Mesebarlang
::::::::::::::::::::::

Portálregisztráció
2007.02.14.

Kategória:

Hobbi-szórakozás

Eddigi legforgalmasabb nap:
2010.09.18.
OLdalt szerkeszti:
Csilla
Az oldalra nem kell
regisztrálni!
::::::::::::::::::::::

 
Rengetek designelem
Társoldalamon

Ételek,italok

Hátterek

Meseanimációk

Virágok

Állatok

Sordíszek
Tubesek

Apró díszek

Mesedollzok
Babák
Meseképek
Mackók

Valentin nap

Banner,bélyeg

 

Szülinapi meghívók(Gy)
Szülinapi meghívók (Sk.)

Naptárak(Gy)

Naptárak(Sk)
Dominók (Gy)

Dominók(Sk.)
Kártyácskák (Gy)
Üdvözlőlapok (Gy)

Logikai játékok(Gy)
Fejlesztők oviba(Gy)

Fejlesztők oviba(Sk)

Memórikártyák (Sk.)

Órarendek(Gy)

Órarendek(Sk)
Levélpapírok(Gy)

Csíklevpapírok (Gy)

Levélpapírok (Ünnep)
Levélpapírok(Sk.)

Levélpapírok (Össz)
Vignetta(Gy)

Füzetcimkék (Gy)
Könyvjelzők(Gy)

Számok(Sk)   
Betűk(Sk)+(Gy)
 

Szorzótábla (Sk)

Napirend (Sk.)
Íráselőkészítő (Gy.)
ABC betűk (Gy.)

::::::::::::::::::::::

Egy kis pihentető

Mindenkinek!

::::::::::::::::::::::
Labirintusok
Kivágók

Társasjátékok

Kifestők (Vegyes)
Kifestők (Mesés)

Kifestők (Ünnepek)

Online kifestőkönyv

Téli kifestők (Onl.)

OLVASÓSAROK
Mesék (Mackó)
Mesék (Vegyes)

::::::::::::::::::::::

Hangos versek
Mesék

(Sk.felvételekkel)

::::::::::::::::::::::
LETÖLTHETŐ

Mesék (Macitár)
Mesék (Andersen)

Mesék (Grimm)
Legszebb mesék
Micimackó
Misi Mókus
Rémusz bácsi

Babamondókák
Totyogóknak

Kisiskolásoknak

Locsolóversek

Gazdag Erzsi


PSP 8program
PSP 9 program
Corel Paint Shop Pro
Abode Photoshop
Animation Shop 3
Gif-anim. szerkesztő
Sok letölthető progi


Tavaszi hónapok
Nyári hónapok

Őszi hónapok

Téli hónapok
Időjósló rigmusok
Minden ami ősz!
(Hátterek,stb.)
Évszakok képekben
Itt van az ősz
Itt van a tél


Játékok kicsiknek

Gribedli oldala

Minimax oldala

Egyszer volt oldala

Olvasni jó oldala

Gyermeksziget old.

Kisvakond oldala

Kinderparty oldala

Bogyó és Babóca o.

Öltöztetős játék

::::::::::::::::::::::
Sajátkészítésű

játékaim

::::::::::::::::::::::
Játékok
nagyoknak

Totalcar oldala

Honfoglaló oldala

Jójáték oldala

Startlap játékok

Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Elfelejtettem a jelszót
 

 
 

