Mesebarlang
::::::::::::::::::::::

Portálregisztráció
2007.02.14.

Kategória:

Hobbi-szórakozás

Eddigi legforgalmasabb nap:
2010.09.18.
OLdalt szerkeszti:
Csilla
Az oldalra nem kell
regisztrálni!
::::::::::::::::::::::

 
Rengetek designelem
Társoldalamon

Ételek,italok

Hátterek

Meseanimációk

Virágok

Állatok

Sordíszek
Tubesek

Apró díszek

Mesedollzok
Babák
Meseképek
Mackók

Valentin nap

Banner,bélyeg

 

Szülinapi meghívók(Gy)
Szülinapi meghívók (Sk.)

Naptárak(Gy)

Naptárak(Sk)
Dominók (Gy)

Dominók(Sk.)
Kártyácskák (Gy)
Üdvözlőlapok (Gy)

Logikai játékok(Gy)
Fejlesztők oviba(Gy)

Fejlesztők oviba(Sk)

Memórikártyák (Sk.)

Órarendek(Gy)

Órarendek(Sk)
Levélpapírok(Gy)

Csíklevpapírok (Gy)

Levélpapírok (Ünnep)
Levélpapírok(Sk.)

Levélpapírok (Össz)
Vignetta(Gy)

Füzetcimkék (Gy)
Könyvjelzők(Gy)

Számok(Sk)   
Betűk(Sk)+(Gy)
 

Szorzótábla (Sk)

Napirend (Sk.)
Íráselőkészítő (Gy.)
ABC betűk (Gy.)

::::::::::::::::::::::

Egy kis pihentető

Mindenkinek!

::::::::::::::::::::::
Labirintusok
Kivágók

Társasjátékok

Kifestők (Vegyes)
Kifestők (Mesés)

Kifestők (Ünnepek)

Online kifestőkönyv

Téli kifestők (Onl.)

OLVASÓSAROK
Mesék (Mackó)
Mesék (Vegyes)

::::::::::::::::::::::

Hangos versek
Mesék

(Sk.felvételekkel)

::::::::::::::::::::::
LETÖLTHETŐ

Mesék (Macitár)
Mesék (Andersen)

Mesék (Grimm)
Legszebb mesék
Micimackó
Misi Mókus
Rémusz bácsi

Babamondókák
Totyogóknak

Kisiskolásoknak

Locsolóversek

Gazdag Erzsi


PSP 8program
PSP 9 program
Corel Paint Shop Pro
Abode Photoshop
Animation Shop 3
Gif-anim. szerkesztő
Sok letölthető progi


Tavaszi hónapok
Nyári hónapok

Őszi hónapok

Téli hónapok
Időjósló rigmusok
Minden ami ősz!
(Hátterek,stb.)
Évszakok képekben
Itt van az ősz
Itt van a tél


Játékok kicsiknek

Gribedli oldala

Minimax oldala

Egyszer volt oldala

Olvasni jó oldala

Gyermeksziget old.

Kisvakond oldala

Kinderparty oldala

Bogyó és Babóca o.

Öltöztetős játék

::::::::::::::::::::::
Sajátkészítésű

játékaim

::::::::::::::::::::::
Játékok
nagyoknak

Totalcar oldala

Honfoglaló oldala

Jójáték oldala

Startlap játékok

Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Elfelejtettem a jelszót
 

 
 

