Mesebarlang
::::::::::::::::::::::

Portlregisztrci
2007.02.14.

Kategria:

Hobbi-szrakozs

Eddigi legforgalmasabb nap:
2010.09.18.
OLdalt szerkeszti:
Csilla
Az oldalra nem kell
regisztrlni!
::::::::::::::::::::::

 
Rengetek designelem
Trsoldalamon

telek,italok

Htterek

Meseanimcik

Virgok

llatok

Sordszek
Tubesek

Apr dszek

Mesedollzok
Babk
Mesekpek
Mackk

Valentin nap

Banner,blyeg

 

Szlinapi meghvk(Gy)
Szlinapi meghvk (Sk.)

Naptrak(Gy)

Naptrak(Sk)
Domink (Gy)

Domink(Sk.)
Krtycskk (Gy)
dvzllapok (Gy)

Logikai jtkok(Gy)
Fejlesztk oviba(Gy)

Fejlesztk oviba(Sk)

Memrikrtyk (Sk.)

rarendek(Gy)

rarendek(Sk)
Levlpaprok(Gy)

Csklevpaprok (Gy)

Levlpaprok (nnep)
Levlpaprok(Sk.)

Levlpaprok (ssz)
Vignetta(Gy)

Fzetcimkk (Gy)
Knyvjelzk(Gy)

Szmok(Sk)   
Betk(Sk)+(Gy)
 

Szorztbla (Sk)

Napirend (Sk.)
rselkszt (Gy.)
ABC betk (Gy.)

::::::::::::::::::::::

Egy kis pihentet

Mindenkinek!

::::::::::::::::::::::
Labirintusok
Kivgk

Trsasjtkok

Kifestk (Vegyes)
Kifestk (Mess)

Kifestk (nnepek)

Online kifestknyv

Tli kifestk (Onl.)

OLVASSAROK
Mesk (Mack)
Mesk (Vegyes)

::::::::::::::::::::::

Hangos versek
Mesk

(Sk.felvtelekkel)

::::::::::::::::::::::
LETLTHET

Mesk (Macitr)
Mesk (Andersen)

Mesk (Grimm)
Legszebb mesk
Micimack
Misi Mkus
Rmusz bcsi

Babamondkk
Totyogknak

Kisiskolsoknak

Locsolversek

Gazdag Erzsi


PSP 8program
PSP 9 program
Corel Paint Shop Pro
Abode Photoshop
Animation Shop 3
Gif-anim. szerkeszt
Sok letlthet progi


Tavaszi hnapok
Nyri hnapok

szi hnapok

Tli hnapok
Idjsl rigmusok
Minden ami sz!
(Htterek,stb.)
vszakok kpekben
Itt van az sz
Itt van a tl


Jtkok kicsiknek

Gribedli oldala

Minimax oldala

Egyszer volt oldala

Olvasni j oldala

Gyermeksziget old.

Kisvakond oldala

Kinderparty oldala

Bogy s Babca o.

ltztets jtk

::::::::::::::::::::::
Sajtkszts

jtkaim

::::::::::::::::::::::
Jtkok
nagyoknak

Totalcar oldala

Honfoglal oldala

Jjtk oldala

Startlap jtkok

Bejelentkezs
Felhasznlnv:

Jelsz:
SgSg
Elfelejtettem a jelszt
 

 
 

KAR.-MESK
KAR.-MESK : Karcsonyi mesk

Karcsonyi mesk

Hans Christian Andersen:A hkirlyn (Mese 7kpben) 4-7.kp

NEGYEDIK MESE
a kirlyfirl s a kirlykisasszonyrl

Gerdnak megint meg kellett pihennie; ott, ahol lelt, egy nagy varj gubbasztott a havon. Egy darabig nem mozdult, csak a feje jrt ide-oda, ahogy szemgyre vette a kislnyt, aztn egyszer csak megszlalt: - Kr, kr! Vrj, lny! - Elg rosszul ejtette a szavakat, de j szvvel volt a kis Gerdhoz, megkrdezte tle, hov-merre ilyen egyedl. Ezt a szt: egyedl, Gerda nagyon jl megrtette, szven is ttte a sz. Elbeszlte a varjnak rendre egsz lett, s vgl megkrdezte, nem ltta e Kayt ezen a tjon.

A varj komolyan blintott; s rejtelmesen csak ennyit mondott: - Taln! Taln!

- Csakugyan? Lttad volna?! - kiltott fel a kislny, s majdnem megfojtotta a varjt, gy lelte-cskolta.

- Vrj! Vrj! - intette le a varj. - Csak lassan! Azt hiszem, Kay volt, akit erre lttam. Ha nem, akkor alighanem elfelejtett tged a kirlykisasszony kedvrt.

- Ht kirlykisasszonynl lakik? - mult el Gerda.

- gy m! - felelte a varj. - Vrj, elmondom mindjrt, de a ti nyelveteken nagyon nehezemre esik a beszd. rtesz-e varjnyelven?

- Nem, azt nem tanultam. De a nagyanym tud varjul, mg a te beszdet is tudja. De kr, hogy nem tanultam meg tle!

- Kr! - blintott a varj. - No de nem baj, majd elmondom, ahogy tudom, embernyelven, br biztosan sok hibt ejtek. - s elmondta, amit tudott:

- Ebben a birodalomban, ahov kerltl, l egy kirlykisasszony; igen nagyon okos teremts, mert elolvasta a vilg valamennyi jsgjt; olyan okos, hogy elolvasta, s nyomban el is felejtette az jsgok minden sort. A mltkor ppen a trnjn ldglt, ami bizony nem olyan kellemes dolog, mint az emberek gondoljk. Ott lt, mondom, s egy dalt kezdett ddolgatni. gy szlt valahogy: "Frjhez megyek n, mirt is ne mennk!" Frjhez akart menni csakugyan, de olyan emberhez, akinek, ha beszlnek vele, mindig helyn van a nyelve; akinek nem a rang s szrmazsa minden tudomnya, mert az bizony elg unalmas dolog. sszedoboltatta ht a kirlykisasszony udvarhlgyeit, s amikor ezek meghallottk rnjk szndkt, jkedvre derltek. "Derk dolog! - mondtk. - A mltkor magam is ezen trtem a fejemet!"

Elhiheted minden szavamat - folytatta a varj -, nem toldok hozz, el sem veszek belle. A menyasszonyom szeldtett varj, szabadon stl a palotban, tle tudom az egsz histrit.

Persze hogy a varjnak a kedvese is varj, hiszen a madaraknl is gy van: minden zsk megleli a foltjt.

- Attl fogva szvekkel keretezve s a kirlykisasszony nvalrsval kestve jelentek meg az jsgok - folytatta a varj -, s hrl adtk, hogy minden dalis ifj bebocstst nyer a palotba, elbeszlgethet a kirlykisasszonnyal, s ha akad kztk egy, aki olyan okosan s fesztelenl trsalog, mintha csak otthon volna, azt vlasztja frjl a kirlykisasszony. Elhiheted - mondta a varj -, olyan igaz, mint hogy itt lk. Lett a hrre nagy lts-futs, odasereglett a birodalom valamennyi ifja, de senki sem tudta megllni a helyt sem az els napon, sem a msodikon. Szaporn pergett pedig a nyelvk odakinn az utcn, de amikor belptek a palota kapujn, s megpillantottk a testrket talpig ezstben, meg a lakjokat vgig a lpcsn talpig aranyban, amikor meglttk a fnyrban sz, hatalmas termeket, valamennyinek torkn akadt a sz. Ht mg amikor meglltak a kirlykisasszony trnja eltt! Elvesztettk a fejket, s nem tudtak okosabbat, mint elismtelni a kirlykisasszony utols szavt, pedig az arra igazn nem volt kvncsi. A krk mintha mkonyos lomba merltek volna odabenn, akkor eredt meg csak a nyelvk, amikor jra kinn voltak az utcn. Hossz sor vrakozott a palota eltt, a vroskapunl volt a sor vge. Ott voltam n is, mert kvncsi voltam rjuk. Megheztek, megszomjaztak a vrakozk, a palotban pedig mg egy pohr langyos vizet se adtak nekik. Az okosabbak ugyan vittek magukkal vajas kenyeret, de azt nem osztottk meg trsaikkal, azt gondoltk magukban: "Hadd tntorogjanak csak az hsgtl, legalbb nem kellenek a kirlykisasszonynak!"