Mesekönyv
Mesekönyv : Mese

Mese

A libapásztorból lett királyné

A libapásztorból lett királyné 

Hol volt,hol nem volt,volt egyszer a világon egy szegény ember meg a felesége volt nekik három lányuk.Az apjuk egyszer vásárra készült.Vásárfiát akart hozni a lányainak, előhívatta hát a három lányt,aztán megkérdezte tőlük sorba,hogy hogyan szeretik őt.Az első azt mondta:-Úgy szeretlek,édesapám,mint a legeslegszebb ruhát,aminőt csak a vásáron árulnak!A második meg úgy felelt:-Úgy szeretlek, édesapám, mint a gyémántos ruhát. Ugye, veszel nekem olyant?Odafordult a harmadikhoz is:-Hát te hogy szeretsz, legkisebb lányom?-Kedves apám-felelte a legkisebb lány-, én úgy szeretlek,mint a levesben a sót!-Hijnye,azt a kutya mindenedet!Hát hogy mersz te nekem ilyeneket mondani? Hát mire tartasz te engem?Ilyen keveset érek én teelőtted? Eredj most már,amerre látsz,nekem nem kellesz!-Szörnyen mérges volt az apja,amiért a lánya olyan kevésre becsülte őt.No!A kislány hova forduljon most már?El van csapva azért az egy szóért.Szegény lánynak mit volt mit tenni: összeszedte,ami kis holmija volt,azzal elindult világnakMegy,mendegél,maga sem tudja,merre,nagy sokára egy nagy gazdaságra talál,amiről azt se tudta,hogy kié. Kérdezősködött itt is,ott is,úgy hallotta meg,hogy egy nagyon gazdag királyé.Akkor előadta,hogy mi járatban van, kiféle, miféle.Hogy ő szolgálatot jött volna keresni,ha találna.Nem bánja ő,akármi dolgot adjanak neki,csak szánják meg!Nagyon megsajnálták a szőrruhába öltözött, rongyos lányt,de milyen foglalkozást adjanak neki? felfogadták libapásztornak.Ott szegénykedett,nyomorgott sokáig.Az ételért mindig a konyhába járt fel.Hát egyszer is ott sündörgött,ott forgolódott az ő rongyos szőrruhájában. Nagyot kiált rá a szakács:-Nem mégy már ki innen,te! Mindig láb alatt vagy!Még egyszer a ruhádról beleesik valami az ételbe!Akkor aztán lesz kapsz,még fel is akaszthatnak miatta!Takarodj ki mindjárt!A szegény lány kiment.Ahogy kiért a pitvarból,a királyfinak az ablaka meg éppen nyitva volt.-Hová készül a királyfi?-szólt be az ablakon a szegény lány,látva,hogy a királyfi odabenn öltözködik.-Mit kérded te azt?Ahová megyek,oda megyek. Elmegyek estére a bálba.Eredj az ablakomtól!-Azzal a lányhoz vágja a törülközőjét.A libapásztor fogta magát, ment a libaólba,az ő rendes fekvőhelyére.Ott kivette a zsebiből, amit a konyhán kapott, aztán keserves sírás közt hozzáfogott a vacsorájához.Ahogy ott vacsorál,hallja, hogy mellette egy kis egér cincog.Odanéz,hát csakugyan az volt. Megsaj­nálta,adott neki egy kis darab kenyeret.Mikor az egér megette,hozott magával egy dióhéjat,letette a libapásztor mellé,aztán visszaszaladt a lyukába.Megnézi a szegény lány a dióhéjat,ugyan mi lehet abban.Hát ahogy belenéz,egy gyönyörű szép aranyruhát látott.Nagyon megörült neki.Még tapsolt is örömében!“Megállj,királyfi, megállj!Hamarabb ott leszek én a bálban!”El is határozta magát,hogy elmegy,kimulatja magát,ha már szép ruhája van.Azzal készült sebesen,megsimakodott,megmosakodott, felvette az aranyruhát.Akkor-köd előttem,köd utánam!