Mesebarlang
::::::::::::::::::::::

Portálregisztráció
2007.02.14.

Kategória:

Hobbi-szórakozás

Eddigi legforgalmasabb nap:
2010.09.18.
OLdalt szerkeszti:
Csilla
Az oldalra nem kell
regisztrálni!
::::::::::::::::::::::

 
Rengetek designelem
Társoldalamon

Ételek,italok

Hátterek

Meseanimációk

Virágok

Állatok

Sordíszek
Tubesek

Apró díszek

Mesedollzok
Babák
Meseképek
Mackók

Valentin nap

Banner,bélyeg

 

Szülinapi meghívók(Gy)
Szülinapi meghívók (Sk.)

Naptárak(Gy)

Naptárak(Sk)
Dominók (Gy)

Dominók(Sk.)
Kártyácskák (Gy)
Üdvözlőlapok (Gy)

Logikai játékok(Gy)
Fejlesztők oviba(Gy)

Fejlesztők oviba(Sk)

Memórikártyák (Sk.)

Órarendek(Gy)

Órarendek(Sk)
Levélpapírok(Gy)

Csíklevpapírok (Gy)

Levélpapírok (Ünnep)
Levélpapírok(Sk.)

Levélpapírok (Össz)
Vignetta(Gy)

Füzetcimkék (Gy)
Könyvjelzők(Gy)

Számok(Sk)   
Betűk(Sk)+(Gy)
 

Szorzótábla (Sk)

Napirend (Sk.)
Íráselőkészítő (Gy.)
ABC betűk (Gy.)

::::::::::::::::::::::

Egy kis pihentető

Mindenkinek!

::::::::::::::::::::::
Labirintusok
Kivágók

Társasjátékok

Kifestők (Vegyes)
Kifestők (Mesés)

Kifestők (Ünnepek)

Online kifestőkönyv

Téli kifestők (Onl.)

OLVASÓSAROK
Mesék (Mackó)
Mesék (Vegyes)

::::::::::::::::::::::

Hangos versek
Mesék

(Sk.felvételekkel)

::::::::::::::::::::::
LETÖLTHETŐ

Mesék (Macitár)
Mesék (Andersen)

Mesék (Grimm)
Legszebb mesék
Micimackó
Misi Mókus
Rémusz bácsi

Babamondókák
Totyogóknak

Kisiskolásoknak

Locsolóversek

Gazdag Erzsi


PSP 8program
PSP 9 program
Corel Paint Shop Pro
Abode Photoshop
Animation Shop 3
Gif-anim. szerkesztő
Sok letölthető progi


Tavaszi hónapok
Nyári hónapok

Őszi hónapok

Téli hónapok
Időjósló rigmusok
Minden ami ősz!
(Hátterek,stb.)
Évszakok képekben
Itt van az ősz
Itt van a tél


Játékok kicsiknek

Gribedli oldala

Minimax oldala

Egyszer volt oldala

Olvasni jó oldala

Gyermeksziget old.

Kisvakond oldala

Kinderparty oldala

Bogyó és Babóca o.

Öltöztetős játék

::::::::::::::::::::::
Sajátkészítésű

játékaim

::::::::::::::::::::::
Játékok
nagyoknak

Totalcar oldala

Honfoglaló oldala

Jójáték oldala

Startlap játékok

Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Elfelejtettem a jelszót
 

 
 


::::::::::::::::::::::::
OLVASD EL!

::::::::::::::::::::::::

Boldog névnapot,szülinapot annak aki ma ünnepli!
Itt
megnézheted milyen névnap van ma.

::::::::::::::::::::
RAJZVERSENY!!!
::::::::::::::::::::

Kedves Vándor!
Üdvözöllek a Mesebarlang oldalán!
Örülök,hogy idetaláltál és nálam olvasgatsz.
Az oldalt ajánlom minden kisgyermeknek és szüleiknek,nagyszüleiknek,
testvéreiknek és mindenkinek aki szereti a meséket nem csak nézni,de olvasni is.
Az oldal elkészítésekor gondoltam a kisebb gyerekekre is,
ezért úgy szedegettem össze a tartalmat,hogy nekik is legyen miből választaniuk.
Remélem találsz majd magadnak/magatoknak érdekességet oldalamon.
Bevezetésként egy kis mesét hoztam.
Jó olvasgatást kívánok!