- s Kay? Mikor beszlsz mr Kayrl? - vgott kzbe trelmetlenl a kis Gerda. - Taln is ott volt a vrakozk kztt?

- Vrj! Vrj! - intette trelemre a varj. - Mindjrt hallasz rla is. A harmadik napon egy fiatal legnyke rkezett a palota el. Se hintja, se lova, ment nagy hetykn egyenest a palotba. Ragyogott a szeme, akr a tid, szp hossz haja volt, de a ruhja kopott s szegnyes.

- Kay volt, csak lehetett! - ujjongott. Gerda. - Ht nyomra akadtam! - tapsolt rmben.

- Egy kis batyu volt a htn - folytatta a varj, de , a kislny kzbevgott:

- A kis sznkja volt, azt hzta magval, amikor eltnt.

- Lehet - hagyta r a varj. - Nem nztem meg olyan aprra. De azt tudom a szeldtett menyasszonyomtl, hogy amikor belpett a palota kapujn, s megltta a testrket talpig ezstben, meg a lpcsn a lakjokat talpig aranyban, bizony nem akadt a torkn a sz. Csak biccentett nekik, s azt mondta: "Unalmas lehet itt a lpcsn lldoglni! Inkbb bemegyek!" Fnyben sztak a nagy termek, titkos tancsosok s kegyelmes urak jrkltak meztlb, s aranyednyeket hordtak krl; htat foghatta el, aki krlnzett idebenn. Hanem az ifj legnyke cseppet sem ijedt meg, pedig ugyancsak nyikorgott a csizmja.

- volt, biztos, hogy Kay volt! - kiltotta Gerda. - Az j csizma volt rajta, amikor elment; otthon is hallottam a nyikorgst.

- Bizony elg hangosan nyikorgott! - folytatta a varj. - S belpett nagy vidman a kirlykisasszonyhoz, aki egy gyngyszemen lt, de az akkora volt, akr a rokka kereke. Krltte az udvarhlgyei a komornikkal meg a komornik komornival, meg a frang lovagok az inasaikkal meg az inasaik inasaival, meg azoknak a szolgival, akik annl jobban fesztettek, minl lejjebb lltak a sorban. Az inasok inasainak szolgi csak bocskorban jrnak, de pillantst se lehet vetni rjuk, olyan bszkn llnak az ajtban.

- de rettenetes lehet! - mondta a kis Gerda. - s mondd csak, megkapta Kay a kirlykisasszonyt?

- Volnk csak ember, nem varj, bizony plyztam volna magam is a kezre, br nekem mr gyrs menyasszonyom van. No de mindegy. Azt mondja a szeldtett kedvesem, az ifj legnyknek ppen gy a helyn volt a nyelve, mint nekem, amikor varjnyelven beszlek. Merszen s kesen beszlt; nem is lenykrbe jtt, csak azrt, hogy megtapasztalja a kirlykisasszony hres okossgt, s tetszett neki, hogy t is okosnak tartja a kirlykisasszony.

- Kay volt, nem lehetett ms! - vgott kzbe megint Gerda. - Mindig olyan okos volt, mg trtekkel is tudott szorozni s osztani, mghozz fejben! Ugye, elvezetsz ahhoz a palothoz, kedves varj?

- Nem olyan knny dolog m az! - felelte a varj. - Vrj csak, hogy is lehetne? Majd megkrdem a szeldtett menyasszonyomtl, majd tancsol valami okosat. Mert azt mondhatom neked, hogy ilyen magadfajta kislny sose juthatna be egyenes ton a palotba!

- n bizony bejutok! - mondta Gerda. - Hiszen ha Kay meghallja, hogy ott vagyok, kijn rtem, s bevisz.

- Vrj! Vrj meg annl a kertsnl! - mondta a varj, azzal bcst biccentett s elreplt.

reg este volt, mire visszatrt.

- Kr, kr! Tiszteltet a menyasszonyom - mondta, amikor letelepedett Gerda mell -, s kldtt neked egy darab kenyeret; a konyhbl emelte el, mert ott van elg, te meg nagyon hes lehetsz. A palota kapujn semmikpp se lphetsz be, hiszen meztlb vagy, s utadat llnk a talpig ezst testrk meg a talpig arany lakjok. De ne bsulj, bejutsz azrt a palotba! A menyasszonyom tud egy kis hts lpcst, amely egyenest a hlszobba vezet, s azt is tudja, hol a hlszoba kulcsa.

El is indultak mindjrt, mentek a palota kertjbe, a nagy fasorba, ahol srga levelek hulldogltak. Amikor a palota utols ablaka is elsttedett, a varj egy kis hts ajthoz vezette a kis Gerdt. Az ajt nem volt kulcsra zrva, csak betmasztva.

, hogy kalimplt a kislny szve! Hogy dobogtatta a flelem meg a vgy! gy rezte, mintha rosszban jrna, pedig csak azt akarta megtudni, Kay van-e a palotban. lehet, csakis ; Gerda olyan tisztn emlkezett Kay okos szemre, szp hossz hajra; szinte maga eltt ltta, ahogy mosolyog, mint otthon, amikor a rzsik alatt ldgltek.

De megrl Kay, ha viszontltja kis pajtst, ha megtudja, mekkora utat tett meg rte, s mennyit srdogltak odahaza, amikor eltnt. Gerda elre rlt a tallkozsnak, de flt is tle.

Elindultak felfel a hts lpcsn, ahol egy szekrnyen kis lmps pislkolt; amikor flrtek, ott llt elttk a padln a varj szeldtett menyasszonya, kvncsian forgatta a fejt jobbra-balra, s jl szemgyre vette Gerdt, aki illedelmesen meghajolt, ahogy nagyanyjtl tanulta.

- Vlegnyem sok szpet beszlt nrl, kis kisasszonyom! - kezdte vlasztkos modorban. - Az n lettja, hogy gy mondjam, rendkvl megindt. Szveskedjk tartani a lmpt, n majd elre megyek. Erre egyenesen, itt nem tallkozunk senkivel.

- Mintha mr jnne is valaki a htunk mgtt! - figyelt fl Gerda. Hirtelen elsuhant eltte valami, mint falra vetd rnyk: lobog srny, karcs lb paripk, vadszaprdok, lovagl urak s dmk.

- Ezek csak lomkpek - mondta a varjmenyasszony. - Jnnek, s vadszatra viszik a fnyes urasgok gondolatait. Nagyon jl teszik, legalbb nyugodtabban megfigyelhetjk az gyban maradt testket. Remlem, ha majd magas mltsgra jut, nem feledkezik meg a hlrl.

- A vilgrt sem! - felelte az erdei varj.

Bejutottak az els terembe. Rzsaszn virgos atlasz bortotta a falakat, itt mr messze elttk vgtattak az lombeli lovasok, de olyan sebesen, hogy Gerda nem is lthatta a fnyes urasgokat. A kvetkez terem mg kprzatosabb volt, lmlkodva nztek krl. Vgre a hlterembe rtek. Ennek a mennyezete olyan volt, mint egy kristlyveg level plmafa koronja; kzpen kt liliomkehely formj fgggy ringott tmr aranyszron. Az egyik liliomkehely fehr volt, abban a kirlykisasszony fekdt, a msik piros - a kis Gerda abban akarta keresni Kayt. Flrehajtotta az egyik pros szirmot, s egy napbarntott nyakat ltott a fehr vnkoson. - Igen, ez Kay! - kiltott fel hangosan Gerda, s flbe tartotta a lmpt. Az lomkpek lovascsapata visszanyargalt a szobba, a kirlyfi felbredt, s Gerda fel fordult - nem, mgsem Kay volt.