Mesekönyv
Mesekönyv : Mese

Mese

Csalóka Péter

Csalóka Péter

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy nagyon furfangos ember. Folyton a vásárokat bújta, s akit csak lehetett, jól becsapott.
Egyszer is elment a vásárba, vett ott egy báránybőr sapkát. Utána bement a kocsmába, s kézfogáskor a markába nyomott egy tízes bankót a kocsmárosnak. Aztán nagy hangosan így szólt:
- Hozzon nekem egy icce bort meg egy pörköltet!
Jóízűen fogyasztotta, akkor fogta a báránybőrkucsmáját, s jól földhöz vágta, csak úgy huppant a padlón.
- Kocsmáros úr, ki van-e fizetve az ebédem meg a borom? - kérdezte.
- De ki ám! Még több is! - mondta a kocsmáros.
- Hát akkor hozzon még egy tányér pörköltet meg egy üveg bort! - rendelkezett a furfangos ember.
Mikor odavitte neki a kocsmáros, újra csak kapta a kucsmáját, jó huppanósan odavágta a pincér elé, s újra kérdezte:
- Kocsmáros úr, ki van-e fizetve?
- Ki ám, bőven is! - mondta hajlongva a kocsmáros.
Vásár volt, tele volt a kocsma, sokan látták, milyen ügyesen fizet a kucsmájával ez az ember. Csak huppanik egyet a kucsma a földön, aztán volt tartozás, nincs tartozás! Látta ezt három atyafi is, összedugták a fejüket, s így szól az egyik:
- Meg kéne venni ezt a sapkát, te sógor!
- Menj oda hozzá, kérdezd meg, mennyiért adná! - bíztatta a másik.
Oda is állított eléje, s megkérdezte, mit kóstál a sapka. Eladná-e?
- Eladom én, el én, ha lesz, aki megveszi! - felelte neki. - Az ára meg, akár megveszi, akár meghagyja, nem kevesebb, mint háromszáz forint!
- Az bizony sok!
- Én meg olcsóbban nem adom egy krajcárral sem! - erősködött a furfangos ember.
Összedugta a fejét erre megint a három koma, s mivel jó ivó emberek voltak, így biztatgatták egymást:
- Megéri, de meg ám! Ezután ehetünk, ihatunk, sógorom, aztán fizetés helyett csak földhöz vágjuk a kucsmánkat s ki lesz fizetve minden. Vegyük meg közösen!
Így is történt. Összeadták a száz forintjaikat s beleszámolták Csalóka Péter markába a három ropogós százast a kucsmáért.
- No, én elmegyek, veszek magamnak egy másik kucsmát! - mondta Csalóka Péter, s azzal ott hagyta a három komát.
Azok meg rendeltek nyakra-főre sonkát, kacsasültet, marhapörköltet, bort. Egyszer csak azt mondja, aki a pénzt összeszedte:
- No, most meglátjuk, mit tud a kucsma!
A kocsmáros már ott állt előttük, hát jó magyarosan eléje vágta a kucsmát.
- Kocsmáros úr, ki van-e fizetve - kérdezte diadalmasan.
- Már hogy lenne, - mondta méltatlankodva a kocsmáros.
Erre még mérgesebben odavágta eléje a kucsmát. Csak úgy huppant a padlón. De bizony a kocsmáros most is csak a fejét csóválta.
Azt mondja erre a harmadik:
- Add ide sógor, mert te nem jól vágod! Majd én földhöz vágom!
Földhöz is vágta olyan tisztességesen, hogy a kucsma cafatokra szakadt.
- Ki van-e fizetve, kocsmáros úr? - kérdezte tőle magabiztosan.
- Nem is volt, meg nem is lesz, ha csak nem a kelmetek bugyellárisából! - mondta nekik a kocsmáros.
- Híj, a gazember mindenségit annak a Csalóka Péternek! Ez túljárt az eszünkön. De jaj neki, ha elkapjuk!
Azonban hiába keresték a sátoroknál, a lacipecsenyés asszonyoknál, Csalóka Péter már régen a Duna mellett teregette lopott marhacsordáját.
Találkozott ekkor Csalóka Péter három emberrel, akiknek igen megtetszettek a marhái.
- Honnét hozod ezt a szép csordát? - kérdezték tőle.
Amint Csalóka Péter a víz mellett terelgetett, a marhák árnyéka éppen a Duna vizére vetődött.
- Nézzétek onnét a Dunából hajtottam ki valamennyit. Ott is sétál néhány a szélén, csak eredjetek be értük, s tereljetek magatoknak annyit, amennyire szükségetek van!
Ketten be is lábaltak a Dunába, de a víz bizony hamar eláztatta őket, alig tudtak kikecmeregni. De a harmadik Péter urán küldte a pandúrokat, azok elfogták, s a bíróság elé állították. Már hangzott is az ítélet:
