NEGYEDIK MESE a kir�lyfir�l �s a kir�lykisasszonyr�l Gerd�nak megint meg kellett pihennie; ott, ahol le�lt, egy nagy varj� gubbasztott a havon. Egy darabig nem mozdult, csak a feje j�rt ide-oda, ahogy szem�gyre vette a kisl�nyt, azt�n egyszer csak megsz�lalt: - K�r, k�r! V�rj, l�ny! - El�g rosszul ejtette a szavakat, de j� sz�vvel volt a kis Gerd�hoz, megk�rdezte t�le, hov�-merre ilyen egyed�l. Ezt a sz�t: egyed�l, Gerda nagyon j�l meg�rtette, sz�ven is �t�tte a sz�. Elbesz�lte a varj�nak rendre eg�sz �let�t, s v�g�l megk�rdezte, nem l�tta e Kayt ezen a t�jon. A varj� komolyan b�lintott; �s rejtelmesen csak ennyit mondott: - Tal�n! Tal�n! - Csakugyan? L�ttad volna?! - ki�ltott fel a kisl�ny, s majdnem megfojtotta a varj�t, �gy �lelte-cs�kolta. - V�rj! V�rj! - intette le a varj�. - Csak lassan! Azt hiszem, Kay volt, akit erre l�ttam. Ha nem, akkor alighanem elfelejtett t�ged a kir�lykisasszony kedv��rt. - H�t kir�lykisasszonyn�l lakik? - �mult el Gerda. - �gy �m! - felelte a varj�. - V�rj, elmondom mindj�rt, de a ti nyelveteken nagyon nehezemre esik a besz�d. �rtesz-e varj�nyelven? - Nem, azt nem tanultam. De a nagyany�m tud varj�ul, m�g a te besz�det is tudja. De k�r, hogy nem tanultam meg t�le! - K�r! - b�lintott a varj�. - No de nem baj, majd elmondom, ahogy tudom, embernyelven, b�r biztosan sok hib�t ejtek. - �s elmondta, amit tudott: - Ebben a birodalomban, ahov� ker�lt�l, �l egy kir�lykisasszony; igen nagyon okos teremt�s, mert elolvasta a vil�g valamennyi �js�gj�t; olyan okos, hogy elolvasta, �s nyomban el is felejtette az �js�gok minden sor�t. A m�ltkor �ppen a tr�nj�n �ld�g�lt, ami bizony nem olyan kellemes dolog, mint az emberek gondolj�k. Ott �lt, mondom, s egy dalt kezdett d�dolgatni. �gy sz�lt valahogy: "F�rjhez megyek �n, mi�rt is ne menn�k!" F�rjhez akart menni csakugyan, de olyan emberhez, akinek, ha besz�lnek vele, mindig hely�n van a nyelve; akinek nem a rang �s sz�rmaz�sa minden tudom�nya, mert az bizony el�g unalmas dolog. �sszedoboltatta h�t a kir�lykisasszony udvarh�lgyeit, s amikor ezek meghallott�k �rn�j�k sz�nd�k�t, j�kedvre der�ltek. "Der�k dolog! - mondt�k. - A m�ltkor magam is ezen t�rtem a fejemet!" Elhiheted minden szavamat - folytatta a varj� -, nem toldok hozz�, el sem veszek bel�le. A menyasszonyom szel�d�tett varj�, szabadon s�t�l a palot�ban, t�le tudom az eg�sz hist�ri�t. Persze hogy a varj�nak a kedvese is varj�, hiszen a madarakn�l is �gy van: minden zs�k megleli a foltj�t. - Att�l fogva sz�vekkel keretezve �s a kir�lykisasszony n�val��r�s�val �kes�tve jelentek meg az �js�gok - folytatta a varj� -, �s h�r�l adt�k, hogy minden dali�s ifj� bebocs�t�st nyer a palot�ba, elbesz�lgethet a kir�lykisasszonnyal, s ha akad k�zt�k egy, aki olyan okosan �s fesztelen�l t�rsalog, mintha csak otthon volna, azt v�lasztja f�rj��l a kir�lykisasszony. Elhiheted - mondta a varj� -, olyan igaz, mint hogy itt �l�k. Lett a h�rre nagy l�t�s-fut�s, odasereglett a birodalom valamennyi ifja, de senki sem tudta meg�llni a hely�t sem az els� napon, sem a m�sodikon. Szapor�n pergett pedig a nyelv�k odakinn az utc�n, de amikor bel�ptek a palota kapuj�n, �s megpillantott�k a test�r�ket talpig ez�stben, meg a lak�jokat v�gig a l�pcs�n talpig aranyban, amikor megl�tt�k a f�ny�rban �sz�, hatalmas termeket, valamennyinek tork�n akadt a sz�. H�t m�g amikor meg�lltak a kir�lykisasszony tr�nja el�tt! Elvesztett�k a fej�ket, s nem tudtak okosabbat, mint elism�telni a kir�lykisasszony utols� szav�t, pedig az arra igaz�n nem volt k�v�ncsi. A k�r�k mintha m�konyos �lomba mer�ltek volna odabenn, akkor eredt meg csak a nyelv�k, amikor �jra kinn voltak az utc�n. Hossz� sor v�rakozott a palota el�tt, a v�roskapun�l volt a sor v�ge. Ott voltam �n is, mert k�v�ncsi voltam r�juk. Meg�heztek, megszomjaztak a v�rakoz�k, a palot�ban pedig m�g egy poh�r langyos vizet se adtak nekik. Az okosabbak ugyan vittek magukkal vajas kenyeret, de azt nem osztott�k meg t�rsaikkal, azt gondolt�k magukban: "Hadd t�ntorogjanak csak az �hs�gt�l, legal�bb nem kellenek a kir�lykisasszonynak!" - �s Kay? Mikor besz�lsz m�r Kayr�l? - v�gott k�zbe t�relmetlen�l a kis Gerda. - Tal�n � is ott volt a v�rakoz�k k�z�tt? - V�rj! V�rj! - intette t�relemre a varj�. - Mindj�rt hallasz r�la is. A harmadik napon egy fiatal leg�nyke �rkezett a palota el�. Se hint�ja, se lova, ment nagy hetyk�n egyenest a palot�ba. Ragyogott a szeme, ak�r a