Csak a nyaka emlkeztetett Kayra, de klnben is ifj volt s szp. Fehr liliom gya szirmai kzl kitekintett a kirlykisasszony is, s megkrdezte, mi trtnik. A kis Gerda srva fakadt, s elmondta neki egsz trtnett, s azt is, amit a varjak tettek rte.

- Szegny gyermekem! - sajnlta meg a kirlyfi meg a kirlykisasszony, aztn megdicsrtk a kt varjt; azt mondtk, megbocstjk, amit tettek, de azrt mskor ne tegyenek ilyet. Klnben majd megkapjk a jutalmukat.

- Szljatok: a szabadsgot vlasztjtok, vagy valami biztos llst mint udvari varjak? - krdezte a kirlykisasszony. - Akkor benneteket illetne a konyha minden hulladka.

A varjjegyesek illedelmesen meghajoltak, s a biztos lls mellett dntttek, mert regsgkre gondoltak.

- Bizony j lenne, ha vnsgnkre is volna mit a tejbe aprtanunk! - blogattak.

A kirlyfi felkelt, s a kis Gerdt fektette a maga gyba - tbbet nem tehetett rte. A kislny sszekulcsolta a kezt, s hlsan gondolta: "Milyen jk az emberek meg az llatok!" - aztn behunyta a szemt, s desen elaludt. Az lombeli alakok megint besuhantak a szobba; most nem vadszok voltak, hanem sznkhz angyalok. A kis sznkn Kay lt s integetett. De mindez csak lom volt, s amikor Gerda felbredt, hirtelen eltnt az egsz jelens.

Gerdt msnap tettl talpig selyembe-brsonyba ltztettk, s azt mondtk neki, maradjon a palotban, jobb dolga sehol nem lehet. De Gerda csak egy kocsit krt meg egy lovat, s egy pr kis cipt, hogy tra kelhessen a messzi vilgba, megkeresni Kayt.

Megkapta a cipt, karmantyt is kapott, szpen felltztettk, s amikor kilpett a palotbl, egy vadonatj sznarany hint grdlt a kapu el; a kirlykisasszony meg a kirlyfi cmere tndkltt rajta, mint az gi csillag; kocsis a bakjn, inas a hts lsn, fullajtr a kocsi eltt, s mindegyiknek aranykorona volt a fejn. A kirlyfi meg a kirlykisasszony maga segtette be Gerdt a hintba, s szerencss utat kvntak neki. Az erdei varj, aki mr felesgl vette szeldtett menyasszonyt, elksrte hrommrfldnyire; mellje telepedett az lsre, mert ha httal lt a menetirnynak, szdlt; a varjmenyecske a palotakapuban bcszott tlk sebes szrnycsapkodssal; nem ksrte el ket, mert fejfjs knozta - alighanem tlsgosan sokat evett, amita udvari llsba jutott. Az aranyhint des pereccel volt kiblelve, az lsen gymlcs meg mzescsk halmozdott.

- Isten veled! Isten veled! - bcszott Gerdtl a kirlyfi meg a kirlykisasszony. Gerda srva fakadt, s vele srt a varj is kerek hrom mrfldn t; ott aztn elbcszott tle. Szvszakaszt bcs volt. A varj felreplt egy gra, s fekete szrnyval addig integetett, mg csak el nem tnt a szeme ell a hint, amely gy tndkltt, mint a nap.

TDIK MESE
a kis rabllenyrl

Stt rengetegen hajtottak keresztl, ahol a hint gy vilgtott, mint az g fklya. Meg is lttk mindjrt az erdei haramik, s nem volt maradsuk.

- Aranybl van a hint! Aranybl! - kiabltak. Elugrottak a srbl, elkaptk a lovak zabljt, agyontttk a fullajtrt, a kocsist meg a kisinast, s Gerdt kirncigltk az aranyhintbl.

- Gmbly, takaros, ltszik, hogy diblen hizlaltk - dicsrte egy reg haramiaasszony. Bozontos szaklla volt, s sr szemldke belelgott a szembe. - Akr egy szp, kihizlalt brny! Igen jz lesz! - Azzal kihzta les kst; gy villogott a pengje, hogy az embernek vgigfutott a htn a hideg.

- Juj! - vistott fel a kvetkez pillanatban; kislnya, akit a htn hordozott, a szilaj s neveletlen kis vadc; gy beleharapott a flbe, hogy rm volt ltni. - Te, te undok teremts! - rivallt r az anyja, s megfeledkezett Gerdrl.

- Legyen a jtsztrsam! - kiltotta a kis rablleny. - Adja ide a karmantyjt meg a szp ruhjt, s aludjk mellettem! - Olyat harapott megint az anyjba, hogy az nagyot ugrott, s krbe forgoldott fjdalmban. Az erdei haramik harsnyan nevettek rajta:

- Nicsak, milyen fiatalosan tncol a klykvel!

- Hadd ljek a hintba! - kiltotta a kis rablleny, s amit akart, az gy is lett, mert nagyon makacs teremts volt, s el is knyeztettk alaposan. Bele is lt a kis Gerdval a hintba, s rkon-bokron keresztl hajtott az erd stt mlye fel. A kis rablleny annyi ids lehetett, mint Gerda, de ersebb, vllasabb s sttebb br; a szeme fekete s szomorks tekintet. Hirtelen meglelte Gerdt, s azt mondta:

- Ne flj, nem lnek meg addig, amg n meg nem haragszom rd. Ugye, te kirlykisasszony vagy?

- Nem - felelte Gerda, s elmondta a rabllenynak minden hnyattatst, beszlt neki Kayrl meg arrl, hogy mennyire szereti.

A rablleny komolyan rnzett, blintott, s azt mondta:

- Akkor sem lnek meg a haramik, ha megharagszom rd, mert akkor magam llek meg. - Aztn felszrogatta Gerda knnyeit, s belemlyesztette a kezt a puha s meleg karmantyba.

Egyszer csak megllt a hint; egy rablvr udvarnak kzepn voltak. A vr faln hatalmas repedsek ttongtak, hollk s varjak rppentek ki rseibl, s risi vrebek vgtattak el; akkork, hogy szttphettek volna egy embert. Ugatni nem ugattak, mert gy idomtottk ket.

Az don, fstfogta teremben nagy tz gett a kpadl kzepn, fstje felgomolygott a mennyezetre, s ott trt ki a szabadba; ahol rst tallt. Egy nagy stben leves fortyogott, s nyrsakon vadnyulak meg hzinyulak sltek.

- Ma jjel velem alszol meg az llatkimmal - mondta a rablleny. Ettek, ittak, aztn behzdtak, egy sarokba, ahol szalmazskok meg sznyegek hevertek. Flttk a lceken, rudakon vagy szz galamb bbiskolt, s a kt kislny kzeledtre mozgoldni kezdtek.

- Ezek az n galambjaim! - mondta a rablleny, s elkapta a szlst. Megragadta a lbait, s gy megrzta, hogy az rmlten vergdtt a kezben. - Cskold meg! - kiltotta, s Gerda arcba vgta a galambot. - Ott meg az erdei alattvalim lnek - mutatott egy falmlyedsre, amelyet lcekbl tkolt ajt rekesztett el. - Vadgalambok; zrva kell tartani ket, mert klnben kireplnek! Ez meg az n kedves reg llatom. B! - s egy rnszarvast vonszolt el az agancsnl fogva. Az llat nyakn rzabroncs csillogott, azon vastag ktl. - Ezt is rvid przon kell m tartani, mert klnben megszkik. Minden este megcsiklandozom les ksemmel a nyakt; attl nagyon fl. - s a falrepedsbl hossz pengj kst hzott el, s vgighzta a rnszarvas nyakn. A szegny llat rmlten rgkaplt, a rablleny jzt nevetett rajta, aztn a fekhelyhez hzta Gerdt.

- A kst is magad mell teszed, ha lefekszel? - krdezte Gerda, s flsen nzte az les kst.