- Hogy többé senkinek ne árthasson ez a csavargó Csalóka Péter, be kell rakni egy hordóba, s ráborítani a hordó fenekét is, aztán meg bele kell hömbölgetni a Dunába! Had' vigye el a víz erről a vidékről.
Úgy is lett. Ott böcöllézett Csalóka Péterrel a hordó a Duna közepén. Úszott, úszott egyre lejjebb, míg egyszer csak meglátta egy ember a partról.
- Hó, de jó volna nekem ez a jókora hordó, csak ki tudnám magamnak valahogy kotorászni ebből a nagy Dunából - gondolta magában.
Amint nézi, figyeli egyszer csak, mintha hangokat hallana. Körül nézett, de nem látott a parton senkit. Hát amint jobban figyelt, észrevette, hogy a hordóból jön ám a hang. Csalóka Péter kiabált benne:
- Eb volt Budán viceispán, eb is lesz!
Odakiáltott neki az ember:
- Miket kiabál itt maga összevissza? Mért emlegeti a budai viceispánt?
- Mert el akarnak vinni engem Budára viceispánnak, én meg nem akarok menni. Közben a víz a hordót a part felé sodorta, a parti ember kihalászta, s kiengedte belőle Csalóka Pétert.
- Hallod-e jó ember! Nem akarsz-e elmenni helyettem viceispánnak Budára? Még a hordó is tiéd lesz ráadásul!
- Úgyis eleget dolgoztam én már életemben, mért ne mennék el uraságnak?! - mondta vidáman a parti ember, s már bele is telepedett a hordóba. Csalóka Péter lezárta, s belehömbölgette újra a Dunába. El is indult a hordó Buda felé a Duna hátán, Csalóka Péter meg vígan fütyörészve ballagott tovább a parton.
Egyszer csak egy malacfalkára akadt a parti erdőben. Nem látott mellette senkit, hát továbbterelgette a szép falkát. Már messze járt, amikor lódobogást hallott maga mögött. Gyorsan a sűrűbe hajtotta a falkát, maga meg keresett a parton egy nagyon megdőlt görbe fűzfát. Aláállt, mintha azt tartaná. Még nyögött is hozzá, mikor melléje ért a két lovas pandúr.
- Hé atyafi! - szóltak hozzá csak úgy lóhátról - nem láttál-e erre egy falka malacot, meg azt, aki terelgette őket?
- Dehogynem, hogyne láttam volna! --- felelte Csalóka Péter. - Bizony régen volt az már, azóta biztos be is ér már lassan a városba.
- No, akkor utána! - adta ki a parancsot a nagyobbik bajszú pandúr.
- Arra hiába mennének - kiáltotta Csalóka Péter, - úgysem érnék már utol. De én tudok egy rövidítő utat, én még fülön tudom csípni a gézengúzt, ha lovat adnak alám, meg ha a dolgomat elvégzi valaki helyettem.
- Aztán mi a te dolgod, mondd csak?
- Látják, hiszen! Ezt a görcsös fűzfát tartom, hogy ki ne dőljön. Ha ezt tartják helyettem, visszahozom én erre a helyre a falkát tolvajostól!
Aláállt hát a két bajszos pandúr a ferde fűzfának s nekivetették a hátukat. Csalóka Péter meg felpattant a fényes szőrű, gömbölyű kis pandúrcsikóra, s úgy elvágtatott a két pandúr mellől, mintha ott sem lett volna. Amint az úton egy tó mellett vitt el az útja, beleugratott a szélébe, hogy ott maradjon a lovának a patkónyoma. A lova farkából meg levágott egy pamacsra valót, s egy kampós fával leszegelte a tó fenekére, hogy csak egy kis csücske látszott ki a lófaroknak. Aztán vidáman benyargalt a városba, eladta a lovat, s gyalog poroszkált vissza a pandúrokhoz.
Azok bizony még most is a ferde fűzfát támogatták. Nem mertek elmozdulni mellőle, féltek, hogy kidől. Mikor Csalóka Pétert meglátták, már messziről kiabáltak neki:
- Hol a falka, hol a tolvaj, hová tetted a lovamat, te csavargó!
- Ne szidjatok pandúrok! - kezdte Csalóka Péter. Majdnem a fogamat is otthagytam értetek. Nem értem bizony utol a falkát, se a terelőjét. Megbokrosodott az úton a lovam, s beleugrott egy tóba. Ha nem hiszitek nézzétek meg magatok!
El is mentek oda a pandúrok.
- No, kapaszkodjatok bele jól a ló farkába, hátha ki tudjuk még húzni! - mondta nekik Csalóka Péter.
Bele is markoltak, s nekifeszültek. Egyszer csak kicsúszott a ló farkának a darabja, s mind a ketten beleestek a pocsétába. Csupa iszap meg loccs-poccs lett a ruhájuk, őket nevette mindenki, aki arra járt.
Így járt túl a pandúrok eszén Csalóka Péter. Maga meg visszament a malacfalkájáért, s a városban jó pénzen adta el.

