Mesebarlang
::::::::::::::::::::::

Portlregisztrci
2007.02.14.

Kategria:

Hobbi-szrakozs

Eddigi legforgalmasabb nap:
2010.09.18.
OLdalt szerkeszti:
Csilla
Az oldalra nem kell
regisztrlni!
::::::::::::::::::::::

 
Rengetek designelem
Trsoldalamon

telek,italok

Htterek

Meseanimcik

Virgok

llatok

Sordszek
Tubesek

Apr dszek

Mesedollzok
Babk
Mesekpek
Mackk

Valentin nap

Banner,blyeg

 

Szlinapi meghvk(Gy)
Szlinapi meghvk (Sk.)

Naptrak(Gy)

Naptrak(Sk)
Domink (Gy)

Domink(Sk.)
Krtycskk (Gy)
dvzllapok (Gy)

Logikai jtkok(Gy)
Fejlesztk oviba(Gy)

Fejlesztk oviba(Sk)

Memrikrtyk (Sk.)

rarendek(Gy)

rarendek(Sk)
Levlpaprok(Gy)

Csklevpaprok (Gy)

Levlpaprok (nnep)
Levlpaprok(Sk.)

Levlpaprok (ssz)
Vignetta(Gy)

Fzetcimkk (Gy)
Knyvjelzk(Gy)

Szmok(Sk)   
Betk(Sk)+(Gy)
 

Szorztbla (Sk)

Napirend (Sk.)
rselkszt (Gy.)
ABC betk (Gy.)

::::::::::::::::::::::

Egy kis pihentet

Mindenkinek!

::::::::::::::::::::::
Labirintusok
Kivgk

Trsasjtkok

Kifestk (Vegyes)
Kifestk (Mess)

Kifestk (nnepek)

Online kifestknyv

Tli kifestk (Onl.)

OLVASSAROK
Mesk (Mack)
Mesk (Vegyes)

::::::::::::::::::::::

Hangos versek
Mesk

(Sk.felvtelekkel)

::::::::::::::::::::::
LETLTHET

Mesk (Macitr)
Mesk (Andersen)

Mesk (Grimm)
Legszebb mesk
Micimack
Misi Mkus
Rmusz bcsi

Babamondkk
Totyogknak

Kisiskolsoknak

Locsolversek

Gazdag Erzsi


PSP 8program
PSP 9 program
Corel Paint Shop Pro
Abode Photoshop
Animation Shop 3
Gif-anim. szerkeszt
Sok letlthet progi


Tavaszi hnapok
Nyri hnapok

szi hnapok

Tli hnapok
Idjsl rigmusok
Minden ami sz!
(Htterek,stb.)
vszakok kpekben
Itt van az sz
Itt van a tl


Jtkok kicsiknek

Gribedli oldala

Minimax oldala

Egyszer volt oldala

Olvasni j oldala

Gyermeksziget old.

Kisvakond oldala

Kinderparty oldala

Bogy s Babca o.

ltztets jtk

::::::::::::::::::::::
Sajtkszts

jtkaim

::::::::::::::::::::::
Jtkok
nagyoknak

Totalcar oldala

Honfoglal oldala

Jjtk oldala

Startlap jtkok

Bejelentkezs
Felhasznlnv:

Jelsz:
SgSg
Elfelejtettem a jelszt
 

 
 

KAR.-MESK
KAR.-MESK : Karcsonyi mesk

Karcsonyi mesk

Hans Cristian Andersen:A hkirlyn (Mese 7kpben) 1-3.kp

ELS MESE
egy tkrrl s cserepeirl

Hallgasstok csak! Mr kezdjk is a mest. Mire a vgre rnk, tbbet tudunk majd, mint most, az elejn. Volt egyszer egy gonosz man. Gonosznl is gonoszabb volt; maga az rdg. Egy nap veszett jkedve tmadt, mert olyan tkrt sikerlt csiszolnia, amely el ha szpet s jt tartottak, semmiv vlt a lapjn, a haszontalan s rt dolgokat pedig ersen felnagytva s kidombortva verte vissza. A legszebb zldell tjakat ftt spentnak mutatta, a legjobb embereket fertelmes arcaknak brzolta, vagy gy, mintha ttgast llnnak; az arcok gy eltorzultak, hogy senki rjuk nem ismerhetett; akinek egy szeplcske aranylott az arcn, az bizonyosan ragys kpnek ltta magt a tkrben. - Ugyan trfs holmi! - drzslte a kezt az rdg. Ha istenes, jmbor gondolatokba merlt ember tekintett a tkrbe, vigyorg, torz pofnak mutatta a tkr - rlhetett a gonosz rdg! Bvszinasai - mert bvsziskolja is volt az rdgnek! - csodt emlegettek, azt mondtk, vgre hven meglthatja mindenki, milyenek az emberek. Elvittk a tkrt a vilg minden tjra, s vgl mr nem volt orszg, nem volt ember, akinek torzkpt vissza ne verte volna a gonosz tkr. Akkor az gbe akartak felreplni a tkrrel. Hanem egyszer csak kicsszott a kezkbl, s lezuhant a fldre, ahol milli meg billi cserpre trtt szt. Ebbl pedig mg az eddiginl is nagyobb baj kerekedett. Mert a tkr nmelyik darabja alig volt nagyobb egy homokszemcsnl; ezek a parnyi szilnkok sztrepltek az egsz vilgon, s akinek ilyen kis szilnk a szembe kerlt, az mindennek a fonkjt ltta, mert a tkr minden csepp darabjnak ugyanolyan gonosz ereje volt, mint az egsz tkrnek. Msoknak a szvbe frdott egy kis tkrcserp, s az volt a legrettenetesebb, mert a szv jgg fagyott tle. Voltak akkora tkrdarabok is, hogy ablakrmba illeszthettk, de ebbl az ablakbl nem volt tancsos az arra halad bartokat nzni; nmelyik darabbl szemveget ksztettek, s ugyancsak nehz volt az ilyen szemvegen keresztl helyesen s igazsgosan tlni meg a dolgokat. Az rdg gy nevetett, hogy a hasa rengett bel, csiklandozta a pomps tlet. A levegben mg szllingztak a szttrt tkr porszemnyi szilnkjai. No, majd mindjrt tbbet hallunk rla.

