Mesebarlang
::::::::::::::::::::::

Portlregisztrci
2007.02.14.

Kategria:

Hobbi-szrakozs

Eddigi legforgalmasabb nap:
2010.09.18.
OLdalt szerkeszti:
Csilla
Az oldalra nem kell
regisztrlni!
::::::::::::::::::::::

 
Rengetek designelem
Trsoldalamon

telek,italok

Htterek

Meseanimcik

Virgok

llatok

Sordszek
Tubesek

Apr dszek

Mesedollzok
Babk
Mesekpek
Mackk

Valentin nap

Banner,blyeg

 

Szlinapi meghvk(Gy)
Szlinapi meghvk (Sk.)

Naptrak(Gy)

Naptrak(Sk)
Domink (Gy)

Domink(Sk.)
Krtycskk (Gy)
dvzllapok (Gy)

Logikai jtkok(Gy)
Fejlesztk oviba(Gy)

Fejlesztk oviba(Sk)

Memrikrtyk (Sk.)

rarendek(Gy)

rarendek(Sk)
Levlpaprok(Gy)

Csklevpaprok (Gy)

Levlpaprok (nnep)
Levlpaprok(Sk.)

Levlpaprok (ssz)
Vignetta(Gy)

Fzetcimkk (Gy)
Knyvjelzk(Gy)

Szmok(Sk)   
Betk(Sk)+(Gy)
 

Szorztbla (Sk)

Napirend (Sk.)
rselkszt (Gy.)
ABC betk (Gy.)

::::::::::::::::::::::

Egy kis pihentet

Mindenkinek!

::::::::::::::::::::::
Labirintusok
Kivgk

Trsasjtkok

Kifestk (Vegyes)
Kifestk (Mess)

Kifestk (nnepek)

Online kifestknyv

Tli kifestk (Onl.)

OLVASSAROK
Mesk (Mack)
Mesk (Vegyes)

::::::::::::::::::::::

Hangos versek
Mesk

(Sk.felvtelekkel)

::::::::::::::::::::::
LETLTHET

Mesk (Macitr)
Mesk (Andersen)

Mesk (Grimm)
Legszebb mesk
Micimack
Misi Mkus
Rmusz bcsi

Babamondkk
Totyogknak

Kisiskolsoknak

Locsolversek

Gazdag Erzsi


PSP 8program
PSP 9 program
Corel Paint Shop Pro
Abode Photoshop
Animation Shop 3
Gif-anim. szerkeszt
Sok letlthet progi


Tavaszi hnapok
Nyri hnapok

szi hnapok

Tli hnapok
Idjsl rigmusok
Minden ami sz!
(Htterek,stb.)
vszakok kpekben
Itt van az sz
Itt van a tl


Jtkok kicsiknek

Gribedli oldala

Minimax oldala

Egyszer volt oldala

Olvasni j oldala

Gyermeksziget old.

Kisvakond oldala

Kinderparty oldala

Bogy s Babca o.

ltztets jtk

::::::::::::::::::::::
Sajtkszts

jtkaim

::::::::::::::::::::::
Jtkok
nagyoknak

Totalcar oldala

Honfoglal oldala

Jjtk oldala

Startlap jtkok

Bejelentkezs
Felhasznlnv:

Jelsz:
SgSg
Elfelejtettem a jelszt
 

 
 

KAR.-MESK
KAR.-MESK : Karcsonyi mesk

Karcsonyi mesk

Hans Christian Andersen:A fenyfa

llt az erdben egy szp, sudr kis fenyfa. J helye volt: nap is rte, leveg is simogatta, idsebb trsai, lucfenyk meg jegenyefenyk zgtak krltte. De a kisfenynek minden vgya az volt, hogy magasabbra njn; a meleg napot, az dt levegt sem lvezte, s gyet se vetett a parasztgyerekekre, akik ott jrtak-keltek, fecsegtek krltte, amikor szamcrt, mlnrt mentek az erdre. Sokszor egsz kcsggel szedtek, mskor szalmaszlra fztk fel a szamcaszemeket, aztn leltek pihenni a kisfeny tvbe, s azt mondtk:

- Milyen szp ez a kicsi fa! - S ezt a kisfeny nem szvesen hallgatta.

A kvetkez esztendben egy jkora hajtssal lett magasabb, jabb v mlva mg egy hajtssal; a fenyfk hajtsaibl mindig meg lehet mondani, hny vesek a fk.

- , ha akkora lehetnk n is, mint a trsaim - shajtotta a kis fenyfa -, akkor messzire sztterjeszthetnm gaimat, koronmmal pedig kitekinthetnk a nagyvilgba! Madarak fszkelnnek az gaim kztt, s ha szl tmad, n is olyan mltsgosan blogathatnk, mint azok ott!

s nem rlt a napfnynek, sem a madrkknak, mg a szp kis piros felhknek sem, amelyek napkeltekor, napnyugtakor elvitorlztak fltte. Elkzelgett a tl, csillog-fehr htakar bortott krltte mindent, nha egy-egy nyl iramodott el arra, s futtban tugrotta a kisfenyt. , milyen bosszant volt! Kt tl is elmlt, mg vgre a harmadikon akkorra ntt, hogy a nyulak mr nem ugorhattk t, meg kellett kerlnik. , nni, nni, nagyra nni s hatalmasra, mgiscsak ez r legtbbet ezen a vilgon - htozott a kisfeny.

sszel favgk jttek az erdre, s minden esztendben kidntttek nhnyat a legmagasabbak kzl. A fiatal feny, amely idkzben szpen felcseperedett, reszketve figyelt: a fensges farisok recsegve-ropogva zuhantak a fldre. Fejszvel lecsapkodtk gaikat, csupaszon hevertek; gy, gaiktl fosztottan, sovnyan, alig lehetett megismerni ket, Aztn szekrre emeltk a rnkket, a lovak kz csaptak, s elvittk ket az erdbl.