 
::::::::::::::::::::::
MESE

::::::::::::::::::::::
Grimm:A három szerencsefia
::::::::::::::::::::::
Egyszer egy öregember maga elé hívta a három fiát.- Vén vagyok már - mondta -, érzem, közeleg a halálom. Pénzem nincs, de azért nem távozom üres kézzel a világból. Egyikőtöknek hagyok egy kakast, a másik kap egy kaszát, a harmadiké meg legyen ez a macska. Haszontalan jószágoknak látszanak, de csak rajtatok áll, hogy szerencsét csináljatok velük. Keressetek olyan országot, ahol az ilyesmit nem ismerik. Meglátjátok, egykettőre boldogultok velük.Az öreg ezután nemsokára meghalt. A testvérek illendően eltemették, aztán a legidősebb azt mondta:- Útnak indulok, megpróbálom, mire megyek a kakasommal. Szegények vagyunk, legalább addig is kevesebb kenyér fogy a háznál, amíg odajárok. Hóna alá vette az örökségét, és nekivágott vele a világnak. De bármerre ment, mindenütt ismerték a kakast. A városokban ott ült a tornyok tetején a szélkakas, csikorgott, s ide-oda forgott a szélben; a falvakban meg úton-útfélen igazi, élő kakasok kukorékoltak."No, szegény jó édesapám, te aztán eltaláltad, hogyan csinálják a szerencsét!" - gondolta magában a fiú, mikor már vagy a hetedik országot rótta, de még csak ügyet sem vetettek sehol a kakasára.Végül elért a tengerhez, nagy bújában hajóra szállt, s eljutott egy távoli szigetre.Alighogy a partra lépett, összesereglett a város apraja-nagyja, mozdulni se lehetett a kikötőben; mutogatták egymásnak, mi van a fiú hóna alatt, s egyre azt kérdezték:- Mi az? Mi az?- Kakas - felelte a fiú:- Hát az mire jó? - faggatták tovább.A fiú látta, hogy itt még hírből sem ismerik a kakast; kiállt hát a főváros piacának a kellős közepére, és elkezdte magasztalni a jószágát.- Ide nézzetek! Ez aztán a nemes állat! Rubinpiros koronája van, és sarkantyút hord, mint egy vitéz. Ráadásul az időjósláshoz is ért. Hárma rikkant minden éjjel, és jelenti, hány óra van; a harmadik rikkantás után fölkel a nap. Ha pedig nappal szól, bizonyosak lehettek benne, hogy idő változás lesz.Ámult-bámult a nép, és fenn virrasztott egész éjjel, úgy leste nagy gyönyörűséggel, hogyan jelenti harsány hangon a kakas kettőkor, négykor meg hatkor az időt. Mikor aztán a harmadik kakasszó után fölkelt a nap, vége-hossza nem volt az ujjongásnak, csodálkozásnak, lelkesedésnek.- Meg kell szereznünk ezt a csodaállatot! - mondták.Küldöttséget szerveztek, a fiú elébe vonultak, és megkérdezték, eladná-e a kakasát, és ha igen, mennyiért.- Annyi aranyért, amennyit egy szamár elvisz a hátán - felelte a legény.- No, az igazán nem sok ilyen ritka kincsért! - mondták, és megadták neki, amit kért.A két kisebbik testvérnek leesett az álla, mikor a bátyjuk beállított az udvarba arannyal megrakott szamarával.A középső rögtön kijelentette:- Én is útra kelek, hátha aratok valamit a kaszámmal!Sok országot bejárt, de akármerre járt, mindenütt ismerték már a kaszát. Szegény fiúnak kezdett felkopni az álla és hervadni a reménysége. Bánatában ő is hajóra szállt, s ő is eljutott egy távoli szigetre.A kikötőben jól megnézték, miféle furcsa