ti�d, sz�p hossz� haja volt, de a ruh�ja kopott �s szeg�nyes. - Kay volt, csak � lehetett! - ujjongott. Gerda. - H�t nyom�ra akadtam! - tapsolt �r�m�ben. - Egy kis batyu volt a h�t�n - folytatta a varj�, de , a kisl�ny k�zbev�gott: - A kis sz�nk�ja volt, azt h�zta mag�val, amikor elt�nt. - Lehet - hagyta r� a varj�. - Nem n�ztem meg olyan apr�ra. De azt tudom a szel�d�tett menyasszonyomt�l, hogy amikor bel�pett a palota kapuj�n, �s megl�tta a test�r�ket talpig ez�stben, meg a l�pcs�n a lak�jokat talpig aranyban, bizony nem akadt a tork�n a sz�. Csak biccentett nekik, �s azt mondta: "Unalmas lehet itt a l�pcs�n �lldog�lni! Ink�bb bemegyek!" F�nyben �sztak a nagy termek, titkos tan�csosok �s kegyelmes urak j�rk�ltak mez�tl�b, �s aranyed�nyeket hordtak k�r�l; �h�tat foghatta el, aki k�r�ln�zett idebenn. Hanem az ifj� leg�nyke cseppet sem ijedt meg, pedig ugyancsak nyikorgott a csizm�ja. - � volt, biztos, hogy Kay volt! - ki�ltotta Gerda. - Az �j csizma volt rajta, amikor elment; otthon is hallottam a nyikorg�s�t. - Bizony el�g hangosan nyikorgott! - folytatta a varj�. - S bel�pett nagy vid�man a kir�lykisasszonyhoz, aki egy gy�ngyszemen �lt, de az akkora volt, ak�r a rokka kereke. K�r�l�tte az udvarh�lgyei a komorn�ikkal meg a komorn�ik komorn�ival, meg a f�rang� lovagok az inasaikkal meg az inasaik inasaival, meg azoknak a szolg�ival, akik ann�l jobban fesz�tettek, min�l lejjebb �lltak a sorban. Az inasok inasainak szolg�i csak bocskorban j�rnak, de pillant�st se lehet vetni r�juk, olyan b�szk�n �llnak az ajt�ban. - � de rettenetes lehet! - mondta a kis Gerda. - �s mondd csak, megkapta Kay a kir�lykisasszonyt? - Voln�k csak ember, nem varj�, bizony p�ly�ztam volna magam is a kez�re, b�r nekem m�r gy�r�s menyasszonyom van. No de mindegy. Azt mondja a szel�d�tett kedvesem, az ifj� leg�nyk�nek �ppen �gy a hely�n volt a nyelve, mint nekem, amikor varj�nyelven besz�lek. Mer�szen �s �kesen besz�lt; nem is le�nyk�r�be j�tt, csak az�rt, hogy megtapasztalja a kir�lykisasszony h�res okoss�g�t, s tetszett neki, hogy �t is okosnak tartja a kir�lykisasszony. - Kay volt, nem lehetett m�s! - v�gott k�zbe megint Gerda. - Mindig olyan okos volt, m�g t�rtekkel is tudott szorozni �s osztani, m�ghozz� fejben! Ugye, elvezetsz ahhoz a palot�hoz, kedves varj�? - Nem olyan k�nny� dolog �m az! - felelte a varj�. - V�rj csak, hogy is lehetne? Majd megk�rdem a szel�d�tett menyasszonyomt�l, � majd tan�csol valami okosat. Mert azt mondhatom neked, hogy ilyen magadfajta kisl�ny sose juthatna be egyenes �ton a palot�ba! - �n bizony bejutok! - mondta Gerda. - Hiszen ha Kay meghallja, hogy ott vagyok, kij�n �rtem, �s bevisz. - V�rj! V�rj meg ann�l a ker�t�sn�l! - mondta a varj�, azzal b�cs�t biccentett �s elrep�lt. �reg este volt, mire visszat�rt. - K�r, k�r! Tiszteltet a menyasszonyom - mondta, amikor letelepedett Gerda mell� -, �s k�ld�tt neked egy darab kenyeret; a konyh�b�l emelte el, mert ott van el�g, te meg nagyon �hes lehetsz. A palota kapuj�n semmik�pp se l�phetsz be, hiszen mez�tl�b vagy, s utadat �lln�k a talpig ez�st test�r�k meg a talpig arany lak�jok. De ne b�sulj, bejutsz az�rt a palot�ba! A menyasszonyom tud egy kis h�ts� l�pcs�t, amely egyenest a h�l�szob�ba vezet, s azt is tudja, hol a h�l�szoba kulcsa. El is indultak mindj�rt, mentek a palota kertj�be, a nagy fasorba, ahol s�rga levelek hulldog�ltak. Amikor a palota utols� ablaka is els�t�tedett, a varj� egy kis h�ts� ajt�hoz vezette a kis Gerd�t. Az ajt� nem volt kulcsra z�rva, csak bet�masztva. �, hogy kalimp�lt a kisl�ny sz�ve! Hogy dobogtatta a f�lelem meg a v�gy! �gy �rezte, mintha rosszban j�rna, pedig csak azt akarta megtudni, Kay van-e a palot�ban. � lehet, csakis �; Gerda olyan tiszt�n eml�kezett Kay okos szem�re, sz�p hossz� haj�ra; szinte maga el�tt l�tta, ahogy mosolyog, mint otthon, amikor a r�zs�ik alatt �ld�g�ltek. De meg�r�l Kay, ha viszontl�tja kis pajt�s�t, ha megtudja, mekkora utat tett meg �rte, �s mennyit s�rdog�ltak odahaza, amikor � elt�nt. Gerda el�re �r�lt a tal�lkoz�snak, de f�lt is t�le. Elindultak felfel� a h�ts� l�pcs�n, ahol egy szekr�nyen kis l�mp�s pisl�kolt; amikor f�l�rtek, ott �llt el�tt�k a padl�n a varj� szel�d�tett menyasszonya, k�v�ncsian forgatta a fej�t jobbra-balra, s j�l szem�gyre vette Gerd�t, aki illedelmesen meghajolt, ahogy nagyanyj�t�l tanulta. - V�leg�nyem sok sz�pet besz�lt �nr�l, kis kisasszonyom! - kezdte