Hov vihettk? S mi vrhat rjuk?

Tavasszal, amikor a fecskk, glyk visszatrtek, megkrdezte tlk a feny:

- Nem tudjtok, hov vittk a trsaimat? Nem tallkoztatok velk az ton? A fecskk nem tudtak rluk, de egy reg glya hosszan elgondolkozott, aztn blintott, s azt mondta:

- Alighanem lttam a trsaidat. Amikor Egyiptombl tra keltem, j hajkat lttam a tengeren. Pomps rbocaik voltak - a trsaidbl faraghattk ket, mert fenyillatuk volt. Kszntem is nekik, de igen magasan hordtk a fejket.

- , lennk csak magasabb! Most a tengert jrhatnm. Milyen is az a tenger, meslj rla!

- Hossz volna arrl a mese! - felelte a glya, s tovbblpdelt.

- rlj az ifjsgnak! - intettk a napsugarak. - rlj de hajtsaidnak, a fiatal leternek, ami betlt!

s a szl cskot lehelt a fra, a harmat megknnyezte, de a kis fenyfa velk sem trdtt.

Karcsony tjn aztn fiatal fenyket is kivgtak az erdn, mg olyanokat is, amelyek zsengbbek voltak a nyughatatlan fenyfnl. Ezekrl a zsenge fkrl - a legszebbeket vlogattk ki - nem csapkodtk le a gallyakat, gy raktk szekrre, s a lovak ezeket is elvittk az erdbl.

- Ugyan hov viszik ket? - tprengett a mi fenyfnk. - Nem nagyobbak nlam, volt kztk egy, amelyik mg kisebb is, mint n. Mrt hagyhattk meg az gaikat? Hov vihette ket a szekr?

- Mi tudjuk! Mi tudjuk! - zsinatoltk a verebek. - Lent a vrosban benztnk itt is, ott is a hzak ablakn. Tudjuk, hov mentek a szekren. Olyan pompa s fny veszi krl ket, amilyenrl te nem is lmodol! Bekukucskltunk az ablakon, s lttuk ket: meleg szobban lltak szpsges dszekkel, aranyalmval, mzeskalccsal, sokfle jtkkal aggattk tele az gaikat, s az gak hegyn szz meg szz gyertya fnylett.

- s aztn? - krdezte a fenyfa, s reszketett minden ga. - s aztn? Aztn mi trtnt?

- Tbbet nem lttunk. De ez gynyrsges Szp volt.

- Htha engem is szerencse r, s megjrhatom ezt a ragyog utat! - ujjongott a fenyfa. - Hiszen ez mg nagyszerbb, mint a tengereket jrni! , hogy epedek, hogy vgyakozom! Br itt volna mr jra a karcsony! Vagyok mr akkora, mint a trsaim, akiket tavaly a vrosba vittek. Csak mr szekrre emelnnek! Csak ott llhatnk mr a meleg szobban, pompa s fnyessg kzepette! Vajon mi kvetkezik aztn? Biztosan mg jobb lesz, mg szebb, klnben minek dsztennek fl olyan gazdagon? Utna mg nagyszerbb, mg pompsabb dolgok vrnak rm. De mik azok? , hogy mennk mr, hogy vgyom el innt! Magam sem tudom, mi lelt.

- rlj neknk! - mondta a leveg meg a napsugr. - rlj az de ifjsgnak itt az isten szabad ege alatt!

De a fenyfa nekik sem tudott rlni. Ntt, ntt, ahogy csak erejtl telt, s zldellt tlen-nyron. Az emberek, akik lttk sttzld pompjban, azt mondtk: "De szp fa ez!" s karcsony tjn t vgtk ki elsnek. Velejig hatolt a fejsze, s egy mly shajjal elzuhant. Knz fjdalmat rzett s fljultan fekdt a fldn; nem tudott most a szerencsjre gondolni, elszomortotta, hogy meg kell vlnia szlfldjtl, a helytl, ahol felnvekedett; tudta, hogy nem ltja soha tbb kedves regebb trsait, krl a kis bokrokat, virgokat, taln mg a madarakat sem. Bizony, az utazs nem volt kellemes.

Csak akkor trt jra maghoz, amikor trsaival egytt leraktk egy udvaron, s hallotta, hogy egy ember gy szl:

- Ez a legszebb! Ezt vlasztjuk.