- Igen, mellettem van akkor is, ha alszom - felelte a rablleny. - Sose tudni, mi trtnik. De mondd csak el mg egyszer, mit is mesltl a pajtsodrl, s mrt is vetted nyakadba a vilgot! - s Gerda jra elmondta tvirl hegyire a trtnett; flttk bgtak a ketrecben a vadgalambok, a szeldek bksen aludtak. A kis rablleny egyik kezvel tkarolta Gerda nyakt, a msikban a kst szortotta, s mr aludt is, hallatszott nyugodt llegzete. Hanem Gerdnak nem jtt lom a szemre, hiszen azt se tudta, mi vr r, let vagy hall. A lobog tz krl rablk ldgltek, ittak, duhajkodtak, a haramiaasszony meg bukfenceket hnyt szles jkedvben. A kis Gerda szvszorongva nzte.

Odafnt megszlaltak a vadgalambok:

- Bur-ruk, bur-ruk! Mi lttuk a kis Kayt! Fehr madr rptette a sznkjt, maga meg a Hkirlyn sznjn lt, alacsonyan szlltak az erd fltt; mi a fszknkben ltnk, a Hkirlyn rnk lehelt, s csak ketten maradtunk letben, a trsaink mind odavesztek. Bur-ruk, bur-ruk!

- Mit mondtatok? - nzett fl a kis Gerda. - Hov ment a Hkirlyn? Mit tudtok rla?

- Azt gondoljuk, a lappok fldjre rplt a sznjn, ott lehet a birodalma, mert ott soha el nem olvad a h meg a jg. Krdezd csak meg a rnszarvast!

- Igen, ott rk a h meg a jg, s gynyr az let! - shajtotta a pnyvra kttt rnszarvas. - Szabadon szkellhet a szarvas a fehren vakt; tgas vlgyekben. A Hkirlyn ott ttte fel a nyri strt, de tli palotja fenn van az szaki-sark fel, azon a szigeten, amit Spitzbergknak hvnak.

- , Kay, kedves kicsi Kay! - suttogta Gerda.

- Elhallgass, mert beld vgom ezt a nagy kst! - intette csendre a rablleny. Gerda reggel elmondta neki, amit a vadgalamboktl hallott, s a kis rablleny igen komoly arcot vgott, de aztn megrzta a fejt s azt mondta:

- Hihetetlen! - Mgis megkrdezte a rnszarvastl: - Tudod-e, merre van a lappok fldje?

- Ki tudhatn ezt nlam jobban? - felelte a szarvas, s felragyogott a szeme. - Ott szlettem, ott nevelkedtem, ott nyargalsztam a fehr hmezkn.

- Jl figyelj! - szlt a rablleny Gerdhoz. - Ltod, a frfiak mind elmentek, csak anym maradt itt. reggelenknt meghzza a nagy veget, aztn szundt egyet, s akkor majd megltjuk, mit tehetnk.

Azzal kiugrott az gybl, az anyja nyakba borult, megrnciglta a szakllt, s kedvesen ksznttte:

- Szp j reggelt, des bakkecskm!

A haramiaasszony csupa szeretetbl olyan fricskt adott neki, hogy kk-zld lett az orra.

Aztn csakugyan hzott egy jt az vegbl az asszony, majd elszundtott. A rablleny csak ezt vrta, odament a rnszarvashoz, s gy szlt hozz:

- Szvesen megcsiklandoznlak mg nhnyszor a ksemmel, mert olyankor mindig olyan mulatsgosan viselkedet, de ez most mr mindegy. Eloldom a ktfkedet, s szabadon bocstalak, hogy elvgtathass szlfldedre, a lappok orszgba, s magaddal vihesd ezt a kislnyt. A Hkirlyn palotjban l a legkedvesebb pajtsa. Klnben magad is hallhattad a histrit, elg hangosan mondta, te meg mindig hallgatzol.

A rnszarvas boldogan szkdelt; a rablleny a htra ltette a kis Gerdt, nyeregnek a kisvnkost adta alja, s nagy gondosan hozz is ktzte a kislnyt a szarvashoz.

- Most mr mindegy! - mondta. - Visszaadom a prmes csizmdat is, mert hideg lesz ott szakon. Hanem a karmantydat megtartom, mert az nagyon tetszik nekem! Nem fzol azrt, ne flj! Odaadom az anym kesztyjt, akkora, hogy a knykdig r. Hzd fel no! Nicsak, akkora benne a kezed, mint az n csfsgos anym!

A kis Gerda srva fakadt rmben.

- Ne bgj, azt nem szeretem! - kiltott r a kis rablleny. - Most mr vgre vidmabb arcot vghatnl! Nesze, itt van az tra kt kenyr meg egy sonka, ha meghezel! - Flkttte azt is a rnszarvas htra, aztn kitrta az ajtt, becsalogatta a nagy kutykat, vgl elvgta a szarvas ktfkt les ksvel, s rkiltott az llatra:

- Vgtass! gy vigyzz erre a kislnyra, mint a szemed vilgra!

Gerda odanyjtotta nagykesztys kezt a rabllenynak, s elbcszott tle. A szarvas mr rplt is vele rkon-bokron, stt rengetegen t, mezkn, mocsarakon keresztl, ahogy csak brta a lba. Mgttk farkasok vltttek, hollk krogtak a fejk felett. "Zupp, zupp!" - hangzott odafntrl, mintha az g hirtelen elvrsdtt volna.

- , az szaki fny, a rg nem ltott szaki fny! - kiltott fel a rnszarvas. - Nzd, hogy tndkl a magasban!

s rplt tovbb, mind sebesebben, jjel-nappal vgtatott pihens nlkl. Mire a kt kenyr meg a sonka elfogyott, megrkeztek a lappok orszgba.

HATODIK MESE
a lapp asszonyrl meg a finn asszonyrl

Alacsony hzik eltt llt meg a szarvas - , micsoda nyomorsgos tanya volt az! Fdele lert egszen a fldig, az ajtaja olyan alacsony volt, hogy a benne lakk csak hason csszva jrhattak ki-be. A hznp nem volt otthon, csak egy reg lapp asszony tett-vett a hzban, egy halzsrmcs pislog fnynl: ppen halat sttt. A rnszarvas nyomban elbeszlte neki Gerda histrijt, de mg annl is elbb a magt, mert azt sokkal fontosabbnak tartotta. Gerda gy sszefagyott a hossz ton, hogy mg a szjt se tudta mozdtani.

- , szegnykim! - sopnkodott a lapp asszony. - Hossz t ll mg elttetek! Mg szz mrfldet kell vgtatnotok, amg a finnek fldjre rtek - ott lakik most a Hkirlyn; s minden este tzijtkot rendez. Majd rok nhny sort erre a szrtott tkehalra, mert paprom nincs, adjtok t a finn asszonynak, az majd okosabb tancsot tud adni, mint n.

Mikzben Gerda megmelegedett, s ht-szomjt elverte, a lapp asszony megrta levelt a szrtott tkehalra, lelkre kttte a kislnynak, hogy vigyzzon r, aztn felktzte megint a rnszarvas htra, s az elvgtatott vele. Fent a magasban megint flhangzottak a cikkan hangok, csodlatos kk sugar szaki fny tndklt egsz jjel elttk - vgl megrkeztek a finnek fldjre, s bekopogtak a finn asszony kmnyn; mert ajtaja nem volt a hznak.

Rekken hsg volt a szobban, a finn asszony flig prn jrt-kelt odabenn. Gerdrl nyomban lerntotta a ruht, a csizmt, a kesztyt, hogy ne legyen olyan melege, a rnszarvasnak egy darab jeget tett a homlokra, aztn elolvasta a tkehalra rott levelet, elolvasta msodszor, harmadszor is, s amikor mr betve tudta, a tkehalat beledobta a bogrcsba, hiszen abbl mg pomps leves lesz. A finn asszony nem tkozolt el semmit.

A rnszarvas neki is, elmondta lete trtnett, aztn a kis Gerdt. A finn asszony okosan hunyorogva hallgatta, nem szlt r semmit.