v�laszt�kos modorban. - Az �n �let�tja, hogy �gy mondjam, rendk�v�l megind�t�. Sz�veskedj�k tartani a l�mp�t, �n majd el�re megyek. Erre egyenesen, itt nem tal�lkozunk senkivel. - Mintha m�r j�nne is valaki a h�tunk m�g�tt! - figyelt f�l Gerda. Hirtelen elsuhant el�tte valami, mint falra vet�d� �rny�k: lobog� s�r�ny�, karcs� l�b� parip�k, vad�szapr�dok, lovagl� urak �s d�m�k. - Ezek csak �lomk�pek - mondta a varj�menyasszony. - J�nnek, �s vad�szatra viszik a f�nyes uras�gok gondolatait. Nagyon j�l teszik, legal�bb nyugodtabban megfigyelhetj�k az �gyban maradt test�ket. Rem�lem, ha majd magas m�lt�s�gra jut, nem feledkezik meg a h�l�r�l. - A vil�g�rt sem! - felelte az erdei varj�. Bejutottak az els� terembe. R�zsasz�n� vir�gos atlasz bor�totta a falakat, itt m�r messze el�tt�k v�gtattak az �lombeli lovasok, de olyan sebesen, hogy Gerda nem is l�thatta a f�nyes uras�gokat. A k�vetkez� terem m�g k�pr�zatosabb volt, �lm�lkodva n�ztek k�r�l. V�gre a h�l�terembe �rtek. Ennek a mennyezete olyan volt, mint egy krist�ly�veg level� p�lmafa koron�ja; k�z�pen k�t liliomkehely form�j� f�gg��gy ringott t�m�r aranysz�ron. Az egyik liliomkehely feh�r volt, abban a kir�lykisasszony fek�dt, a m�sik piros - a kis Gerda abban akarta keresni Kayt. F�lrehajtotta az egyik p�ros szirmot, s egy napbarn�tott nyakat l�tott a feh�r v�nkoson. - Igen, ez Kay! - ki�ltott fel hangosan Gerda, s f�l�be tartotta a l�mp�t. Az �lomk�pek lovascsapata visszanyargalt a szob�ba, a kir�lyfi fel�bredt, �s Gerda fel� fordult - nem, m�gsem Kay volt. Csak a nyaka eml�keztetett Kayra, de k�l�nben � is ifj� volt �s sz�p. Feh�r liliom �gya szirmai k�z�l kitekintett a kir�lykisasszony is, �s megk�rdezte, mi t�rt�nik. A kis Gerda s�rva fakadt, �s elmondta neki eg�sz t�rt�net�t, s azt is, amit a varjak tettek �rte. - Szeg�ny gyermekem! - sajn�lta meg a kir�lyfi meg a kir�lykisasszony, azt�n megdics�rt�k a k�t varj�t; azt mondt�k, megbocs�tj�k, amit tettek, de az�rt m�skor ne tegyenek ilyet. K�l�nben majd megkapj�k a jutalmukat. - Sz�ljatok: a szabads�got v�lasztj�tok, vagy valami biztos �ll�st mint udvari varjak? - k�rdezte a kir�lykisasszony. - Akkor benneteket illetne a konyha minden hullad�ka. A varj�jegyesek illedelmesen meghajoltak, �s a biztos �ll�s mellett d�nt�ttek, mert �regs�g�kre gondoltak. - Bizony j� lenne, ha v�ns�g�nkre is volna mit a tejbe apr�tanunk! - b�logattak. A kir�lyfi felkelt, s a kis Gerd�t fektette a maga �gy�ba - t�bbet nem tehetett �rte. A kisl�ny �sszekulcsolta a kez�t, �s h�l�san gondolta: "Milyen j�k az emberek meg az �llatok!" - azt�n behunyta a szem�t, �s �desen elaludt. Az �lombeli alakok megint besuhantak a szob�ba; most nem vad�szok voltak, hanem sz�nk�h�z� angyalok. A kis sz�nk�n Kay �lt �s integetett. De mindez csak �lom volt, s amikor Gerda fel�bredt, hirtelen elt�nt az eg�sz jelen�s. Gerd�t m�snap tet�t�l talpig selyembe-b�rsonyba �lt�ztett�k, s azt mondt�k neki, maradjon a palot�ban, jobb dolga sehol nem lehet. De Gerda csak egy kocsit k�rt meg egy lovat, s egy p�r kis cip�t, hogy �tra kelhessen a messzi vil�gba, megkeresni Kayt. Megkapta a cip�t, karmanty�t is kapott, sz�pen fel�lt�ztett�k, s amikor kil�pett a palot�b�l, egy vadonat�j sz�narany hint� g�rd�lt a kapu el�; a kir�lykisasszony meg a kir�lyfi c�mere t�nd�kl�tt rajta, mint az �gi csillag; kocsis a bakj�n, inas a h�ts� �l�s�n, fullajt�r a kocsi el�tt, s mindegyiknek aranykorona volt a fej�n. A kir�lyfi meg a kir�lykisasszony maga seg�tette be Gerd�t a hint�ba, �s szerencs�s utat k�v�ntak neki. Az erdei varj�, aki m�r feles�g�l vette szel�d�tett menyasszony�t, elk�s�rte h�romm�rf�ldnyire; mell�je telepedett az �l�sre, mert ha h�ttal �lt a menetir�nynak, sz�d�lt; a varj�menyecske a palotakapuban b�cs�zott t�l�k sebes sz�rnycsapkod�ssal; nem k�s�rte el �ket, mert fejf�j�s k�nozta - alighanem t�ls�gosan sokat evett, ami�ta udvari �ll�sba jutott. Az aranyhint� �des pereccel volt kib�lelve, az �l�sen gy�m�lcs meg m�zescs�k halmoz�dott. - Isten veled! Isten veled! - b�cs�zott Gerd�t�l a kir�lyfi meg a kir�lykisasszony. Gerda s�rva fakadt, �s vele s�rt a varj� is kerek h�rom m�rf�ld�n �t; ott azt�n elb�cs�zott t�le. Sz�vszakaszt� b�cs� volt. A varj� felrep�lt egy �gra, s fekete sz�rny�val addig integetett, m�g csak el nem t�nt a szeme el�l a hint�, amely �gy t�nd�kl�tt, mint a nap. �T�DIK MESE a kis rabl�le�nyr�l S�t�t rengetegen hajtottak kereszt�l, ahol