Grimm:A Suszter manói.
Volt egyszer egy suszter,értette a mesterségét,szorgalmasan dolgozott.
Hogy, hogy nem,a végén mégis úgy tönkrement,hogy nem maradt egyebe,
mint egyetlen pár cipőre való bőre.
Abból este kiszabta a cipőt,hogy majd másnap elkészíti;
tiszta volt a lelkiismerete,nem sokat emésztette magát a jövendőn,gondolta,
majd lesz valahogy,tisztességes ember csak nem pusztul éhen;
lefeküdt,és békességgel elaludt.Másnap jó korán fölkelt,és neki akart ülni a munkájának; hát ott áll: készen az asztalán a pár cipő.
A suszter ámult-bámult,nem tudta,mit szóljon a dologhoz.
Kezébe vette a cipőt,alaposan végignézte,minden varrást,
minden szögelést apróra megszemlélt;nem volt azon semmi hiba,nincs a:
a mestermunka,amelyik különb lehetett volna.Hamarosan vevő is jött.
Nagyon megtetszett neki a cipő. Fölpróbálta:éppen ráillett a lábára.
-Mintha csak nekem készítették volna!-mondta örvendezve,és
mert úgy találta,a suszter keveset kér érte,valamivel többet adott az áránál.
Pontosan annyit,hogy éppen két párra való bőr tellett ki belőle.
A suszter este ezeket is szépen kiszabta.
"A többi munkát majd megcsinálom holnap reggel-gondolta
-,ráérek a dolgomtól."
De mire másnap fölkelt,készen állt két pár cipő,
neki a kisujját sem kellett megmozdítania.Vevő is akadt mind a kettőre,jól megfizettek értük,s a suszter,a pénzen most már négy párra való bőrt vásárolhatott.Harmadnap reggel azt a négy pár cipőt is készen találta.
S így ment ez tovább napról napra,hétről hétre.
Amit este kiszabott,az reggelre elkészült.
A cipész hamarosan tisztes jövedelemre tett szert,és
megint jómódú ember lett belőle.Karácsony táján egy este
szokása szerint ismét kiszabta a másnapi cipőkhöz a bőrt,
aztán,mielőtt lefeküdtek,
azt mondta a feleségének:-Hallod-e, lelkem,mi lenne ha ma éjszaka
fönnmaradnánk, és meglesnénk,ki az,aki ilyen szorgalmasan segít nekünk a műhelyünkben?Az asszony ráállt a dologra,hiszen maga is
sokat töprengett már rajta,csak hát nem mert előhozakodni vele az urának.
Mécsest gyújtott,és föltette a szekrény tetejére,aztán elbújtak a sarokban.
Onnét figyelték,hogy lesz,mi lesz.Mikor a toronyban éjfélt ütött az óra,
egyszer csak valami kaparászást,topogást, izgést-mozgást hallottak;az ajtó egyarasznyira kinyílt,és két kedves kis manó surrant a szobába.