- Te olyan okos vagy - bkolt neki a rnszarvas -, tudom, hogy egy crnaszllal ssze tudod ktni a vilg valamennyi szelt. Ha a hajs ki tudja oldani az egyik csomt, akkor j szelet kap a vitorlja, ha a msodikat kioldja, ers szl zg el a tenger fltt, ha meg a harmadikat s a negyediket kibogozza, olyan orkn tmad, hogy erdket csavar ki tvestl. Adhatnl ennek a kislnynak olyan bvs italt, hogy tizenkt ember ereje kltzzk bel, s legyrhesse a Hkirlynt!

- Tizenkt ember ereje? Az bizony nagyot segtene rajta! - mondta a finn asszony, azzal egy deszkallvnyhoz lpett, levett rla egy sszegngylt, nagy llatbrt, s kitertette; klns betk voltak rajta, s az asszony olvasni kezdte, de olyan nagy erfesztsbe kerlt, hogy csak gy csorgott a verejtk a homlokrl.

A rnszarvas tovbb krlelte, a kis Gerda meg olyan knyrgve fggesztette r knnyes szemt, hogy a finn asszony megint hunyorogni kezdett, s a rnszarvast flrehvta a sarokba. Friss jeget tett a fejre, s kzben odasgta neki:

- Az a Kay nev fi csakugyan a Hkirlyn palotjban van, s ott nagyon jl rzi magt, azt hiszi, nincs is klnb hely a vilgon. De ennek az az vegszilnk az oka; ami a szvbe frdott, meg az a msik csepp vegdarab, amely a szembe esett. Amg azokat ki nem veszik onnan, addig nem vlhat igazi emberr, s a Hkirlynnek mindig hatalma lesz rajta.

- Nem adhatnl a kis Gerdnak olyan italt, hogy meg a Hkirlynnl legyen ersebb? - krdezte a szarvas.

- Nagyobb hatalmat, mint amekkora ennek a kislnynak van, nem adhatok; nem ltod, milyen nagy ez? Egy szl maga, meztlb vgott neki a messzi vilgnak, s emberek, llatok llanak a szolglatba. Tlnk nem kaphat hatalmat, az hatalma a j szve, rtatlan lelke. Ha magtl nem jut be a Hkirlyn palotjba, s nem tudja kivenni az vegszilnkot Kay szvbl s szembl, akkor mi sem tudunk segteni rajta. Kt mrflddel arrbb mr a Hkirlyn kertje kezddik - vidd oda a kislnyt, s tedd le a hra, a vrs bogyj, nagy bokor tvbe, de aztn ne szaportsd a szt a cimboriddal, hanem siess vissza hozzm.

A finn asszony felltette Gerdt a rnszarvas htra, s az nyargalt vele, ahogy csak gyzte.

- Otthagytam a prmes csizmmat! Otthagytam a kesztymet! - kiltotta vgtats kzben Gerda. A jeges hideg nyomban figyelmeztette r. De a rnszarvas nem mert megllni, rplt tovbb, mg csak a vrs bogyj, nagy bokorhoz nem rt. Ott letette a kislnyt, megcskolta, fnyes, nagy knnyeket hullatott, s mr iramlott is visszafel. A kis Gerda meg ott llt a bokor tvben meztlb, keszty nlkl a finnek rmten hideg fldjn.

Futsnak eredt, szaladt, ahogy a lba brta; egyszer csak nagy sereg hpehely kzelgett szembe vele. Nem az gbl hullottak - az g tiszta volt, s tndkltt az szaki fnytl -, a fldn vonultak seregestl; s minl kzelebb rtek, annl jobban nttek. Gerdnak azok a nagy s csodlatos rajz hpehely-virgok jutottak eszbe, amiket Kay mutatott neki a nagytvegen keresztl. Ezek a hpelyhek a valsgban is nagyok voltak, nagyok s flelmetesek, mert elevenek: a Hkirlyn elrse kzeledett a kis Gerda fel. Klns alak lnyek voltak, az egyik csnya, nagy snhz hasonltott, a msik sszefondott kgyk gomolyagnak ltszott, borzas szr, kvr medvebocsnak a harmadik. De ragyog fehr egytl egyik valamennyi, hiszen eleven hpelyhek voltak.

De most nzznk Kay utn: mi trtnt kzben vele? Neki persze eszbe se jutott a kis Gerda, azt meg mg gy se gondolta, hogy hajdani pajtsa ott kinn ll a palota eltt.

HETEDIK MESE
arrl, hogy mi trtnt a Hkirlyn palotjban, s mi trtnt ksbb

A palota falai magasan kavarg hrvnyek voltak, kapui meg ablakai metsz szelek. Szznl is tbb terme volt a palotnak, kisebbek-nagyobbak aszerint, hogy hogyan kavargott a h. A legnagyobbik terem tbb mrfld hossz volt; valamennyit tndkl szaki fny vilgtotta be. Hatalmas termek voltak, resek, jghidegek s fehren szikrzk. Nem rendeztek itt soha mulatsgot, mg egy szkebb kr medveblt sem, ahol a hvihar ftylte volna a talpalvalt, s a jegesmedvk kt lbra llva roptk volna a tncot, finom s illedelmes mozdulatokkal; trsasjtkot se jtszottak itt soha, pofcskjukat s mancsukat sszetgetve; ezstrka-kisasszonyok sem pletyklgattak el dlutni kv mellett - hidegek s nptelenek voltak a Hkirlyn tgas termei. Az szaki fny tzei olyan szablyosan gyltak fel s lobbantak ki, hogy knnyen ki lehetett szmtani, mikor tndklik a legmagasabban, s mikor a legalacsonyabban. Az egyik vgelthatatlan terem kzepn befagyott t csillmlott. Jgtkre ezer darabra repedt szt, de olyan egyforma darabokra, hogy valsgos mremek volt a t. Ennek a tnak a kells kzepn trnolt a Hkirlyn, ha otthon volt - azt mondta, hogy az rtelem tkrnek kzepn l, s ez a leghvebb tkr a vilgon.

A kis Kay mr kk, majdnem fekete volt a hidegtl, de nem vette szre, hogy fzik, mert a Hkirlyn cskjtl elmlt a borzongsa; a szve mr klnben is jgcsapp vltozott. Lapos, les jgdarabokat rakosgatott egymsra meg egyms mell, valami formt akart adni nekik, mint amikor mi apr falemezekbl alakokat prblunk kirakni, amit knai jtknak neveznek. Kay mvszi mintkat, alakokat rakosgatott ki jgbl; tkletes remekek voltak. Az rtelem jeges jtka volt ez, az szemben nagyszer s roppant fontos idtlts - a szembe hullott vegszilnk miatt ltta annak. A mintkbl egy rott szt prblt formlni, de sohasem sikerlt neki azt a szt kirakni, amit szeretett volna "rkkvalsg." Pedig a Hkirlyn azt mondta neki: "Ha azt a szt ki tudod rakni, jra a magad ura leszel, s n neked ajndkozom az egsz vilgot, mg egy pr j korcsolyt is radsul." Ezzel az egy szval knldott ht Kay, de nem tudta kirakni.

- n most meleg orszgokba replk - mondta egy napon a Hkirlyn. - Elszllok, s lenzek a nagy, fekete fazekakba! - A tzhnykra gondolt, az Etnra meg a Vezvra, ahogy az emberek nevezik ket. - Megfehrtem egy kicsit az oldalukat! Ez a dolgom, meg jt is tesz a citromnak, szlnek. - Azzal nagy suhogva elreplt, Kay meg ott maradt magra a sok mrfldes, kihalt teremben, mern nzte a jgdarabjait, s olyan ersen gondolkozott, hogy majd sszeroppant a feje. Mozdulatlanul lt, nma csendben, aki ltta, azt hitte volna, hogy megfagyott.