a hint� �gy vil�g�tott, mint az �g� f�klya. Meg is l�tt�k mindj�rt az erdei harami�k, s nem volt marad�suk. - Aranyb�l van a hint�! Aranyb�l! - kiab�ltak. El�ugrottak a s�r�b�l, elkapt�k a lovak zabl�j�t, agyon�t�tt�k a fullajt�rt, a kocsist meg a kisinast, �s Gerd�t kir�ncig�lt�k az aranyhint�b�l. - G�mb�ly�, takaros, l�tszik, hogy di�b�len hizlalt�k - dics�rte egy �reg haramiaasszony. Bozontos szak�lla volt, �s s�r� szem�ld�ke belel�gott a szem�be. - Ak�r egy sz�p, kihizlalt b�r�ny! Igen j��z� lesz! - Azzal kih�zta �les k�s�t; �gy villogott a peng�je, hogy az embernek v�gigfutott a h�t�n a hideg. - Juj! - vis�tott fel a k�vetkez� pillanatban; kisl�nya, akit a h�t�n hordozott, a szilaj �s neveletlen kis vad�c; �gy beleharapott a f�l�be, hogy �r�m volt l�tni. - Te, te undok teremt�s! - rivallt r� az anyja, s megfeledkezett Gerd�r�l. - Legyen a j�tsz�t�rsam! - ki�ltotta a kis rabl�le�ny. - Adja ide a karmanty�j�t meg a sz�p ruh�j�t, s aludj�k mellettem! - Olyat harapott megint az anyj�ba, hogy az nagyot ugrott, �s k�rbe forgol�dott f�jdalm�ban. Az erdei harami�k hars�nyan nevettek rajta: - Nicsak, milyen fiatalosan t�ncol a k�lyk�vel! - Hadd �ljek a hint�ba! - ki�ltotta a kis rabl�le�ny, s amit akart, az �gy is lett, mert nagyon makacs teremt�s volt, s el is k�nyeztett�k alaposan. Bele is �lt a kis Gerd�val a hint�ba, s �rkon-bokron kereszt�l hajtott az erd� s�t�t m�lye fel�. A kis rabl�le�ny annyi id�s lehetett, mint Gerda, de er�sebb, v�llasabb �s s�t�tebb b�r�; a szeme fekete �s szomork�s tekintet�. Hirtelen meg�lelte Gerd�t, �s azt mondta: - Ne f�lj, nem �lnek meg addig, am�g �n meg nem haragszom r�d. Ugye, te kir�lykisasszony vagy? - Nem - felelte Gerda, s elmondta a rabl�le�nynak minden h�nyattat�s�t, besz�lt neki Kayr�l meg arr�l, hogy mennyire szereti. A rabl�le�ny komolyan r�n�zett, b�lintott, �s azt mondta: - Akkor sem �lnek meg a harami�k, ha megharagszom r�d, mert akkor magam �llek meg. - Azt�n felsz�rogatta Gerda k�nnyeit, �s belem�lyesztette a kez�t a puha �s meleg karmanty�ba. Egyszer csak meg�llt a hint�; egy rabl�v�r udvar�nak k�zep�n voltak. A v�r fal�n hatalmas reped�sek t�tongtak, holl�k �s varjak r�ppentek ki r�seib�l, s �ri�si v�rebek v�gtattak el�; akkor�k, hogy sz�tt�phettek volna egy embert. Ugatni nem ugattak, mert �gy idom�tott�k �ket. Az �don, f�stfogta teremben nagy t�z �gett a k�padl� k�zep�n, f�stje felgomolygott a mennyezetre, s ott t�rt ki a szabadba; ahol r�st tal�lt. Egy nagy �stben leves fortyogott, s ny�rsakon vadnyulak meg h�zinyulak s�ltek. - Ma �jjel velem alszol meg az �llatk�immal - mondta a rabl�le�ny. Ettek, ittak, azt�n beh�z�dtak, egy sarokba, ahol szalmazs�kok meg sz�nyegek hevertek. F�l�tt�k a l�ceken, rudakon vagy sz�z galamb b�biskolt, s a k�t kisl�ny k�zeledt�re mozgol�dni kezdtek. - Ezek az �n galambjaim! - mondta a rabl�le�ny, s elkapta a sz�ls�t. Megragadta a l�bait, s �gy megr�zta, hogy az r�m�lten verg�d�tt a kez�ben. - Cs�kold meg! - ki�ltotta, �s Gerda arc�ba v�gta a galambot. - Ott meg az erdei alattval�im �lnek - mutatott egy falm�lyed�sre, amelyet l�cekb�l t�kolt ajt� rekesztett el. - Vadgalambok; z�rva kell tartani �ket, mert k�l�nben kirep�lnek! Ez meg az �n kedves �reg �llatom. B�! - �s egy r�nszarvast vonszolt el� az agancs�n�l fogva. Az �llat nyak�n r�zabroncs csillogott, azon vastag k�t�l. - Ezt is r�vid p�r�zon kell �m tartani, mert k�l�nben megsz�kik. Minden este megcsiklandozom �les k�semmel a nyak�t; att�l nagyon f�l. - �s a falreped�sb�l hossz� peng�j� k�st h�zott el�, s v�gigh�zta a r�nszarvas nyak�n. A szeg�ny �llat r�m�lten r�gkap�lt, a rabl�le�ny j��z�t nevetett rajta, azt�n a fekhely�hez h�zta Gerd�t. - A k�st is magad mell� teszed, ha lefekszel? - k�rdezte Gerda, �s f�l�sen n�zte az �les k�st. - Igen, mellettem van akkor is, ha alszom - felelte a rabl�le�ny. - Sose tudni, mi t�rt�nik. De mondd csak el m�g egyszer, mit is mes�lt�l a pajt�sodr�l, s m�rt is vetted nyakadba a vil�got! - �s Gerda �jra elmondta t�vir�l hegyire a t�rt�net�t; f�l�tt�k b�gtak a ketrecben a vadgalambok, a szel�dek b�k�sen aludtak. A kis rabl�le�ny egyik kez�vel �tkarolta Gerda nyak�t, a m�sikban a k�st szor�totta, s m�r aludt is, hallatszott nyugodt l�legzete. Hanem Gerd�nak nem j�tt �lom a szem�re, hiszen azt se tudta, mi v�r r�, �let vagy hal�l. A lobog� t�z k�r�l rabl�k �ld�g�ltek, ittak, duhajkodtak, a haramiaasszony meg bukfenceket