Se szó,se beszéd,odaültek a suszter asztalkájához,
fogták a kiszabott bőröket,és munkához láttak.
Olyan fürgén,olyan ügyesen dolgoztak,parányi kis ujjukkal
olyan szaporán varrtak,tűztek,hogy a suszter azt sem tudta,hová legyen ámulatában.A manók addig egy szempillantásra sem hagyták abba a munkát,
míg a cipők el nem készültek,és fényesre pucolva ott nem
sorakoztak az asztalka mellett.
Akkor egyet füttyentettek, s illa berek!-eltűntek.
Másnap reggel azt mondta a suszterné asszony:
-Meg kell hálálnunk ezeknek a manóknak,hogy jómódba juttattak minket.
Pucéron szaladgálnak az istenadták,még jó,hogy meg nem fagynak!
Tudod, mit?Varrok nekik ingecskét,kabátkát,mellényt,
nadrágot,kötök nekik harisnyát is,te meg csinálj mindegyiknek egy pár
szép kis cipőt.Egész nap ezen dolgoztak;az asszony kezében szaporán járt a kötőtű, csattogott az olló, készültek a kis ruhák,az ember meg a székén kuporgott,
és kalapált, szögelt,forgatta a kaptafát,míg a kis cipőket meg nem csinálta.
Este aztán a kiszabott bőr helyett az ajándékokat rakták oda az asztalra;
szépen elrendeztek mindent,elbújtak a sarokban,és kíváncsian lesték,
mit szólnak majd a manók.
Azok szokás szerint pontban éjfélkor meg is jelentek,és
tüstént dologhoz akartak látni.Hanem ahogy az asztalra esett a pillantásuk,
lecsapták a szerszámaikat és azt sem tudták,mihez kapjanak,
mit simogassanak, minek örvendezzenek.Egykettőre bebújtak a kis ruhákba,
felhúzták a kis cipőt,füttyentgettek,rikkantgattak,
egyszerre csak cincogva nótázni kezdtek.Ugye,milyen csinos fiúk vagyunk?
Többet bizony nem is suszterkodunk!-énekelték;
körültáncolták az asztalt,szökdécseltek,ugrándoztak,
végül aztán kiperdültek a szobából.
Nem is jöttek vissza soha többet.
A suszternak pedig élete végéig jól ment a sora mindig volt munkája,
és minden sikerült neki,amihez csak hozzákezdett.

Hallgasd meg a mesét ITT

Kellemes téli napokat kívánok!Üdv!:Csilla

Bannereim,ikonkjaim amiket a képekre kattintva el tudsz vinni.

::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::

 
 
::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::
::::::::::::::::::::::::
::::::::::::::::::::::::
Barátaim oldalai,akiket érdemes meglátogatni.
::::::::::::::::::::::::
 

::::::::::::::::::::::::
Kedvenc téli versem...
::::::::::::::::::::::::
Mentovics Éva:Apró kis pelyhek
Hó hull az ágra,
s apró kis pelyhek
szél karján vígan
libbennek,lengnek.

Felkel a szél most,
jól megkavarja-
Pelyheket szép nagy
buckákra rakja.

Hófehér dombok,
mint téli álom-
csillogva ringnak
hófehér tájon.

::::::::::::::::::::::

Ha tetszett oldalam,várlak máskor is vissza sok szeretettel.
Üdv:Csilla

 

 

Újdonságaim!
Sulikezdésre
2010.01.11
-Design
Meglepetés
 
 
::::::::::::::::::::::
FELHÍVÁS!
A hirdetéseket törlöm,
légyszi NE HIRDESS a chatben!
A chatet "beszólásokra NE HASZNÁLD",
azokat írd le magadnak,ha megkérhetlek!
Köszönöm!
 
::::::::::::::::::::::
::::::::::::::::::::::
 
 
 