-el a bálba.Mikor odaért,táncba fogott mindjárt,nem is árult petrezselymet egy cseppet se.A királyfi mindig vele volt, nem hagyott vele senkit táncolni.Megbámulta nagyon,már meg is szerette.Kérdezősködött aztán tőle,hogy ki is ő. Aztán,hogy honnan való?A szép lány csak annyit szólt:- Törülközőütővárra!Akkor éppen új nótát húztak,elmentek megint táncolni.Egész reggelig mindig az a nóta járta.A királyfi karon fogta a szép,aranyruhás lányt,engedelmet kért tőle,hogy hazakísérheti-e vagy nem.De a lány csak hímelt-hámolt,hogy így meg úgy,egyszer csak,uzsgyi, elszökött.A királyfi már csak a hűlt helyit találta.A lány visszament a libaólba,az aranyruhát visszatette a dióhéjba, elővette a szőrruhát,felöltözködött,aztán megint csak a szegény libapásztor lett.Aznap délig a libákkal bajolt az árokparton,de eszibe se volt,hogy őérte most búsul valaki!Eljött a dél, a libák is az ólban voltak, a lány megint ott sodormánkodik,a konyhában.A szakács csak piszkolja,csak dúl-fúl.-Eredj már innen,te szélhordta,te vízhajtotta Még egyszer csakugyan belekavarsz az ételbe,aztán akkor jaj nekem!-Adott neki valami kis harapnivalót,aztán kikergette.A lány csak odamegy a királyfi ablakára.Ott benéz,látja,hogy a királyfi ugyancsak fésülködik,készül valahova!-Hová készül,királyfiú,hogy olyan nagyon fésülködik?-kérdezte a lány.-Mi közöd hozzá,akárhova megyek,csakhogy megyek.Elmegyek a bálba!Takarodj az ablakomtól!-Azzal a lányhoz vágja a fésűjét.A lány kiment az ólba,ott egy szegletben várta be az estét.Mikor már gondolta,hogy lehetne indulni, ivett a dióhéjból egy ezüstruhát,megtisztálkodott-köd előttem,köd utánam!- ment a bálba.Már állt a bál.A királyfi nem mulatott,csak egy helyen,az asztalnál szomorkodott.Mikor az ezüstruhás lányt megpillantotta,mintha elvágták volna,úgy megváltozott! Táncoltatta,mulattatta,olyan jó kedve volt,hogy csak! Megint faggatta,hogy ki is ő,merről való.A lány csak annyit mondott:-Fésűütővárra!Gondolkozott a királyfi,hogy merre lehet az, de nem tudta kitalálni sehogy se. Aztán felkérte a lányt,hogy hazakísérhesse,de a lány csak szabódott,csak húzódott,míg egyszer csak megint úgy eltűnt,mint azelőtt való este.A lány megint csak hazament,az ezüstruhát, szépen összehajtogatva,visszatette a dióhéjba, felöltözködött a szőrruhájába.Mire kivilágosodott,már a tallón volt a libákkal.Délfelé megint csak felment a konyhába.De már nem peszterkedett ott soká,megvárta, amíg adnak neki valamit,azzal elment.De a királyfi ablakánál újfent megállt.-Tán megint a bálba készül a királyfi?-Oda hát!De hát te mindig olyan szemtelen vagy,hogy beleselkedel az ablakomon?Azzal a tükröt hozzávágta a lányhoz.“Jól van,no-gondolta magában a lány majd hamarabb ott leszek én,mint te,ne félj!”Megvárta az estét megint,felvett egy gyémántruhát-köd előttem,köd utánam! -,ment a bálba,de hamarabb is ott volt,mint a királyfi.Már javában táncolt,mikor a királyfi odaért.A királyfi nem tudta nézni, hogy az,akit ő úgy szeret,mással táncolt.Odament, mérgesen elkapta annak a legénynek a kezéből,aztán ő táncoltatta.Most még jobban mulattak,mint a két azelőtt való estén.A királyfi már nagyon szerelmes volt,csak a lány volt minden gondolata.Megint megkérdezte,hogy mondja már meg,de lélekre,hogy honnan való,mert ahogy eddig mondta,hogy hova való,azoknak még a hírét se hallotta.A lány azt felelte:-Tükörütővárra!