holmit cipel a hátán, soha életükben nem láttak még olyat; de hagyták, hadd menjen vele, amerre akar. A fiú nekivágott a határnak. Éppen nyár eleje volt, aratásidő. Amerre csak nézett, mindenütt tiszta búza ringott, simogatta az enyhe szél a bókoló kalászokat."Ha másképpen nem boldogulok - gondolta a fiú -, beállok aratómunkásnak, legalább megkeresem a kenyeremet."Mikor a búzamező végére ért, olyasmit látott, hogy elhűlt tőle. Ágyúkat vontattak a tábla szélére, tüzérek sürögtek-forogtak, parancsok harsantak, aztán egyszerre megdördültek az ágyúk, és iszonyatos zenebonával okádni kezdték a tüzes golyókat.A fiú lesunyta a fejét, nehogy eltalálják, és egy golyó levigye a kobakját. Nézett jobbra, nézett balra, kereste az ellenséget, de mert egy árva lelket nem látott se közel, se távol a tüzéreken kívül, végül is a közelükbe óvakodott, s egy fatörzs mögül odakiáltott az egyik katonának:- Mi az, koma, kitört a háború?- Dehogy tört! - bosszankodott a katona az ostoba kérdésen. - Nem látod, hogy aratunk?No, most már a fiú megértette, hogy ez itt így szokás: ha a gabona beérik, ágyúval akarják levágatni. Csak hát az ilyesmi elég bizonytalan dolog. Az egyik lövés magasabbra sikerült a kelleténél, a másik meg szár helyett a kalászt találta el, s úgy szétszórta a magot, hogy mind kárba ment. S ráadásul a nagy lárma!"Ha itt a fél ország nem süket, hát senki!" - gondolta.Megvárta, míg tűzszünet lett, akkor előlépett a fa mögül, megfente a kaszáját, beállt a táblába, és vágni kezdte a búzát.Dőltek az arany rendek; a mi emberünk csak úgy vágta szépen a gabonát, s közben mosolygott a bajusza alatt, mert mire a harmadik rendet vágta, már ott tátotta a száját az egész hadsereg a tábla szélén. Messziről fényes hintókban, pompás paripákon jött a vezérkar megszemlélni, mi történik.Megfújták a trombitákat, a fiút tisztességgel odavezették a tábornok elé, és föltették neki a kérdést, eladja-e csodálatos szerszámát, s ha igen, mennyiért.- Egy jó lóért meg annyi aranyért, amennyit elbír - felelte a fiú. Megadták neki örömmel. Bezzeg csodálkoztak rajta otthon, amikor beállított a szerzeményével! Csak a legkisebb testvérnek fájt a szíve: lám, a két bátyja mát gazdag, egyedül őneki nincs semmije a macskáján kívül.- Nekem nincs itt tovább maradásom - mondta -, nem eszem a más kenyerét, én is elindulok szerencsét próbálni!A bátyjai marasztalták, kérlelték, ne menjen, maradjanak együtt, ami az egyiké, az a másiké is, megosztoznak testvériesen mindenen; de hiába, a legkisebbik fiút csak nem lehetett jobb belátásra bírni.- Én sem a máséból akarok élni, hanem a saját szerencsémet akarom megcsinálni.No, nem sok kilátása volt rá, az egyszer biztos! Országról országra vándorolt, de mindenütt annyi volt a macska, hogy még az útfélre is jutott belőlük. Ha városba vitt az útja, ott sétáltak a tetőkön; ha falun ment át, ott szunyókáltak a konyha küszöbén; ha meg falu és város közt a szabad határban járt, nem ott látta őket egerészni a tarlókon?Végül úgy elbúsult, hogy már látni sem akarta ezt a világot, legszívesebben kivándorolt volna belőle a macskájával. Utoljára is leült egy nagy kőre a tengerparton, gondolta, beleveti a macskáját a hullámokba, aztán magát is elemészti bennük. Hanem aztán mégis jobbat eszelt ki: hajóra szállt, addig utazott a tengeren, ameddig a hajó vitte.Mikor kikötöttek, nekiindult a városnak, hátha talál valami munkát, amiből megélhet maga is meg a macskája is. Ide is, oda is bekopogtatott a boldogtalan, de mindenütt elutasították.