 MESE

::::::::::::::::::::::
Grimm:A három szerencsefia
::::::::::::::::::::::
Egyszer egy öregember maga elé hívta a három fiát.- Vén vagyok már - mondta -, érzem, közeleg a halálom. Pénzem nincs, de azért nem távozom üres kézzel a világból. Egyikőtöknek hagyok egy kakast, a másik kap egy kaszát, a harmadiké meg legyen ez a macska. Haszontalan jószágoknak látszanak, de csak rajtatok áll, hogy szerencsét csináljatok velük. Keressetek olyan országot, ahol az ilyesmit nem ismerik. Meglátjátok, egykettőre boldogultok velük.Az öreg ezután nemsokára meghalt. A testvérek illendően eltemették, aztán a legidősebb azt mondta:- Útnak indulok, megpróbálom, mire megyek a kakasommal. Szegények vagyunk, legalább addig is kevesebb kenyér fogy a háznál, amíg odajárok. Hóna alá vette az örökségét, és nekivágott vele a világnak. De bármerre ment, mindenütt ismerték a kakast. A városokban ott ült a tornyok tetején a szélkakas, csikorgott, s ide-oda forgott a szélben; a falvakban meg úton-útfélen igazi, élő kakasok kukorékoltak."No, szegény jó édesapám, te aztán eltaláltad, hogyan csinálják a szerencsét!" - gondolta magában a fiú, mikor már vagy a hetedik országot rótta, de még csak ügyet sem vetettek sehol a kakasára.Végül elért a tengerhez, nagy bújában hajóra szállt, s eljutott egy távoli szigetre.Alighogy a partra lépett, összesereglett a város apraja-nagyja, mozdulni se lehetett a kikötőben; mutogatták egymásnak, mi van a fiú hóna alatt, s egyre azt kérdezték:- Mi az? Mi az?- Kakas - felelte a fiú:- Hát az mire jó? - faggatták tovább.A fiú látta, hogy itt még hírből sem ismerik a kakast; kiállt hát a főváros piacának a kellős közepére, és elkezdte magasztalni a jószágát.- Ide nézzetek! Ez aztán a nemes állat! Rubinpiros koronája van, és sarkantyút hord, mint egy vitéz. Ráadásul az időjósláshoz is ért. Hárma rikkant minden éjjel, és jelenti, hány óra van; a harmadik rikkantás után fölkel a nap. Ha pedig nappal szól, bizonyosak lehettek benne, hogy idő változás lesz.Ámult-bámult a nép, és fenn virrasztott egész éjjel, úgy leste nagy gyönyörűséggel, hogyan jelenti harsány hangon a kakas kettőkor, négykor meg hatkor az időt. Mikor aztán a harmadik kakasszó után fölkelt a nap, vége-hossza nem volt az ujjongásnak, csodálkozásnak, lelkesedésnek.- Meg kell szereznünk ezt a csodaállatot! - mondták.Küldöttséget szerveztek, a fiú elébe vonultak, és megkérdezték, eladná-e a kakasát, és ha igen, mennyiért.- Annyi aranyért, amennyit egy szamár elvisz a hátán - felelte a legény.- No, az igazán nem sok ilyen ritka kincsért! - mondták, és megadták neki, amit kért.A két kisebbik testvérnek leesett az álla, mikor a bátyjuk beállított az udvarba arannyal megrakott szamarával.A középső rögtön kijelentette:- Én is útra kelek, hátha aratok valamit a kaszámmal!Sok országot bejárt, de akármerre járt, mindenütt ismerték már a kaszát. Szegény fiúnak kezdett felkopni az álla és hervadni a reménysége. Bánatában ő is hajóra szállt, s ő is eljutott egy távoli szigetre.A kikötőben jól megnézték, miféle furcsa holmit cipel a hátán, soha életükben nem láttak még olyat; de hagyták, hadd menjen vele, amerre akar. A fiú nekivágott a határnak. Éppen nyár eleje volt, aratásidő. Amerre csak nézett, mindenütt tiszta búza ringott, simogatta az enyhe szél a bókoló kalászokat."Ha másképpen nem boldogulok - gondolta a fiú -, beállok aratómunkásnak, legalább megkeresem a kenyeremet."Mikor a búzamező végére ért, olyasmit látott, hogy elhűlt tőle. Ágyúkat vontattak a tábla szélére, tüzérek sürögtek-forogtak, parancsok harsantak, aztán egyszerre megdördültek az ágyúk, és iszonyatos zenebonával okádni kezdték a tüzes golyókat.A fiú lesunyta a fejét, nehogy eltalálják, és egy golyó levigye a kobakját. Nézett jobbra, nézett balra, kereste az ellenséget, de mert egy árva lelket nem látott se közel, se távol a tüzéreken kívül, végül is a közelükbe óvakodott, s egy fatörzs mögül odakiáltott az egyik katonának:- Mi az, koma, kitört a háború?