MSODIK MESE
egy kisfirl meg egy kislnyrl

Benn, a nagyvros szvben, ahol olyan sok a hz meg az ember, szken vannak hely dolgban, s a legtbb embernek nincs kertje, berik ht a cserpbe ltetett virgoskerttel. Volt a vrosban kt szegny kisgyerek, akiknek mgis nagyobb kertjk volt egy cserpnyinl. Nem voltak testvrek, de ppen gy szerettk egymst, mintha azok lettek volna. Szleik szemkzt laktak egymssal, egy-egy padlsszobban, ahol kt szomszdhz teteje majdnem sszer, s a tet alatt ereszcsatorna hzdik. A kt padlsszoba ablaka a tetre nylt, csak az ereszt kellett tlpni, hogy az egyik ablaktl a msikig jusson az ember.

Mindkettjk szlei flddel tmtt faldt lltottak az ablakukba, abban zldsgflt nevelgettek, mg rzst is; mindegyik ldban virgzott egy kis rzsat, szpen cseperedett mind a kett. A gyerekek szleinek aztn az jutott eszbe, hogy a kt faldt keresztbe fektethetik az ereszcsatorna fltt egyik ablaktl a msikig. Meg is tettk, olyan volt, mintha kt virgz svny ktn ssze a kt kis padlsablakot. Borsindk csggtek mlyre a kt ldbl, a kt rzsat hossz gai krlfontk az ablakokat, koronjuk egymshoz hajolt; virgokkal meg levelekkel pompz diadalkapuhoz hasonltottak. A faldk igen magasan voltak, a gyerekek nem mszhattak fel oda, de szleik megengedtk nekik, hogy tvihessk egymshoz kis zsmolyukat, s a rzsafk rnykban kedvkre jtszhassanak.

Persze tlen sz sem lehetett errl a mulatsgrl. Az ablakokat nha srn belepte a jgvirg, de a gyerekek ilyenkor rzpnzt melegtettek a klyha oldaln, s a jeges vegre nyomtk. Szp kis kerek ablakot olvasztottak rajta, rtapasztottk fl szemket, s tkukucskltak egymshoz a kisfi meg a kislny. A ficsknak Kay volt a neve, a lenyknak Gerda. Nyridben egy ugrssal ott teremhettek egymsnl, tlen nehezebb volt: sok-sok lpcs lefel, aztn sok-sok lpcs felfel. Kint pedig hideg volt, kavargott a h.

- Rajzanak mr a fehr mhek! - mondta a kisfi nagyanyja.

- Kirlynjk is van? - krdezte Kay, mert tudta, hogy az igazi mheknek van.

- Hogyne volna! - felelte a nagyanyja. - Ott repl, ahol a legsrbben rajzanak a hpihk. a legnagyobb; soha nem pihen meg a fldn, felrepl jra meg jra az lomszn felhk kz. Tli jeken nha tsuhan a vros utci felett, s benz az ablakokon, olyankor festi azokat a csodlatos jgvirgokat az vegekre.

- Igen, a mienkre is festett - mondta egyszerre a kt gyerek, s most mr lttk, hogy igaz a mese.

- Ide is bejhetne a Hkirlyn? - krdezte a kislny.

- Jnne csak! - kiltotta a kisfi. - Rltetnm a meleg klyhra, s egyszerre elolvadna.

De a nagyanyja megsimogatta a hajt, s j mesbe kezdett.

Este, amikor a kis Kay lefekvshez kszldtt, gondolt egyet, flkapaszkodott az ablak eltt ll szkre, s kikukucsklt a befagyott veg kerek kis ablakn; odakinn gyren szllingztak a hpihk, s az egyik, a legnagyobbik, odalibbent a virglda szlre. Ott meglt aztn nni kezdett, nttn-ntt, vgl sudr hajadon lett belle; finom fehr ftyolruhja pehelycsillagok milliibl volt sszeszve. Szp volt s trkeny; tndkl fehr jg volt a teste, mgis l, eleven; a szeme gy sugrzott, mint az g csillaga, de nyugtalan s ttova volt a tekintete. Az ablak fel blintott, s intett a kezvel. A kisfi rmlten szkkent le a szkrl, s akkor gy ltta, mintha egy nagy, fehr madr suhant volna el az ablak eltt.

Verfnyes, csikorg hideg nap virradt, de aztn megjtt az olvads; elkzelgett a tavasz, kisttt a nap, f zsendlt a mezkn, fszket raktak a fecskk, az emberek kitrtk az ablakokat, s a kt j pajts megint kilt kiskertjbe ott fnn, a kt padlsszoba eltt.

Soha olyan szpen nem virult a kt rzsat, mint ezen a nyron; a kislny egy dalt tanult a rzsktl, s amikor nekelte, mindig a maga rzsira gondolt; megtantotta kis pajtsnak is, s attl fogva egytt nekeltk:

Rzsa nylik, szirma hull az gra.
kicsi Jzus, ltunk nemsokra!

Fogtk egyms kezt, megcskoltk a rzsat valamennyi virgt, felnztek a sugaras gre, s gy nekeltek a magassg fel, mintha a kicsi Jzus odafnn ldglne. Milyen csodlatosan szp nyr volt az; milyen jlesett az de rzsagak alatt hslni, amelyekrl soha le nem fogyott a virg.

Kay s Gerda kinn ltek a csppnyi kertjkben, s llatokat meg madarakat nzegettek egy nagy kpesknyvben. A nagy toronyban ppen elkondtottk az tt, mikor Kay felkiltott:

- Jaj, milyen nyilallst rzek a szvemben! A szememet is szrja valami. - Gerda hevesen tlelte a nyakt, Kay hunyorgott, pislogott, de a kislny nem ltott a szemben semmit.

- Azt hiszem, mr nincs benne - mondta Kay. Pedig bizony benne volt. A fldre zuhant varzstkr egy parnyi szilnkja volt, amely - emlksznk mg r? - kicsiv zsugortott vagy eltorztott minden szpet s jt, a rosszat s gonoszat pedig felnagytotta, s kidombortotta az apr hibkat mindenben s mindenkiben. A szegny kisfinak ppen a szvbe frdott egy ilyen gonosz kis szilnk. Nemsokra jgg fagyasztja a szvt. Fjdalmat mr nem rzett, de a szilnk ott volt a szvben.

- Mit bgsz? - frmedt a kislnyra. - Hogy elcsft a srs! Ne srj, ht semmi bajom! Pfuj! - kiltott fel hirtelen. - Azt a rzst ott freg rgta! Ez meg milyen grbn ntt! Milyen csnya is ez a rzsat! Akrcsak ez a korhadt lda, amelybe ltettk. - Durvn belergott a faldba, aztn leszaktotta a kt rzst.

- Mit csinlsz, Kay? - kiltotta ijedten a kis Gerda, s amikor Kay ltta a kislny rmlett, mg egy rzst leszaktott, otthagyta kedves kis pajtst, s beugrott padlsszobjuk ablakn.