Akkor lpett be a kis Gerda a palota nagy kapujn. Metsz szelek vettk krl, de Gerda elmondta az esti imdsgt, s egyszerre elnyugodtak a szelek, mintha aludni kszlnnek. A kis Gerda belpett a fehren tndkl, nagy, kihalt terembe, s vgre megltta kedves pajtst. Megismerte mindjrt, a nyakba borult s meglelte:

- Kay! des, kedves Kay! Vgre megtalltalak!

Kay nem mozdult, csak lt hidegen s mereven, Gerda meg zokogni kezdett nagy fjdalmban, forr knnyei Kay mellre hulltak, leszaladtak a szvrt, felolvasztottk a jeget, s kimostk onnan a gonosz tkrszilnkot. Kay, mintha lombl ocsdott volna, Gerdra nzett, s a kislny akkor elnekelte azt a rgi dalt

Rzsa nylik, szirma hull az gra,
kicsi Jzus, ltunk nemsokra!

Kaynak vgre megeredt a knnye, gy zporozott, hogy elszott vele a msik kis tkrszilnk; most ismerte csak meg Gerdt, s ujjongva kiltotta:

- Gerdm, des kicsi Gerda! Hol voltl ilyen sokig? s n hov kerltem? - krlnzett s megborzongott. - Milyen dermeszt hideg van itt! S milyen res s kihalt minden! - s forrn tlelte Gerdt, aki srt meg nevetett boldogsgban. , milyen rm volt ez! Mg a jgdarabkk is tncra kerekedtek jkedvkben, s amikor elfradtak s megpihentek, ppen azt a szt formltk ki, amelyrl a Hkirlyn azt mondta, hogy ha Kay ki tudja rakni, megsznik a hatalma fltte, neki ajndkozza az egsz vilgot s mg egy j korcsolyt is radsul.

Gerda megcskolta Kay arct, s az egyszerre kivirult, megcskolta a szemt, s abbl tiszta fny sugrzott; cskot lehelt kezre, lbra, s a fi tagjait er tlttte el. Hazajhetett most mr a Hkirlyn, nem tartottak tle. Kszen volt mr Kay szabadsglevele, ott llt kirakva fnyes jgbetkkel.

Kzen fogtk egymst, s kifel indultak a Hkirlyn roppant palotjbl. Nagyanyrl beszlgettek meg az ereszcsatorna fltt virul rzsatvekrl, s amerre elhaladtak, elltek a szelek, kisttt a nap. A vrs bogys, nagy bokor tvben ott vrta ket a rnszarvas, mellette a duzzad tgy fiatal rnszarvastehn. Megitatta a kt pajtst meleg tejjel, s megcskolta ket. A kt szarvas aztn a htra kapta Kayt meg Gerdt, s elszr a finn asszonyhoz vgtatott velk. Jl felmelegedtek nla, a finn asszony tba igaztotta ket, merre van hazafel. Aztn folytattk az utat, betrtek a lapp asszonyhoz is, aki j ruhkat varrt nekik, s megjavtgatta Kay sznkjt. Innen mindannyian egytt indultak tovbb, sznkjuk mellett getett a kt rnszarvas; egszen hazjuk hatrig ksrtk a gyerekeket. Ott mr kipattantak az els rgyek. Kay meg Gerda hlsan bcsztak el a kt szarvastl meg a lapp asszonytl. - Isten veletek! - kiltottk. Megszlaltak a tavasz els madarai, kizldltek az erdk, s a fk kzl gynyr paripa vgtatott el. Gerda mindjrt rismert: az aranyhintt hzta valamikor. Fiatal lny lt a lovon, fejn gpiros sapka, az vben pisztolyok - a kis rablleny volt, aki megunta az otthonlst, s szak fel vette tjt, amg r nem un arra a vidkre is. Aztn majd ms fldre vndorol. Nyomban megismerte Gerdt, Gerda is t - nagyon megrltek egymsnak.

- Szp legny vagy, mondhatom, hogy gy elcsavarogtl! - kiltott Kayra a kis rablleny. - Ugyan, megrdemled-e, hogy a vilg vgre is utnad menjenek?

De Gerda megsimogatta a rablleny arct, s azt tudakolta, hogy l-e a kirlyfi meg a kirlykisasszony.

- Messze jrnak azok, idegen orszgba utaztak! - felelte a rablleny.

- Ht a varjak?

- A varjfrj meghalt - felelte a lny. - A szeldtett varjmenyecske megzvegylt, s gysza jell egy kis fekete fonalat kttt a lbra. Folyton sirnkozik, gytrelem hallgatni a sok fecsegst. De mondd el most te, hogy rtl oda, s hogy akadtl r.

Gerda meg Kay egyms szavba vgva mondtk el trtnetket.

- Sok beszdnek sok az alja! - kiltott a kis rablleny, aztn kezet rzott mind a kettjkkel, s meggrte nekik, hogy ha egyszer elvetdik a vrosukba, megltogatja ket. Aztn elnyargalt a messzi vilgba. Gerda meg Kay kzen fogva tovbbindultak; zldell, virgz tavaszi tjakon vitt t az tjuk, messze elttk harangok zengtek-bongtak, s k rismertek vrosuk magas tornyaira - igen, az nagy vrosuk volt, ott laktak valamikor. Be is fordultak hamarosan a hzuk kapujn nagyany ajtjhoz, fel a lpcsn, be a szobba, ahol mindent a rgi helyn talltak. Az ra a rgi ntt mondta: "tik-tak", ugyangy forogtak krbe a mutati, de velk mgis nagy vltozs trtnt: amikor tlptk a kszbt, szrevettk, hogy felnttek lettek. A nyitott ablakon behajoltak az eresz alatt a virgz rzsagak, ott lltak a kisszkeik, r is lt ki-ki a magra, s megfogtk egyms kezt. A Hkirlyn palotjnak jeges s kopr pompjt gy elfelejtettk, mint egy lidrces lmot. Nagyany ott lt az ldott verfnyben, s nhny sort olvasott a biblibl: "Bizony mondom nktek, ha csak olyanokk nem lesztek, mint ezek a kisdedek, nem juttok be a mennyeknek orszgba!"

Kay s Gerda egyms szembe nztek, s flkbe csendlt az a rgi nek:

Rzsa nylik, szirma hull az gra,
kicsi Jzus, ltunk nemsokra!

Ott ltek egyms mellett, felnttek s mgis gyermekek, gyermekek a szvk mlyn. Nyr volt, verfnyes, gynyr nyr.