- Fölfogadni valakit? Ugyan, hogy képzeled! Örülünk, ha nekünk magunknak marad egy falatka kenyér!Mikor már vagy a hatodik helyen hallotta ugyanezt, s mindenütt csak kedvetlen, savanyú arcokat látott, mintha az egész országot ecetbe mártották volna, nem állta meg tovább, megkérdezte:- De hát mi bajotok van tulajdonképpen? Látom a nagy hombárokról, hogy bőven teremhet gabonátok, az utcáitok tele vannak üzletekkel, a házaitok szépek, tágasak; csupa vidámságnak kellene lennie, mégis olyan itt minden, mint egy temetésen. Mi bánt hát?- Az egerek! - jajdultak fel. - Tönkretesznek az egerek: megeszik a gabonánkat, megrágják a bútorunkat, aláfúrják a házainkat, még a végén odáig merészkednek, hogy minket is megölnek. Nincs segítség, megemészt mindnyájunkat az egérveszedelem!- Hát a királyotok miért nem intézkedik? - kérdezte a fiú, s rákoppintott a macska orrára, mert a cirmos már igen nyugtalankodott az egérszag miatt.- A királyunk! - legyintettek búsan. - Szegény királyunk egészen odavan, se nappala, se éjjele; maholnap a saját palotájából is kikergetik az egerek.A fiú megmutattatta magának, merre visz az út a palotába, és jelentkezett a királynál a macskával.- Uram királyom, csak egy kegyet kérek tőled: engedd meg, hogy ma éjszaka itt háljak az állatommal a palotádban, mégpedig abban a teremben, ahol a legtöbb az egér!- Van az itt bőven mindenütt! - sóhajtotta a király. De azért találtak mégis egy termet, ahol még a szokottnál is több volt; oda bevitték a fiú vacsoráját, s rázárták az ajtót. Az udvar meg, élén a királlyal, kivonult a szabad ég alá, mert meleg nyár volt, s ott mégsem háborgatták őket úgy az egerek.A fiú megvacsorázott, de a macskának nem adott egy falatot sem, nehogy elverje az éhét. Mikor jóllakott, kényelmesen lefeküdt, és útjára engedte a cirmost.Reggel jön az udvarmester, bekopogtat a fiúhoz, belép a terembe, és majd hanyatt vágódik a meglepetéstől. A macska ott hever középütt, a pocakja, mint a duda, körülötte pedig terítve a padló döglött egerekkel.Az udvarmester, ahogy magához tért, rohant a királyhoz elújságolni, mit látott. A király fölsietett a palotába, és a tulajdon szemével is megbizonyosodott a dologról. Azt sem tudta, hová legyen örömében, meghúzatta a harangokat, egész országra szóló ünnepséget rendelt el, és rögtön meg akarta tenni a fiút hercegnek.Hanem az elhárította a megtiszteltetést.- Nem kívánok én herceg lenni, haza akarok menni a falumba, de ha akarjátok, jó pénzért nálatok hagyom az egérölőmet.- És mit kérsz érte? - tudakolta a király.- Egy öszvért, megrakva annyi arannyal, amennyit elbír.