Ksbb, amikor Gerda tvitte neki a kpesknyvet, kicsfolta; s azt mondta, hogy plysoknak val; ha a nagyanyja meslt neki, minduntalan kzbevgott, ktekedett vele, mskor meg utna osont, szemveget biggyesztett az orrra, s ppen gy tett-vett s beszlt, mint a nagyanyja. Pompsan utnozta az regasszonyt, sokat nevettek rajta az emberek. Hamarosan az utca minden lakjnak beszdt s jrst utnozni tudta. Kay felfedezte s kifigurzta minden furcsasgukat s rtsgukat, s az emberek nem gyztk csodlni: milyen les szem, eszes fi!

Pedig az vegszilnk tette less a szemt, a szvt meg a msik vegszilnk fagyasztotta jgg, ezrt ktekedett mg a kis Gerdval is, aki pedig egsz lelkbl szerette.

Egszen j jtkot eszelt ki, olyanokat, amelyekben a legfbb szerepe az rtelemnek volt. Egy tli napon, amikor heves szl kavarta a hpelyheket, egy jkora nagytlencst vitt ki a szabadba, s kk kabtja cscskvel felfogta a pelyheket.

- Nzd a nagytn t, Gerda, milyen rdekes! - mutatott a pihkre; csakugyan: a pelyhek csodlatosan nagyok voltak, akkork, mint egy-egy klns virg vagy tzg csillag; gynyrsg volt a szemnek. - Milyen mvszi a rajzuk! Mennyivel rdekesebbek, mint az igazi virgok! Tkletesek, minden szirmuk szablyos. Kr, hogy elolvadnak.

Nemsokra vastag kesztyben, sznkval a htn lpett az utcra. Gerdnak a flbe kiltotta: - Megengedtk, hogy a nagy tren sznkzzam, ahol a tbbi fi! - s mr ott se volt.

Azon a tren a legvakmerbb fik hancroztak; sokszor a parasztszekerek saroglyjhoz ktttk a sznkjukat, s j darabon hzattk magukat. Most is ppen ezzel mulatoztak. Amikor a legvgabban voltak, egy fehrre festett, nagy szn replt feljk; bolyhos fehr prmbe burkolzott, fehr prmsapks alak lt a bakjn. A szn ktszer megkerlte a nagy teret, s Kay gyorsan hozzkttte kis sznkjt. A fehr szn egyre gyorsabban szguldott vele, bekanyarodott a legkzelebbi utcba; a szn kocsisa htrafordult, nyjasan ntett Kaynak, s annak gy tetszett, mintha mr rgta ismern. Valahnyszor el akarta oldani kis sznkjt, marasztalan intett neki, s Kay tovbb hzatta magt; vgl kirtek a vros kapujn. Ott olyan srn kavargott a h, hogy a fi nem ltott tovbb az orrnl, de a szn csak rplt; Kay nagy sietve eloldotta a ktelet, de hiba, nem tudott szabadulni, mert a kis sznk mintha odatapadt volna a nagyhoz, s gy szguldott a nyomban, mint a szlvsz. Kay segtsgrt kiltott, de nem hallotta meg senki; szakadt a h, iramlott a szn, s nha nagyokat ugrott, mintha svnyeken, rkokon kellett volna treplnie.

Egyre nagyobb hpelyhek kavarogtak krltte; akkork voltak mr, mint egy-egy fehr madr. Hirtelen felrppentek a szn tjbl, a szn megllt, s a bakon l alak felemelkedett. Bundja, sapkja csupa h volt; Kay csak most ltta, hogy asszonyfle, ragyog fehr test, karcs, sudr teremts: a Hkirlyn maga.

- J darab utat megtettnk! - szlalt meg a Hkirlyn. - De gy ltom, fzol. Bjj bele a medvebundmba! - Maga mell ltette Kayt a szn bakjra, beletakargatta a bundjba, s a fi gy rezte, mintha nyakig sppedt volna a hba.

- Fzol mg? - krdezte tle a Hkirlyn, s homlokon cskolta. Hideg volt a cskja, jgnl is hidegebb. Kaynak egyenesen a szvre szaladt a jeges lehelet, s mg kemnyebbre fagyasztotta flig jgg vlt szvt. Egy pillanatra gy rezte, hogy meghal, de aztn jles rzs fogta el; s nem is rezte a metsz hideget.

- A sznkm! Ne felejtsd el a kis sznkmat! - kapott szbe, amikor maghoz trt. A sznkba befogtak egy fehr hpehely madarat, s az sebesen rplt vele a nagy fehr szn nyomban. A Hkirlyn jra megcskolta Kayt, s az akkor egyszerre elfelejtette a kis Gerdt, nagyanyjt, s mindent, amit otthon hagyott.

- Most mr nem cskollak meg tbbet! - mondta a Hkirlyn. - Mert mg megfagynl.

Kay felnzett r; olyan szp volt! Mintha most nem is jgbl lett volna az arca, mint akkor, amikor az ablakbl beintett hozz; tkletes lnynek ltta, s egy cseppet sem flt tle. Eldicsekedett neki, hogy milyen j fejszmol, mg trtekkel is tud fejben osztani, szorozni; tudja, hny ngyzetmrfld az orszg terlete, s hny lakosa van. A Hkirlyn csak nzte s mosolygott. Kaynak egyszerre gy rmlett, hogy nagyon keveset tud, s flnzett a vgtelen, magas gre. A Hkirlyn akkor felkapta s vitte, rptette a nagy, fekete felhk kz. Vihar zgott-tombolt krlttk, gy zengett, mintha rgi-rgi dalokat nekelt volna. Erdk s tavak, tengerek s szrazfldek fltt repltek, mlyen alattuk orkn bmblt, farkasok vltttek, h sziporkzott, felettk pedig nagy hang, fekete varjak szlltak csnya krogssal. De a magasban tisztn fnylett a hold nagy tnyrja, s azt nzte Kay a hossz, hossz tli jszakban, mindig csak a holdat; nappal a Hkirlyn lba eltt fekdt, s mlyen aludt.

HARMADIK MESE
a varzslasszony virgoskertjrl

Ugyan mi trtnt a kis Gerdval, amikor pajtst hiba vrta vissza a sznkzsbl? Hol lehet Kay? - senki sem tudta. A fik csak annyit tudtak rla mondani, hogy egy pomps fehr sznhoz kttte kis sznkjt; befordultak a legkzelebbi utcba, aztn eltntek a vros kapujn. Nem tudta senki, hov rptette Kayt a szn, sok knnyet ejtettek rte, a kis Gerda sokig siratta. Ksbb hre futott, hogy Kay meghalt, belefulladt a vrosszlen kanyarg folyba. Milyen hossz s stt tli napok voltak azok!