h�nyt sz�les j�kedv�ben. A kis Gerda sz�vszorongva n�zte. Odaf�nt megsz�laltak a vadgalambok: - Bur-ruk, bur-ruk! Mi l�ttuk a kis Kayt! Feh�r mad�r r�p�tette a sz�nk�j�t, � maga meg a H�kir�lyn� sz�nj�n �lt, alacsonyan sz�lltak az erd� f�l�tt; mi a f�szk�nkben �lt�nk, a H�kir�lyn� r�nk lehelt, s csak ketten maradtunk �letben, a t�rsaink mind odavesztek. Bur-ruk, bur-ruk! - Mit mondtatok? - n�zett f�l a kis Gerda. - Hov� ment a H�kir�lyn�? Mit tudtok r�la? - Azt gondoljuk, a lappok f�ldj�re r�p�lt a sz�nj�n, ott lehet a birodalma, mert ott soha el nem olvad a h� meg a j�g. K�rdezd csak meg a r�nszarvast! - Igen, ott �r�k a h� meg a j�g, �s gy�ny�r� az �let! - s�hajtotta a p�nyv�ra k�t�tt r�nszarvas. - Szabadon sz�kellhet a szarvas a feh�ren vak�t�; t�gas v�lgyekben. A H�kir�lyn� ott �t�tte fel a ny�ri s�tr�t, de t�li palot�ja fenn van az �szaki-sark fel�, azon a szigeten, amit Spitzberg�knak h�vnak. - �, Kay, kedves kicsi Kay! - suttogta Gerda. - Elhallgass, mert bel�d v�gom ezt a nagy k�st! - intette csendre a rabl�le�ny. Gerda reggel elmondta neki, amit a vadgalambokt�l hallott, s a kis rabl�le�ny igen komoly arcot v�gott, de azt�n megr�zta a fej�t �s azt mondta: - Hihetetlen! - M�gis megk�rdezte a r�nszarvast�l: - Tudod-e, merre van a lappok f�ldje? - Ki tudhatn� ezt n�lam jobban? - felelte a szarvas, �s felragyogott a szeme. - Ott sz�lettem, ott nevelkedtem, ott nyargal�sztam a feh�r h�mez�k�n. - J�l figyelj! - sz�lt a rabl�le�ny Gerd�hoz. - L�tod, a f�rfiak mind elmentek, csak any�m maradt itt. � reggelenk�nt megh�zza a nagy �veget, azt�n szund�t egyet, s akkor majd megl�tjuk, mit tehet�nk. Azzal kiugrott az �gyb�l, az anyja nyak�ba borult, megr�ncig�lta a szak�ll�t, �s kedvesen k�sz�nt�tte: - Sz�p j� reggelt, �des bakkecsk�m! A haramiaasszony csupa szeretetb�l olyan fricsk�t adott neki, hogy k�k-z�ld lett az orra. Azt�n csakugyan h�zott egy j�t az �vegb�l az asszony, majd elszund�tott. A rabl�le�ny csak ezt v�rta, odament a r�nszarvashoz, �s �gy sz�lt hozz�: - Sz�vesen megcsiklandozn�lak m�g n�h�nyszor a k�semmel, mert olyankor mindig olyan mulats�gosan viselkedet, de ez most m�r mindegy. Eloldom a k�t�f�kedet, �s szabadon bocs�talak, hogy elv�gtathass sz�l�f�ldedre, a lappok orsz�g�ba, s magaddal vihesd ezt a kisl�nyt. A H�kir�lyn� palot�j�ban �l a legkedvesebb pajt�sa. K�l�nben magad is hallhattad a hist�ri�t, el�g hangosan mondta, te meg mindig hallgat�zol. A r�nszarvas boldogan sz�kdelt; a rabl�le�ny a h�t�ra �ltette a kis Gerd�t, nyeregnek a kisv�nkos�t adta al�ja, s nagy gondosan hozz� is k�t�zte a kisl�nyt a szarvashoz. - Most m�r mindegy! - mondta. - Visszaadom a pr�mes csizm�dat is, mert hideg lesz ott �szakon. Hanem a karmanty�dat megtartom, mert az nagyon tetszik nekem! Nem f�zol az�rt, ne f�lj! Odaadom az any�m keszty�j�t, akkora, hogy a k�ny�k�dig �r. H�zd fel no! Nicsak, akkora benne a kezed, mint az �n cs�fs�gos any�m�! A kis Gerda s�rva fakadt �r�m�ben. - Ne b�gj, azt nem szeretem! - ki�ltott r� a kis rabl�le�ny. - Most m�r v�gre vid�mabb arcot v�ghatn�l! Nesze, itt van az �tra k�t keny�r meg egy sonka, ha meg�hezel! - F�lk�t�tte azt is a r�nszarvas h�t�ra, azt�n kit�rta az ajt�t, becsalogatta a nagy kuty�kat, v�g�l elv�gta a szarvas k�t�f�k�t �les k�s�vel, �s r�ki�ltott az �llatra: - V�gtass! �gy vigy�zz erre a kisl�nyra, mint a szemed vil�g�ra! Gerda odany�jtotta nagykeszty�s kez�t a rabl�le�nynak, �s elb�cs�zott t�le. A szarvas m�r r�p�lt is vele �rkon-bokron, s�t�t rengetegen �t, mez�k�n, mocsarakon kereszt�l, ahogy csak b�rta a l�ba. M�g�tt�k farkasok �v�lt�ttek, holl�k k�rogtak a fej�k felett. "Zupp, zupp!" - hangzott odaf�ntr�l, mintha az �g hirtelen elv�r�s�d�tt volna. - �, az �szaki f�ny, a r�g nem l�tott �szaki f�ny! - ki�ltott fel a r�nszarvas. - N�zd, hogy t�nd�k�l a magasban! �s r�p�lt tov�bb, mind sebesebben, �jjel-nappal v�gtatott pihen�s n�lk�l. Mire a k�t keny�r meg a sonka elfogyott, meg�rkeztek a lappok orsz�g�ba. HATODIK MESE a lapp asszonyr�l meg a finn asszonyr�l Alacsony h�zik� el�tt �llt meg a szarvas - �, micsoda nyomor�s�gos tanya volt az! F�dele le�rt eg�szen a f�ldig, az ajtaja olyan alacsony volt, hogy a benne lak�k csak hason cs�szva j�rhattak ki-be. A h�zn�p nem volt otthon, csak egy �reg lapp asszony tett-vett a h�zban, egy halzs�rm�cs pislog� f�ny�n�l: �ppen halat s�t�tt. A r�nszarvas nyomban elbesz�lte neki Gerda hist�ri�j�t, de m�g