- Dehogy tört! - bosszankodott a katona az ostoba kérdésen. - Nem látod, hogy aratunk?No, most már a fiú megértette, hogy ez itt így szokás: ha a gabona beérik, ágyúval akarják levágatni. Csak hát az ilyesmi elég bizonytalan dolog. Az egyik lövés magasabbra sikerült a kelleténél, a másik meg szár helyett a kalászt találta el, s úgy szétszórta a magot, hogy mind kárba ment. S ráadásul a nagy lárma!"Ha itt a fél ország nem süket, hát senki!" - gondolta.Megvárta, míg tűzszünet lett, akkor előlépett a fa mögül, megfente a kaszáját, beállt a táblába, és vágni kezdte a búzát.Dőltek az arany rendek; a mi emberünk csak úgy vágta szépen a gabonát, s közben mosolygott a bajusza alatt, mert mire a harmadik rendet vágta, már ott tátotta a száját az egész hadsereg a tábla szélén. Messziről fényes hintókban, pompás paripákon jött a vezérkar megszemlélni, mi történik.Megfújták a trombitákat, a fiút tisztességgel odavezették a tábornok elé, és föltették neki a kérdést, eladja-e csodálatos szerszámát, s ha igen, mennyiért.- Egy jó lóért meg annyi aranyért, amennyit elbír - felelte a fiú. Megadták neki örömmel. Bezzeg csodálkoztak rajta otthon, amikor beállított a szerzeményével! Csak a legkisebb testvérnek fájt a szíve: lám, a két bátyja mát gazdag, egyedül őneki nincs semmije a macskáján kívül.- Nekem nincs itt tovább maradásom - mondta -, nem eszem a más kenyerét, én is elindulok szerencsét próbálni!A bátyjai marasztalták, kérlelték, ne menjen, maradjanak együtt, ami az egyiké, az a másiké is, megosztoznak testvériesen mindenen; de hiába, a legkisebbik fiút csak nem lehetett jobb belátásra bírni.- Én sem a máséból akarok élni, hanem a saját szerencsémet akarom megcsinálni.No, nem sok kilátása volt rá, az egyszer biztos! Országról országra vándorolt, de mindenütt annyi volt a macska, hogy még az útfélre is jutott belőlük. Ha városba vitt az útja, ott sétáltak a tetőkön; ha falun ment át, ott szunyókáltak a konyha küszöbén; ha meg falu és város közt a szabad határban járt, nem ott látta őket egerészni a tarlókon?Végül úgy elbúsult, hogy már látni sem akarta ezt a világot, legszívesebben kivándorolt volna belőle a macskájával. Utoljára is leült egy nagy kőre a tengerparton, gondolta, beleveti a macskáját a hullámokba, aztán magát is elemészti bennük. Hanem aztán mégis jobbat eszelt ki: hajóra szállt, addig utazott a tengeren, ameddig a hajó vitte.Mikor kikötöttek, nekiindult a városnak, hátha talál valami munkát, amiből megélhet maga is meg a macskája is. Ide is, oda is bekopogtatott a boldogtalan, de mindenütt elutasították.- Fölfogadni valakit? Ugyan, hogy képzeled! Örülünk, ha nekünk magunknak marad egy falatka kenyér!Mikor már vagy a hatodik helyen hallotta ugyanezt, s mindenütt csak kedvetlen, savanyú arcokat látott, mintha az egész országot ecetbe mártották volna, nem állta meg tovább, megkérdezte:- De hát mi bajotok van tulajdonképpen? Látom a nagy hombárokról, hogy bőven teremhet gabonátok, az utcáitok tele vannak üzletekkel, a házaitok szépek, tágasak; csupa vidámságnak kellene lennie, mégis olyan itt minden, mint egy temetésen. Mi bánt hát?- Az egerek! - jajdultak fel. - Tönkretesznek az egerek: megeszik a gabonánkat, megrágják a bútorunkat, aláfúrják a házainkat, még a végén odáig merészkednek, hogy minket is megölnek. Nincs segítség, megemészt mindnyájunkat az egérveszedelem!- Hát a királyotok miért nem intézkedik? - kérdezte a fiú, s rákoppintott a macska orrára, mert a cirmos már igen nyugtalankodott az egérszag miatt.- A királyunk! - legyintettek búsan. - Szegény királyunk egészen odavan, se nappala, se éjjele; maholnap a saját palotájából is kikergetik az egerek.A fiú megmutattatta magának, merre visz az út a palotába, és jelentkezett a királynál a macskával.- Uram királyom, csak egy kegyet kérek tőled: engedd meg, hogy ma éjszaka itt háljak az állatommal a palotádban, mégpedig abban a teremben, ahol a legtöbb az egér!