Aztn kt libris inas egy szp, tgas terembe vitte a fenyft. A falakon krs-krl arckpek fggtek, a cserpklyha mellett magas knai vzk pompztak - oroszln dsztette a tetejket -, hintaszkek, selyemhuzat heverk voltak a nagy szobban, meg hatalmas asztalok tele kpesknyvekkel, jtkokkal, amelyek szzszor szz tallrba kerltek - legalbbis gy mondtk a gyerekek. A fenyft egy homokkal megtlttt, nagy hordba lltottk: a hordt senki sem lthatta, mert zld szvettel vontk be, s egy nagy, tarka sznyegre lltottk. , hogy remegett a fenyfa, hogy leste-vrta, mi kvetkezik!

Inasok s szobalnyok lptek a szobba, s dsztshez lttak. Sznes paprbl kivgott kis hlkat aggattak gaira; a hlkat cukorkkkal tltttk meg; aranyozott almt, dit fggesztettek fel gallyaira - gy festettek, mintha rajta termettek volna. gai hegyre vagy szz piros, kk, fehr gyertyt erstettek. Zld ti kztt babk ringatztak, szakasztott olyanok voltak, mint az emberek, csak kicsinyek - a fenyfa mg sohasem ltott ilyeneket -, fnt, a fa cscsn pedig egy nagy aranycsillag tndkltt. Szp volt, , milyen szpsges szp!

- Ma este - mondtk krltte -, ma este meggyjtjuk minden gyertyjt.

", csak mr este volna! - svrgott a fenyfa. - Csak mr meggyjtank a gyertyimat! Vajon mi kvetkezik aztn? Eljnnek-e trsaim az erdbl, s ltnak-e engem? Bekukucsklnak-e a verebek? Gykereket eresztek-e itt, s gy llok-e feldsztve, tlen-nyron, rktig?"

A roppant vgyakozsba belefjdult a krge, a kregfjs pedig ppen gy gytri a fkat, mint az embereket a fejfjs.

Aztn vgre meggyjtottk a gyertykat az gain. Micsoda ragyogs! Micsoda pompa! A fenyfnak minden ga beleremegett; az egyik gyertya le is perzselte zld tit egy j darabon.

- Jaj, istenem! - kiltoztk ijedten a szobalnyok, s gyorsan eloltottk a tzet.

Most mr vigyznia kellett, nehogy megint elfogja a remegs. Pedig , hogy flt! Folyton attl reszketett, hogy elveszti valamelyik kessgt - szinte eszt vette a kprztat ragyogs. De egyszer csak kitrult a szrnyasajt, s egy sereg gyerek rontott be, olyan hevesen, mintha fl akarnk dnteni a ft. A felnttek nyugodt lptekkel kvettk ket. A kicsinyek nmn lltak egy pillanatig, aztn megint kitrt bellk az ujjongs, de gy, hogy zengett bel a nagy szoba. Krltncoltk a fenyft, s egyms utn szedegettk le rla az ajndkokat.

- Mit akarnak? - tprengett a fa. - Ugyan mi lesz velem?

A gyertyk tvig gtek az gain, s akkor gyorsan elfjtk ket, aztn megengedtk a gyerekeknek, hogy leszedjk a frl, amit csak megkvnnak. Azok megrohamoztk, hogy csak gy recsegtek az gai; ha a cscst meg az aranycsillagot nem erstettk volna a mennyezethez, taln fel is dntik.

A gyerekek boldogan ugrltak krltte pomps jtkaikkal; a fra mr gyet se vetett senki, legfljebb az reg dajka pillantgatott gai kz, de is csak azt nzte, nem felejtettek-e egy almt vagy fgt a fn.

- Most egy mest! Egy mest! - hzelegtek krl a gyerekek egy alacsony, kvr embert, s odavonszoltk a fenyfa al. A kvr ember lelt a fa tvbe.

- Itt erdben vagyunk - mondta -, s htha a fnak is hasznra vlik, ha meghallgatja a mest. Hanem igazn csak egy mest mondok el. Vlasszatok: Mkszem Matyirl akartok hallani, vagy Egygy Jankrl, aki lebucskzott a grdicson, mgis becsletet nyert, s felesgl kapta a kirlykisasszonyt?

- Mkszem Matyirl meslj! - kiltottk nhnyan. - Egygy Jankrl! - kveteltk a tbbiek. Nagy zsivaj kerekedett. Csak a fenyfa llt sztlanul s tndve, s azt gondolta: "Velem mr nem is trdnek!" Pedig ht mr kivette a rszt a dicssgbl.

s a kvr ember meslt Egygy Jankrl, aki lebucskzott a grdicson, mgis becsletet nyert, s felesgl kapta a kirlykisasszonyt. A gyerekek tapsoltak, s azt kiabltk:

- Meslj mg! Meslj!

Mkszem Matyi trtnett is hallani szerettk volna, de be kellett rnik Egygy Jankval.

A fenyfa nmn s elgondolkozva meredt maga el: az erdei madaraktl nem hallott effle mest soha. "Egygy Jank lebucskzott a grdicson, mgis megkapta a kirlykisasszony kezt! Igen, gy ltszik, ez a vilg sora!" - tndtt, s elhitte a mest az utols szig, hiszen olyan derk embernek ltszott, aki elmondta! "Bizony, bizony, ki tudja! Htha egyszer n is lebucskzom a grdicson, s kirlykisasszonyt kapok felesgl!" - lmodozott. S mr elre rlt a msnapnak; biztosan jra gyertykkal, jtkokkal, aranyos gymlcskkel kestik fel.