 
::::::::::::::::::::::
MESE

::::::::::::::::::::::
Grimm:A hrom szerencsefia
::::::::::::::::::::::
Egyszer egy regember maga el hvta a hrom fit.- Vn vagyok mr - mondta -, rzem, kzeleg a hallom. Pnzem nincs, de azrt nem tvozom res kzzel a vilgbl. Egyiktknek hagyok egy kakast, a msik kap egy kaszt, a harmadik meg legyen ez a macska. Haszontalan jszgoknak ltszanak, de csak rajtatok ll, hogy szerencst csinljatok velk. Keressetek olyan orszgot, ahol az ilyesmit nem ismerik. Megltjtok, egykettre boldogultok velk.Az reg ezutn nemsokra meghalt. A testvrek illenden eltemettk, aztn a legidsebb azt mondta:- tnak indulok, megprblom, mire megyek a kakasommal. Szegnyek vagyunk, legalbb addig is kevesebb kenyr fogy a hznl, amg odajrok. Hna al vette az rksgt, s nekivgott vele a vilgnak. De brmerre ment, mindentt ismertk a kakast. A vrosokban ott lt a tornyok tetejn a szlkakas, csikorgott, s ide-oda forgott a szlben; a falvakban meg ton-tflen igazi, l kakasok kukorkoltak."No, szegny j desapm, te aztn eltalltad, hogyan csinljk a szerencst!" - gondolta magban a fi, mikor mr vagy a hetedik orszgot rtta, de mg csak gyet sem vetettek sehol a kakasra.Vgl elrt a tengerhez, nagy bjban hajra szllt, s eljutott egy tvoli szigetre.Alighogy a partra lpett, sszesereglett a vros apraja-nagyja, mozdulni se lehetett a kiktben; mutogattk egymsnak, mi van a fi hna alatt, s egyre azt krdeztk:- Mi az? Mi az?- Kakas - felelte a fi:- Ht az mire j? - faggattk tovbb.A fi ltta, hogy itt mg hrbl sem ismerik a kakast; killt ht a fvros piacnak a kells kzepre, s elkezdte magasztalni a jszgt.- Ide nzzetek! Ez aztn a nemes llat! Rubinpiros koronja van, s sarkantyt hord, mint egy vitz. Radsul az idjslshoz is rt. Hrma rikkant minden jjel, s jelenti, hny ra van; a harmadik rikkants utn flkel a nap. Ha pedig nappal szl, bizonyosak lehettek benne, hogy id vltozs lesz.mult-bmult a np, s fenn virrasztott egsz jjel, gy leste nagy gynyrsggel, hogyan jelenti harsny hangon a kakas kettkor, ngykor meg hatkor az idt. Mikor aztn a harmadik kakassz utn flkelt a nap, vge-hossza nem volt az ujjongsnak, csodlkozsnak, lelkesedsnek.- Meg kell szereznnk ezt a csodallatot! - mondtk.Kldttsget szerveztek, a fi elbe vonultak, s megkrdeztk, eladn-e a kakast, s ha igen, mennyirt.- Annyi aranyrt, amennyit egy szamr elvisz a htn - felelte a legny.- No, az igazn nem sok ilyen ritka kincsrt! - mondtk, s megadtk neki, amit krt.A kt kisebbik testvrnek leesett az lla, mikor a btyjuk belltott az udvarba arannyal megrakott szamarval.A kzps rgtn kijelentette:- n is tra kelek, htha aratok valamit a kaszmmal!Sok orszgot bejrt, de akrmerre jrt, mindentt ismertk mr a kaszt. Szegny finak kezdett felkopni az lla s hervadni a remnysge. Bnatban is hajra szllt, s is eljutott egy tvoli szigetre.A kiktben jl megnztk, mifle furcsa holmit cipel a htn, soha letkben nem lttak mg olyat; de hagytk, hadd menjen vele, amerre akar. A fi nekivgott a hatrnak. ppen nyr eleje volt, aratsid. Amerre csak nzett, mindentt tiszta bza ringott, simogatta az enyhe szl a bkol kalszokat."Ha mskppen nem boldogulok - gondolta a fi -, bellok aratmunksnak, legalbb megkeresem a kenyeremet."Mikor a bzamez vgre rt, olyasmit ltott, hogy elhlt tle. gykat vontattak a tbla szlre, tzrek srgtek-forogtak, parancsok harsantak, aztn egyszerre megdrdltek az gyk, s iszonyatos zenebonval okdni kezdtk a tzes golykat.A fi lesunyta a fejt, nehogy eltalljk, s egy goly levigye a kobakjt. Nzett jobbra, nzett balra, kereste az ellensget, de mert egy rva lelket nem ltott se kzel, se tvol a tzreken kvl, vgl is a kzelkbe vakodott, s egy fatrzs mgl odakiltott az egyik katonnak:- Mi az, koma, kitrt a hbor?- Dehogy trt! - bosszankodott a katona az ostoba krdsen. - Nem ltod, hogy aratunk?No, most mr a fi megrtette, hogy ez itt gy szoks: ha a gabona berik, gyval akarjk levgatni. Csak ht az ilyesmi elg bizonytalan dolog. Az egyik lvs magasabbra sikerlt a kelletnl, a msik meg szr helyett a kalszt tallta el, s gy sztszrta a magot, hogy mind krba ment. S radsul a nagy lrma!"Ha itt a fl orszg nem sket, ht senki!" - gondolta.Megvrta, mg tzsznet lett, akkor ellpett a fa mgl, megfente a kaszjt, bellt a tblba, s vgni kezdte a bzt.Dltek az arany rendek; a mi embernk csak gy vgta szpen a gabont, s kzben mosolygott a bajusza alatt, mert mire a harmadik rendet vgta, mr ott ttotta a szjt az egsz hadsereg a tbla szln. Messzirl fnyes hintkban, pomps paripkon jtt a vezrkar megszemllni, mi trtnik.Megfjtk a trombitkat, a fit tisztessggel odavezettk a tbornok el, s fltettk neki a krdst, eladja-e csodlatos szerszmt, s ha igen, mennyirt.- Egy j lrt meg annyi aranyrt, amennyit elbr - felelte a fi. Megadtk neki rmmel. Bezzeg csodlkoztak rajta otthon, amikor belltott a szerzemnyvel! Csak a legkisebb testvrnek fjt a szve: lm, a kt btyja mt gazdag, egyedl neki nincs semmije a macskjn kvl.- Nekem nincs itt tovbb maradsom - mondta -, nem eszem a ms kenyert, n is elindulok szerencst prblni!A btyjai marasztaltk, krleltk, ne menjen, maradjanak egytt, ami az egyik, az a msik is, megosztoznak testvriesen mindenen; de hiba, a legkisebbik fit csak nem lehetett jobb beltsra brni.- n sem a msbl akarok lni, hanem a sajt szerencsmet akarom megcsinlni.No, nem sok kiltsa volt r, az egyszer biztos! Orszgrl orszgra vndorolt, de mindentt annyi volt a macska, hogy mg az tflre is jutott bellk. Ha vrosba vitt az tja, ott stltak a tetkn; ha falun ment t, ott szunykltak a konyha kszbn; ha meg falu s vros kzt a szabad hatrban jrt, nem ott ltta ket egerszni a tarlkon?Vgl gy elbsult, hogy mr ltni sem akarta ezt a vilgot, legszvesebben kivndorolt volna belle a macskjval. Utoljra is lelt egy nagy kre a tengerparton, gondolta, beleveti a macskjt a hullmokba, aztn magt is elemszti bennk. Hanem aztn mgis jobbat eszelt ki: hajra szllt, addig utazott a tengeren, ameddig a haj vitte.Mikor kiktttek, nekiindult a vrosnak, htha tall valami munkt, amibl meglhet maga is meg a macskja is. Ide is, oda is bekopogtatott a boldogtalan, de mindentt elutastottk.- Flfogadni valakit? Ugyan, hogy kpzeled! rlnk, ha neknk magunknak marad egy falatka kenyr!Mikor mr vagy a hatodik helyen hallotta ugyanezt, s mindentt csak kedvetlen, savany arcokat ltott, mintha az egsz orszgot ecetbe mrtottk volna, nem llta meg tovbb, megkrdezte:- De ht mi bajotok van tulajdonkppen? Ltom a nagy hombrokrl, hogy bven teremhet gabontok, az utcitok tele vannak zletekkel, a hzaitok szpek, tgasak; csupa vidmsgnak kellene lennie, mgis olyan itt minden, mint egy temetsen. Mi bnt ht?- Az egerek! - jajdultak fel. - Tnkretesznek az egerek: megeszik a gabonnkat, megrgjk a btorunkat, alfrjk a hzainkat, mg a vgn odig merszkednek, hogy minket is meglnek. Nincs segtsg, megemszt mindnyjunkat az egrveszedelem!- Ht a kirlyotok mirt nem intzkedik? - krdezte a fi, s rkoppintott a macska orrra, mert a cirmos mr igen nyugtalankodott az egrszag miatt.- A kirlyunk! - legyintettek bsan. - Szegny kirlyunk egszen odavan, se nappala, se jjele; maholnap a sajt palotjbl is kikergetik az egerek.A fi megmutattatta magnak, merre visz az t a palotba, s jelentkezett a kirlynl a macskval.- Uram kirlyom, csak egy kegyet krek tled: engedd meg, hogy ma jszaka itt hljak az llatommal a palotdban, mgpedig abban a teremben, ahol a legtbb az egr!- Van az itt bven mindentt! - shajtotta a kirly. De azrt talltak mgis egy termet, ahol mg a szokottnl is tbb volt; oda bevittk a fi vacsorjt, s rzrtk az ajtt. Az udvar meg, ln a kirllyal, kivonult a szabad g al, mert meleg nyr volt, s ott mgsem hborgattk ket gy az egerek.A fi megvacsorzott, de a macsknak nem adott egy falatot sem, nehogy elverje az ht. Mikor jllakott, knyelmesen lefekdt, s tjra engedte a cirmost.Reggel jn az udvarmester, bekopogtat a fihoz, belp a terembe, s majd hanyatt vgdik a meglepetstl. A macska ott hever kzptt, a pocakja, mint a duda, krltte pedig tertve a padl dgltt egerekkel.Az udvarmester, ahogy maghoz trt, rohant a kirlyhoz eljsgolni, mit ltott. A kirly flsietett a palotba, s a tulajdon szemvel is megbizonyosodott a dologrl. Azt sem tudta, hov legyen rmben, meghzatta a harangokat, egsz orszgra szl nnepsget rendelt el, s rgtn meg akarta tenni a fit hercegnek.Hanem az elhrtotta a megtiszteltetst.- Nem kvnok n herceg lenni, haza akarok menni a falumba, de ha akarjtok, j pnzrt nlatok hagyom az egrlmet.- s mit krsz rte? - tudakolta a kirly.- Egy szvrt, megrakva annyi arannyal, amennyit elbr.- Ha csak ilyen cseklysg a szved vgya! - mondta a kirly, s azonnal kiadta a parancsot a kincstrnoknak: rakjk meg arannyal az orszg legersebb szvrt, s adjk a finak.gy ht a hrom testvr kzl jrt a legjobban, mert tudvalev, hogy az szvr mind a szamrnl, mind a lnl jobban brja a terhet.s ezzel vge is volna a mesnek, ha a macska ott nem maradt volna a kirlyi palotban. De ott maradt; igen jl rezte magt, s buzgn ldste az egereket. Csak egy baj volt: hogy a fi elfelejtette meghagyni az udvarmesternek, hogy az egerek mell vizet is adjanak m a macsknak!Mint mr mondtam, meleg nyr volt; a nagy munkban alaposan kimelegedett a cirmos, s ersen megszomjazott. Abbahagyta ht egy kicsit a vadszst, flszegte a fejt, s nagyot kiltott:- Nyau! Nyau!Nosza, megrettent a kirly, megrmlt az egsz udvari np; hanyatt-homlok kiszaladtak a palotbl. Kint aztn nyomban tancsot tartottak, meghnytk-vetettk, mit tegyenek, s vgl gy dntttek, kveteket kldenek a macskhoz, flszltjk, hagyja el a palott.- Az egereket megszoktuk mr - mondta az udvarmester -, inkbb emsszen meg az a veszedelem, mint hogy egy ilyen rettenetes szrnyeteg zsarnokoskodjk rajtunk!Igen m, de ki legyen a kvet? Nem akadt az egsz udvartartsban, aki nknt vllalkozott volna a kockzatos feladatra. Vgl sorsot hztak, s a sor a kirly fpohrnokra esett.- Se felesgem, se csaldom - mondta bsan a fpohrnok -, se asszony nem sirat, se gyerek nem jajgat utnam, ha odaveszek; szvesen flldozom letemet a te nyugalmadrt, uram kirlyom!Azzal kihzta magt s peckesen, gyszosan, mltsgteljesen, mint aki a hallba megy, flvonult a palotba. Ott tallta a macskt az egyik teremben, amint ppen egy egeret pofozott nagy mrgesen. Mlyen meghajolt eltte, s annak rendje s mdja szerint tadta neki a nagytancs zenett:A macska egy kukkot sem rtett az egszbl; csak azt ltta, hogy az ember nem hozott vizet; ht nagy keservesen rnyivkolt:- Nya-u! Nya-u!A fpohrnok soha letben nem hallott macskanyvogst; gy rtette, mintha az egrl flhborodva azt feleln az zenetre:- Vagy gy? Vagy gy?Iszonyan megijedt, kihtrlt az ajtn, aztn rohant le a kertbe a kirlyhoz, ahogy csak reg lbai brtk.- Uram kirlyom, nem akar kimenni! - rebegte.- Ht ha magtl nem megy, knyszerteni kell! - mondta kemny elsznssal a kirly.gykat vontattak szembe a palotval, kihirdettk az ostromllapotot, riadra fvattk a krtket, aztn kiadtk a parancsot a tmadsra. Eldrdltek az gyk, tzet fogott a tet, recsegve-ropogva gett a palota. A macska ijedten flelt fl a zenebonra, aztn mikor a tz addig a teremig harapdzott, amelyikben cirmossga ppen az egereket ldklte - se sz, se beszd, kiugrott az ablakon, s vilgg szaladt.Az ostrom pedig tovbb folyt, drgtek a sortzek, omlottak a falak, aztn mikor elrkezettnek ltszott r az id, a kirly parancsot adott a rohamra. A gyalogsg szuronyt szegezve benyomult a palotba, de bizony nem lelt benne mst, mint egy halom fstlt egeret meg a nagy semmit.