Aztn meleg napstsvel egyszer csak beksznttt a tavasz.

- Kay elment s meghalt! - panaszolta el a napfnynek Gerda.

- Nem hiszem el! - felelte a napfny.

- Elment s meghalt! - kiltotta Gerda a fecskknek.

- Nem hisszk el! - csiviteltk a fecskk, s vgl mr a kis Gerda sem hitte el a szomor hrt.

- Felhzom az j piros cipmet! - mondta egyik reggel. - Azt, amit mg nem ltott Kay. Aztn elmegyek a folyhoz, s azt krdem meg felle.

Kora reggel volt; Gerda megcskolta az alv nagyanyjt, felhzta az j piros cipjt, s nekivgott egymaga az tnak; a vros kapujn t a folyhoz ment. - Igaz-e, hogy te vetted el az n jtszpajtsomat? - kiltotta oda a vznek. - Neked ajndkozom a szp piros cipmet, ha visszaadod.

gy ltta, mintha a hullmok biztatan intennek felje. Akkor lehzta legfltettebb kincst, az j piros cipjt, s beledobta a folyba, de nem tudta messzire hajtani, ht a hullmok visszasodortk a partra, mintha a foly nem fogadn el Gerda nagy ldozatt, mert cserben gysem tudja visszaadni Kayt. De Gerda azt gondolta, az a baj, hogy nem tudta elg messzire dobni a piros cipt, ezrt belt egy csnakba, amely ott rengett a ndasban, kilt a szlre, s onnan hajtotta a vzbe.

Hanem a csnak nem volt kiktve, s a kislny els mozdulatra megindult a vzen lefel. Amikor Gerda szrevette, ki akart szllni belle, csakhogy a csnak mr messze volt a parttl, rplt lefel a folyn kis utasval.

A kis Gerda srva fakadt ijedtben, de nem hallotta meg senki a srst, csak a verebek, azok meg nem tudtak segteni rajta, csak ksrtk a csnakot, s vigasztalan csiripeltk magasbl: - Itt vagyunk! Itt vagyunk! - A csnakot sebesen sodorta az r, a kis Gerda csndesen kuporgott a sarkban, csak harisnya volt a lbn; piros cipje ott bukdcsolt a csnak nyomban, de nem rhette utol, mert azt gyorsabban rptettk a hullmok.

Szp tjak vonultak el mellette mindkt parton, pompz virgok, reg fk, lanks domboldalak, ahol tehenek meg birkk legeltek, de embert nem ltott sehol.

- Taln ppen Kayhoz visz a foly - remnykedett a kis Gerda, s felderlt a kedve. Felllt a csnakban, s rk hosszat nzte a zldell partokat; aztn egy nagy cseresznyskert fel kzeledett a csnak, a kertben kicsi hz llt, szalmatets, de ablakaiban klns kk meg piros veg tndklt, eltte pedig kt fakatona rkdtt, s tisztelgett a fegyvervel a foly minden utasnak.

Gerda kiltott nekik, mert eleven katonknak gondolta ket; a fakatonk persze nem vlaszoltak. A kislny hamarosan kzelebb rt hozzjuk, mert a hullmok a part fel sodortk a csnakot.

Gerda mg nagyobbat kiltott nekik, mire egy reg, reg asszony sntiklt el kampsbotjra tmaszkodva a hzacskbl. Nagy szl kerti kalap volt a fejn, telefestve szebbnl szebb virgokkal.

- Szegny gyermek! - mondta sznakozva az regasszony. - Hogy kerltl a sebes foly sodrba, amely ilyen messzire rptett? - Azzal belegzolt a vzbe, kampsbotjval kicsklyzta a csnakot a partra, s kiemelte belle a kis Gerdt.

A kislny rlt, hogy szilrd fldet rzett a lba alatt, de flt is egy kicsit az ismeretlen regasszonytl.

- Gyere ht, s mondd meg, ki vagy, s hogy vetdtl ide? - biztatta az a kislnyt.

Gerda rendre elmondott mindent, az regasszony fejcsvlva hmmgtt, s amikor a kislny megkrdezte tle, nem ltta-e errefel Kayt, azt felelte, hogy a fi mg nem rt el idig, de elr bizonyosan, ne bsuljon rte Gerda, szedjen inkbb cseresznyt a kertben, s nzze meg a virgait, mert ilyen szpeket kpesknyvben sem ltni, s mg mesket is tudnak a virgok, mindegyik mst. Azzal kzenfogta Gerdt, bevezette a kis hzba, s becsukta az ajtt.

Ragyogtak a magas ablakok kk, piros meg srga vegei, csodlatos sznekben szrdtt t rajtuk a napsugr; az asztalon pomps cseresznye volt egy tlban, s Gerda annyit ehetett belle, amennyit csak akart. Mg a cseresznyt szemelgette, az regasszony aranyfsvel fslgette a kislny fnyl, hullmos hajt, amely olvadt aranyknt folyta krl zsenge rzsaszirom arct.

- Mindig ilyen kedves kis lenykra vgydtam! - mondta az regasszony. - Megltod, milyen j lesz itt nlam! - Fslte, fslte Gerda hajt, s ahogy fslte, a kislny egyre jobban elfeledte fogadott testvrt, Kayt, mert az regasszony rtett a varzslathoz. Nem gonosz boszorkny volt, csak a maga mulatsgra fzte a varzslmestersget: most azrt, hogy a kis Gerdt megtartsa magnak. Kiment a kertjbe, kampsbotjval suhintott egyet rzsi fel, s azok egyszeribe nyomtalanul elsllyedtek, brmilyen pompsan virultak is mg az imnt. El kellett tnnik, nehogy a kis Gerdnak eszbe jusson rluk a maga rzsafja, elveszett pajtsa. Az regasszony attl tartott, hogy Gerda elszkik tle, hogy megkeresse Kayt.

Aztn kivezette Gerdt virgoskertjbe. , mennyi szpsg volt ott, s micsoda illat radt. Ott pompzott mind a ngy vszak valamennyi virga: kpesknyvben sem ltni gynyrbb tarkasgot. Gerda ugrlt rmben, s kinn jtszott a kertben, mg csak le nem nyugodott a nap a magas cseresznyefk mgtt. Az regasszony este puha gyat vetett neki ibolyavirggal tlttt piros selyemprnkkal. Gerda desdeden aludt, s olyan szpeket lmodott, mint egy kirlykisasszony a lakodalma napjn.