"De holnap nem remegek! - fogadkozott. - Szvbl rlk majd a pompmnak. Holnap jra meghallgatom Egygy Jank trtnett, taln mg Mkszem Matyit is", s hallgatagon, tndve virrasztott egsz jszaka.

Reggel inasok s szolgk lptek a nagy szobba.

"jra feldsztenek!" - gondolta ujjongva a fenyfa.

De megfogtk, s kivonszoltk a szobbl, flvittk a lpcsn a padlsra, s egy stt zugba lltottk, ahov egyetlen napsugr sem rt el.

"Ht ez meg micsoda? - krdezte magban a fa. - Mit csinljak itt? Hiszen ide egy hang se jut el hozzm!"

Nekidlt a falnak, s gondolkozott, gondolkozott: Rrt: napok mentek, jszakk mltak, de a padlsra nem ment fl senki. Vgre megjelent valaki, de csak azrt, hogy nhny ldt lltson a sarokba. A fenyfa ott llt a stt zugban, s mr gy ltszott, hogy mindenki megfeledkezett rla.

"Odakinn most tl van - vigasztalta magt. - Kemny s fagyos a fld, h takar mindent. Most nem tudnak elltetni, azrt kell ebben a zugban megvrnom a tavaszt. Lm, gondot viselnek rm. Milyen jk is az emberek! Csak olyan stt ne volna, s akadna valami trsam!"

- Cin, cin! - cincogta egy eliramod egrke. Aztn odaszaladt egy msik is. Krlszimatoltk a ft, s besurrantak az gai kz.

- Rettenetesen hideg van! - panaszkodtak a kisegerek. - Klnben egszen j itt, igaz-e, te reg feny?

- Nem vagyok n reg! - felelte a feny. - Vannak nlam sokkal regebbek.

- Honnan jttl? - krdeztk az egerek. - s mit lttl? - Szrnyen kvncsi szerzetek voltak. - Meslj neknk a vilg leggynyrbb helyrl, ha ugyan jrtl ott! Voltl-e az lskamrban, ahol sajtok illatoznak a polcon, s sonkk lgnak a rdrl? Ahol faggygyertyn tncol az egrnp? Sovnyan megynk be oda, s kvren jvnk ki. Jrtl-e ott?

- Ott nem jrtam - felelte a fenyfa. - De meslek nektek az erdrl, ahol nap st, s madarak nekelnek.

s elmeslte egsz ifjsgt. A kisegerek mg sohasem hallottak ilyen mest, buzgn hallgattk, s azt mondtk a vgn:

- , de sok mindent lttl te! s milyen boldog voltl!

- Boldog? - krdezte a feny, aztn jra vgiggondolta, amit elmondott. - Csakugyan, egszen szp idk voltak azok!

Aztn elmeslte, mit ltott karcsony este, amikor mzeskalccsal aggattk teli, gyertykat gyjtottak az gain.

- ! - lmlkodtak az egrkk. - Milyen boldog is lehettl, reg feny!

- Mondtam mr, hogy nem vagyok reg! - bosszankodott a feny. - Ezen a tlen hoztak az erdrl. A legszebb korban vagyok. Csak nagyon magasra nttem.

- Olyan szpen tudsz meslni! - lelkesedtek a kisegerek. s msnap jjel magukkal hoztak mg ngy egrkt, hogy azok is hallhassk a fenyfa mesit. A feny pedig minl tovbb meslt, annl jobban emlkezett ifjsgra, s azt shajtotta magban:

"Mgiscsak szp idk voltak azok! De visszatrhetnek, mg visszatrhetnek egyszer! Egygy Jank is lebucskzott a grdicson, mgis megkapta a kirlykisasszony kezt, htha nekem is kirlykisasszony jut felesgl!" - s az erd legszebb fiatal nyrfja jutott az eszbe. Az szmra az a kis nyrfa volt a vilg legszebb kirlykisasszonya.

- Ki az az Egygy Jank? - krdeztk az egrkk. s a feny elmondta nekik az egsz mest - karcsony este minden szavt megjegyezte magnak. Az egerek majdnem a fa cscsig szkdeltek gynyrsgkben. A kvetkez jjel mr egsz sereg egr hallgatta a fenyft, vasrnap pedig kt patkny is odavetdtt, de ezek csroltk a mest, s elszomortottk vele az egrkket. Most mr nekik sem tetszett olyan nagyon a fenyfa mesje.

- Csak ezt az egyetlenegy mest tudod? - krdeztk a patknyok.

- Csak ezt - felelte a feny. - letem legboldogabb estjn hallottam, csakhogy akkor mg nem tudtam, milyen boldog vagyok.

- Nyomorsgos mese ez! Nem tudsz olyat, ami faggyrl meg szalonnrl szl? Valami lskamramest?

- Olyat nem tudok - mondta a feny.

- Akkor ajnljuk magunkat! - s a patknyok fakpnl hagytk. Lassanknt a kisegerek is elmaradoztak, s a fenyfa keseren shajtotta - Milyen j is volt, amikor a frge kisegerek krm telepedtek, s a mesimet hallgattk! k is elfelejtettek. Most mr csak akkor leszek boldog, ha egy napon levisznek innen.