- Ha csak ilyen csekélység a szíved vágya! - mondta a király, és azonnal kiadta a parancsot a kincstárnokának: rakják meg arannyal az ország legerősebb öszvérét, s adják a fiúnak.Így hát a három testvér közül ő járt a legjobban, mert tudvalevő, hogy az öszvér mind a szamárnál, mind a lónál jobban bírja a terhet.És ezzel vége is volna a mesének, ha a macska ott nem maradt volna a királyi palotában. De ott maradt; igen jól érezte magát, és buzgón öldöste az egereket. Csak egy baj volt: hogy a fiú elfelejtette meghagyni az udvarmesternek, hogy az egerek mellé vizet is adjanak ám a macskának!Mint már mondtam, meleg nyár volt; a nagy munkában alaposan kimelegedett a cirmos, és erősen megszomjazott. Abbahagyta hát egy kicsit a vadászást, fölszegte a fejét, és nagyot kiáltott:- Nyau! Nyau!Nosza, megrettent a király, megrémült az egész udvari nép; hanyatt-homlok kiszaladtak a palotából. Kint aztán nyomban tanácsot tartottak, meghányták-vetették, mit tegyenek, és végül úgy döntöttek, követeket küldenek a macskához, fölszólítják, hagyja el a palotát.- Az egereket megszoktuk már - mondta az udvarmester -, inkább emésszen meg az a veszedelem, mint hogy egy ilyen rettenetes szörnyeteg zsarnokoskodjék rajtunk!Igen ám, de ki legyen a követ? Nem akadt az egész udvartartásban, aki önként vállalkozott volna a kockázatos feladatra. Végül sorsot húztak, és a sor a király főpohárnokára esett.- Se feleségem, se családom - mondta búsan a főpohárnok -, se asszony nem sirat, se gyerek nem jajgat utánam, ha odaveszek; szívesen föláldozom életemet a te nyugalmadért, uram királyom!Azzal kihúzta magát és peckesen, gyászosan, méltóságteljesen, mint aki a halálba megy, fölvonult a palotába. Ott találta a macskát az egyik teremben, amint éppen egy egeret pofozott nagy mérgesen. Mélyen meghajolt előtte, és annak rendje és módja szerint átadta neki a nagytanács üzenetét:A macska egy kukkot sem értett az egészből; csak azt látta, hogy az ember nem hozott vizet; hát nagy keservesen rányivákolt:- Nya-u! Nya-u!A főpohárnok soha életében nem hallott macskanyávogást; úgy értette, mintha az egérölő fölháborodva azt felelné az üzenetre:- Vagy úgy? Vagy úgy?Iszonyúan megijedt, kihátrált az ajtón, aztán rohant le a kertbe a királyhoz, ahogy csak öreg lábai bírták.- Uram királyom, nem akar kimenni! - rebegte.- Hát ha magától nem megy, kényszeríteni kell! - mondta kemény elszánással a király.Ágyúkat vontattak szembe a palotával, kihirdették az ostromállapotot, riadóra fúvatták a kürtöket, aztán kiadták a parancsot a támadásra. Eldördültek az ágyúk, tüzet fogott a tető, recsegve-ropogva égett a palota. A macska ijedten fülelt föl a zenebonára, aztán mikor a tűz addig a teremig harapódzott, amelyikben őcirmossága éppen az egereket öldökölte - se szó, se beszéd, kiugrott az ablakon, és világgá szaladt.Az ostrom pedig tovább folyt, dörögtek a sortüzek, omlottak a falak, aztán mikor elérkezettnek látszott rá az idő, a király parancsot adott a rohamra. A gyalogság szuronyt szegezve benyomult a palotába, de bizony nem lelt benne mást, mint egy halom füstölt egeret meg a nagy semmit.

