l.- Nekem nincs itt tov�bb marad�som - mondta -, nem eszem a m�s kenyer�t, �n is elindulok szerencs�t pr�b�lni!A b�tyjai marasztalt�k, k�rlelt�k, ne menjen, maradjanak egy�tt, ami az egyik�, az a m�sik� is, megosztoznak testv�riesen mindenen; de hi�ba, a legkisebbik fi�t csak nem lehetett jobb bel�t�sra b�rni.- �n sem a m�s�b�l akarok �lni, hanem a saj�t szerencs�met akarom megcsin�lni.No, nem sok kil�t�sa volt r�, az egyszer biztos! Orsz�gr�l orsz�gra v�ndorolt, de minden�tt annyi volt a macska, hogy m�g az �tf�lre is jutott bel�l�k. Ha v�rosba vitt az �tja, ott s�t�ltak a tet�k�n; ha falun ment �t, ott szuny�k�ltak a konyha k�sz�b�n; ha meg falu �s v�ros k�zt a szabad hat�rban j�rt, nem ott l�tta �ket eger�szni a tarl�kon?V�g�l �gy elb�sult, hogy m�r l�tni sem akarta ezt a vil�got, legsz�vesebben kiv�ndorolt volna bel�le a macsk�j�val. Utolj�ra is le�lt egy nagy k�re a tengerparton, gondolta, beleveti a macsk�j�t a hull�mokba, azt�n mag�t is elem�szti benn�k. Hanem azt�n m�gis jobbat eszelt ki: haj�ra sz�llt, addig utazott a tengeren, ameddig a haj� vitte.Mikor kik�t�ttek, nekiindult a v�rosnak, h�tha tal�l valami munk�t, amib�l meg�lhet maga is meg a macsk�ja is. Ide is, oda is bekopogtatott a boldogtalan, de minden�tt elutas�tott�k.- F�lfogadni valakit? Ugyan, hogy k�pzeled! �r�l�nk, ha nek�nk magunknak marad egy falatka keny�r!Mikor m�r vagy a hatodik helyen hallotta ugyanezt, s minden�tt csak kedvetlen, savany� arcokat l�tott, mintha az eg�sz orsz�got ecetbe m�rtott�k volna, nem �llta meg tov�bb, megk�rdezte:- De h�t mi bajotok van tulajdonk�ppen? L�tom a nagy homb�rokr�l, hogy b�ven teremhet gabon�tok, az utc�itok tele vannak �zletekkel, a h�zaitok sz�pek, t�gasak; csupa vid�ms�gnak kellene lennie, m�gis olyan itt minden, mint egy temet�sen. Mi b�nt h�t?- Az egerek! - jajdultak fel. - T�nkretesznek az egerek: megeszik a gabon�nkat, megr�gj�k a b�torunkat, al�f�rj�k a h�zainkat, m�g a v�g�n od�ig mer�szkednek, hogy minket is meg�lnek. Nincs seg�ts�g, megem�szt mindny�junkat az eg�rveszedelem!- H�t a kir�lyotok mi�rt nem int�zkedik? - k�rdezte a fi�, s r�koppintott a macska orr�ra, mert a cirmos m�r igen nyugtalankodott az eg�rszag miatt.- A kir�lyunk! - legyintettek b�san. - Szeg�ny kir�lyunk eg�szen odavan, se nappala, se �jjele; maholnap a saj�t palot�j�b�l is kikergetik az egerek.A fi� megmutattatta mag�nak, merre visz az �t a palot�ba, �s jelentkezett a kir�lyn�l a macsk�val.- Uram kir�lyom, csak egy kegyet k�rek t�led: engedd meg, hogy ma �jszaka itt h�ljak az �llatommal a palot�dban, m�gpedig abban a teremben, ahol a legt�bb az eg�r!- Van az itt b�ven minden�tt! - s�hajtotta a kir�ly. De az�rt tal�ltak m�gis egy termet, ahol m�g a szokottn�l is t�bb volt; oda bevitt�k a fi� vacsor�j�t, s r�z�rt�k az ajt�t. Az udvar meg, �l�n a kir�llyal, kivonult a szabad �g al�, mert meleg ny�r volt, s ott m�gsem h�borgatt�k �ket �gy az egerek.A fi� megvacsor�zott, de a macsk�nak nem adott egy falatot sem, nehogy elverje az �h�t. Mikor j�llakott, k�nyelmesen lefek�dt, �s �tj�ra engedte a cirmost.Reggel j�n az udvarmester, bekopogtat a fi�hoz, bel�p a terembe, �s majd hanyatt v�g�dik a meglepet�st�l. A macska ott hever k�z�p�tt, a pocakja, mint a duda, k�r�l�tte pedig ter�tve a padl� d�gl�tt egerekkel.Az udvarmester, ahogy mag�hoz t�rt, rohant a kir�lyhoz el�js�golni, mit l�tott. A kir�ly f�lsietett a palot�ba, �s a tulajdon szem�vel is megbizonyosodott a dologr�l. Azt sem tudta, hov� legyen �r�m�ben, megh�zatta a harangokat, eg�sz orsz�gra sz�l� �nneps�get rendelt el, �s r�gt�n meg akarta tenni a fi�t hercegnek.Hanem az elh�r�totta a megtiszteltet�st.