De mikor lesz az, mikor?

Egy reggel emberek jttek fel a padlsra, flretoltk a ldkat, s kirncigltk a stt zugbl a fenyt. Nem bntak ppen szelden vele, odacsaptk a padlhoz, s egy szolga mr vonszolta is a lpcs fel, ahol fnyesen sttt a nap.

- jra kezddik az let! - ujjongott a feny. rezte az de levegt, az els napsugarakat - kinn volt az udvaron. Olyan gyorsan trtnt vele mindez, hogy ideje sem volt vgignzni magt. Volt elg ltnival krltte. Az udvaron tl virul kert illatozott; rzsk hajoltak dn, mosolyogva az alacsony svnyre, a virgz hrsak kztt fecskk cikztak, s boldogan csiviteltk: "Csivitt, csivitt, a prom, az van itt!" De persze nem a fenyfra rtettk.

- Most aztn lek! - rvendezett a fenyfa, s kinyjtztatta az gait, de jaj, megsrgult s elszradt minden kicsi tlevele.

Ott hevert csaln s gaz kztt az udvar sarkban. De a cscsn mg ott tndkltt az aranycsillag, s visszaverte a napsugarakat.

Az udvaron vidman jtszottak a gyerekek, akik karcsony este krltncoltk a fenyft, s annyiszor rltek neki. A legkisebbik most odaszaladt hozz, s leszaktotta cscsrl az aranycsillagot.

- Nzztek, mit talltam ezen a csnya, vn karcsonyfn! - kiltotta, s rtaposott a szraz gakra, amelyek recsegve trtek le kis csizmja alatt.

A fenyfa elnzte az dn virgz, szp kertet, aztn vgigtekintett magn, s szgyenkezve vgyott vissza a padls stt zugba. Az erdre gondolt, de ifjsgra, a vidm karcsonyestre meg a kisegerekre, akik olyan gynyrsggel hallgattk Egygy Jank mesjt.

- Elmlt, minden elmlt! - shajtotta a szegny fenyfa. - Mrt is nem rltem akkor, amikor mg rlhettem volna? Most mr ks!

Jtt egy fejszs ember, s flvgta a fenyft; jkora nyalb aprfa lett belle. Fllobogott a nagy st alatt, s mlyeket shajtott, olyan hangosan, hogy puskaropogsnak hallatszott. A kint jtszadoz gyerekek be is szaladtak, leguggoltak a tzhely el, belenztek, s harciasan kiabltk: "Piff-puff!" A fenyfa pedig minden roppansnl - egy-egy shaj volt minden roppansa - egy nyri napra gondolt, vagy egy tli jre kinn az erdben, amikor csillagok szikrztak fltte; a karcsonyestre gondolt meg Egygy Jankra, az egyetlen mesre, amit hallott s elmeslt. Vgl nem maradt belle ms, csak egy mark hamu.

A gyerekek tovbb jtszottak az udvaron; a legkisebbik a mellre tzte az aranycsillagot, amely azon a boldog estn a fenyfa legszebb kessge volt. De annak az estnek vge; vge a fnak is, vge a mesnek is; vge, vge - minden mesnek ez a vge.