Msnap megint odakint jtszhatott a napsugaras kertben a csodlatos virgok kztt, s gy telt aztn sok-sok napja. Ismert mr minden szl virgot, mgis gy rezte, hogy egyfajta virg hinyzik a kertbl, csak azt nem tudta, melyik. Egy nap kinn lt a kis hz eltt, s az regasszony kalapjban gynyrkdtt, s a kalap legszebb festett virgban, egy rzsban. A varzsln elsllyesztette kertje rzsit, de a kalapjrl bizony elfelejtette eltntetni a rzst, nem gondolt vele. gy jr, aki feledkeny.

- Nicsak! - kiltott fel a kis Gerda. - Ebben a kertben nincsenek rzsk! - Vgigfutott a virggysok kztt, s kereste, kereste a rzst, de bizony nem tallt egy szlat se. Lelt szegnyke egy gys szlre, s srva fakadt. Csakhogy a knnyei ppen oda hullottak, ahol egy rzsat elsllyedt, s ahogy a forr knnyek leszivrogtak a fldbe, kihajtott a rzsat, s ppoly szpen virult, mint azeltt. Gerda tlelte az gait, megcskolta a virgokat, otthoni kedves rzsafjra gondolt, s eszbe jutott elveszett pajtsa.

- , mennyi idt elvesztegettem itt! - kiltotta. - Hiszen Kay utn indultam. Nem ltttok errefel? - krdezte a rzskat. - Mit gondoltok: eltnt vagy meghalt?

- Nem halt meg - feleltk a rzsk. - Mi lenn jrtunk a fld alatt, a halottak mind ott vannak, de a te pajtsod nem volt kztk.

- Ksznm, kedves rzsk! - hllkodott a kis Gerda. Futott a tbbi virghoz, kelyhk fl hajolt, s megkrdezte tlk:

- Nem ltttok-e Kayt, a pajtsomat?

De a virgok csak nyjtzkodtak a napfnyben, s lmodtk a maguk mesit. Gerda sok-sok mest meghallgatott, de Kayrl nem esett sz egyik mesben sem. Hallgassuk meg azrt, mit mesltek a virgok.

- A keskeny hegyi t fltt - kezdte a folyondr - don lovagvr magaslik; sr rkzld folyja be vrs kfalait, kiugr erklyt. Szpsges hajadon ll az erklyen, thajol a korlton, s az svnyt figyeli. Nincs dbb rzsabimb az gon, nincs knnyedebben szll almaszirom, mint , zizeg szpsges selyemruhjban. Nem jn, mg mindig nem jn?

- Kayt krdezed? - vgott kzbe Gerda.

- n csak a magam mesjt mondom, a mest, amit lmodtam - felelte a folyondr.

Ht a kis hvirg mit mesl?

- Kt ktlen deszka himblzik az gak kztt - a hinta. A hintn kt szp lenyka ringatzik, fehr a ruhjuk, mint a h, kalapjukon hossz zld selyemszalag; btyjuk kettjk kztt ll a hintn, karjval tartja a ktelet, mert az egyik kezben pohr van, a msikban agyagpipa: szappanbuborkot fj. Szll a hinta fl-le, szl a bubork, sznes, mint a szivrvny; az utols mg ott imbolyog a pipn, ringatja a szell. A hinta szll, a csepp fekete kutya meg - knny az is, mint a bubork - kt lbra ll, gy kri, hadd hintzzon is kicsit; szll vele a hinta tovbb, a kiskutya flhemperedik, vakkant egyet mrgben; a gyerekek ingerkednek vele, s sztpattannak a szappanbuborkok... Szll hinta, sztpattan bubork - ez az n mesm.

- Szp mese lehet, de olyan szomor hangon csilingelted el! s te sem beszlsz Kayrl, a pajtsomrl!

Hallgassuk meg akkor, mit mesl a jcint.

- Volt egyszer, hol nem volt, hrom lenytestvr, gynge s trkeny teremtsek; az egyik mindig piros ruhban jrt, a msik kkben, tiszta fehrben a harmadik. Teliholdkor kzen fogva tncoltak a csendes tparton. Nem tndrek voltak, hanem halandk gyermekei. des illat radt a levegben, s a lnyok eltntek az erdben; ersdtt az illat, s egyszer csak hrom kopors siklott ki az erd srjbl a tra - a hrom szpsges lny fekdt bennk. Szentjnosbogarak rpkdtek krlttk, mint lebeg zld fny gyertyk. Alszanak a tncos lb lenyok, vagy meghaltak? A virgillat azt mondja, halottak, az estharang is halottakat sirat.

- Milyen szomor a mesd! - bsult el Gerda. - s olyan ers az illatod, a halott lnyok jutnak eszembe rla. Ht igazn meghalt a kis Kay? A rzsk lenn voltak a fld alatt, s azt mondjk; nem lttk odalenn.

- Csing-ling! - csengettyztek a jcint csepp harangjai. - Mi nem Kaynak harangozunk, hiszen nem is ismerjk. Csak a mesnket mondjuk, az egyetlen mest, amit tudunk.

Gerda akkor a boglrkhoz hajolt le, amely srgn ragyogott zld levelei kztt.

- gy ragyogsz, mint egy parnyi nap! - csodlta meg a kislny. - Mondd meg nekem, merre keressem kedves pajtsomat!

A boglrka ragyog szemmel nzett fel Gerdra. Ugyan milyen mest tud? Az mesje se Kayrl szl.

- Egy kis udvarra melegen sttt le az isten napja a tavasz els reggeln. A szomszd hz fehr falrl lesiklottak a napsugarak a fldre; a fal tvben kibontotta szirmait a tavasz els srga virga, gy ragyogott, mint az arany a napstsben. regasszony ldglt odakinn a szken, unokja, a szegny kis cseld, ppen hazatrt, s megcskolta nagyanyjt. Szeret cskjban rzdtt aranyszve. Arany volt a szve, arany a szava, arany a tavasz napsugara. Az n mesm csak ennyi - mondta a boglrka.

- Szegny reg nagyany! - shajtott fel Gerda. - Biztosan hinyzom neki, bsul utnam, mint ahogy Kay utn bsul. De nem bsul sokig, hazamegyek hamarosan, s hazaviszem Kayt is! A virgoktl ugyan nem tudok meg rla semmit, azok csak a maguk mesjt tudjk, hiba faggatom ket. - Azzal flcsippentette a szoknyjt, hogy gyorsabban tudjon futni, de a nrcisz gncsot vetett neki, amikor t akarta ugrani. Gerda megtorpant, lehajolt a hossz szr srga virghoz, s megkrdezte: - Tudsz taln valamit?