-Hol lehet az?Nem tudhatom.A szomszédunkban van egy öreg ember,aki már sok országot bejárt,kérdeztem attól,de ezeket a helyeket még ő sem ismeri!De a lány nem világosította fel.A királyfi már nem tudott magának parancsolni,lehúzta az ujjáról a gyűrűt,odaadta a lánynak,hogy őrizze meg,és gondoljon rá, mert ő el akarja venni!A lány meg is ígérte,de már nem várta meg,hogy megint szóljon a királyfi a hazakísérésről, elillant,mint a pille,gyorsan szaladt haza,egyenest az ólba. Ott levette a ruháját,felvette a hétköznapló rongyosat.A királyfi meg odavolt nagyon.Minden szívszándéka a lány felé volt már fordulva.Hogy az megszökött,a bálban is csak tört-vágott,keresztül akart menni mindenkin.Mikor hazament,csak a búnak adta magát,szavát se lehetett venni,olyan szomorú volt.Odament az anyja,apja, vigasztalta volna,de a királyfi csak búsult,nem hajtott az senkire se.Úgy fájt a szíve,hogy majd meghalt bele.Ahogy eljött a dél,a lány is behajtott.A konyhában sustorgott már a sok étel.A libapásztor is bemegy a konyhába,ott sündörög a szakács körül,akármerre lépett,mindig a lába alatt volt.- Mit keresel te itt?Tisztulj innen mindjárt!-De a szakács került-fordult,a lány is addig sündörgött,addig forgolódott, hogy valahogy mégis betette a tálba a gyűrűt,amit a királyfitól kapott.Azzal aztán kiszaladt.Mikor beviszik az ételt,merítenek a tálból,hát csak megcsördül a kanál valamiben.Kiveszik,megnézik.Hát mi volt?A gyűrű.Hívatták aztán a szakácsot:ki járt a konyhában?Megijedt a szakács, krajcár se maradt a zsebében.Most már baj van!Nem merte megmondani,hogy az a szőrruhás,mert akkor őt biztosan felakasztják.Hát csak tagadta,hogy senki.-Szakács!Mondd meg, ki járt ott, mert akkor csakugyan felakasztatlak! De így nem lesz semmi bajod,ha bevallod!Mit volt mit tenni! Bevallotta a szakács,hogy ott más nem járt mint az a szőrruhás libapásztor.-Hívd be mindjárt!Tisztítsa ki magát szépen,aztán jöjjön be!A libapásztor szépen megmosakodott,megfésülködött,felvette a gyémántruhát. Bement.A királyfinak a szíve majd meghasadt örömiben, mikor meglátta.Hiszen ez az,akivel ő táncolt,ennek adta ő a gyűrűt!Megölelte,megcsókolta,meg is mondta mindjárt, hogy elveszi feleségül.Készültek a lagzira.Tanakodtak, ugyan kit hívjanak már meg?Hát többek között meghívták a lány apját is.A konyhában meg a lány meghagyta,hogy az apjának külön csináljanak mindent,de só nélkül.Jön a lagzi napja.Ott a lány apja is,jó kedve van mindenkinek,csak a lány apja nem eszik,olyan,mintha szomorú volna.Kérdezik aztán,mi lelte?Mért nem eszik?Tán nem jó az étel?De az ember csak hímelt-hámolt,nem akart szólni.Odamegy a lány is,kérdezi az is:-Hát mért nem eszik,édesapám?Ne szomorkodjék,ha már lagziban van!Az apja mondja aztán, hogy jó itt minden,nagy finomul van elkészítve,csak az baj, hogy só nincs benne.Akkor aztán odafordul a lánya:-Látja-e,édesapám,maga engem azért az egy szóért csapott el, amiért azt mondtam,hogy úgy szeretem magát,mint a sót az ételben.Látja-e,hogy anélkül meg nem ér semmit az étel?Mikor ezt a lány elmondta,az apjának csak úgy csurgott a szeméből a könny.Akkor aztán összeölelkeztek, lett olyan vigasság,hogy hetedhét országon se volt párja. A lány a királyfinak a felesége lett.Boldogan éltek nagyon sokáig,tán még most is élnek,ha meg nem haltak.