 
::::::::::::::::::::::
MESE

::::::::::::::::::::::
Grimm:A hrom szerencsefia
::::::::::::::::::::::
Egyszer egy regember maga el hvta a hrom fit.- Vn vagyok mr - mondta -, rzem, kzeleg a hallom. Pnzem nincs, de azrt nem tvozom res kzzel a vilgbl. Egyiktknek hagyok egy kakast, a msik kap egy kaszt, a harmadik meg legyen ez a macska. Haszontalan jszgoknak ltszanak, de csak rajtatok ll, hogy szerencst csinljatok velk. Keressetek olyan orszgot, ahol az ilyesmit nem ismerik. Megltjtok, egykettre boldogultok velk.Az reg ezutn nemsokra meghalt. A testvrek illenden eltemettk, aztn a legidsebb azt mondta:- tnak indulok, megprblom, mire megyek a kakasommal. Szegnyek vagyunk, legalbb addig is kevesebb kenyr fogy a hznl, amg odajrok. Hna al vette az rksgt, s nekivgott vele a vilgnak. De brmerre ment, mindentt ismertk a kakast. A vrosokban ott lt a tornyok tetejn a szlkakas, csikorgott, s ide-oda forgott a szlben; a falvakban meg ton-tflen igazi, l kakasok kukorkoltak."No, szegny j desapm, te aztn eltalltad, hogyan csinljk a szerencst!" - gondolta magban a fi, mikor mr vagy a hetedik orszgot rtta, de mg csak gyet sem vetettek sehol a kakasra.Vgl elrt a tengerhez, nagy bjban hajra szllt, s eljutott egy tvoli szigetre.Alighogy a partra lpett, sszesereglett a vros apraja-nagyja, mozdulni se lehetett a kiktben; mutogattk egymsnak, mi van a fi hna alatt, s egyre azt krdeztk:- Mi az? Mi az?- Kakas - felelte a fi:- Ht az mire j? - faggattk tovbb.A fi ltta, hogy itt mg hrbl sem ismerik a kakast; killt ht a fvros piacnak a kells kzepre, s elkezdte magasztalni a jszgt.- Ide nzzetek! Ez aztn a nemes llat! Rubinpiros koronja van, s sarkantyt hord, mint egy vitz. Radsul az idjslshoz is rt. Hrma rikkant minden jjel, s jelenti, hny ra van; a harmadik rikkants utn flkel a nap. Ha pedig nappal szl, bizonyosak lehettek benne, hogy id vltozs lesz.mult-bmult a np, s fenn virrasztott egsz jjel, gy leste nagy gynyrsggel, hogyan jelenti harsny hangon a kakas kettkor, ngykor meg hatkor az idt. Mikor aztn a harmadik kakassz utn flkelt a nap, vge-hossza nem volt az ujjongsnak, csodlkozsnak, lelkesedsnek.- Meg kell szereznnk ezt a csodallatot! - mondtk.Kldttsget szerveztek, a fi elbe vonultak, s megkrdeztk, eladn-e a kakast, s ha igen, mennyirt.- Annyi aranyrt, amennyit egy szamr elvisz a htn - felelte a legny.- No, az igazn nem sok ilyen ritka kincsrt! - mondtk, s megadtk neki, amit krt.A kt kisebbik testvrnek leesett az lla, mikor a btyjuk belltott az udvarba arannyal megrakott szamarval.A kzps rgtn kijelentette:- n is tra kelek, htha aratok valamit a kaszmmal!Sok orszgot bejrt, de akrmerre jrt, mindentt ismertk mr a kaszt. Szegny finak kezdett felkopni az lla s hervadni a remnysge. Bnatban is hajra szllt, s is eljutott egy tvoli szigetre.A kiktben jl megnztk, mifle furcsa holmit cipel a htn, soha letkben nem lttak mg olyat; de hagytk, hadd menjen vele, amerre akar. A fi nekivgott a hatrnak. ppen nyr eleje volt, aratsid. Amerre csak nzett, mindentt tiszta bza ringott, simogatta az enyhe szl a bkol kalszokat."Ha mskppen nem boldogulok - gondolta a fi -, bellok aratmunksnak, legalbb megkeresem a kenyeremet."Mikor a bzamez vgre rt, olyasmit ltott, hogy elhlt tle. gykat vontattak a tbla szlre, tzrek srgtek-forogtak, parancsok harsantak, aztn egyszerre megdrdltek az gyk, s iszonyatos zenebonval okdni kezdtk a tzes golykat.A fi lesunyta a fejt, nehogy eltalljk, s egy goly levigye a kobakjt. Nzett jobbra, nzett balra, kereste az ellensget, de mert egy rva lelket nem ltott se kzel, se tvol a tzreken kvl, vgl is a kzelkbe vakodott, s egy fatrzs mgl odakiltott az egyik katonnak:- Mi az, koma, kitrt a hbor?- Dehogy trt! - bosszankodott a katona az ostoba krdsen. - Nem ltod, hogy aratunk?No, most mr a fi megrtette, hogy ez itt gy szoks: ha a gabona berik, gyval akarjk levgatni. Csak ht az ilyesmi elg bizonytalan dolog. Az egyik lvs magasabbra sikerlt a kelletnl, a msik meg szr helyett a kalszt tallta el, s gy sztszrta a magot, hogy mind krba ment. S radsul a nagy lrma!"Ha itt a fl orszg nem sket, ht senki!" - gondolta.Megvrta, mg tzsznet lett, akkor ellpett a fa mgl, megfente a kaszjt, bellt a tblba, s vgni kezdte a bzt.Dltek az arany rendek; a mi embernk csak gy vgta szpen a gabont, s kzben mosolygott a bajusza alatt, mert mire a harmadik rendet vgta, mr ott ttotta a szjt az egsz hadsereg a tbla szln. Messzirl fnyes hintkban, pomps paripkon jtt a vezrkar megszemllni, mi trtnik.Megfjtk a trombitkat, a fit tisztessggel odavezettk a tbornok el, s fltettk neki a krdst, eladja-e csodlatos szerszmt, s ha igen, mennyirt.- Egy j lrt meg annyi aranyrt, amennyit elbr - felelte a fi. Megadtk neki rmmel. Bezzeg csodlkoztak rajta otthon, amikor belltott a szerzemnyvel! Csak a legkisebb testvrnek fjt a szve: lm, a kt btyja mt gazdag, egyedl neki nincs semmije a macskjn kvl.- Nekem nincs itt tovbb maradsom - mondta -, nem eszem a ms kenyert, n is elindulok szerencst prblni!A btyjai marasztaltk, krleltk, ne menjen, maradjanak egytt, ami az egyik, az a msik is, megosztoznak testvriesen mindenen; de hiba, a legkisebbik fit csak nem lehetett jobb beltsra brni.- n sem a msbl akarok lni, hanem a sajt szerencsmet akarom megcsinlni.No, nem sok kiltsa volt r, az egyszer biztos! Orszgrl orszgra vndorolt, de mindentt annyi volt a macska, hogy mg az tflre is jutott bellk. Ha vrosba vitt az tja, ott stltak a tetkn; ha falun ment t, ott szunykltak a konyha kszbn; ha meg falu s vros kzt a szabad hatrban jrt, nem ott ltta ket egerszni a tarlkon?Vgl gy elbsult, hogy mr ltni sem akarta ezt a vilgot, legszvesebben kivndorolt volna belle a macskjval. Utoljra is lelt egy nagy kre a tengerparton, gondolta, beleveti a macskjt a hullmokba, aztn magt is elemszti bennk. Hanem aztn mgis jobbat eszelt ki: hajra szllt, addig utazott a tengeren, ameddig a haj vitte.Mikor kiktttek, nekiindult a vrosnak, htha tall valami munkt, amibl meglhet maga is meg a macskja is. Ide is, oda is bekopogtatott a boldogtalan, de mindentt elutastottk.