ann�l is el�bb a mag��t, mert azt sokkal fontosabbnak tartotta. Gerda �gy �sszefagyott a hossz� �ton, hogy m�g a sz�j�t se tudta mozd�tani. - �, szeg�nyk�im! - sop�nkodott a lapp asszony. - Hossz� �t �ll m�g el�ttetek! M�g sz�z m�rf�ldet kell v�gtatnotok, am�g a finnek f�ldj�re �rtek - ott lakik most a H�kir�lyn�; s minden este t�zij�t�kot rendez. Majd �rok n�h�ny sort erre a sz�r�tott t�kehalra, mert pap�rom nincs, adj�tok �t a finn asszonynak, az majd okosabb tan�csot tud adni, mint �n. Mik�zben Gerda megmelegedett, �s �h�t-szomj�t elverte, a lapp asszony meg�rta level�t a sz�r�tott t�kehalra, lelk�re k�t�tte a kisl�nynak, hogy vigy�zzon r�, azt�n felk�t�zte megint a r�nszarvas h�t�ra, s az elv�gtatott vele. Fent a magasban megint f�lhangzottak a cikkan� hangok, csod�latos k�k sugar� �szaki f�ny t�nd�k�lt eg�sz �jjel el�tt�k - v�g�l meg�rkeztek a finnek f�ldj�re, s bekopogtak a finn asszony k�m�ny�n; mert ajtaja nem volt a h�z�nak. Rekken� h�s�g volt a szob�ban, a finn asszony f�lig p�r�n j�rt-kelt odabenn. Gerd�r�l nyomban ler�ntotta a ruh�t, a csizm�t, a keszty�t, hogy ne legyen olyan melege, a r�nszarvasnak egy darab jeget tett a homlok�ra, azt�n elolvasta a t�kehalra �rott levelet, elolvasta m�sodszor, harmadszor is, s amikor m�r bet�ve tudta, a t�kehalat beledobta a bogr�csba, hiszen abb�l m�g pomp�s leves lesz. A finn asszony nem t�kozolt el semmit. A r�nszarvas neki is, elmondta �lete t�rt�net�t, azt�n a kis Gerd��t. A finn asszony okosan hunyorogva hallgatta, nem sz�lt r� semmit. - Te olyan okos vagy - b�kolt neki a r�nszarvas -, tudom, hogy egy c�rnasz�llal �ssze tudod k�tni a vil�g valamennyi szel�t. Ha a haj�s ki tudja oldani az egyik csom�t, akkor j� szelet kap a vitorl�ja, ha a m�sodikat kioldja, er�s sz�l z�g el a tenger f�l�tt, ha meg a harmadikat �s a negyediket kibogozza, olyan ork�n t�mad, hogy erd�ket csavar ki t�vest�l. Adhatn�l ennek a kisl�nynak olyan b�v�s italt, hogy tizenk�t ember ereje k�lt�zz�k bel�, �s legy�rhesse a H�kir�lyn�t! - Tizenk�t ember ereje? Az bizony nagyot seg�tene rajta! - mondta a finn asszony, azzal egy deszka�llv�nyhoz l�pett, levett r�la egy �sszeg�ngy�lt, nagy �llatb�rt, �s kiter�tette; k�l�n�s bet�k voltak rajta, s az asszony olvasni kezdte, de olyan nagy er�fesz�t�s�be ker�lt, hogy csak �gy csorgott a verejt�k a homlok�r�l. A r�nszarvas tov�bb k�rlelte, a kis Gerda meg olyan k�ny�r�gve f�ggesztette r� k�nnyes szem�t, hogy a finn asszony megint hunyorogni kezdett, �s a r�nszarvast f�lreh�vta a sarokba. Friss jeget tett a fej�re, s k�zben odas�gta neki: - Az a Kay nev� fi� csakugyan a H�kir�lyn� palot�j�ban van, s ott nagyon j�l �rzi mag�t, azt hiszi, nincs is k�l�nb hely a vil�gon. De ennek az az �vegszil�nk az oka; ami a sz�v�be f�r�dott, meg az a m�sik csepp �vegdarab, amely a szem�be esett. Am�g azokat ki nem veszik onnan, addig nem v�lhat igazi emberr�, s a H�kir�lyn�nek mindig hatalma lesz rajta. - Nem adhatn�l a kis Gerd�nak olyan italt, hogy � meg a H�kir�lyn�n�l legyen er�sebb? - k�rdezte a szarvas. - Nagyobb hatalmat, mint amekkora ennek a kisl�nynak van, nem adhatok; nem l�tod, milyen nagy ez? Egy sz�l maga, mez�tl�b v�gott neki a messzi vil�gnak, �s emberek, �llatok �llanak a szolg�lat�ba. T�l�nk nem kaphat hatalmat, az � hatalma a j� sz�ve, �rtatlan lelke. Ha mag�t�l nem jut be a H�kir�lyn� palot�j�ba, �s nem tudja kivenni az �vegszil�nkot Kay sz�v�b�l �s szem�b�l, akkor mi sem tudunk seg�teni rajta. K�t m�rf�lddel arr�bb m�r a H�kir�lyn� kertje kezd�dik - vidd oda a kisl�nyt, s tedd le a h�ra, a v�r�s bogy�j�, nagy bokor t�v�be, de azt�n ne szapor�tsd a sz�t a cimbor�iddal, hanem siess vissza hozz�m. A finn asszony fel�ltette Gerd�t a r�nszarvas h�t�ra, s az nyargalt vele, ahogy csak gy�zte. - Otthagytam a pr�mes csizm�mat! Otthagytam a keszty�met! - ki�ltotta v�gtat�s k�zben Gerda. A jeges hideg nyomban figyelmeztette r�. De a r�nszarvas nem mert meg�llni, r�p�lt tov�bb, m�g csak a v�r�s bogy�j�, nagy bokorhoz nem �rt. Ott letette a kisl�nyt, megcs�kolta, f�nyes, nagy k�nnyeket hullatott, s m�r iramlott is visszafel�. A kis Gerda meg ott �llt a bokor t�v�ben mez�tl�b, keszty� n�lk�l a finnek r�m�t�en hideg f�ldj�n. Fut�snak eredt, szaladt, ahogy a l�ba b�rta; egyszer csak nagy sereg h�pehely k�zelgett szembe vele. Nem az �gb�l hullottak - az �g tiszta volt, �s t�nd�kl�tt az �szaki f�nyt�l -, a f�ld�n vonultak seregest�l; s min�l