- Nem k�v�nok �n herceg lenni, haza akarok menni a falumba, de ha akarj�tok, j� p�nz�rt n�latok hagyom az eg�r�l�met.- �s mit k�rsz �rte? - tudakolta a kir�ly.- Egy �szv�rt, megrakva annyi arannyal, amennyit elb�r.- Ha csak ilyen csek�lys�g a sz�ved v�gya! - mondta a kir�ly, �s azonnal kiadta a parancsot a kincst�rnok�nak: rakj�k meg arannyal az orsz�g leger�sebb �szv�r�t, s adj�k a fi�nak.�gy h�t a h�rom testv�r k�z�l � j�rt a legjobban, mert tudvalev�, hogy az �szv�r mind a szam�rn�l, mind a l�n�l jobban b�rja a terhet.�s ezzel v�ge is volna a mes�nek, ha a macska ott nem maradt volna a kir�lyi palot�ban. De ott maradt; igen j�l �rezte mag�t, �s buzg�n �ld�ste az egereket. Csak egy baj volt: hogy a fi� elfelejtette meghagyni az udvarmesternek, hogy az egerek mell� vizet is adjanak �m a macsk�nak!Mint m�r mondtam, meleg ny�r volt; a nagy munk�ban alaposan kimelegedett a cirmos, �s er�sen megszomjazott. Abbahagyta h�t egy kicsit a vad�sz�st, f�lszegte a fej�t, �s nagyot ki�ltott:- Nyau! Nyau!Nosza, megrettent a kir�ly, megr�m�lt az eg�sz udvari n�p; hanyatt-homlok kiszaladtak a palot�b�l. Kint azt�n nyomban tan�csot tartottak, megh�nyt�k-vetett�k, mit tegyenek, �s v�g�l �gy d�nt�ttek, k�veteket k�ldenek a macsk�hoz, f�lsz�l�tj�k, hagyja el a palot�t.- Az egereket megszoktuk m�r - mondta az udvarmester -, ink�bb em�sszen meg az a veszedelem, mint hogy egy ilyen rettenetes sz�rnyeteg zsarnokoskodj�k rajtunk!Igen �m, de ki legyen a k�vet? Nem akadt az eg�sz udvartart�sban, aki �nk�nt v�llalkozott volna a kock�zatos feladatra. V�g�l sorsot h�ztak, �s a sor a kir�ly f�poh�rnok�ra esett.- Se feles�gem, se csal�dom - mondta b�san a f�poh�rnok -, se asszony nem sirat, se gyerek nem jajgat ut�nam, ha odaveszek; sz�vesen f�l�ldozom �letemet a te nyugalmad�rt, uram kir�lyom!Azzal kih�zta mag�t �s peckesen, gy�szosan, m�lt�s�gteljesen, mint aki a hal�lba megy, f�lvonult a palot�ba. Ott tal�lta a macsk�t az egyik teremben, amint �ppen egy egeret pofozott nagy m�rgesen. M�lyen meghajolt el�tte, �s annak rendje �s m�dja szerint �tadta neki a nagytan�cs �zenet�t:A macska egy kukkot sem �rtett az eg�szb�l; csak azt l�tta, hogy az ember nem hozott vizet; h�t nagy keservesen r�nyiv�kolt:- Nya-u! Nya-u!A f�poh�rnok soha �let�ben nem hallott macskany�vog�st; �gy �rtette, mintha az eg�r�l� f�lh�borodva azt feleln� az �zenetre:- Vagy �gy? Vagy �gy?Iszony�an megijedt, kih�tr�lt az ajt�n, azt�n rohant le a kertbe a kir�lyhoz, ahogy csak �reg l�bai b�rt�k.- Uram kir�lyom, nem akar kimenni! - rebegte.- H�t ha mag�t�l nem megy, k�nyszer�teni kell! - mondta kem�ny elsz�n�ssal a kir�ly.�gy�kat vontattak szembe a palot�val, kihirdett�k az ostrom�llapotot, riad�ra f�vatt�k a k�rt�ket, azt�n kiadt�k a parancsot a t�mad�sra. Eld�rd�ltek az �gy�k, t�zet fogott a tet�, recsegve-ropogva �gett a palota. A macska ijedten f�lelt f�l a zenebon�ra, azt�n mikor a t�z addig a teremig harap�dzott, amelyikben �cirmoss�ga �ppen az egereket �ld�k�lte - se sz�, se besz�d, kiugrott az ablakon, �s vil�gg� szaladt.Az ostrom pedig tov�bb folyt, d�r�gtek a sort�zek, omlottak a falak, azt�n mikor el�rkezettnek l�tszott r� az id�, a kir�ly parancsot adott a rohamra. A gyalogs�g szuronyt szegezve benyomult a palot�ba, de bizony nem lelt benne m�st, mint egy halom f�st�lt egeret meg a nagy semmit.