- Flfogadni valakit? Ugyan, hogy kpzeled! rlnk, ha neknk magunknak marad egy falatka kenyr!Mikor mr vagy a hatodik helyen hallotta ugyanezt, s mindentt csak kedvetlen, savany arcokat ltott, mintha az egsz orszgot ecetbe mrtottk volna, nem llta meg tovbb, megkrdezte:- De ht mi bajotok van tulajdonkppen? Ltom a nagy hombrokrl, hogy bven teremhet gabontok, az utcitok tele vannak zletekkel, a hzaitok szpek, tgasak; csupa vidmsgnak kellene lennie, mgis olyan itt minden, mint egy temetsen. Mi bnt ht?- Az egerek! - jajdultak fel. - Tnkretesznek az egerek: megeszik a gabonnkat, megrgjk a btorunkat, alfrjk a hzainkat, mg a vgn odig merszkednek, hogy minket is meglnek. Nincs segtsg, megemszt mindnyjunkat az egrveszedelem!- Ht a kirlyotok mirt nem intzkedik? - krdezte a fi, s rkoppintott a macska orrra, mert a cirmos mr igen nyugtalankodott az egrszag miatt.- A kirlyunk! - legyintettek bsan. - Szegny kirlyunk egszen odavan, se nappala, se jjele; maholnap a sajt palotjbl is kikergetik az egerek.A fi megmutattatta magnak, merre visz az t a palotba, s jelentkezett a kirlynl a macskval.- Uram kirlyom, csak egy kegyet krek tled: engedd meg, hogy ma jszaka itt hljak az llatommal a palotdban, mgpedig abban a teremben, ahol a legtbb az egr!- Van az itt bven mindentt! - shajtotta a kirly. De azrt talltak mgis egy termet, ahol mg a szokottnl is tbb volt; oda bevittk a fi vacsorjt, s rzrtk az ajtt. Az udvar meg, ln a kirllyal, kivonult a szabad g al, mert meleg nyr volt, s ott mgsem hborgattk ket gy az egerek.A fi megvacsorzott, de a macsknak nem adott egy falatot sem, nehogy elverje az ht. Mikor jllakott, knyelmesen lefekdt, s tjra engedte a cirmost.Reggel jn az udvarmester, bekopogtat a fihoz, belp a terembe, s majd hanyatt vgdik a meglepetstl. A macska ott hever kzptt, a pocakja, mint a duda, krltte pedig tertve a padl dgltt egerekkel.Az udvarmester, ahogy maghoz trt, rohant a kirlyhoz eljsgolni, mit ltott. A kirly flsietett a palotba, s a tulajdon szemvel is megbizonyosodott a dologrl. Azt sem tudta, hov legyen rmben, meghzatta a harangokat, egsz orszgra szl nnepsget rendelt el, s rgtn meg akarta tenni a fit hercegnek.Hanem az elhrtotta a megtiszteltetst.- Nem kvnok n herceg lenni, haza akarok menni a falumba, de ha akarjtok, j pnzrt nlatok hagyom az egrlmet.- s mit krsz rte? - tudakolta a kirly.- Egy szvrt, megrakva annyi arannyal, amennyit elbr.- Ha csak ilyen cseklysg a szved vgya! - mondta a kirly, s azonnal kiadta a parancsot a kincstrnoknak: rakjk meg arannyal az orszg legersebb szvrt, s adjk a finak.gy ht a hrom testvr kzl jrt a legjobban, mert tudvalev, hogy az szvr mind a szamrnl, mind a lnl jobban brja a terhet.s ezzel vge is volna a mesnek, ha a macska ott nem maradt volna a kirlyi palotban. De ott maradt; igen jl rezte magt, s buzgn ldste az egereket. Csak egy baj volt: hogy a fi elfelejtette meghagyni az udvarmesternek, hogy az egerek mell vizet is adjanak m a macsknak!Mint mr mondtam, meleg nyr volt; a nagy munkban alaposan kimelegedett a cirmos, s ersen megszomjazott. Abbahagyta ht egy kicsit a vadszst, flszegte a fejt, s nagyot kiltott:- Nyau! Nyau!Nosza, megrettent a kirly, megrmlt az egsz udvari np; hanyatt-homlok kiszaladtak a palotbl. Kint aztn nyomban tancsot tartottak, meghnytk-vetettk, mit tegyenek, s vgl gy dntttek, kveteket kldenek a macskhoz, flszltjk, hagyja el a palott.- Az egereket megszoktuk mr - mondta az udvarmester -, inkbb emsszen meg az a veszedelem, mint hogy egy ilyen rettenetes szrnyeteg zsarnokoskodjk rajtunk!Igen m, de ki legyen a kvet? Nem akadt az egsz udvartartsban, aki nknt vllalkozott volna a kockzatos feladatra. Vgl sorsot hztak, s a sor a kirly fpohrnokra esett.- Se felesgem, se csaldom - mondta bsan a fpohrnok -, se asszony nem sirat, se gyerek nem jajgat utnam, ha odaveszek; szvesen flldozom letemet a te nyugalmadrt, uram kirlyom!Azzal kihzta magt s peckesen, gyszosan, mltsgteljesen, mint aki a hallba megy, flvonult a palotba. Ott tallta a macskt az egyik teremben, amint ppen egy egeret pofozott nagy mrgesen. Mlyen meghajolt eltte, s annak rendje s mdja szerint tadta neki a nagytancs zenett:A macska egy kukkot sem rtett az egszbl; csak azt ltta, hogy az ember nem hozott vizet; ht nagy keservesen rnyivkolt:- Nya-u! Nya-u!A fpohrnok soha letben nem hallott macskanyvogst; gy rtette, mintha az egrl flhborodva azt feleln az zenetre:- Vagy gy? Vagy gy?Iszonyan megijedt, kihtrlt az ajtn, aztn rohant le a kertbe a kirlyhoz, ahogy csak reg lbai brtk.- Uram kirlyom, nem akar kimenni! - rebegte.- Ht ha magtl nem megy, knyszerteni kell! - mondta kemny elsznssal a kirly.gykat vontattak szembe a palotval, kihirdettk az ostromllapotot, riadra fvattk a krtket, aztn kiadtk a parancsot a tmadsra. Eldrdltek az gyk, tzet fogott a tet, recsegve-ropogva gett a palota. A macska ijedten flelt fl a zenebonra, aztn mikor a tz addig a teremig harapdzott, amelyikben cirmossga ppen az egereket ldklte - se sz, se beszd, kiugrott az ablakon, s vilgg szaladt.Az ostrom pedig tovbb folyt, drgtek a sortzek, omlottak a falak, aztn mikor elrkezettnek ltszott r az id, a kirly parancsot adott a rohamra. A gyalogsg szuronyt szegezve benyomult a palotba, de bizony nem lelt benne mst, mint egy halom fstlt egeret meg a nagy semmit.