::::::::::::::::::::::

Zenegyjtemnyem

Friss!

Rengeteg zene

Enya szmai

J Wernertl


Dryvit, hõszigetelés! Vállaljuk családi házak, nyaralók és egyéb épületek homlokzati szigetelését! 0630/583-3168    *****    Nagyon ütõs volt a Nintendo Switch 2 Direct! Elemzést a látottakról pedig itt olvashatsz!    *****    Elkészítem születési horoszkópod és ajándék 3 éves elõrejelzésed. Utána szóban minden kérdésedet megbeszéljük! Kattints    *****    Könyves oldal - egy jó könyv, elrepít bárhová - Könyves oldal    *****    20 éve jelent meg a Nintendo DS! Emlékezzünk meg ról, hisz olyan sok szép perccel ajándékozott meg minket a játékaival!    *****    Ha érdekelnek az animék,mangák,videojátékok, japán és holland nyelv és kultúra, akkor látogass el a személyes oldalamra.    *****    Dryvit, hõszigetelés! Vállaljuk családi házak, nyaralók és egyéb épületek homlokzati szigetelését! 0630/583-3168 Hívjon!    *****    Könyves oldal - Ágica Könyvtára - ahol megnézheted milyen könyveim vannak, miket olvasok, mik a terveim...    *****    Megtörtént Bûnügyekkel foglalkozó oldal - magyar és külföldi esetek.    *****    Why do all the monsters come out at night? - Rose Harbor, a város, ahol nem a természetfeletti a legfõbb titok - FRPG    *****    A boroszkányok gyorsan megtanulják... Minden mágia megköveteli a maga árát. De vajon mekkora lehet ez az ár? - FRPG    *****    Alkosd meg a saját karaktered, és irányítsd a sorsát! Vajon képes lenne túlélni egy ilyen titkokkal teli helyen? - FRPG    *****    Mindig tudnod kell, melyik kikötõ felé tartasz. - ROSE HARBOR, a mi városunk - FRPG    *****    Akad mindannyijukban valami közös, valami ide vezette õket, a delaware-i aprócska kikötõvárosba... - FRPG    *****    boroszkány, vérfarkas, alakváltó, démon és angyal... szavak, amik mind jelentenek valamit - csatlakozz közénk - FRPG    *****    Why do all the monsters come out at night? - Rose Harbor, a város, ahol nem a természetfeletti a legfõbb titok - FRPG    *****    why do all monsters come out at night - FRPG - Csatlakozz közénk! - Írj, és éld át a kalandokat!    *****    CRIMECASESNIGHT - Igazi Bûntényekkel foglalkozó oldal    *****    Figyelem, figyelem! A második vágányra karácsonyi mese érkezett! Mesés karácsonyt kíván mindenkinek: a Mesetáros    *****    10 éves a Haikyuu!! Ennek alkalmából részletes elemzést olvashatsz az anime elsõ évadáról az Anime Odyssey blogban!