Ugyan mit felelt neki a nrcisz?

- Ltom magamat! Ltom magamat! - ujjongott. - , milyen des az illatom! Fnt egy kis padlsszobban egy kis tncosn nyjtzkodik flig prn; hol az egyik lbra ll, hol a msikra, lba eltt hever az egsz vilg. Micsoda szemfnyveszts! A tesfazkbl vizet nt egy tlba, s kimossa a fzjt, amely egyenesen tartja a derekt. Dicsretes dolog a tisztasg! A fogason ott fgg fehr ruhja, azt is maga mosta, a hztetn szrtotta. Felveszi, s sfrnyszn kendt kanyart a nyakba, az mg fehrebbnek mutatja a ruhjt. Kinyjtja a lbt - ni, milyen magasra! Magamat ltom! Magamat ltom!

- Nem vagyok kvncsi a mesdre! - mondta a kis Gerda. - Mondd el msnak! - Azzal tovbbszaladt a kert vge fel.

A kiskapu zrva volt, de Gerda olyat rntott a rozsds kilincsen, hogy letrtt, a kapu kitrult, s Gerda nekivgott meztlb a messzi vilgnak. Hromszor is visszanzett, de nem ldzte senki. Nagyon elfradt, s lelt egy nagy kre. Amikor krlnzett, ltta, hogy vge a nyrnak, ks szre jr, csak a napfnyes kertben, ahol a ngy vszak valamennyi virga egytt volt, nem vette szre.

- Istenem, de sok idt elvesztegettem! - kiltotta Gerda. - Mr sz van! De most mr nem llok meg tbbet! - Fel is kelt nyomban, s tovbbindult. , hogy elfradt, hogy megsebezte gynge kis lbt az t! Hideg s kopr volt krltte a tj, megsrgultak a fzek keskeny levelei, hideg kd lte meg a fkat, szraz levelek kerengtek le a fldre. Csak a kkny knlta mg gymlcst, de az olyan savany volt, hogy sszehzta az ember szjt. , milyen szrke, milyen szomor a messzi vilg!