 
::::::::::::::::::::::
MESE

::::::::::::::::::::::
Grimm:A három szerencsefia
::::::::::::::::::::::
Egyszer egy öregember maga elé hívta a három fiát.- Vén vagyok már - mondta -, érzem, közeleg a halálom. Pénzem nincs, de azért nem távozom üres kézzel a világból. Egyikőtöknek hagyok egy kakast, a másik kap egy kaszát, a harmadiké meg legyen ez a macska. Haszontalan jószágoknak látszanak, de csak rajtatok áll, hogy szerencsét csináljatok velük. Keressetek olyan országot, ahol az ilyesmit nem ismerik. Meglátjátok, egykettőre boldogultok velük.Az öreg ezután nemsokára meghalt. A testvérek illendően eltemették, aztán a legidősebb azt mondta:- Útnak indulok, megpróbálom, mire megyek a kakasommal. Szegények vagyunk, legalább addig is kevesebb kenyér fogy a háznál, amíg odajárok. Hóna alá vette az örökségét, és nekivágott vele a világnak. De bármerre ment, mindenütt ismerték a kakast. A városokban ott ült a tornyok tetején a szélkakas, csikorgott, s ide-oda forgott a szélben; a falvakban meg úton-útfélen igazi, élő kakasok kukorékoltak."No, szegény jó édesapám, te aztán eltaláltad, hogyan csinálják a szerencsét!" - gondolta magában a fiú, mikor már vagy a hetedik országot rótta, de még csak ügyet sem vetettek sehol a kakasára.Végül elért a tengerhez, nagy bújában hajóra szállt, s eljutott egy távoli szigetre.Alighogy a partra lépett, összesereglett a város apraja-nagyja, mozdulni se lehetett a kikötőben; mutogatták egymásnak, mi van a fiú hóna alatt, s egyre azt kérdezték:- Mi az? Mi az?- Kakas - felelte a fiú:- Hát az mire jó? - faggatták tovább.A fiú látta, hogy itt még hírből sem ismerik a kakast; kiállt hát a főváros piacának a kellős közepére, és elkezdte magasztalni a jószágát.- Ide nézzetek! Ez aztán a nemes állat! Rubinpiros koronája van, és sarkantyút hord, mint egy vitéz. Ráadásul az időjósláshoz is ért. Hárma rikkant minden éjjel, és jelenti, hány óra van; a harmadik rikkantás után fölkel a nap. Ha pedig nappal szól, bizonyosak lehettek benne, hogy idő változás lesz.Ámult-bámult a nép, és fenn virrasztott egész éjjel, úgy leste nagy gyönyörűséggel, hogyan jelenti harsány hangon a kakas kettőkor, négykor meg hatkor az időt. Mikor aztán a harmadik kakasszó után fölkelt a nap, vége-hossza nem volt az ujjongásnak, csodálkozásnak, lelkesedésnek.- Meg kell szereznünk ezt a csodaállatot! - mondták.Küldöttséget szerveztek, a fiú elébe vonultak, és megkérdezték, eladná-e a kakasát, és ha igen, mennyiért.- Annyi aranyért, amennyit egy szamár elvisz a hátán - felelte a legény.- No, az igazán nem sok ilyen ritka kincsért! - mondták, és megadták neki, amit kért.A két kisebbik testvérnek leesett az álla, mikor a bátyjuk beállított az udvarba arannyal megrakott szamarával.A középső rögtön kijelentette:- Én is útra kelek, hátha aratok valamit a kaszámmal!Sok országot bejárt, de akármerre járt, mindenütt ismerték már a kaszát. Szegény fiúnak kezdett felkopni az álla és hervadni a reménysége. Bánatában ő is hajóra szállt, s ő is eljutott egy távoli szigetre.A kikötőben jól megnézték, miféle furcsa holmit cipel a hátán, soha életükben nem láttak még olyat; de hagyták, hadd menjen vele, amerre akar. A fiú nekivágott a határnak. Éppen nyár eleje volt, aratásidő. Amerre csak nézett, mindenütt tiszta búza ringott, simogatta az enyhe szél a bókoló kalászokat."Ha másképpen nem boldogulok - gondolta a fiú -, beállok aratómunkásnak, legalább megkeresem a kenyeremet."Mikor a búzamező végére ért, olyasmit látott, hogy elhűlt tőle. Ágyúkat vontattak a tábla szélére, tüzérek sürögtek-forogtak, parancsok harsantak, aztán egyszerre megdördültek az ágyúk, és iszonyatos zenebonával okádni kezdték a tüzes golyókat.A fiú lesunyta a fejét, nehogy eltalálják, és egy golyó levigye a kobakját. Nézett jobbra, nézett balra, kereste az ellenséget, de mert egy árva lelket nem látott se közel, se távol a tüzéreken kívül, végül is a közelükbe óvakodott, s egy fatörzs mögül odakiáltott az egyik katonának:- Mi az, koma, kitört a háború?