::::::::::::::::::::::

Zenegyűjteményem

Friss!

Rengeteg zene

Enya számai

J Wernertől


A legfrissebb hírek Super Mario világából, plusz információk, tippek-trükkök, végigjátszások!    *****    Ha hagyod, hogy magával ragadjon a Mario Golf miliõje, akkor egy egyedi és életre szóló játékélménnyel leszel gazdagabb!    *****    A horoszkóp a lélek tükre, nagyon fontos idõnként megtudni, mit rejteget. Keress meg és nézzünk bele együtt. Várlak!    *****    Dryvit, hõszigetelés! Vállaljuk családi házak, lakások, nyaralók és egyéb épületek homlokzati szigetelését!    *****    rose-harbor.hungarianforum.com - rose-harbor.hungarianforum.com - rose-harbor.hungarianforum.com    *****    Vérfarkasok, boszorkányok, alakváltók, démonok, bukott angyalok és emberek. A világ oly' színes, de vajon békés is?    *****    Az emberek vakok, kiváltképp akkor, ha olyasmivel találkoznak, amit kényelmesebb nem észrevenni... - HUNGARIANFORUM    *****    Valahol Delaware államban létezik egy város, ahol a természetfeletti lények otthonra lelhetnek... Közéjük tartozol?    *****    Minden mágia megköveteli a maga árát... Ez az ár pedig néha túlságosan is nagy, hogy megfizessük - FRPG    *****    Why do all the monsters come out at night? - FRPG - Why do all the monsters come out at night? - FRPG - Aktív közösség    *****    Az oldal egy évvel ezelõtt költözött új otthonába, azóta pedig az élet csak pörög és pörög! - AKTÍV FÓRUMOS SZEREPJÁTÉK    *****    Vajon milyen lehet egy rejtélyekkel teli kisváros polgármesterének lenni? És mi történik, ha a bizalmasod árul el?    *****    A szörnyek miért csak éjjel bújnak elõ? Az ártatlan külsõ mögött is lapulhat valami rémes? - fórumos szerepjáték    *****    Ünnepeld a magyar költészet napját a Mesetárban! Boldog születésnapot, magyar vers!    *****    Amikor nem tudod mit tegyél és tanácstalan vagy akkor segít az asztrológia. Fordúlj hozzám, segítek. Csak kattints!    *****    Részletes személyiség és sors analízis + 3 éves elõrejelzés, majd idõkorlát nélkül felteheted a kérdéseidet. Nézz be!!!!    *****    A horoszkóp a lélek tükre, egyszer mindenkinek érdemes belenéznie. Ez csak intelligencia kérdése. Tedd meg Te is. Várlak    *****    Új kínálatunkban te is megtalálhatod legjobb eladó ingatlanok között a megfelelõt Debrecenben. Simonyi ingatlan Gportal    *****    Szeretnél egy jó receptet? Látogass el oldalamra, szeretettel várlak!    *****    Minõségi Homlokzati Hõszigetelés. Vállaljuk családi házak, lakások, nyaralók és egyéb épületek homlokzati szigetelését.