 
::::::::::::::::::::::
MESE

::::::::::::::::::::::
Grimm:A hrom szerencsefia
::::::::::::::::::::::
Egyszer egy regember maga el hvta a hrom fit.- Vn vagyok mr - mondta -, rzem, kzeleg a hallom. Pnzem nincs, de azrt nem tvozom res kzzel a vilgbl. Egyiktknek hagyok egy kakast, a msik kap egy kaszt, a harmadik meg legyen ez a macska. Haszontalan jszgoknak ltszanak, de csak rajtatok ll, hogy szerencst csinljatok velk. Keressetek olyan orszgot, ahol az ilyesmit nem ismerik. Megltjtok, egykettre boldogultok velk.Az reg ezutn nemsokra meghalt. A testvrek illenden eltemettk, aztn a legidsebb azt mondta:- tnak indulok, megprblom, mire megyek a kakasommal. Szegnyek vagyunk, legalbb addig is kevesebb kenyr fogy a hznl, amg odajrok. Hna al vette az rksgt, s nekivgott vele a vilgnak. De brmerre ment, mindentt ismertk a kakast. A vrosokban ott lt a tornyok tetejn a szlkakas, csikorgott, s ide-oda forgott a szlben; a falvakban meg ton-tflen igazi, l kakasok kukorkoltak."No, szegny j desapm, te aztn eltalltad, hogyan csinljk a szerencst!" - gondolta magban a fi, mikor mr vagy a hetedik orszgot rtta, de mg csak gyet sem vetettek sehol a kakasra.Vgl elrt a tengerhez, nagy bjban hajra szllt, s eljutott egy tvoli szigetre.Alighogy a partra lpett, sszesereglett a vros apraja-nagyja, mozdulni se lehetett a kiktben; mutogattk egymsnak, mi van a fi hna alatt, s egyre azt krdeztk:- Mi az? Mi az?- Kakas - felelte a fi:- Ht az mire j? - faggattk tovbb.A fi ltta, hogy itt mg hrbl sem ismerik a kakast; killt ht a fvros piacnak a kells kzepre, s elkezdte magasztalni a jszgt.- Ide nzzetek! Ez aztn a nemes llat! Rubinpiros koronja van, s sarkantyt hord, mint egy vitz. Radsul az idjslshoz is rt. Hrma rikkant minden jjel, s jelenti, hny ra van; a harmadik rikkants utn flkel a nap. Ha pedig nappal szl, bizonyosak lehettek benne, hogy id vltozs lesz.mult-bmult a np, s fenn virrasztott egsz jjel, gy leste nagy gynyrsggel, hogyan jelenti harsny hangon a kakas kettkor, ngykor meg hatkor az idt. Mikor aztn a harmadik kakassz utn flkelt a nap, vge-hossza nem volt az ujjongsnak, csodlkozsnak, lelkesedsnek.- Meg kell szereznnk ezt a csodallatot! - mondtk.Kldttsget szerveztek, a fi elbe vonultak, s megkrdeztk, eladn-e a kakast, s ha igen, mennyirt.- Annyi aranyrt, amennyit egy szamr elvisz a htn - felelte a legny.- No, az igazn nem sok ilyen ritka kincsrt! - mondtk, s megadtk neki, amit krt.A kt kisebbik testvrnek leesett az lla, mikor a btyjuk belltott az udvarba arannyal megrakott szamarval.A kzps rgtn kijelentette:- n is tra kelek, htha aratok valamit a kaszmmal!Sok orszgot bejrt, de akrmerre jrt, mindentt ismertk mr a kaszt. Szegny finak kezdett felkopni az lla s hervadni a remnysge. Bnatban is hajra szllt, s is eljutott egy tvoli szigetre.A kiktben jl megnztk, mifle furcsa holmit cipel a htn, soha letkben nem lttak mg olyat; de hagytk, hadd menjen vele, amerre akar. A fi nekivgott a hatrnak. ppen nyr eleje volt, aratsid. Amerre csak nzett, mindentt tiszta bza ringott, simogatta az enyhe szl a bkol kalszokat."Ha mskppen nem boldogulok - gondolta a fi -, bellok aratmunksnak, legalbb megkeresem a kenyeremet."Mikor a bzamez vgre rt, olyasmit ltott, hogy elhlt tle. gykat vontattak a tbla szlre, tzrek srgtek-forogtak, parancsok harsantak, aztn egyszerre megdrdltek az gyk, s iszonyatos zenebonval okdni kezdtk a tzes golykat.A fi lesunyta a fejt, nehogy eltalljk, s egy goly levigye a kobakjt. Nzett jobbra, nzett balra, kereste az ellensget, de mert egy rva lelket nem ltott se kzel, se tvol a tzreken kvl, vgl is a kzelkbe vakodott, s egy fatrzs mgl odakiltott az egyik katonnak:- Mi az, koma, kitrt a hbor?- Dehogy trt! - bosszankodott a katona az ostoba krdsen. - Nem ltod, hogy aratunk?No, most mr a fi megrtette, hogy ez itt gy szoks: ha a gabona berik, gyval akarjk levgatni. Csak ht az ilyesmi elg bizonytalan dolog. Az egyik lvs magasabbra sikerlt a kelletnl, a msik meg szr helyett a kalszt tallta el, s gy sztszrta a magot, hogy mind krba ment. S radsul a nagy lrma!"Ha itt a fl orszg nem sket, ht senki!" - gondolta.Megvrta, mg tzsznet lett, akkor ellpett a fa mgl, megfente a kaszjt, bellt a tblba, s vgni kezdte a bzt.Dltek az arany rendek; a mi embernk csak gy vgta szpen a gabont, s kzben mosolygott a bajusza alatt, mert mire a harmadik rendet vgta, mr ott ttotta a szjt az egsz hadsereg a tbla szln. Messzirl fnyes hintkban, pomps paripkon jtt a vezrkar megszemllni, mi trtnik.Megfjtk a trombitkat, a fit tisztessggel odavezettk a tbornok el, s fltettk neki a krdst, eladja-e csodlatos szerszmt, s ha igen, mennyirt.- Egy j lrt meg annyi aranyrt, amennyit elbr - felelte a fi. Megadtk neki rmmel. Bezzeg csodlkoztak rajta otthon, amikor belltott a szerzemnyvel! Csak a legkisebb testvrnek fjt a szve: lm, a kt btyja mt gazdag, egyedl neki nincs semmije a macskjn kvl.- Nekem nincs itt tovbb maradsom - mondta -, nem eszem a ms kenyert, n is elindulok szerencst prblni!A btyjai marasztaltk, krleltk, ne menjen, maradjanak egytt, ami az egyik, az a msik is, megosztoznak testvriesen mindenen; de hiba, a legkisebbik fit csak nem lehetett jobb beltsra brni.- n sem a msbl akarok lni, hanem a sajt szerencsmet akarom megcsinlni.No, nem sok kiltsa volt r, az egyszer biztos! Orszgrl orszgra vndorolt, de mindentt annyi volt a macska, hogy mg az tflre is jutott bellk. Ha vrosba vitt az tja, ott stltak a tetkn; ha falun ment t, ott szunykltak a konyha kszbn; ha meg falu s vros kzt a szabad hatrban jrt, nem ott ltta ket egerszni a tarlkon?Vgl gy elbsult, hogy mr ltni sem akarta ezt a vilgot, legszvesebben kivndorolt volna belle a macskjval. Utoljra is lelt egy nagy kre a tengerparton, gondolta, beleveti a macskjt a hullmokba, aztn magt is elemszti bennk. Hanem aztn mgis jobbat eszelt ki: hajra szllt, addig utazott a tengeren, ameddig a haj vitte.Mikor kiktttek, nekiindult a vrosnak, htha tall valami munkt, amibl meglhet maga is meg a macskja is. Ide is, oda is bekopogtatott a boldogtalan, de mindentt elutastottk.- Flfogadni valakit? Ugyan, hogy kpzeled! rlnk, ha neknk magunknak marad egy falatka kenyr!Mikor mr vagy a hatodik helyen hallotta ugyanezt, s mindentt csak kedvetlen, savany arcokat ltott, mintha az egsz orszgot ecetbe mrtottk volna, nem llta meg tovbb, megkrdezte:- De ht mi bajotok van tulajdonkppen? Ltom a nagy hombrokrl, hogy bven teremhet gabontok, az utcitok tele vannak zletekkel, a hzaitok szpek, tgasak; csupa vidmsgnak kellene lennie, mgis olyan itt minden, mint egy temetsen. Mi bnt ht?- Az egerek! - jajdultak fel. - Tnkretesznek az egerek: megeszik a gabonnkat, megrgjk a btorunkat, alfrjk a hzainkat, mg a vgn odig merszkednek, hogy minket is meglnek. Nincs segtsg, megemszt mindnyjunkat az egrveszedelem!- Ht a kirlyotok mirt nem intzkedik? - krdezte a fi, s rkoppintott a macska orrra, mert a cirmos mr igen nyugtalankodott az egrszag miatt.- A kirlyunk! - legyintettek bsan. - Szegny kirlyunk egszen odavan, se nappala, se jjele; maholnap a sajt palotjbl is kikergetik az egerek.A fi megmutattatta magnak, merre visz az t a palotba, s jelentkezett a kirlynl a macskval.- Uram kirlyom, csak egy kegyet krek tled: engedd meg, hogy ma jszaka itt hljak az llatommal a palotdban, mgpedig abban a teremben, ahol a legtbb az egr!- Van az itt bven mindentt! - shajtotta a kirly. De azrt talltak mgis egy termet, ahol mg a szokottnl is tbb volt; oda bevittk a fi vacsorjt, s rzrtk az ajtt. Az udvar meg, ln a kirllyal, kivonult a szabad g al, mert meleg nyr volt, s ott mgsem hborgattk ket gy az egerek.A fi megvacsorzott, de a macsknak nem adott egy falatot sem, nehogy elverje az ht. Mikor jllakott, knyelmesen lefekdt, s tjra engedte a cirmost.Reggel jn az udvarmester, bekopogtat a fihoz, belp a terembe, s majd hanyatt vgdik a meglepetstl. A macska ott hever kzptt, a pocakja, mint a duda, krltte pedig tertve a padl dgltt egerekkel.Az udvarmester, ahogy maghoz trt, rohant a kirlyhoz eljsgolni, mit ltott. A kirly flsietett a palotba, s a tulajdon szemvel is megbizonyosodott a dologrl. Azt sem tudta, hov legyen rmben, meghzatta a harangokat, egsz orszgra szl nnepsget rendelt el, s rgtn meg akarta tenni a fit hercegnek.Hanem az elhrtotta a megtiszteltetst.- Nem kvnok n herceg lenni, haza akarok menni a falumba, de ha akarjtok, j pnzrt nlatok hagyom az egrlmet.- s mit krsz rte? - tudakolta a kirly.- Egy szvrt, megrakva annyi arannyal, amennyit elbr.- Ha csak ilyen cseklysg a szved vgya! - mondta a kirly, s azonnal kiadta a parancsot a kincstrnoknak: rakjk meg arannyal az orszg legersebb szvrt, s adjk a finak.gy ht a hrom testvr kzl jrt a legjobban, mert tudvalev, hogy az szvr mind a szamrnl, mind a lnl jobban brja a terhet.s ezzel vge is volna a mesnek, ha a macska ott nem maradt volna a kirlyi palotban. De ott maradt; igen jl rezte magt, s buzgn ldste az egereket. Csak egy baj volt: hogy a fi elfelejtette meghagyni az udvarmesternek, hogy az egerek mell vizet is adjanak m a macsknak!Mint mr mondtam, meleg nyr volt; a nagy munkban alaposan kimelegedett a cirmos, s ersen megszomjazott. Abbahagyta ht egy kicsit a vadszst, flszegte a fejt, s nagyot kiltott:- Nyau! Nyau!Nosza, megrettent a kirly, megrmlt az egsz udvari np; hanyatt-homlok kiszaladtak a palotbl. Kint aztn nyomban tancsot tartottak, meghnytk-vetettk, mit tegyenek, s vgl gy dntttek, kveteket kldenek a macskhoz, flszltjk, hagyja el a palott.- Az egereket megszoktuk mr - mondta az udvarmester -, inkbb emsszen meg az a veszedelem, mint hogy egy ilyen rettenetes szrnyeteg zsarnokoskodjk rajtunk!Igen m, de ki legyen a kvet? Nem akadt az egsz udvartartsban, aki nknt vllalkozott volna a kockzatos feladatra. Vgl sorsot hztak, s a sor a kirly fpohrnokra esett.- Se felesgem, se csaldom - mondta bsan a fpohrnok -, se asszony nem sirat, se gyerek nem jajgat utnam, ha odaveszek; szvesen flldozom letemet a te nyugalmadrt, uram kirlyom!Azzal kihzta magt s peckesen, gyszosan, mltsgteljesen, mint aki a hallba megy, flvonult a palotba. Ott tallta a macskt az egyik teremben, amint ppen egy egeret pofozott nagy mrgesen. Mlyen meghajolt eltte, s annak rendje s mdja szerint tadta neki a nagytancs zenett:A macska egy kukkot sem rtett az egszbl; csak azt ltta, hogy az ember nem hozott vizet; ht nagy keservesen rnyivkolt:- Nya-u! Nya-u!A fpohrnok soha letben nem hallott macskanyvogst; gy rtette, mintha az egrl flhborodva azt feleln az zenetre:- Vagy gy? Vagy gy?Iszonyan megijedt, kihtrlt az ajtn, aztn rohant le a kertbe a kirlyhoz, ahogy csak reg lbai brtk.- Uram kirlyom, nem akar kimenni! - rebegte.- Ht ha magtl nem megy, knyszerteni kell! - mondta kemny elsznssal a kirly.gykat vontattak szembe a palotval, kihirdettk az ostromllapotot, riadra fvattk a krtket, aztn kiadtk a parancsot a tmadsra. Eldrdltek az gyk, tzet fogott a tet, recsegve-ropogva gett a palota. A macska ijedten flelt fl a zenebonra, aztn mikor a tz addig a teremig harapdzott, amelyikben cirmossga ppen az egereket ldklte - se sz, se beszd, kiugrott az ablakon, s vilgg szaladt.Az ostrom pedig tovbb folyt, drgtek a sortzek, omlottak a falak, aztn mikor elrkezettnek ltszott r az id, a kirly parancsot adott a rohamra. A gyalogsg szuronyt szegezve benyomult a palotba, de bizony nem lelt benne mst, mint egy halom fstlt egeret meg a nagy semmit.