- Dehogy tört! - bosszankodott a katona az ostoba kérdésen. - Nem látod, hogy aratunk?No, most már a fiú megértette, hogy ez itt így szokás: ha a gabona beérik, ágyúval akarják levágatni. Csak hát az ilyesmi elég bizonytalan dolog. Az egyik lövés magasabbra sikerült a kelleténél, a másik meg szár helyett a kalászt találta el, s úgy szétszórta a magot, hogy mind kárba ment. S ráadásul a nagy lárma!"Ha itt a fél ország nem süket, hát senki!" - gondolta.Megvárta, míg tűzszünet lett, akkor előlépett a fa mögül, megfente a kaszáját, beállt a táblába, és vágni kezdte a búzát.Dőltek az arany rendek; a mi emberünk csak úgy vágta szépen a gabonát, s közben mosolygott a bajusza alatt, mert mire a harmadik rendet vágta, már ott tátotta a száját az egész hadsereg a tábla szélén. Messziről fényes hintókban, pompás paripákon jött a vezérkar megszemlélni, mi történik.Megfújták a trombitákat, a fiút tisztességgel odavezették a tábornok elé, és föltették neki a kérdést, eladja-e csodálatos szerszámát, s ha igen, mennyiért.- Egy jó lóért meg annyi aranyért, amennyit elbír - felelte a fiú. Megadták neki örömmel. Bezzeg csodálkoztak rajta otthon, amikor beállított a szerzeményével! Csak a legkisebb testvérnek fájt a szíve: lám, a két bátyja mát gazdag, egyedül őneki nincs semmije a macskáján kívül.- Nekem nincs itt tovább maradásom - mondta -, nem eszem a más kenyerét, én is elindulok szerencsét próbálni!A bátyjai marasztalták, kérlelték, ne menjen, maradjanak együtt, ami az egyiké, az a másiké is, megosztoznak testvériesen mindenen; de hiába, a legkisebbik fiút csak nem lehetett jobb belátásra bírni.- Én sem a máséból akarok élni, hanem a saját szerencsémet akarom megcsinálni.No, nem sok kilátása volt rá, az egyszer biztos! Országról országra vándorolt, de mindenütt annyi volt a macska, hogy még az útfélre is jutott belőlük. Ha városba vitt az útja, ott sétáltak a tetőkön; ha falun ment át, ott szunyókáltak a konyha küszöbén; ha meg falu és város közt a szabad határban járt, nem ott látta őket egerészni a tarlókon?Végül úgy elbúsult, hogy már látni sem akarta ezt a világot, legszívesebben kivándorolt volna belőle a macskájával. Utoljára is leült egy nagy kőre a tengerparton, gondolta, beleveti a macskáját a hullámokba, aztán magát is elemészti bennük. Hanem aztán mégis jobbat eszelt ki: hajóra szállt, addig utazott a tengeren, ameddig a hajó vitte.Mikor kikötöttek, nekiindult a városnak, hátha talál valami munkát, amiből megélhet maga is meg a macskája is. Ide is, oda is bekopogtatott a boldogtalan, de mindenütt elutasították.- Fölfogadni valakit? Ugyan, hogy képzeled! Örülünk, ha nekünk magunknak marad egy falatka kenyér!Mikor már vagy a hatodik helyen hallotta ugyanezt, s mindenütt csak kedvetlen, savanyú arcokat látott, mintha az egész országot ecetbe mártották volna, nem állta meg tovább, megkérdezte:- De hát mi bajotok van tulajdonképpen? Látom a nagy hombárokról, hogy bőven teremhet gabonátok, az utcáitok tele vannak üzletekkel, a házaitok szépek, tágasak; csupa vidámságnak kellene lennie, mégis olyan itt minden, mint egy temetésen. Mi bánt hát?- Az egerek! - jajdultak fel. - Tönkretesznek az egerek: megeszik a gabonánkat, megrágják a bútorunkat, aláfúrják a házainkat, még a végén odáig merészkednek, hogy minket is megölnek. Nincs segítség, megemészt mindnyájunkat az egérveszedelem!- Hát a királyotok miért nem intézkedik? - kérdezte a fiú, s rákoppintott a macska orrára, mert a cirmos már igen nyugtalankodott az egérszag miatt.- A királyunk! - legyintettek búsan. - Szegény királyunk egészen odavan, se nappala, se éjjele; maholnap a saját palotájából is kikergetik az egerek.A fiú megmutattatta magának, merre visz az út a palotába, és jelentkezett a királynál a macskával.- Uram királyom, csak egy kegyet kérek tőled: engedd meg, hogy ma éjszaka itt háljak az állatommal a palotádban, mégpedig abban a teremben, ahol a legtöbb az egér!