k�zelebb �rtek, ann�l jobban n�ttek. Gerd�nak azok a nagy �s csod�latos rajz� h�pehely-vir�gok jutottak esz�be, amiket Kay mutatott neki a nagy�t��vegen kereszt�l. Ezek a h�pelyhek a val�s�gban is nagyok voltak, nagyok �s f�lelmetesek, mert elevenek: a H�kir�lyn� el��rse k�zeledett a kis Gerda fel�. K�l�n�s alak� l�nyek voltak, az egyik cs�nya, nagy s�nh�z hasonl�tott, a m�sik �sszefon�dott k�gy�k gomolyag�nak l�tszott, borzas sz�r�, k�v�r medvebocsnak a harmadik. De ragyog� feh�r egyt�l egyik valamennyi, hiszen eleven h�pelyhek voltak. De most n�zz�nk Kay ut�n: mi t�rt�nt k�zben �vele? Neki persze esz�be se jutott a kis Gerda, azt meg m�g �gy se gondolta, hogy hajdani pajt�sa ott kinn �ll a palota el�tt. HETEDIK MESE arr�l, hogy mi t�rt�nt a H�kir�lyn� palot�j�ban, �s mi t�rt�nt k�s�bb A palota falai magasan kavarg� h��rv�nyek voltak, kapui meg ablakai metsz� szelek. Sz�zn�l is t�bb terme volt a palot�nak, kisebbek-nagyobbak aszerint, hogy hogyan kavargott a h�. A legnagyobbik terem t�bb m�rf�ld hossz� volt; valamennyit t�nd�kl� �szaki f�ny vil�g�totta be. Hatalmas termek voltak, �resek, j�ghidegek �s feh�ren szikr�z�k. Nem rendeztek itt soha mulats�got, m�g egy sz�kebb k�r� medveb�lt sem, ahol a h�vihar f�ty�lte volna a talpal�val�t, s a jegesmedv�k k�t l�bra �llva ropt�k volna a t�ncot, finom �s illedelmes mozdulatokkal; t�rsasj�t�kot se j�tszottak itt soha, pof�csk�jukat �s mancsukat �ssze�t�getve; ez�str�ka-kisasszonyok sem pletyk�lgattak el d�lut�ni k�v� mellett - hidegek �s n�ptelenek voltak a H�kir�lyn� t�gas termei. Az �szaki f�ny t�zei olyan szab�lyosan gy�ltak fel �s lobbantak ki, hogy k�nnyen ki lehetett sz�m�tani, mikor t�nd�klik a legmagasabban, s mikor a legalacsonyabban. Az egyik v�gel�thatatlan terem k�zep�n befagyott t� csill�mlott. J�gt�kre ezer darabra repedt sz�t, de olyan egyforma darabokra, hogy val�s�gos m�remek volt a t�. Ennek a t�nak a kell�s k�zep�n tr�nolt a H�kir�lyn�, ha otthon volt - azt mondta, hogy az �rtelem t�kr�nek k�zep�n �l, s ez a legh�vebb t�k�r a vil�gon. A kis Kay m�r k�k, majdnem fekete volt a hidegt�l, de nem vette �szre, hogy f�zik, mert a H�kir�lyn� cs�kj�t�l elm�lt a borzong�sa; a sz�ve m�r k�l�nben is j�gcsapp� v�ltozott. Lapos, �les j�gdarabokat rakosgatott egym�sra meg egym�s mell�, valami form�t akart adni nekik, mint amikor mi apr� falemezekb�l alakokat pr�b�lunk kirakni, amit k�nai j�t�knak neveznek. Kay m�v�szi mint�kat, alakokat rakosgatott ki j�gb�l; t�k�letes remekek voltak. Az �rtelem jeges j�t�ka volt ez, az � szem�ben nagyszer� �s roppant fontos id�t�lt�s - a szem�be hullott �vegszil�nk miatt l�tta annak. A mint�kb�l egy �rott sz�t pr�b�lt form�lni, de sohasem siker�lt neki azt a sz�t kirakni, amit szeretett volna "�r�kk�val�s�g." Pedig a H�kir�lyn� azt mondta neki: "Ha azt a sz�t ki tudod rakni, �jra a magad ura leszel, s �n neked aj�nd�kozom az eg�sz vil�got, m�g egy p�r �j korcsoly�t is r�ad�sul." Ezzel az egy sz�val k�nl�dott h�t Kay, de nem tudta kirakni. - �n most meleg orsz�gokba rep�l�k - mondta egy napon a H�kir�lyn�. - Elsz�llok, �s len�zek a nagy, fekete fazekakba! - A t�zh�ny�kra gondolt, az Etn�ra meg a Vez�vra, ahogy az emberek nevezik �ket. - Megfeh�r�tem egy kicsit az oldalukat! Ez a dolgom, meg j�t is tesz a citromnak, sz�l�nek. - Azzal nagy suhogva elrep�lt, Kay meg ott maradt mag�ra a sok m�rf�ldes, kihalt teremben, mer�n n�zte a j�gdarabjait, �s olyan er�sen gondolkozott, hogy majd �sszeroppant a feje. Mozdulatlanul �lt, n�ma csendben, aki l�tta, azt hitte volna, hogy megfagyott. Akkor l�pett be a kis Gerda a palota nagy kapuj�n. Metsz� szelek vett�k k�r�l, de Gerda elmondta az esti im�ds�g�t, s egyszerre elnyugodtak a szelek, mintha aludni k�sz�ln�nek. A kis Gerda bel�pett a feh�ren t�nd�kl�, nagy, kihalt terembe, s v�gre megl�tta kedves pajt�s�t. Megismerte mindj�rt, a nyak�ba borult �s meg�lelte: - Kay! �des, kedves Kay! V�gre megtal�ltalak! Kay nem mozdult, csak �lt hidegen �s mereven, Gerda meg zokogni kezdett nagy f�jdalm�ban, forr� k�nnyei Kay mell�re hulltak, leszaladtak a sz�v�rt, felolvasztott�k a jeget, s kimost�k onnan a gonosz t�k�rszil�nkot. Kay, mintha �lomb�l ocs�dott volna, Gerd�ra n�zett, s a kisl�ny akkor el�nekelte azt a r�gi dalt R�zsa ny�lik, szirma hull az �gra, kicsi J�zus, l�tunk nemsok�ra! Kaynak v�gre megeredt a k�nnye, �gy z�porozott, hogy el�szott vele a m�sik kis t�k�rszil�nk; most