::::::::::::::::::::::

Zenegyjtemnyem

Friss!

Rengeteg zene

Enya szmai

J Wernertl


Dryvit, hõszigetelés! Vállaljuk családi házak, nyaralók és egyéb épületek homlokzati szigetelését! 0630/583-3168    *****    Nagyon ütõs volt a Nintendo Switch 2 Direct! Elemzést a látottakról pedig itt olvashatsz!    *****    Elkészítem születési horoszkópod és ajándék 3 éves elõrejelzésed. Utána szóban minden kérdésedet megbeszéljük! Kattints    *****    Könyves oldal - egy jó könyv, elrepít bárhová - Könyves oldal    *****    20 éve jelent meg a Nintendo DS! Emlékezzünk meg ról, hisz olyan sok szép perccel ajándékozott meg minket a játékaival!    *****    Ha érdekelnek az animék,mangák,videojátékok, japán és holland nyelv és kultúra, akkor látogass el a személyes oldalamra.    *****    Dryvit, hõszigetelés! Vállaljuk családi házak, nyaralók és egyéb épületek homlokzati szigetelését! 0630/583-3168 Hívjon!    *****    Könyves oldal - Ágica Könyvtára - ahol megnézheted milyen könyveim vannak, miket olvasok, mik a terveim...    *****    Megtörtént Bûnügyekkel foglalkozó oldal - magyar és külföldi esetek.    *****    Why do all the monsters come out at night? - Rose Harbor, a város, ahol nem a természetfeletti a legfõbb titok - FRPG    *****    A boroszkányok gyorsan megtanulják... Minden mágia megköveteli a maga árát. De vajon mekkora lehet ez az ár? - FRPG    *****    Alkosd meg a saját karaktered, és irányítsd a sorsát! Vajon képes lenne túlélni egy ilyen titkokkal teli helyen? - FRPG    *****    Mindig tudnod kell, melyik kikötõ felé tartasz. - ROSE HARBOR, a mi városunk - FRPG    *****    Akad mindannyijukban valami közös, valami ide vezette õket, a delaware-i aprócska kikötõvárosba... - FRPG    *****    boroszkány, vérfarkas, alakváltó, démon és angyal... szavak, amik mind jelentenek valamit - csatlakozz közénk - FRPG    *****    Why do all the monsters come out at night? - Rose Harbor, a város, ahol nem a természetfeletti a legfõbb titok - FRPG    *****    why do all monsters come out at night - FRPG - Csatlakozz közénk! - Írj, és éld át a kalandokat!    *****    CRIMECASESNIGHT - Igazi Bûntényekkel foglalkozó oldal    *****    Figyelem, figyelem! A második vágányra karácsonyi mese érkezett! Mesés karácsonyt kíván mindenkinek: a Mesetáros    *****    10 éves a Haikyuu!! Ennek alkalmából részletes elemzést olvashatsz az anime elsõ évadáról az Anime Odyssey blogban!