- Van az itt bőven mindenütt! - sóhajtotta a király. De azért találtak mégis egy termet, ahol még a szokottnál is több volt; oda bevitték a fiú vacsoráját, s rázárták az ajtót. Az udvar meg, élén a királlyal, kivonult a szabad ég alá, mert meleg nyár volt, s ott mégsem háborgatták őket úgy az egerek.A fiú megvacsorázott, de a macskának nem adott egy falatot sem, nehogy elverje az éhét. Mikor jóllakott, kényelmesen lefeküdt, és útjára engedte a cirmost.Reggel jön az udvarmester, bekopogtat a fiúhoz, belép a terembe, és majd hanyatt vágódik a meglepetéstől. A macska ott hever középütt, a pocakja, mint a duda, körülötte pedig terítve a padló döglött egerekkel.Az udvarmester, ahogy magához tért, rohant a királyhoz elújságolni, mit látott. A király fölsietett a palotába, és a tulajdon szemével is megbizonyosodott a dologról. Azt sem tudta, hová legyen örömében, meghúzatta a harangokat, egész országra szóló ünnepséget rendelt el, és rögtön meg akarta tenni a fiút hercegnek.Hanem az elhárította a megtiszteltetést.- Nem kívánok én herceg lenni, haza akarok menni a falumba, de ha akarjátok, jó pénzért nálatok hagyom az egérölőmet.- És mit kérsz érte? - tudakolta a király.- Egy öszvért, megrakva annyi arannyal, amennyit elbír.- Ha csak ilyen csekélység a szíved vágya! - mondta a király, és azonnal kiadta a parancsot a kincstárnokának: rakják meg arannyal az ország legerősebb öszvérét, s adják a fiúnak.Így hát a három testvér közül ő járt a legjobban, mert tudvalevő, hogy az öszvér mind a szamárnál, mind a lónál jobban bírja a terhet.És ezzel vége is volna a mesének, ha a macska ott nem maradt volna a királyi palotában. De ott maradt; igen jól érezte magát, és buzgón öldöste az egereket. Csak egy baj volt: hogy a fiú elfelejtette meghagyni az udvarmesternek, hogy az egerek mellé vizet is adjanak ám a macskának!Mint már mondtam, meleg nyár volt; a nagy munkában alaposan kimelegedett a cirmos, és erősen megszomjazott. Abbahagyta hát egy kicsit a vadászást, fölszegte a fejét, és nagyot kiáltott:- Nyau! Nyau!Nosza, megrettent a király, megrémült az egész udvari nép; hanyatt-homlok kiszaladtak a palotából. Kint aztán nyomban tanácsot tartottak, meghányták-vetették, mit tegyenek, és végül úgy döntöttek, követeket küldenek a macskához, fölszólítják, hagyja el a palotát.- Az egereket megszoktuk már - mondta az udvarmester -, inkább emésszen meg az a veszedelem, mint hogy egy ilyen rettenetes szörnyeteg zsarnokoskodjék rajtunk!Igen ám, de ki legyen a követ? Nem akadt az egész udvartartásban, aki önként vállalkozott volna a kockázatos feladatra. Végül sorsot húztak, és a sor a király főpohárnokára esett.- Se feleségem, se családom - mondta búsan a főpohárnok -, se asszony nem sirat, se gyerek nem jajgat utánam, ha odaveszek; szívesen föláldozom életemet a te nyugalmadért, uram királyom!Azzal kihúzta magát és peckesen, gyászosan, méltóságteljesen, mint aki a halálba megy, fölvonult a palotába. Ott találta a macskát az egyik teremben, amint éppen egy egeret pofozott nagy mérgesen. Mélyen meghajolt előtte, és annak rendje és módja szerint átadta neki a nagytanács üzenetét:A macska egy kukkot sem értett az egészből; csak azt látta, hogy az ember nem hozott vizet; hát nagy keservesen rányivákolt:- Nya-u! Nya-u!A főpohárnok soha életében nem hallott macskanyávogást; úgy értette, mintha az egérölő fölháborodva azt felelné az üzenetre:- Vagy úgy? Vagy úgy?Iszonyúan megijedt, kihátrált az ajtón, aztán rohant le a kertbe a királyhoz, ahogy csak öreg lábai bírták.- Uram királyom, nem akar kimenni! - rebegte.- Hát ha magától nem megy, kényszeríteni kell! - mondta kemény elszánással a király.Ágyúkat vontattak szembe a palotával, kihirdették az ostromállapotot, riadóra fúvatták a kürtöket, aztán kiadták a parancsot a támadásra. Eldördültek az ágyúk, tüzet fogott a tető, recsegve-ropogva égett a palota. A macska ijedten fülelt föl a zenebonára, aztán mikor a tűz addig a teremig harapódzott, amelyikben őcirmossága éppen az egereket öldökölte - se szó, se beszéd, kiugrott az ablakon, és világgá szaladt.Az ostrom pedig tovább folyt, dörögtek a sortüzek, omlottak a falak, aztán mikor elérkezettnek látszott rá az idő, a király parancsot adott a rohamra. A gyalogság szuronyt szegezve benyomult a palotába, de bizony nem lelt benne mást, mint egy halom füstölt egeret meg a nagy semmit.