::::::::::::::::::::::

Zenegyjtemnyem

Friss!

Rengeteg zene

Enya szmai

J Wernertl


Dryvit, hõszigetelés! Vállaljuk családi házak, nyaralók és egyéb épületek homlokzati szigetelését! 0630/583-3168 Hívjon!    *****    Könyves oldal - Ágica Könyvtára - ahol megnézheted milyen könyveim vannak, miket olvasok, mik a terveim...    *****    Megtörtént Bûnügyekkel foglalkozó oldal - magyar és külföldi esetek.    *****    Why do all the monsters come out at night? - Rose Harbor, a város, ahol nem a természetfeletti a legfõbb titok - FRPG    *****    A boroszkányok gyorsan megtanulják... Minden mágia megköveteli a maga árát. De vajon mekkora lehet ez az ár? - FRPG    *****    Alkosd meg a saját karaktered, és irányítsd a sorsát! Vajon képes lenne túlélni egy ilyen titkokkal teli helyen? - FRPG    *****    Mindig tudnod kell, melyik kikötõ felé tartasz. - ROSE HARBOR, a mi városunk - FRPG    *****    Akad mindannyijukban valami közös, valami ide vezette õket, a delaware-i aprócska kikötõvárosba... - FRPG    *****    boroszkány, vérfarkas, alakváltó, démon és angyal... szavak, amik mind jelentenek valamit - csatlakozz közénk - FRPG    *****    Why do all the monsters come out at night? - Rose Harbor, a város, ahol nem a természetfeletti a legfõbb titok - FRPG    *****    why do all monsters come out at night - FRPG - Csatlakozz közénk! - Írj, és éld át a kalandokat!    *****    CRIMECASESNIGHT - Igazi Bûntényekkel foglalkozó oldal    *****    Figyelem, figyelem! A második vágányra karácsonyi mese érkezett! Mesés karácsonyt kíván mindenkinek: a Mesetáros    *****    10 éves a Haikyuu!! Ennek alkalmából részletes elemzést olvashatsz az anime elsõ évadáról az Anime Odyssey blogban!    *****    Ismerd meg az F-Zero sorozatot, a Nintendo legdinamikusabb versenyjáték-szériáját! Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    Advent a Mesetárban! Téli és karácsonyi mesék és színezõk várnak! Nézzetek be hozzánk!    *****    Nagyon pontos és részletes születési horoszkóp, valamint 3 év ajándék elõrejelzés, diplomás asztrológustól. Kattints!!!!    *****    A horoszkóp a lélek tükre,egyszer mindenkinek érdemes belenézni.Keress meg és én segítek értelmezni a csillagok állását!    *****    HAMAROSAN ÚJRA ITT A KARÁCSONY! HA SZERETNÉL KARÁCSONYI HANGULATBA KEVEREDNI, AKKOR KATT IDE: KARACSONY.GPORTAL.HU    *****    Nyakunkon a Karácsony, ajándékozz születési horoszkópot barátaidnak, ismerõseidnek.Nagyon szép ajándék! Várlak, kattints