- Van az itt bőven mindenütt! - sóhajtotta a király. De azért találtak mégis egy termet, ahol még a szokottnál is több volt; oda bevitték a fiú vacsoráját, s rázárták az ajtót. Az udvar meg, élén a királlyal, kivonult a szabad ég alá, mert meleg nyár volt, s ott mégsem háborgatták őket úgy az egerek.A fiú megvacsorázott, de a macskának nem adott egy falatot sem, nehogy elverje az éhét. Mikor jóllakott, kényelmesen lefeküdt, és útjára engedte a cirmost.Reggel jön az udvarmester, bekopogtat a fiúhoz, belép a terembe, és majd hanyatt vágódik a meglepetéstől. A macska ott hever középütt, a pocakja, mint a duda, körülötte pedig terítve a padló döglött egerekkel.Az udvarmester, ahogy magához tért, rohant a királyhoz elújságolni, mit látott. A király fölsietett a palotába, és a tulajdon szemével is megbizonyosodott a dologról. Azt sem tudta, hová legyen örömében, meghúzatta a harangokat, egész országra szóló ünnepséget rendelt el, és rögtön meg akarta tenni a fiút hercegnek.Hanem az elhárította a megtiszteltetést.- Nem kívánok én herceg lenni, haza akarok menni a falumba, de ha akarjátok, jó pénzért nálatok hagyom az egérölőmet.- És mit kérsz érte? - tudakolta a király.- Egy öszvért, megrakva annyi arannyal, amennyit elbír.- Ha csak ilyen csekélység a szíved vágya! - mondta a király, és azonnal kiadta a parancsot a kincstárnokának: rakják meg arannyal az ország legerősebb öszvérét, s adják a fiúnak.Így hát a három testvér közül ő járt a legjobban, mert tudvalevő, hogy az öszvér mind a szamárnál, mind a lónál jobban bírja a terhet.És ezzel vége is volna a mesének, ha a macska ott nem maradt volna a királyi palotában. De ott maradt; igen jól érezte magát, és buzgón öldöste az egereket. Csak egy baj volt: hogy a fiú elfelejtette meghagyni az udvarmesternek, hogy az egerek mellé vizet is adjanak ám a macskának!Mint már mondtam, meleg nyár volt; a nagy munkában alaposan kimelegedett a cirmos, és erősen megszomjazott. Abbahagyta hát egy kicsit a vadászást, fölszegte a fejét, és nagyot kiáltott:- Nyau! Nyau!Nosza, megrettent a király, megrémült az egész udvari nép; hanyatt-homlok kiszaladtak a palotából. Kint aztán nyomban tanácsot tartottak, meghányták-vetették, mit tegyenek, és végül úgy döntöttek, követeket küldenek a macskához, fölszólítják, hagyja el a palotát.- Az egereket megszoktuk már - mondta az udvarmester -, inkább emésszen meg az a veszedelem, mint hogy egy ilyen rettenetes szörnyeteg zsarnokoskodjék rajtunk!Igen ám, de ki legyen a követ? Nem akadt az egész udvartartásban, aki önként vállalkozott volna a kockázatos feladatra. Végül sorsot húztak, és a sor a király főpohárnokára esett.- Se feleségem, se családom - mondta búsan a főpohárnok -, se asszony nem sirat, se gyerek nem jajgat utánam, ha odaveszek; szívesen föláldozom életemet a te nyugalmadért, uram királyom!Azzal kihúzta magát és peckesen, gyászosan, méltóságteljesen, mint aki a halálba megy, fölvonult a palotába. Ott találta a macskát az egyik teremben, amint éppen egy egeret pofozott nagy mérgesen. Mélyen meghajolt előtte, és annak rendje és módja szerint átadta neki a nagytanács üzenetét:A macska egy kukkot sem értett az egészből; csak azt látta, hogy az ember nem hozott vizet; hát nagy keservesen rányivákolt:- Nya-u! Nya-u!A főpohárnok soha életében nem hallott macskanyávogást; úgy értette, mintha az egérölő fölháborodva azt felelné az üzenetre:- Vagy úgy? Vagy úgy?Iszonyúan megijedt, kihátrált az ajtón, aztán rohant le a kertbe a királyhoz, ahogy csak öreg lábai bírták.- Uram királyom, nem akar kimenni! - rebegte.- Hát ha magától nem megy, kényszeríteni kell! - mondta kemény elszánással a király.Ágyúkat vontattak szembe a palotával, kihirdették az ostromállapotot, riadóra fúvatták a kürtöket, aztán kiadták a parancsot a támadásra. Eldördültek az ágyúk, tüzet fogott a tető, recsegve-ropogva égett a palota. A macska ijedten fülelt föl a zenebonára, aztán mikor a tűz addig a teremig harapódzott, amelyikben őcirmossága éppen az egereket öldökölte - se szó, se beszéd, kiugrott az ablakon, és világgá szaladt.Az ostrom pedig tovább folyt, dörögtek a sortüzek, omlottak a falak, aztán mikor elérkezettnek látszott rá az idő, a király parancsot adott a rohamra. A gyalogság szuronyt szegezve benyomult a palotába, de bizony nem lelt benne mást, mint egy halom füstölt egeret meg a nagy semmit.