::::::::::::::::::::::

Zenegyűjteményem

Friss!

Rengeteg zene

Enya számai

J Wernertől


Ha te is könyvkiadásban gondolkodsz, ajánlom figyelmedbe az postomat, amiben minden összegyûjtött információt megírtam.    *****    Nyereményjáték! Nyerd meg az éjszakai arckrémet! További információkért és játék szabályért kattints! Nyereményjáték!    *****    A legfrissebb hírek Super Mario világából, plusz információk, tippek-trükkök, végigjátszások!    *****    Ha hagyod, hogy magával ragadjon a Mario Golf miliõje, akkor egy egyedi és életre szóló játékélménnyel leszel gazdagabb!    *****    A horoszkóp a lélek tükre, nagyon fontos idõnként megtudni, mit rejteget. Keress meg és nézzünk bele együtt. Várlak!    *****    Dryvit, hõszigetelés! Vállaljuk családi házak, lakások, nyaralók és egyéb épületek homlokzati szigetelését!    *****    rose-harbor.hungarianforum.com - rose-harbor.hungarianforum.com - rose-harbor.hungarianforum.com    *****    Vérfarkasok, boszorkányok, alakváltók, démonok, bukott angyalok és emberek. A világ oly' színes, de vajon békés is?    *****    Az emberek vakok, kiváltképp akkor, ha olyasmivel találkoznak, amit kényelmesebb nem észrevenni... - HUNGARIANFORUM    *****    Valahol Delaware államban létezik egy város, ahol a természetfeletti lények otthonra lelhetnek... Közéjük tartozol?    *****    Minden mágia megköveteli a maga árát... Ez az ár pedig néha túlságosan is nagy, hogy megfizessük - FRPG    *****    Why do all the monsters come out at night? - FRPG - Why do all the monsters come out at night? - FRPG - Aktív közösség    *****    Az oldal egy évvel ezelõtt költözött új otthonába, azóta pedig az élet csak pörög és pörög! - AKTÍV FÓRUMOS SZEREPJÁTÉK    *****    Vajon milyen lehet egy rejtélyekkel teli kisváros polgármesterének lenni? És mi történik, ha a bizalmasod árul el?    *****    A szörnyek miért csak éjjel bújnak elõ? Az ártatlan külsõ mögött is lapulhat valami rémes? - fórumos szerepjáték    *****    Ünnepeld a magyar költészet napját a Mesetárban! Boldog születésnapot, magyar vers!    *****    Amikor nem tudod mit tegyél és tanácstalan vagy akkor segít az asztrológia. Fordúlj hozzám, segítek. Csak kattints!    *****    Részletes személyiség és sors analízis + 3 éves elõrejelzés, majd idõkorlát nélkül felteheted a kérdéseidet. Nézz be!!!!    *****    A horoszkóp a lélek tükre, egyszer mindenkinek érdemes belenéznie. Ez csak intelligencia kérdése. Tedd meg Te is. Várlak    *****    Új kínálatunkban te is megtalálhatod legjobb eladó ingatlanok között a megfelelõt Debrecenben. Simonyi ingatlan Gportal