ismerte csak meg Gerd�t, �s ujjongva ki�ltotta: - Gerd�m, �des kicsi Gerda! Hol volt�l ilyen sok�ig? �s �n hov� ker�ltem? - k�r�ln�zett �s megborzongott. - Milyen dermeszt� hideg van itt! S milyen �res �s kihalt minden! - �s forr�n �t�lelte Gerd�t, aki s�rt meg nevetett boldogs�g�ban. �, milyen �r�m volt ez! M�g a j�gdarabk�k is t�ncra kerekedtek j�kedv�kben, s amikor elf�radtak �s megpihentek, �ppen azt a sz�t form�lt�k ki, amelyr�l a H�kir�lyn� azt mondta, hogy ha Kay ki tudja rakni, megsz�nik a hatalma f�l�tte, neki aj�nd�kozza az eg�sz vil�got s m�g egy �j korcsoly�t is r�ad�sul. Gerda megcs�kolta Kay arc�t, s az egyszerre kivirult, megcs�kolta a szem�t, s abb�l tiszta f�ny sug�rzott; cs�kot lehelt kez�re, l�b�ra, s a fi� tagjait er� t�lt�tte el. Hazaj�hetett most m�r a H�kir�lyn�, nem tartottak t�le. K�szen volt m�r Kay szabads�glevele, ott �llt kirakva f�nyes j�gbet�kkel. K�zen fogt�k egym�st, �s kifel� indultak a H�kir�lyn� roppant palot�j�b�l. Nagyany�r�l besz�lgettek meg az ereszcsatorna f�l�tt virul� r�zsat�vekr�l, s amerre elhaladtak, el�ltek a szelek, kis�t�tt a nap. A v�r�s bogy�s, nagy bokor t�v�ben ott v�rta �ket a r�nszarvas, mellette a duzzad� t�gy� fiatal r�nszarvasteh�n. Megitatta a k�t pajt�st meleg tejjel, s megcs�kolta �ket. A k�t szarvas azt�n a h�t�ra kapta Kayt meg Gerd�t, s el�sz�r a finn asszonyhoz v�gtatott vel�k. J�l felmelegedtek n�la, a finn asszony �tba igaz�totta �ket, merre van hazafel�. Azt�n folytatt�k az utat, bet�rtek a lapp asszonyhoz is, aki �j ruh�kat varrt nekik, �s megjav�tgatta Kay sz�nk�j�t. Innen mindannyian egy�tt indultak tov�bb, sz�nk�juk mellett �getett a k�t r�nszarvas; eg�szen haz�juk hat�r�ig k�s�rt�k a gyerekeket. Ott m�r kipattantak az els� r�gyek. Kay meg Gerda h�l�san b�cs�ztak el a k�t szarvast�l meg a lapp asszonyt�l. - Isten veletek! - ki�ltott�k. Megsz�laltak a tavasz els� madarai, kiz�ld�ltek az erd�k, s a f�k k�z�l gy�ny�r� paripa v�gtatott el�. Gerda mindj�rt r�ismert: az aranyhint�t h�zta valamikor. Fiatal l�ny �lt a lovon, fej�n �g�piros sapka, az �v�ben pisztolyok - a kis rabl�le�ny volt, aki megunta az otthon�l�st, �s �szak fel� vette �tj�t, am�g r� nem un arra a vid�kre is. Azt�n majd m�s f�ldre v�ndorol. Nyomban megismerte Gerd�t, Gerda is �t - nagyon meg�r�ltek egym�snak. - Sz�p leg�ny vagy, mondhatom, hogy �gy elcsavarogt�l! - ki�ltott Kayra a kis rabl�le�ny. - Ugyan, meg�rdemled-e, hogy a vil�g v�g�re is ut�nad menjenek? De Gerda megsimogatta a rabl�le�ny arc�t, s azt tudakolta, hogy �l-e a kir�lyfi meg a kir�lykisasszony. - Messze j�rnak azok, idegen orsz�gba utaztak! - felelte a rabl�le�ny. - H�t a varjak? - A varj�f�rj meghalt - felelte a l�ny. - A szel�d�tett varj�menyecske meg�zvegy�lt, s gy�sza jel��l egy kis fekete fonalat k�t�tt a l�b�ra. Folyton sir�nkozik, gy�trelem hallgatni a sok fecseg�s�t. De mondd el most te, hogy �rt�l oda, s hogy akadt�l r�. Gerda meg Kay egym�s szav�ba v�gva mondt�k el t�rt�net�ket. - Sok besz�dnek sok az alja! - ki�ltott a kis rabl�le�ny, azt�n kezet r�zott mind a kett�j�kkel, �s meg�g�rte nekik, hogy ha egyszer elvet�dik a v�rosukba, megl�togatja �ket. Azt�n elnyargalt a messzi vil�gba. Gerda meg Kay k�zen fogva tov�bbindultak; z�ldell�, vir�gz� tavaszi t�jakon vitt �t az �tjuk, messze el�tt�k harangok zengtek-bongtak, s �k r�ismertek v�rosuk magas tornyaira - igen, az � nagy v�rosuk volt, ott laktak valamikor. Be is fordultak hamarosan a h�zuk kapuj�n nagyany� ajt�j�hoz, fel a l�pcs�n, be a szob�ba, ahol mindent a r�gi hely�n tal�ltak. Az �ra a r�gi n�t�t mondta: "tik-tak", ugyan�gy forogtak k�rbe a mutat�i, de vel�k m�gis nagy v�ltoz�s t�rt�nt: amikor �tl�pt�k a k�sz�b�t, �szrevett�k, hogy feln�ttek lettek. A nyitott ablakon behajoltak az eresz alatt a vir�gz� r�zsa�gak, ott �lltak a kissz�keik, r� is �lt ki-ki a mag��ra, s megfogt�k egym�s kez�t. A H�kir�lyn� palot�j�nak jeges �s kop�r pomp�j�t �gy elfelejtett�k, mint egy lid�rces �lmot. Nagyany� ott �lt az �ldott ver�f�nyben, �s n�h�ny sort olvasott a bibli�b�l: "Bizony mondom n�ktek, ha csak olyanokk� nem lesztek, mint ezek a kisdedek, nem juttok be a mennyeknek orsz�g�ba!" Kay �s Gerda egym�s szem�be n�ztek, s f�l�kbe csend�lt az a r�gi �nek: R�zsa ny�lik, szirma hull az �gra, kicsi J�zus, l�tunk nemsok�ra! Ott �ltek egym�s mellett, feln�ttek s m�gis gyermekek, gyermekek a sz�v�k m�ly�n. Ny�r volt, ver�f�nyes, gy�ny�r� ny�r.