 
 
 
::::::::::::::::::::::

Zenegyűjteményem

Friss!

Rengeteg zene

Enya számai

J Wernertől


Hova mehetnék, mikor az árnyak hívnak? ~ Egyre közelebb jön ~ Elvesztem az uralmamat ~ Átveszi a hatalmat~ Ments meg!    *****    A szíved úgy ver mint egy dob - A üldözés csak most kezdõdik - Egy rossz lépés és az enyém vagy - FRPG    *****    Megnyílt Palvin Barbara elsõ magyar rajongói oldala. Tudj meg róla mindent és gyönyörködj a képeiben :)    *****    Légy a magad Asztrológusa! INGYENES OKTATÁS, bármikor elkezdheted – keress oldalamon!    *****    JégVirág Design***Kódot keresel?Designt keresel?Elakadtál? itt a helyed...várom a cseréket is***JégVirág Design    *****    MARGOT ROBBIE MAGYARORSZÁG - AZ EGYETLEN MAGYAR FORRÁSOD A SZÍNÉSZNÕRÕL - ISMERD MEG A SUICIDE SQUADBELI HARLEY QUINN-T    *****    in-spotlight.tumblr.com - designcsere, nyitás, zárás? megosztanád másokkal is a hírt? akkor itt a helyed!    *****    Megnyílt Palvin Barbara elsõ magyar rajongói oldala. Tudj meg róla mindent és gyönyörködj a képeiben :)    *****    Új design - Charmed - Mágia - Extrák - Érdekességek - Cikkek - Bûbájos boszorkák - Charmed - Játékok - Charmed    *****    Megújult a Nikkiiworld. Immár új címen (is), új tartalmakkal, teljesen új oldalszerkezettel, és egy új csettel vár! :)    *****    szerepjáték - szerepjáték - szerepjáték - szerepjáték - szerepjáték - szerepjáték - szerepjáték - szerepjáték    *****    A kúszó árnyak meg akarnak erõsödni, mélyebben, mint az igazság. Próbálok ellenállni, de téged akarlak.    *****    A szíved úgy ver mint egy dob - A üldözés csak most kezdõdik - Egy rossz lépés és az enyém vagy - FRPG    *****    "Csak mert rokon, attól még nem családtag. Azt ki kell érdemelni."    *****    What do you want, what do you want me to say? Sorry that I lost our love, until the end of time.    *****    SZÉPSÉGÁPOLÁS MINDEN MENNYISÉGBEN! DIVAT, ÖLTÖZKÖDÉS, SMINK TIPPEK, TANÁCSOK, ONLINE RENDELÉS!    *****    Megnyílt Palvin Barbara elsõ magyar rajongói oldala. Tudj meg róla mindent és gyönyörködj a képeiben :)    *****    Hangmasszázs, hangfürdõ, bemutatók    *****    in-spotlight.tumblr.com - designcsere, nyitás, zárás? megosztanád másokkal is a hírt? akkor itt a helyed!    *****    Még nevezhetsz a Nyomtatható sulis cuccok versenyre! Várjuk a saját készítésû órarendeket, könyvjelzõket, füzetcímkéket!